Decemberi események, mert úgy szép az élet, ha zajlik

December 12-én végre eljutottunk odáig, hogy kilövettük a Bucilány fülét. Kapott egy csodaszép, lila köves fülbevalót. Annyira jól áll neki, igazi kis csajos, nagyon cukin néz ki. Szerencsére a lövés hamar ment, csak kis ideig sírdogált utána. Féltem tőle, hogy utána piszkálni fogja, de nem igazán érdekli. Bár másnap reggel az ágyában találtam meg az egyik kapcsot, még jó, hogy nem ette meg.

Viszont történt egy kis baleset is. Akkora barom állat voltam, hogy jöttem be az erkélyről, Buci belülről az üvegnek és a szekrénynek támaszkodott, és mire becsuktam az ajtót, hatalmas sírásba kezdett. Én idióta rázártam a gyűrűsujjára az ajtót. Komolyan azt hittem, hogy eltörtem a gyerek ujját. Felhívtam a gyerekorvost, hogy mi legyen, és mondta, hogy ha bedagad, fájlalja akkor irány a Heim Pál. Kb. egy 10 perc sírás után már semmi baja nem volt, vigyorgott, játszott,ugyan picit be volt neki dagadva, de be tudtam hajlítani, nyomásra sem sírt, mintha nem történt volna semmi. Itt őrlődtem, hogy üljek-e taxiba és vigyem-e be, de mondta K, hogy mindenképpen várjam meg, majd ő bevisz. Hazajött, de addigra már csak minimálisan volt bedagadva, rendesen használta, úgyhogy arra jutottunk, hogy röntgennek nem kée feleslegesen kitenni, várunk másnapig és meglátjuk. 2 nap múlva már egyáltalán nem látszott semmi az ujján. Olyan szinten lelkiismeret-furdalásom van, nem hiszem el, hogy lehettem ennyire figyelmetlen. Az a tény sem vigasztal, hogy tudom, még számtalanszor el fog esni, meg fogja ütni magát, ezer meg ezer gyógypuszit fogok neki adni, hogy hamarabb gyógyuljon majd az a fránya seb, és a szívem minden egyes alkalommal apró darabkákra fog törni.

6 hónapos - folytatás

A nagymozgások nagyon beindultak. Mivel már dévényezni sem kell járnunk, remélhetőleg picit lelassul. Bár már így is mászik meg folyamatosan fel akar állni. Ülni még nem tud, de most jelenleg ez nem is nagyon izgatja. Minek ülni, ha fel is tud állni? Már a kiságyban is elkezdett felkapaszkodni, aztán térdelésből faszán hátra is borult, mint egy kidőlt fa. Szerencsére nem ütötte be nagyon a buksiját, nagyobb volt az ijedtség, mert 5 perc múlva újra próbálkozott. Odamértük állva a kiságya rácsához, és mivel csak a mellkasáig ért, ezért a legalsó pozícióba tettük az ágyat. Hihetetlen, amit már művel. Ja, és eddig olyan rácsvédője volt, ami nem túl magas, de körbeérte a kiságyat. Na, ma lecseréltem 2 nagyobbra, erre nem leszakította kb. az 5. mp-ben??? Vissza is raktam a régit, úgy sem tudom elkerülni, hogy koppanjon. Plusz hátha kialakulna benne valami félelemérzet, mert jelenleg egy kamikaze pilóta semmi hozzá képest. Voltunk szerdán dokinál is oltáson, és kérdezte, hogy mit tud már a kismanó. Elmondtam neki, erre még Buci rátett egy lapáttal, négykézláb volt a vizsgálóágyon, és elkezdte feltolni a kis popsiját. Erre a doki még az asszisztensnek is odaszólt, hogy nézd már, milyen ügyes :) És még Buci meg is bűvölte a mi asszisztensünket és egy másik asszisztenst, mondták is neki, hogy már csak egy varázspálca kéne a kezébe, és kész is a kis boszorkány (mindezt azért, mert a kisasszony olyan szinten meredten bámulta őket) :D

Finommozgások terén is baromi ügyes, rendesen használja a hüvelykujját, apró dolgokat is képes megkaparintani. A vizes cumiját már elég régóta ő tartja, de múlt héten már a tápszeres cumiját is magának követelte. Lassan már nem is lesz rám szüksége, úgy rohan az idő...

Egyre többet dumál, főleg mikor ki van bontva a libero. Ahogy megérinti a szabadság szere, elindul a szóáradat is.  A másik alkalom, amikor még imád beszélgetni az az, amikor valami finom kaja éri a száját. Ilyenkor mindig elkezd énekelni, aminek nagyon örülök, mert tudom, hogy ízlik neki, de így a felét már rám is köpködi, mert olyan hangokat kezdett el képezni, amihez ki kell dugni egy picit a nyelvét...Imádjuk a kis dinnye fejét.

Az alvás továbbra is katasztrófa. Ugye már kijött 2 fog, folyamatban van a növekedési ugrás, a mozgásfejlődés is rohamléptekben halad, így nem is csodálom. Este lefektetjük 9 körül, majd egy óra múlva úgy érzi, hogy kialudta magát és indulhat a buli. Vagy a másik alternatíva, hogy elalszik, és a hajnal 1-2 körüli evésig 8619-szer ébred fel, majd utána alszik 5-6-ig, kaja után mint aki jól végezte dolgát, befordul és már húzza is a lóbőrt (kivéve ma, mert 6-7-ig még ugrabugrált, beszélgetett és az istenért nem volt hajlandó aludni. Majd nagy nehezen mellettem sikerült, és egészen 10-ig fel sem ébredt.) Hatalmas kópé, valamelyik reggel úgy ébredtem,hogy beszélgetett és már térdelt is. Alig nyitottam ki a szemem, kisebb szívrohamot kaptam, nehogy hátraessen, amíg a kiságy és az ágyunk közötti 60 cm távolságot meg nem teszem. Másik reggel még már négykézláb volt, hintázott, és a kicsi szívem minden lendületnél beverte a buksiját a kiságyba és sírt (de nem hagyta volna abba a hintázást, szerintem még eléggé kómazsák lehetett). De egyből magam mellé vettem és egy kis hüppögés után már el is felejtette :)

Kezdi kinőni a kiskádat. Mivel zuhanyzónk van, ezért már nagyon várom, hogy üljön, mert jobban elférne. Bár így is nagyon laza, fekszik a kádban, a tappancsait keresztbe vágja, és felpakolja a kád végére, aztán elkezdi lopkodni a vizet. Hason fekve meg folyamatosan ki akar mászni, plusz úgy is próbál vizet csenni, amihez a kifinomult taktikáját hívja segítségül: arccal belevágja a fejét a vízbe :) Szóval minden fürdetéskör közelharcot kell vele vívni, mert értem én, hogy a Gabi bababarát, meg kíméletes, de nem hinném, hogy belülről is véd és ápol. Tegnap nagyon cuki volt, egyedül fürdettem, mert K dolgozott. Nyakig kakis volt a kisasszony, lecsupaszítottam, aztán eszembe jutott, hogy hoppá, K nincs itthon, úgyhogy nekem kell vizet csinálni.Persze a gyerek már pucéron, ezért leraktam egy törölközőre, én meg mentem a fürdőbe (szemben van a szobájával, a kettő között van az előszoba). Na a kis szökevénynek ennyi kellett csak, máris rohamléptekkel jött utánam, és vigyorgott, mint a tejbetök, hogy ő milyen ügyes. Látszott a fején, hogy tudja, hogy rosszalkodik, és ehhez elővette a legrafináltabb mosolyát is, meg kell zabálni.

Vettünk a kisasszonynak babakarámot habtapi szőnyeggel. 6 elemes, így a nappali is Bucibirodalom lett, végérvényesen ki lettünk szorítva. Nagyon hasznos, mert így is biztonságban tudhatom, mikor valami dolgom van. Már olyan kis ügyes, ha szólok neki, hogy gyere, Buci, akkor odajön, ahol állok, és nyújtja a kezét, hogy vegyem ki. Általában elvan benne, bár mikor már kezd fáradni, akkor esélytelen egy méternél messzebb menni tőle. Tegnap annyira nyűgi volt, hogy már akkor is elpityeregte magát, mikor nem rá néztem. Olyan jó, hogy már ki tudja mutatni, hogy örül nekünk :)

Foghelyzet

Tegnap kibújt a 2. fog is alul. Azt gondoltam, hogy így lesz egy kis hisztiszünet, de semmi változás, sőt még ma is tépte a fülét. Még egy fog? Nem tudom, de nagyon beindult minden téren :)

Felállt és már nem is fogatlanka :-)

Tegnap magától felállt, ma reggelre meg kibújt a bal alsó fogacskája. Szerencsétlen kismanó, nem is csodálkozom, hogy nem tud aludni. Itt a mozgásfejlődés, a fogzás, és desszertként a hozzátáplálás... 

6 hónapos státusz

Ma fél éves a mi gyönyörűséges kislányunk :)

Tegnap voltunk a védőnőnél, lemérte a kismanónkat:
8780 g
70 cm (bár én itthon többnek mértem, és a védőnőnél nem egyenesen volt a lába)
buksi: 40.5

A könyv szerint 6 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is)

• ülésbe feléhúzva a hátával egy vonalban tartja a fejét 

• gügyög, magán és mássalhangzókat is kombinál, például á-gú, vagy hasonló 

valószínűleg tudja az alábbiakat:

• lábai elbírnak valamennyi súlyt 

• ülni támogatás / támasztás nélkül 

• berreg 

• hang felé fordul 

lehet, hogy képes:

• felhúzni magát ülésből állásba 

• állni valamibe belekapaszkodva 

• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot 

• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba 

• keresi a leejtett tárgyakat 

• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz 

• gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da 

esetleg tudhat:

• kúszni vagy mászni (vasárnap óta mászik is)

• ülésből álló helyzetbe húzni magát 

• hasról ülő helyzetbe kerülni (de már próbálkozik) 

• kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi 

• kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan 

Dévény - összegzés

Mindösszesen 10 alkalommal voltunk dévényezni, és látványos a változás a kezdetekhez képest.
Ahogy kezdtük:

• feszes nyak (hason egyáltalán nem tudta kényelmesen letenni a fejét, oldalra fordulva is a levegőben volt a kis buksija)
• repülőzés
• C-alak
• gyenge hát
• kéz ökölben

Mostanra nagyon szépen megoldódott minden problémája. A mozgásfejlődése is olyan iramban beindult, hogy vasárnap óta mászik, és elég ügyesen. Úgy érzem, sokat köszönhetünk R-nek, és talán az 5. alkalomtól már csak az utolsó 5 percben sírt, de akkor is csak azért, mert már elfáradt addigra. A 9. alkalmon mondta R, hogy igazából már nincs szüksége Bucinak a dévényezésre, de én kértem, hogy a mászást még várjuk meg (direkt nem csinált vele kúszó-mászó gyakorlatokat, mert akkor még hamarabb elkezdett volna mászni). Mikor voltunk tegnap, mondtam neki, hogy a kisasszony elkezdett mászni, erre mondja R, hogy annyira tudta, hogy ezt fogom mondani. Így elbúcsúztunk tőle, de megígértette, hogy azért majd mindenképpen írjam meg/hívjam fel, hogy hogy haladunk, illetve elmondta még, hogy mire figyeljek majd a továbbiakban.

Összességében  úgy gondolom, hogy még a kezdeti nehézségek (45 perc tömény ordítás hatalmas krokodilkönnyekkel) ellenére nagyon is megérte elmenni, mert annyira jó látni, hogy nem feszül a nyaka, kényelmesen tud hason, illetve oldalt feküdni. Mintha a szívem tépték volna ki minden sírással töltött másodpercben (K éppen ezért a fejlesztőház közelébe sem jött, ő még annyira sem bírja, ha Buci sír), de látom, hogy megérte. Nem azért, mert már mászik, hanem mert látom, hogy neki tettünk jót, könnyebb lett minden szempontból. 

Rosszcsont

Komolyan mondom, egy kis terrorista. Már most, pedig még járni sem tud. Hihetelen, és látszik rajta, amikor rosszaságokon töri azt az okos kis buksiját. Valamelyik nap észrevettük K-val, hogy elkezdte bontani a tapétáját a kiságynál, látszanak a kaparások... Hiába, nem lehet rá haragudni, csak nevetünk rajta (bár később ez nem igazán lesz célravezető)

Fogzás? Hozzátáplálás? Időjárás?

Péntek és szombat éjszaka baromi rosszul aludt. Mikor átálltunk a 9 órás fekvésre, még az elején párszor felsírt, de aztán aludt szépen. Viszont ez a két nap valami katasztrófa volt. De nem csak az éjszakák, hanem a nappalok is. Éjszaka elég sokszor felsírt, K-nak át kellett költöznie hajnalban a másik szobába. Nem tudom még mindig, hogy mi lehetett, mert tegnap éjszaka már nyugodtan aludt. Lehet, hogy azért, mert beraktunk a szobájába hidegpárásítót, mert baromi száraz volt a levegő a konvektortól. De ez lehet, hogy csak véletlen egybeesés. Arra is gondoltam, hogy az almától fájhat a pocakja (tegnap már sütőtököt kapott, meg is lett reggelre a hatalmas eredménye:) ) De az is lehet, hogy a foga zavargatja, mert eléggé rágcsál minden kezébe kerülő dolgot, plusz tépkedi a fülét is. Közbejött a mozgásfejlődés is, úgyhogy alternatívák vannak, de baromi rossz, hogy nem tudom, hogy ténylegesen mi a gond, nem tudok neki segíteni, és a szívünk szakad meg, hogy szenved. Valószínűleg ezért volt az is, hogy nem bírta elviselni, ha legalább egyikőnk nem volt ott mellette. Ja, K nevetve megjegyezte tegnap reggel, hogy mekkora táskákat növesztettem a szemem alá, de azért még hozzátette, hogy feküdjek le nyugodtan, majd ő vigyáz addig Bucira.

Napirend

Buci eléggé kiszámíthatatlanul evett, aludt eddig, a fix pont a lefekvés volt csak olyan 11 körül. Aztán átálltunk az este 9 órás lefekvésre, és úgy látszik, ennyi kellett ahhoz, hogy nekünk is kialakuljon egy rendszer. Sosem erőltettem rá semmit, igény szerint evett, aludt, és ez így volt rendben, teljesen kiegyensúlyozott kisbaba, szépen gyarapodik, fejlődik. 

Most így állunk:

reggel 4-5 között reggeli, utána még alszik 9-ig
10 körül evés
11-12 körül alszik egy órát
13-14 körül evés (elkezdtük a hozzátáplálást, ekkor kapja)
fél 4- alszik kb. 5-ig
6 körül evés
fél 9-kor pancsi
9-kor alvás

Mászik! :)

Na jó, ez még erős túlzás, de már próbálgatja pakolni egymás elé a kezeit és a tappancsait. Aztán elveszti az egyensúlyát, és vagy szétcsúszik, vagy elborul. De nagyon cuki. Tegnap csinálta először, szerencsére K is itthon volt, így mindketten láthattuk. A legutóbbi dévényezésen megbeszéltük R-rel, hogy nem halogatja tovább a mászós gyakorlatokat, mert Buci már megállíthatatlan. 

Hozzátáplálás indul

Ma egy hirtelen ötlettől vezérelve megkínáltuk Bucit egy kis almalével. Meg akartuk várni a 6 hónapos kort (ma 5 hónapos 3 hetes és 2 napos), aztán mégsem úgy alakult. Csak egy pár kanállal kapott, az elsőnél még fanyalgott is, de aztán úgy tűnik, bejött neki. Kíváncsi vagyok, hogy holnap a püréhez mit fog szólni :)

Kúszik

Már pár hete próbálkozik a helyváltoztatással, eléggé bonyolultan, de eddig is elérte az áhított tárgyat. Aztán ezen a héten már viszonylag gyorsan eljut A-ból B-be. A héten már a játszószőnyege is a földre került, mert már eléggé ön- és közveszélyes lett (minden alkalommal kisebb szívrohamot kaptunk, mikor közelített a sarokülő széléhez), szóval innen lentebb már nem tud esni. Na de most meg már elmászik. Tegnap is vasaltam, odakúszott, elkezdte rángatni a nadrágomat, majd miután ezt megunta, és a papucsom sem volt elég izgi, a vasalódeszka lába lett a legérdekesebb. Így, hogy a padlón van, egy probléma megoldva, de helyette jött 100 másik: vezetékek, szárító, a konvektort és a magára dönthető virágot már elszeparáltuk, de ezzel még nem nyugodhatunk meg, a magasságában lévő szájba vehető, orrba dugható dolgokról nem is beszélve. Ma meg akarom rendelni a habtapi szőnyeget is, annyi mindent kell csinálni hirtelen...

Alvás: a héten elkezdtem átszoktatni  a fekvésidőt este 11-ről 9-re. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy problémamentesen átállt Buci. Az elején még megébredt párszor, gondolom furcsa volt neki, meg 5 után már nem hagytam aludni. Tegnap itt volt a kerije és egy másik barátnőm, és este 7 körül még elaludt. Azt gondoltam, hogy most akkor ugrott a 9-es alvás, de legnagyobb meglepetésemre még fél 9 körül így is elkezdett nyűgi lenni, és 21:10-kor már aludt is. Egyetlen hátulütője van ennek a korábbi alvásnak, mégpedig az, hogy elég korán, 4-6 között felébred reggelizni (bár valamelyik nap 8-kor kelt), de ezután szerencsére még visszaalszik 9-10-ig. Álomgyerek, na.

Szerdán meggyűlt a bajunk a BCG oltás helyével. Dévényezés előtt picit vérzett, majd utána is. A ruhájából beleragadhatott egy cérna, viszont elég furán nézett ki, úgyhogy inkább elvittem a dokihoz, mert olyan fura, vékony izé állt ki belőle, amiről nem tudtam eldönteni, hogy cérna, vagy valami kijött az oltás helyéből. A doki kiszedte a cérnát, lekezelte, leragasztotta, és nekem is le kell kezelnem minden nap. Ha nem javul, vagy nem ürül, mehetünk vissza.

Alvás - semmi sem állandó

Mikor megszületett Buci, az első 6 hétben 3 óránként kelt, nem volt sírás, evett és már aludt is. Aztán a 3 óra először 4, 5 majd 6 óra lett, és eljutottunk odáig, hogy 9-11 órákat aludt egyhuzamban, ébredés nélkül. Mindez tartott 3-4 héttel ezelőttig. Az esti fektetés után párszor felsírt, majd olyan 1-2 körül valamikor elaludt, viszont 5-6 között felébredt enni (ilyen már nagyon régen volt, tudom, rendesen el voltunk kényeztetve). Viszont az esti ébredéseket valahogy mindig sikerül úgy időzítenie, hogy mikor már félálomban vagyok, akkor kezd el sírni, hihetetlen egy nőszemély, annyira szeretjük. Már mindenre gondoltunk, hogy mitől lehet ez: fogzás, növekedési ugrás, hidegfront, melegfront, kék az ég, zöld a fű...Viszont az elmúlt pár napban kipróbáltam, hogy mikor felébred, megfordítottam, tehát ha előtte hason volt, a hátára tettem és vica versa. Úgy tűnik, ez bevált, mert ilyenkor egyből visszaalszik. Valószínű, hogy mivel be van zsákolva éjszakára (a takaró veszélyes számára, mert úgy gondolja, hogy annak a legjobb helye a buksiján van), nehezebben tud forogni, vagy félálomban ezt egyáltalán nem sikerül abszolválnia (vagy szimplán lusta, és ilyenkor jön a képbe az anyaszolgálat), ezért inkább jön a kiabálás.

Az 5-6 órás ébredésnek azért ránk nézve van jó oldala is. Ilyenkor odaveszem közénk és félálomban beszippantja a tápszert és alszik is tovább velünk együtt kb. 9-11-ig. Olyan jó vele aludni, ahogy ott szuszog közöttünk, annyira élvezzük K-val. Ma reggel olyan jót mosolyogtam, evés után el is aludt egyből, én még kimentem inni, és akkor láttam, hogy ugyanabban a pozícióban aludtak az apukájával, hihetetlenül cukik voltak :)

Lehányt...

..már minden létező helyen. Valamelyik nap behányt a dekoltázsomba úgy, hogy nem kivágott kötött pulcsi volt rajtam, nem tudom, hogy csinálta. Ja, és már a számat is felavatta, és vigyorgott hozzá...

5 hónapos, itt tartunk most

Néhány adat:

• 8030 gramm és kb. 71 cm
• 68-74-es ruha
• 0 fog
• napi 13-15 óra alvás
• napi 5 étkeés (tápszer), 800-1000 ml/nap

Audrynál találtam egy nagyon jó összefoglalót arról, hogy ennyi idősen mit kell tudnia a babának (zöld=igen, piros=nem):

A könyv szerint 5 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is)

• stabilan tartja a fejét, amikor függőlegesben van 
• hason felemeli a mellkasát, tartja magát a karján 
• kis tárgyakat is észrevesz és megfigyel 
• sikongat örömében 
• nyúl tárgyakért 
• spontán mosolyog 
• visszamosolyog, ha rámosolygunk 
• megfogja a csörgőt, ha odatartják a kezéhez 
• ülésbe felhúzva a hátával egy vonalban tartja a fejét 

tudhatja az alábbiakat:

• átfordul (egy irányba*) 
• lábai elbírnak valamennyi súlyt 
• gügyög, magán és mássalhangzókat is kombinál, például á-gú, vagy hasonló 
• berreg - még nem igazán, talán valami hasonlót produkált már
• hang felé fordul 

lehet, hogy képes:

• ülni támogatás / támasztás nélkül 

esetleg tudhat:

• felhúzni magát ülésből állásba 
• állni valamibe belekapaszkodva 
• ellenkezik, ha el akarunk venni tőle egy játékot 
• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot 
• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba 
• keresi a leejtett tárgyakat 
• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz 
• gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da 

Egyre többet dumál, nevet, kacag, teljesen odáig vagyunk. Reggel általában ő ébreszt a kis csicsergésével. A napirendünk nem forrt még ki teljesen, az egyetlen fix pont a napunkban a fürdés 9 és fél 10 között valamikor.Ezután vagy sikerül elaltatni 10-kor, vagy nem. Általában ez attól függ, hogy 6-7 után alszik-e még. Az teljesen mindegy, hogy mennyit alszik ilyenkor, mert még 15 perc is elég neki ahhoz, hogy 11-kor még vigyorogjon/hisztizzen, mikor milyen kedve van. Napközben nagyon jó baba, délelőtt akár fél órát is elvan a játszószőnyegén, konkrétan annyira elvan, hogy észre sem veszi, ha szólunk neki. Estére már kicsit nyűgösebb, de ez betudható annak, hogy akkorra már eléggé elfárad. Ilyenkor már elég nehéz lefoglalni, mert hamar megun mindent. Viszont a fürdés előtti családi huncutkodás a szobájában mindig bejön neki, imád a szobájában lenni.

Mióta elkezdett forogni, teljesen megállíthatatlan. Pillanatok alatt megszerzi, amit szeretne. Ha meglátja a telefont, távirányítót vagy a tabletet, olyan szinten bezsong tőle, hogy se nem hall, se nem lát, megszűnik létezni a világ. Ilyenkor nagyon sietni kell, keze-lába égnek áll, és kapálózik, viszont így egy árva centit sem halad előre, aztán ezen meg jól felidegesíti magát, irtó cuki. 

Imádom, ahogy K-val incselkedik. Amikor az apukája puszit akar neki adni, a kisasszony kivárja, hogy K már majdnem odaérjen az arcához, aztán a művésznő szépen elfordítja a fejét. De ha ezek után K nagy sértődötten távozik, Buci előveszi a legtündéribb, leveszlek a lábadról és most azonnal elolvadsz mosolyát, aminek persze apa nem tud ellenállni, és szerelmesen visszajön, hoy aztán megint koppanjon egy nagyot, mert puszi továbbra sincs :-P 

Leleményes a kisasszony

Tegnap éjszaka 1 körül felébredt, és addig sírt, amíg magam mellé nem vettem. Emiatt szegény K-nak át kellett mennie a másik szobába aludni. Hozzáteszem, amint mellém került, 3 mp alatt el is aludt, utána egy hangja sem volt. Reggel 6-kor pedig úgy ébresztett, hogy dumált, közben meg gyurmázta az orromat, és nem is hagyta abba, amíg ki nem másztam az ágyból, hiába kérleltem :-D Aztán jól bekajált és aludt 11-ig...

5 hónapos nagylány

A mi csepp kislányunk éppen ma 5 hónapos :)

Annyira nagy már ez a lány, hihetetlenül gyorsan eltelt ez az idő, és mennyit változott már azóta, hogy hazahoztuk a kórházból. Akkor még igazából evett, aludt, álmában mosolygott, amitől menten elolvadtunk és néha azért picit sírdogált is, de csak éppen annyit, amennyit illik egy ekkora babának. Aztán hirtelen elkezdett rácsodálkozni a világra, mosolygott ránk egyre tudatosabban elkezdte használni a kezecskéit, észrevette, hogy azok hozzá tartoztak. Olyan édes volt, ahogy 10 centire tartotta a fejétől, forgatta, vizsgálgatta. Aztán úgy elsuhant az idő a fejünk felett, hogy időközben már annyi mindent megtanult, annyit nőtt... Mi K-val meg olyan szerelmesek vagyunk a mi kis Bucinkba, amilyet nem lehet addig elképzelni, amíg szülővé nem válik valaki :-) 

Dévényezés - mozgásfejlődés

Már pár hetesen észrevettem, hogy kissé C-alakban tartja magát Buci, plusz 1,5 hetesen oldalra fordult, ami feszes izomtónusra utal. 2 hete voltunk először, és beigazolódott a gyanúm. A nyakánál feszes, a többi hypotón. Ezért van a C-alakban tartás, hason a repülőzés, illetve hogy hason nem tudja oldalra fordítani a fejét. Még egy olyat is kérdezett R. (ő foglalkozik Bucival), hogy nem-e volt problémánk a szoptatással. Mikor mondtam, hogy nem igazán ment nekünk, mondta, hogy lehetséges, hogy azért, mert a szája körüli izmok sem 100 %-osak, ezért vsz. nem tudott megfelelő vákuumot csinálni a szájában, csak sajnos erre az újdonsült anyukák figyelmét nem igazán szokták felhívni. Miután felmérte Buci állapotát, meg is masszírozta, amit a kicsikém végigordított. A szívem szakadt meg, de úgy érzem, ezzel neki teszünk jót. Mondta R., hogy ne csodálkozzunk, ha nagyon el lesz fáradva, egyből el fog aludni, még az is lehet, hogy egy étkezést ki fog hagyni. Erre a kis huncut még utána az étteremben 3/4 órát dumált, még az egyik pincérnőt is szórakoztatta, utána a kocsiban elaludt, de ez is csak másfél óráig tartott. Úgy tűnik, hogy ez még nem volt annyira fárasztó neki, mert nem teljesen 3/4 óra volt a kezelés.

Már az első alkalom után pár nappal elkezdte élvezni a hason fekvést (még kacagott is közben), plusz elkezdett az oldalára is forgolódni. 

Második alkalommal már volt kb. 5-10 perc, amikor nem sírt közben, utána el is aludt, nagyon elfáradt a kismanó. Már a kezelés utáni nap addig harcolt, amíg az oldalára nem fordult (bal), majd innen tovább a hasára. Másnap este már egy lendülettel abszolválta ezt a mutatványt, K is rohant be, hogy láthassa, és a rivaldafény hatására a művésznő még párszor megmutatta az új tudását, és bőszen ünnepeltette is magát. 

Majd másnap már a fenekét tologatta fel, és a tappancsaival próbálta tolni magát előre, plusz próbált a kezével is rásegíteni, de ennek az lett a vége, hogy csak hátrafele haladt kb. 10 centit :D 

Tegnap este meg már úgy hasalt, hogy a könyökére támaszkodott (eddig ez nem ment, mindig nyújtott kézzel próbálkozott, így meg nem tud tárgyakért nyúlni, mert azonnal elveszíti az egyensúlyát), és nyúlt a játékaiért.

Hihetetlen, hogy napról-napra mutat valami újat, mi meg csak olvadozunk K-val, hogy a mi kis csodánk, az a kis csomag, akit anno hazahoztunk a kórházból, már ilyen ügyes nagylány, és ez a kis csöppség tanította meg nekünk a határtalan, feltétel nélküli szeretet egy újabb, csodálatos formáját :)

Takarók, egyéb fejre helyezhető tárgyak elpakolva

Pár napja éjszaka megszólalt a légzésfigyelő. Már a riasztó csipogásra felébredtünk, és mit látok a kiságyban? Drága egyetlen kismajmunk felpakolta a fejére az eredetileg a feje alatt lévő textilpelenkát, és visszatartotta a levegőt. A szívbaj kerülgetett, azonnal száműztük a kiságyból (mármint, hogy nem a gyereket, a pelust). Azonban másnap altatáskor már a takaróját is húzgálta a fejére, amihez a kis tappancsaival is segédkezett, élelmes gyerek... Ezután minden fejre húzható dolgot eltüntettünk a saját biztonsága (és a szívinfarktusunk elkerülése) céljából. Az alvókendője is csak addig maradhat, amíg el nem alszik, utána mennie kell. Hihetetlen ez a lány, és mi lesz még...? :)

Újabb mérföldkő

Már egy hete megy a bal oldalra fordulás, és az előbb sikerült továbbfordulnia hasra :-)  Annyira próbálkozott, de a végén csak összejött neki, és úgy örült magának :-D  

Mindig van valami

Körülbelül két hete kértünk a háziorvostól egy vér- és vizeletvizsgálatot, mert aggasztott, hogy elég gyakran mozog Buci hőmérséklete 37-37,2 között. Majd múlt héten felhívtak a rendelőből, hogy azonnal menjek be, Bucit kórházba kell vinni, szar lett a véreredménye. A sírás kerülgetett minket, 10 perc múlva már ott is voltam, de senki nem akart mondani semmi konkrétumot. Már bőgtem, mire végre fogadott a doktornő, és elmondta, hogy a májjal kapcsolatos eredmények minimálisan eltérnek, jó lenne, ha a SOTE II-n megnézetnénk, de készüljek úgy, hogy vsz bent fognak minket tartani. Kérdeztem, hogy vajon mitől lehet ez, de nem mondott semmi konkrétumot, nem lehetett belőle semmit sem kihúzni. Természetesen egyből mentünk a kórházba, ahol röpke 2,5 óra várakozás után sorra is kerültünk. A doktornő nagyon kedves volt, megnézte az eredményt és mondta, hogy ezzel felesleges volt idejönni, inkább mentünk volna dévényre (11-re volt időpontunk 2 hónap várólista után, de emiatt természetesen egyből lemondtuk). Azt is mondta, hogy a háziorvosok előszeretettel küldik be a gyerekeket minden aprósággal, és legszívesebben felhívná a doktornőnket, amiért egyrészt ezzel beküldött, másrészt, amiért így ránk hozta a frászt. Bucinak is nagyon szimpi volt a doktornő, hosszasan elcseverészett vele.
Következő nap visszamentem a háziorvoshoz, elmondtam neki, hogy mit mondott a doktornő, erre közli, hogy ha ezt mondta a doktornő, akkor ez így is van, mert ő már régóta ismeri, és megbízik benne. Hát mit ne mondjak, néztem nagyokat...Anna örülök, hogy nem bagatellizálta el, és inkább továbbküldött minket a kórházba, viszont azzal nagyon nem értek egyet, hogy ezt mért így kellett tálalni? Miért kellett így megijeszteni minket? Mindegy, a lényeg, hogy minden rendben.

A doktornő második nagyon nem szimpatikus húzása az volt, mikor Buci arcán 2 db 1 cm átmérőjű és egy 2 cm átmérőjű piros folt jelent meg, és erre ő annyit mondott, hogy ez csak csalánkiütés. Persze nem hagytuk annyiban, mert ez nem csalánkiütés volt, ezt még én is tudtam laikusként. Elvittem bőrgyógyászhoz, és kiderült, hogy seborrheás dermatitise van Bucinak. Kaptunk krémet rá, amitől pár nap alatt rendbe is jött. Tegnap, mikor visszamentünk oltásra (amit szintén képtelen normálisan beadni, mert a fele oltóanyag mellé ment...) mondta neki K, hogy nem csalánkiütés volt, erre a doki mondta, hogy ááá ez is allergia (ez nem allergia...).

Na ennél a pontnál már K-nál is betelt a pohár, a héten keresünk másik gyerekorvost, ehhez a nőhöz nem vagyunk hajlandóak a továbbiakban elvinni Bucit.

Pancsi

Ezelőtt mindig úgy fürdettük Bucit, hogy sok vízben lebegett és szó szerint relaxált (még a szemeit is becsukta, és mint egy kinyúlt béka, lebegett a víz tetején, halál cuki volt). Majd egy idő után elkezdte élvezni, rugdosott, csalimpált a kezeivel. Pár napra rá kipróbáltuk, hogy milyen lenne, ha annyi vizet engednénk, hogy ne kelljen tartani, ezáltal több mozgástere lehessen. Egy ideig ismerkedett az új helyzettel, majd hirtelen oldalra vágta a fejét és sikerült orrán-száján keresztül szívni be a vizet. Ettől kellőképpen meg is ijedt, úgyhogy utána a darabokra tört a vízzel kötött törékeny kis barátsága. Viszont ma (már előre féltem...) bejött K. is megnézni a Buci produkciós iroda mai műsorszámát (nálunk úgy működik a munkamegosztás, hogy amíg én Bucit előkészítem, K. megcsinálja a vizet, és amíg pancsolunk, addig ő megcsinálja a tápszert és elmosogat), és Buci elkezdett vigyorogni, dumálni, csapkodni. Mondtam is K-nak, hogy ezentúl neki is bent kell lennie, én ehhez egyedül kevés vagyok. Majd megint jött a mumus, megint oldalra vágta a fejét, el is szomorodtam, hogy eddig tartott a nagy öröm, ezek után a büdös életben nem fogja megkedvelni a fürdést, annyira szomorú lettem. De legnagyobb meglepetésünkre meg se kottyant neki, sőt annyira élvezte, folyamatosan csalimpált, rugdosta fel magát, és imádta, mikor visszacsúszott. Az sem zavarta, mikor az arcába csapta a vizet, akkora boldogság volt ezt látni, a szívünk túlcsordult a szeretettől, ekkora boldogság a mennyországban lehet csak :)

Ma egy éve...

...hogy megjelent az a bizonyos várva várt két piros vonal a teszten :)

Móka-kacagás

Már szerintem írtam, hogy az elmúlt 2-3 hétben dumasztrájkolt a kisasszony. Nem volt hajlandó höööö-zni sem, pedig ezt előszeretettel gyakorolta, és bőszen ünnepeltette magát. Aztán jött a nagy csönd (ezt pár év múlva lehet, hogy vissza fogjuk még sírni). Viszont most újra beindult. Hatalmas sikongós kacagások közepette pár napja ismét rátalált a hangjára, persze ehhez kellett az, hogy napokon keresztül komplett idiótát csináltam magamból egy-egy mosolyért, de nyilván mindent a cél érdekében.  Az első nagy kacagás egy nagy pocakpuszilgatás, orrbeletúrás eredménye volt, majd jött a lábon hintáztatás, annyira élvezte, odáig meg vissza voltam tőle, kell ennél nagyobb boldogság? :)

Tegnap este ismét volt egy kis sikongatós nevetés és utána csak mondta-mondta-mondta, be nem állt a szája, olyan édes volt.

A fogdosás is egyre jobban megy. A plüsseit már 2 kézzel fogja, nyúzza, vizsgálja, megrágcsálja majd eldobálja. A két kezét már össze tudja fogni a mellkasánál, továbbra is nagyon finomak a kezei, imádja csócsálni őket. Egyre többet rágcsálja az ujjamat, gondolom jól esik neki, mert elég nagy valószínűséggel beindult a fogzás. De a kis mohónak persze ez nem elég, emellé még a saját öklét is próbálja beszuszakolni, ami persze nem megy, aztán ennek úgyis balhé a vége. 

Egyre többet van el egyedül Buci, a játszószőnyegén a favorit egy bagoly alakú kis plüss, amit előszeretettel ütöget, aztán nézi, ahogy himbálózik. Na mikor ezt megunja, elkezd kapálózni (ilyenkor teljesen olyan, mint egy hátára ejtett bogár, ami nem tud visszafordulni), és véletlenül megint meglöki a baglyot, ezen meg jól meglepődik és megint érdekes lesz a kis állat. Annyit szoktunk rajta nevetni, annyi olyan dolgot csinál, ami mosolyra fakasztja a szívünket :)

Viszont előjött egy egyre aggasztóbb viselkedése. Múltkor anyuéknál voltunk, olyan vigasztalhatatlanul elkezdett sírni, hogy a szívünk szakadt meg. Szerencsére ilyen nem szokott előfordulni, mert belehalok, mikor így kell látnom őt, és nem tudok segíteni a problémáján. Már mindent megpróbáltunk, semmi sem használt, majd úgy döntöttünk K-val, hogy inkább menjünk haza. A kocsiban már semmi baja sem volt, sőt még megejtettünk egy nagybevásárlást felbátorodva a hirtelen jött békén, és ott is csak nézelődött, vigyorgott és aludt. Nem tulajdonítottunk ennek az esetnek különösebb jelentőséget, ráfogtuk arra, hogy biztos nem volt ő sem a toppon, nekünk is vannak rosszabb napjaink. Majd rá egy hétre anyuék jöttek át, az már említést sem érdemel, hogy anyu engem gyors 2 puszival lerendezett, majd robogott be Bucihoz (múltkor már mondta, hogy eszébe jutott, hogy mostanában meg sem kérdezi, hogy velünk mi van, csak Buci érdekli, és ezért kicsit lelkiismeret-furdalása van, de nézzem el neki :D ), majd kb. 20 perc múlva Buci megint rázendített. Egyből elvettem, már sejtettem, hogy fáradt, úgyhogy le is tettem aludni (ekkor volt az első komolyabb éneklős altatásos produkciója, anyu könnyezett a nevetéstől, és mondta, hogy ha nem látta volna a saját szemével, el sem hiszi), utána minden rendben volt. Viszont szombaton voltunk vendégségben, és a kisasszony megint keservesen elkezdett sírni, mikor beléptünk a házba, talán akkor vigasztalódott meg valamelyest, mikor az ülőgarnitúrán közelebbről szemügyre vette a nagy párnát (nekünk is ugyanolyan van és imádja vizsgálni), meg mikor az udvaron a babakocsiban tologatta a házigazda 6 éves kislánya. Majd megzabáltuk őket, nagyon cukik voltak ketten :) Mikor megint bementünk, mert elkezdett esni az eső, újra jött a sírás. Egymásra néztünk K-val, szavak nélkül is értettük egymást, nekünk ott és akkor véget ért a buli. Elindultunk haza, és már semmi baja nem volt Bucinak, el is aludt kb. 3 mp-en belül. Azon tanakodtunk, hogy vajon most jött el neki az a korszak, hogy az otthon biztonsága megnyugtatja, ezért máshol diszkomfortosan érezné magát? De akkor annak mi lehet az oka, hogy nagybevásárlásnál, kirándulásokon meg tök jól elvan? Esetleg az, hogy akkor többnyire a babakocsiban van és a mozgás megnyugtatja? Summa summarum arra jutottunk K-val, hogy többet kell vendégségbe mennünk, hogy ne érezze magát rosszul másnál se és később se legyen benne majd szorongás ezzel kapcsolatban.

3 hónapos státusz

	Születés	Hazajövetel	1. hónap	2. hónap	3. hónap
hossz	55	55	57,5		65,5
súly	3660	3450	4310	5470	6410
buksi	33	33	33		36

Fogak: még nincs, de már valami elkezdődött, mert folyamatosan rágcsálja az alsó ajkát, folyik a nyála, tömi be az öklét.

Pelus: már a libero 3-mat hordja július 17. óta, ez még marad egy darabig.

Evés: napi 5-6, 120-150 ml alkalmanként.

Alvás: 15-17 óra 6-7 részletben.

Nagymozgás: fordulni még nem tud az oldalára, viszont hasról már párszor a hátára fordult. De szerintem ez csak véletlenül sikerülhetett, mert eldőlt és úgy fordult át. K is pont akkor jött be a szobába, mikor Buci éppen ezt csinálta, na ennek úgy örült, teljesen bezsongott tőle. (Ja és K teljesen magától kicserélte a kakis pelust már kétszer is, a harmadik alkalommal, viszont túl sok volt a kaki és öklendezve, angolosan távozott a szobából :D )

Finommozgás: ügyesen nyúl tárgyakért, magához húzza, a kiskönyvét folyamatosan kihajítja a hordozóból, bár ezt sikerült véghezvinnie az eper formájú plüssével is, ami fele akkora, mint maga a gyerek, és elég emberes távolságra hajította el. Hasonló nagyságú banánját is előszeretettel nyúzza, két kézzel is egyszerre, szóval ügyes.

Duma: kicsit visszavett a gagyogásból, kevesebbet beszélget, többet énekel (főleg elalváskor és velem duettezik)

2 hónapos oltás 3 hónaposan

Kedden megkapta végre az oltásokat a kisasszony. 1 hónapos csúszásban vagyunk, mert a drnő kivett 5 hét szabit és csak mostanra lett időpont. Annyira ügyes és bátor volt Buci. Volt egy kis sírás, mikor beadta neki, de utána felvettem és már egy hangja sem volt. Be akarom adatni neki a meningococcus elleni oltást is, bár a védőnő mondta, hogy nem lesz egy egyszerű menet, mert a drnő nem szereti 1 éves kor alatt beadni, de legnagyobb meglepetésemre szó nélkül felírta, és 4 hónaposan azt is megkapja.

Féltünk az estétől, de szerencsére csak egy kisebb hőemelkedése volt, egész este mosolygott, éjszaka párszor felsírt, de vissza is aludt egyből. Jó lenne, ha a többit is ilyen jól viselné.

Kértünk beutalót vérvételre is, mert párszor felkúszott a hőmérséklete 37,1-2-re, plusz az előző vérvétel is mutatott egy kis gyulladást, inkább nézzünk rá megint.

Daily routine

Most 3 hónapos a mi nagylányunk és már elég szépen beállt a napirendünk. Már az elején nagyon szerencsések voltunk, mert nem voltak éjszakákon át tartó hisztik. Standard 3 óránként evett, éjszaka is tartotta ezt a jó szokását. Aztán olyan 1 hónapos kora körül kezdett egyre többet aludni éjszaka, és 2 hónapos korára idáig jutottunk:

22:00-22:30: alvás (nálunk ez a fix pont)

Általában 5-7 között valamikor felébred enni, pelenkacserére és már alszik is tovább. Majd olyan 10-11 körül ismét felébred, kaja, peluscsere, játék és másfél óránál nem bírja tovább, újra alvás van. Napközben van egy nagyobb alvás (2-3 órás), illetve több kisebb. A napirendben nincs drákói szigor, ahogy Buci érzi, mi igazodunk hozzá. Nem fogom Neki erőltetni, hogy márpedig most tessék enni, vagy aludni. Ennek oka talán az is, hogy nem egyformán ébred reggel, és ezért mindig vannak csúszások. 

Egy nap átlagosan 15-17 órát alszik, volt már, hogy egyhuzamban, ébredés nélkül aludt 11 órát. Álomgyerek ez a lány :) Nyilván egy nagyobb mozgásfejlődés vagy a fogzás boríthat mindent, de eddig nagyon jól állunk.

Altatás

Ritkán fordul elő, hogy huzamosabb ideig altatni kéne, általában beteszem a kiságyba, kis pocaksimi, egy kis víz és már alszik is. De ezt is továbbfejlesztette a kisasszony: a forgó-zenélő játéknak a forgó része egyáltalán nem hozza lázba, le is vettük. Viszont a zenélő része, na azért odáig van. Újabban úgy alszik el, hogy felhúzom neki, oldalra fordítja a fejét, szem becsuk és ÉNEKEL :) Ha netalántán lejár, kérdőn néz rám, újra felhúzom és folytatja. Még közben 1-2-szer rám is mosolyog és már alszik is. Meg kell zabálni, olyan édes, olyan hálásak vagyunk érte, hogy a szülei lehetünk :)

Evés

Pár napja volt egy kis nehézség az evéssel, amit sosem gondoltunk volna, mivel olyan jó evő volt. Az történt ugyanis, hogy az elalvás elengedhetetlen részévé vált a víz. Ezt szépen össze is kötötte az alvással, örültünk is K-val, legalább iszik a gyerek, nincs gond. És most jön a feketeleves, nem akart enni, csak inni. Nagy hisztik árán tudtuk csak megetetni, akkor is cserélgetve a két cumisüveget, hátha be tudjuk csapni. Ez párszor sikerült, de a probléma tetőzésekor a reggeli kajálás és du. 4 között nem volt hajlandó enni. K már sík ideg volt, hogy úristen mi lesz most, vigyük be a Heim Pálba. Szerencsére ez is lecsengett cirka 3 nap alatt, mostmár normalizálódott a helyzet, az altatásból is kikerült a víz, így Buci újra rendesen eszik.

3 év, szülinap

K-val augusztus 19-én voltunk 3 évesek. Annyi minden történt ez alatt az idő alatt, a két legcsodálatosabb embert kaptam az élettől: a kislányunkat és a szerelmemet. Ha valaki 3 és fél évvel ezelőtt ezt a jövőt jósolja nekem, komolyan mondom, körberöhögtem volna. Nem azért, mert nem erre vágytam, mert pontosan ez volt az álmaim netovábbja, hanem mert az életem teljesen más volt és egy szikrányi esélyt sem láttam arra, hogy megtalálom a számomra tökéletes embert, aki amellett, hogy a szerelmem és a társam minden szempontból, de még a jövőképünk is teljesen megegyezett. 

Nem nagyon szoktuk ünnepelni az évfordulónkat, de ez abból a szempontból igenis különleges volt, hogy immár hárman vagyunk, és igazi család lettünk, ezt viszont érdemes megünnepelni és érdemes hálát adni, hogy nekünk ez megadatott.

The best birthday ever...Az egész napot hármasban töltöttük. Elmentünk ebédelni hármasban, Buci persze az egészet végigaludta, sétáltunk egy nagyot, majd hétvégén kimentünk Szentendrére sütizni. De hogy mi mekkora hülyék vagyunk...arra nem is gondoltunk, hogy a macskakövek nem teljesen babakocsi kompatibilisek. Szerencsére a kismanó ezt is végigaludta, akkor ébredt csak fel, mikor indultunk haza.
Annyira boldog vagyok, és szerencsés, hogy megadatott ez a csoda :)

Nevet :)

Ma hangosan felnevetett Buci, hát azt hittem elolvadok a boldogságtól :) Sajnos K nem hallotta, pedig itthon volt velünk, sebaj, majd legközelebb.

Tápszer vs. víz

Pár hete, mióta rájött, hogy a játszócumiból nem jön semmi, és így értelmetlen számára a használata, úgy alszik csak el, ha ihat egy kis vizet. Bár ennek az a hátulütője, hogy ha már majdnem leragadtak a szemei, előfordul, hogy félrenyel és ezzel felébreszti magát - ördögi kör. De általában az altatás így max. 10 perc, legjobb esetben 10 mp. Tegnap azonban a 8 órás és a 10-fél 11-es evésnél nem akarta elfogadni a tápszert. Nem tudtam, mi a gond, a pocakjára tippeltem, bár kapja napi 3x az Infacolt (amit nagyon utál, nagyon nem ízlik neki, fintorog, mikor megkapja, és van, mikor öklendezik is...édesem), azért megtornáztattam. Jött egy kis kaka, utána már nem volt hiszti, megette és aludt. Akkor azt hittem, ezzel meg is van oldva, minden ok. Na de ma újrajátszódott a tegnapi menetrend. Kipróbáltam, hogy nem a tápszert adtam oda, hanem a vizet. Azt egy hang nélkül elkezdte inni, nem volt semmi gond. Viszont az nem mehet, hogy nem eszik rendesen. Azzal szórakoztam, hogy cserélgettem a vizet meg a tápszert, hátha ki tudom cselezni, de csúnyán benéztem, a kiscsaj rafkósabb ennél. Kb az 5. ilyen cserénél sikerült csak, valószínűleg már nagyon fáradt lehetett akkor. Miután elaludt, elgondolkodtam, hogy vajon miért csinálja ezt? Nem állapot, hogy ilyen hiszti legyen az evésnél (amit sosem gondoltam volna, mert olyan éhenkórász, anno a tápszercsere sem érdekelte, teljesen mindegy volt, hogy tea, víz vagy tápszer). Végeredményben a következőre jutottam: estére már eléggé elfárad, akkora már van egy kis nyűgösködés, az alvást meg összeköti a vízivással. Tehát ilyenkor már aludni akar, és ezért nem akar tápszert enni, mert az bizony nem az alvás része...ennyit az asszociációról, jól megszívatott. Ja de a tápszer után még így is igényelte a vizet az elalváshoz, ami jár, az jár :)

Megfigyel

Mindent, mindenkit. A legújabb, hogy észrevette, hogy van kezecskéje. Ökölbe szorítja a bal kezét, ráfókuszál és hosszasan tanulmányozza. Hihetetlenül cuki ilyenkor. Annyira szerelmesek vagyunk K-val ebbe a huncut kislányba.

Még a születésekor kapott egy rózsaszínű, macis lufit. Eddig az ágyára volt kötve, addig nem is érdekelte. Na de most. Odaraktam neki úgy, hogy pont ráláthasson és egy órán keresztül bámulta, le sem vette róla a szemét. Majd utána kimentünk a konyhába mosogatni (nyilván én, nem a Bucilányt fogtam be rabszolgamunkára), szóval kivittem őt is magammal a hordozóban. Rákötöttem a lufit, és Buci le sem vette róla a szemét. Majd szép lassan elaludt, de azért a szemét nyitogatta, rápillantott a lufira, hogy megvan-e még, és miután konstatálta, hogy minden rendben van, aludt is tovább. K akkor jött haza, mikor meglátta,annyira meghatódott az ő édes kicsi lánykáján, csak mosolyogtunk és néztük, milyen csodálatos kismanó.

Pár napja minden fürdés előtt egy kis babamasszázzsal kényeztetem Őbuciságát. Közben énekelek is neki, a legjobban a lassabb Adele dalok, Sam Brown-tól a Stop, illetve Alicia Keys Fallin'-ja a kedvencei. Ilyenkor akkorákat mosolyog, rúgkapál és az ő kis gagyogós hangján énekel velem, meg kell zabálni.

Panaszkodik...

Ha egyedül hagyjuk pár percre, mostanában elkezd keservesen sírni, és ha meglát minket, félig sírós hangon magyaráz, és csak mondja és mondja... Mintha elmesélné, hogy milyen rossz volt neki az elmúlt 3 percben, mert nem volt senki körülötte, eltűnt a szórakoztató személyzet. Olyan kis cukker ilyenkor :-) Azonban tegnap kitaláltam, hogy odakötöm a hordózójára a lufiját (a kórházban kapta még, eddig a kiságyára volt kötve, de ott nem nagyon érdekelte még), és surprise, surprise lefoglalja. Olyan átszellemülten tudja nézegetni, tegnap röpke 1 órára lefoglalta a tanulmányozása, még a végén bele is aludt. Azért fel-fel nézett rá félálomban, hogy biztosan nem tűnt és aludt is édesen tovább.

Kb. egy hete emelgeti a fejét. Az ölemben, a hordozóban, fekve, félig ülve, és olyan édes fejeket vág hozzá, annyira koncentrál. Egyébként nagyon erős baba. Mondjuk nem is csodálkozom már, mikor ilyenekkel próbálkozik. 

És egy nagyon rossz szokás, ami eléggé újkeletű. Már pár hete rászokott arra, hogy az öklét csócsálja. Ez eddig rendben is van, örülök is neki, mert legalább nem a cumi lóg folyamatosan a szájában, azt már egyáltalán nem is fogadja el. Viszont elkezdte a mutatóujját dugdosni a szájába, aminek persze mindig az lesz a vége, hogy elég mélyre ledugja és elkezd öklendezni. Persze mindig kiveszem a szájából, ha észreveszem, de mikor felébred, általában még nézelődik egy kicsit ököllel a szájában, ilyenkor nem mindig látom. Remélem, hamar leszokik erről...

A második hónap

Etetés

Egyre többet eszik... Egy alkalommal megeszik 120 ml-t, de ha nagyon éhes, akkor van, hogy még 60-at is. Ilyenkor kézzel-lábbal kalimpál, a fejével meg keresi a cumit. Mikor odatesszük az előkéjét, már tudja, hogy jön a hami, és abbahagyja a sírást. Kap Infacolt is, mivel volt kb 3 nap, mikor eléggé tekergette magát. Azóta adok neki napi 3-szor, teljesen meg is szűntek a fájdalmak. Viszont nagyon nem szereti. Úgy fintorog, mikor megkapja, de szerencsére csak ritkán köpi ki. 

Fürdés
Szerencsére szereti. Nem fél a víztől, bár egy hete annyit csalimpál, hogy én csurom víz vagyok, a fürdő is úszik. Remélem, hogy csak azért, mert élvezi, és nem azért mert fél. Bár gondolom, akkor sírna is...

Alvás
Egyre többet alszik. Beállt arra, hogy este 9-10 köröl elalszik, egy huzamban sikerül 7-8 órát aludni, utána eszik, tisztába teszem, és visszaalszik további 3-4 órára. Ezután ébren van még 1 órát és el is alszik. Az altatás úgy néz ki, hogy leteszem a kiságyába, az arcához odateszem az alvókendőjét és cumiból kap vizet. A játszócumit szerencsére már teljesen elutasítja, morog, ha a szájához teszem, vagy a másik alternatíva, szív belőle 2-3-at és kilövi. Ne gondoljuk már, hogy ilyen egyszerűen át lehet vágni a nagysasszonyt! Aránylag hamar elalszik, eddig a rekord max. 30 perc volt.

Mozgásfejlődés

• Még 1,5 hetesen egyszer úgy ébredt, hogy oldalt feküdt. Azóta talán egyszer fordult még elő, de azóta nem. Már próbálgatja tolni magát a lábával, de még nem igazán sikerül. 
• Ha hason van, 90 fokban kiemeli a fejét.
• Az öklét imádja csócsálni, mindig sikerül beletalálni a szájába. De nem csak akkor csinálja, amikor éhes, mondjuk mostanában mindent cuppogtat, ami a szájához kerül.
• Mostanában mindenre ráfog, ami a keze ügyébe kerül, előszeretettel húzogatja a ruháját.
• Próbálja emelgetni a fejét, mint aki fel akar ülni. Persze ez nyilván nem sikerül, de olyan édesen próbálkozik. A hordozóban mondjuk simán megemeli a fejét pár centire.

6 hetes kontroll

A doki megnézte, bár én többre számítottam, mindegy. Viszont a 2 hónapos oltásokat csak 3 hósan fogja megkapni, így csúszik majd minden. Voltunk csípőszűrésen is, minden rendben volt, következő héten kontroll.

Cukiságok

Rengeteget vigyorog és "beszélget". Imádom, mikor úgy ébred, hogy meglát és vigyorog ránk, meg kell zabálni. Imádja produkálni magát. Ha mondjuk neki, hogy hööööö, próbálja visszamondani. Mikor sikerül, megdicsérjük és megtapsoljuk, ilyenkor jön a nagy vigyor és egy újabb höööö :))) Annyira cuki. És panaszkodik: ha néhanapján van egy kis hiszti, vagy esetleg 5 percre egyedül marad és éppen nem talál maga körül semmi érdekeset, mikor meglát minket K-val, kicsit sírósan elkezd gőgicsélni, hogy Neki milyen rossz volt, imádnivaló :) 

Nem szeret vízszintesen lenni, mert nem lát semmit. Csak akkor hajlandó úgy maradni, ha a szórakoztató személyzet (K és én) jelen van, és teszi a dolgát. 

K.

Nagyon jó apa, imádja a kislányát és Buci is őt. Annyira jó látni őket együtt, azt az örömöt az arcán, mikor hazajön  vagy mi ugrunk be hozzá egy gyors puszira. (az apa-lánya szerelemről bővebben majd egy külön bejegyzésben) 

Megvolt az első kakis pelenka csere, ami hatalmas teljesítmény, mert K. nem bírja a szagokat. Egyáltalán. Olyan büszke vagyok rá :)

1 hónapos státusz

	Születés	Hazajövetel	1. hónap
hossz	55	55	57,5
súly	3660	3450	4310
buksi	33	33	39

Az első hónap

Mikor hazajöttünk, eléggé pánikoltunk, hogy mit hogyan, de aztán egyre jobban belejöttünk... :)

Etetés

Kellett egy kis idő, mire a szervezetem átállt arra, hogy 3 óránként Bucinak kiürül az a picike gyomra, és utántöltés szükséges. Ezt azonnal jelzi is, mintha megszólalna egy kis riasztó belül, hogy vészesen alacsony a gyomra töltöttségi szintje és AZONNAL pótlást igényel. Mivel tejem nem igazán volt (és később sem lett), a tápszer elkészítéséig vigasztalhatatlanul ordított. Már akkor 70 ml körül evett, és ezt 2 hét alatt feltornázta 100 ml-re (egy nap kb. 600-700 ml-t evett meg, kiegészítve azzal a kevéske anyatejjel).  Órát lehetne igazítani hozzá, pontosan 3 óránként követeli az adagját.

Fürdés

Azt sem tudtam első nap, hogy hogyan is kéne. Persze a kórházban megmutatták, de ott csap alatt mosdatták, itthon meg kiskádban. De, barátunk az internet, megnéztem egy-két videót, meg utánaolvastam ilyen apróságoknak, mint pl. hány fokosnak kéne lennie a víznek. Az első alkalmat végigordította, a másodikat is, és ez így ment több, mint egy hétig, az öltözködésről nem is beszélve. A szívem szakadt meg. Gyors kutakodás ismét a neten, hogy Buci ne utálja meg végérvényesen a vizet, neadjisten még élvezze is, és találtam egy videót, ahol egy csecsemősnővér álomba fürdeti az újszülötteket. Ezt ültettem át kiskádas verzióba, és láss csodát, Buci nemhogy nem sírt, de egyenesen élvezte és azóta élvezi is! Bár kis idő után rájött, hogy amiben fekszik, annak olyami állaga van, mint ami megtölti a pocakját, és azóta kézzel-lábbal hadakozik, hogy csak egy kicsit is, de belekóstolhasson. Ha ez véletlenül sikerül neki, mert anya nem tudja felvenni a jobbra-balra forgolódó buksijával a tempót, akkor olyan édesen elkezd cuppogni :)

Reflux
Sajnos 3 hetesen megjártuk a Heim Pált... Már 4-szer beriasztott a légzésfigyelő, szóval nem volt kérdés, hogy megyünk. 3 napot voltunk bent, szerencsére Buci nagyon jól viselte. Első este rárakták monitorra, ami másnap délutánig rajta volt. Szerencsére nem zavarta. Szegénykémmel mennünk kellett mindenféle vizsgálatokra, olyan hősiesen tűrte az összeset (kivéve, mikor már közeledett a kajaidő) Egyedül a vérvételek voltak sírósak, meg persze nálunk romlott el a gép is, úgyhogy lett plusz 3 vérvétel, de ha utána egyből kapott enni, nem volt semmi gond. Szerencsére minden rendben a refluxon kívül. Az ágyát pozícionálni kell, illetve a tápszerhez nutritont kell tenni. Ettől sűrűbb lesz a tápszer, így nem fog olyan könnyen visszajönni. Reméljük kinövi.

Para
A kórház utáni héten újabb para volt. Este fel akartuk ébreszteni, hogy ne fürödjön olyan későn, de nem sikerült. Már negyed órája próbáltuk, de csak aléltan feküdt a kezemben. K. hívta a mentőket, na azt az érzést senkinek sem kívánom. Én már bőgtem, mert Buci semmire sem reagált. Kijöttek a mentősök, mivel azt láttuk, hogy szabályosan vette a levegőt, nem csináltak vele semmit, de maradtak, amíg ki nem értek a gyerekmentők. Mire ők is kiértek Buci rájött, hogy éhes és fel kéne ébredni...Akkora kő esett le a szívünkről K-val. Lehet mi aggódjuk túl? :)

Porszívós orrszívó 

Szinte minden nap ki kell porszívózni az orrát, gyanítom, hogy a reflux miatt, és egy szó nélkül tűri, sőt! Mikor fújok az orrába orrsprayt, azt nagyon nem szereti, de mikor bekapcsolom a porszívót, becsukja a szemét, odafordul, és tartja a kis fejét. Egy hang nélkül tűri, és utána sok-sok mosolygás a jutalom. Gondolom érzi, hogy jobb lesz utána. Volt olyan is, hogy mire kiporszívóztam az orrát, elaludt. Azóta is megnyugtatja a porszívó hangja. Van egy szuper telefonos alkalmazás (thanks to Audrey), na ez azóta is segít, ha nehezen megy az elalvás (természetesen a porszívó hangja a favorit itt is).

Alvás

Buci már az elejétől kezdve, mint egy óramű, úgy működik. Pontosan 3 óránként kér enni, ezért éjszaka mindig pontosan ébredt. Napközben elég sokat aludt, viszont estére éppen ezért egyáltalán nem volt álmos. Kipattantak a szemei és éjfél körülig úgy is maradt. Szerencsére a 2. hónapra már ez is változott, de ezt majd a köv. bejegyzésben. 

Cukiságok

Oldalra fordult 1,5 hetesen, így ébredt fel

Megijedt a pukijától, elkezdett sírni...édesem :)

Pelenkázás közben lepisilt, erre kérdeztem Tőle: akarsz mondani valamit anyának? Erre rázta a fejét, hogy nem, és ezt még háromszor eljátszotta (tudom, akaratlanul, de annyira aranyos volt)

Mosolygás - már kb. 2 hetes kora óta csinálja, 4 hetes korától már tudatosan vigyorog :)

Cumizás - szerencsére nem szereti, csak néha fogadja el. Mivel nem jön belőle semmi, a kis haspók egyből kilövi, és már ágyon kívülre is. Legújabb, hogy morog is hozzá.

Kórházi napok

Szerencsére csak 3 éjszakát kellett bent töltenünk Bucival, bár jobb volt, mint reméltem. A szülés utáni 2 órás meghitt családi ismerkedés végeztével átmentünk a gyermekágyas osztályra. Én toltam Bucit és meglepően jól éreztem magam. A csecsemősökhöz elvileg le kellett volna adni a kisasszonyt, de Eszti elintézte, hogy estig velem maradhasson. Kétágyas szobába kerültem, hála a szülésznőmnek egy tapasztalt, és végtelenül kedves anyuka mellé. K. felhozta a cuccaimat és még maradt egy picit, aztán elment nekem ennivalóért. Mikor Buci először sírt, azt sem tudtam, mit csináljak :) Szerencsére M., a szobatársam nagyon segítőkész volt. Visszaért K., kitoltam az ablakhoz Bucit és ott gyönyörködtünk benne. Csodaszép kislány, a szülés sem viselte meg nagyon (volt, aki azt hitte, hogy császárral született). Este még apu, meg a tesóm is meglátogattak, eljöttek 200 km-ről csak hogy láthassanak minket. Aztán olyan 8 körül indultak vissza, K. is ment haza, nagyon elfáradt Ő is. Bucit bevittem a csecsemősökhöz én meg mentem pihenni. Szerintem még annyira dolgozott bennem az adrenalin, hogy azért nem tudtam aludni sokat, na meg persze alig vártam, hogy reggel 6-kor mehessek az én kincsemért. Még akkor hatott a fájdalomcsillapító, így a gátam sem fájt. Bejöttek anyuék, a barátnőim, K. szinte egész nap ott volt. Az én szöszke kis bébim végigaludta a látogatásokat, az sem érdekelte, ha mellette 5-en ordítottak. 2-kor elmentünk fürdetni, egy kedves csecsemős megmutatott mindent. Este már édes-kettesben voltunk Bucival, nagy bánatomra M., a szobatárs hazament. Hajnal egykor véget ért az idill, tolókocsin betoltak egy 35 körüli nőt (ciki, de a nevét nem tudom), ezután meg Buci elkezdett vigasztalhatatlanul sírni, amit reggel 6-ig abba sem hagyott. Már mindent megpróbáltam, a csecsemősök is baromi rendesek voltak, mert egész éjszaka a nyakukra jártam, mégis mindig kedvesek voltak. Nagy nehezen elaludtunk végre, erre jött a vizit, de utána aludtunk is tovább. De ez a nő... Komolyan mondom, ha szombaton nem engedtek volna haza, tuti kiborított volna. Először is: folyamatosan beszélt, és úgy, mintha ismerném a családját, a barátait, az egész életét. Oké, hogy beszélgetek a szobatársammal, de neki 0-24 szófosása volt. Másrészt: eléggé bántóak a korom (23) miatt érezhető előítéletek. Mintha én nem lennék alkalmas az anyaságra. Vagy a másik kedvenc: biztosan véletlenül lettem terhes, az meg sem fordul bennük, hogy ennyi idősen tudatosan vállaltunk babát. Na ez a nőszemély is eléggé lekezelően beszélt velem, amíg meg nem látta K.-t (K. 41). Szerintem azt hitte, hogy mindketten kis tudatlan fiatalok vagyunk, mert utána már érezhetően másképp beszélt velem. Harmadrészt olyan megjegyzéseket tett, hogy az ő fiának kisebb a füle, mint Bucinak. Na ekkor elpattant valami, mert nyilván minden anyukának a saját gyermeke a legszebb, de ne hasonlítgassuk már össze őket... De legszebb öröm a káröröm: bejött a nődokink (neki is Szigeti drnő), és az én kis Bucimban gyönyörködött vagy 10 percig, hogy milyen szép baba, az ő fiára meg semmit sem mondott. Káröröm vol. 2: mióta betolták a szobába, többek között azt kellett hallgatnom, hogy ő mennyire büszke magára, milyen ügyesen szült. Na mikor bejött a drnő, jól letolta, hogy a szülésnél veszélyeztette a kicsit, meg már elég feszült volt a légkör a szülőszobában és hogy úgy kell szülni, mint ahogyan én szültem (ez nagyon jól esett, részben azért is, mert én úgy gondoltam, hogy biztos nagyon hisztisnek tűnhettem, mikor már harmadjára megkérdeztem, hogy sok van még hátra?) 

Még aznap este (K. napjában többször is bejött) a nővérke megengedte, hogy K. adhasson egy puszit a kislányának, madarat lehetett volna fogatni vele. A Szent Imrében az a szokás, hogy csak egy üvegen keresztül láthatják még az apukák is a piciket.

 Végre eljött a szombat. Bucit elvitték az oltásra és vettek tőle vért. Kicsit be volt sárgulva, és ettől függött a hazamenetelünk. Szerencsére határértéken belül volt, úgyhogy irány haza! K. már nagyon várta, hogy jöhessen. Még a kórházban vártunk közösen egy órát a zárómra, mert sajnos egy életmentő műtéten volt az összes orvos, de utána indultunk is haza, most már hármasban :)

2014. május 28. - Isten hozott, kislányunk! :-)

Ez a nap életünk legcsodálatosabb napja. Szerda volt, akkor voltam 39+2 hetes. Reggel 9-kor felkeltem és mintha picit belefájdult volna a hasamba. Biztos, ami biztos, ránéztem az órára. Olyan fura izgatottság volt bennem, mint aki megérezte, hogy ez AZ a nap. K. fél 10 körül kelt, addigra volt még egy fájás, az első 25 perces volt. Utána jött egy 15 és két 10 perces. Ezután már kezdődtek az 5 percesek. Na ekkor szóltam K-nak, hogy életem, asszem szülünk! Olyan izgatott lett, azt sem tudta, mit csináljon. Kérdezte, hogy akkor indulunk!? Mondtam, hogy addig nekem még le kell zuhanyoznom, felhívom a szülésznőmet, és majd ő megmondja. Elég vicces volt, ahogy zuhanyoztam: a kabin mellé volt készítve papír, toll és egy óra, és ha jött a fájás kopogtam, K. meg bőszen írta az időpontokat. Aztán egyszer csak pánikolva közölte, hogy már volt 2 perces is.  Hívtam is Esztert, a szülésznőmet, hogy akkor ez a helyzet, mi legyen? Kérdezte, milyen erősek a fájások 10-es skálán? Mondtam, hogy olyan 4-5. Akkor még maradjunk, felhívja a drnőt az egyik leletem miatt, és visszahív. Lelet rendben, pont jött egy fájás, mondtam, hogy várjon egy mp-et, erre mondja, hogy nem gondolta, hogy nálam a 4-5-ös már ilyen, egy órán belül bent tudunk lenni a kórházban? :-) Fél 11 körül indultunk, kb 15 perc alatt bent is voltunk, felmentünk a szülőszobához és becsengettünk. Egy kedves szülésznő jött ki, bementünk a vizsgálóba, elvette az irataimat, vérnyomást mért, amíg jött az ügyeletes doki. Mondta, hogy nagyon jól bírom, én sem éreztem vészesnek. Megjött a doki, megvizsgált, mondja, hogy szépen haladunk, 2 ujjnyira már nyitva vagyok. Nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen a székből, de mondtam neki, hogy simán lemászok még. Lepattantam, erre nevetve kérdezte, hogy a kismama biztosan szülni jött? Na de akkor igazán hívni kéne a dokimat meg a szülésznőmet... Ezután felraktak ctg-re, ez kb 30 perc volt, közben megjött Eszti is, vért vett tőlem, majd visszamentünk a vizsgálóba egy fincsi kis beöntésre. Közben befutott a drnő is, beöntés előtt még megvizsgált, és ujjongva mondta, hogy bizony, ma szülünk! Viszont a beöntésnél kiment, mert azt nagyon nem bírja. Amúgy egyáltalán nem fájt, nem is volt kellemetlen, pedig Eszti felkészített, hogy mivel kijött az aranyerem, nem lesz egy kellemes érzés. Elvégeztem a dolgomat, majd átmentünk a szülőszobába. Szerencsére akkor csak én szültem, úgyhogy kiválaszthattam, melyik szobába szeretnék menni (anno, mikor Esztivel körbejártuk a szülészetet, nekünk a sárgás-bézses színű volt a legszimpatikusabb). Utána K. is előkészült, felvette a csini kék műtős szerkóját, majd még egyszer megvizsgáltak. Mondja a dokinő, hogy éppen jön egy fájás, fájni fog, erre Eszti nevetve: ááá, ezeket még meg sem érzi. Szerencsére nem fájtak annyira, inkább egy erős mensihez hasonlított. Nekem elég brutálisak voltak a mensijeim, első nap szinte fel sem bírtam állni. Valószínűleg ezért nem viselt meg annyira a vajúdás. Szépen tágultam, a dokinő olyan du 5 körülre saccolta a kicsilány érkezését. Ezután elmentem zuhanyozni, kérdezték, hogy kérek-e labdát, mert úgy elvileg könnyebb elviselni a fájásokat. Mondtam, hogy köszönöm, de úgy érzem semmi szükségem nincs rá, nem fáj ez annyira. A zuhany nagyon jól esett, 1-2 fájás azért már keményebb volt, de még vigyorogtam, mint a tejbetök. Visszamentem a szobába, elhelyezkedtem az ágyon és vártunk. Kaptam infúziót, mert a vérvétel alapján eléggé indokolt volt a gyors folyadék utánpótlás, majd jött a burokrepesztés. Egyáltalán nem fájt, sőt olyan jó érzés volt, amikor az a meleg víz kifolyt. Még meg is hatódtam, hogy ebben úszkált ott bent a mi pici kislányunk. Megkaptam az oxytocint is, elvileg ettől erősebb fájásoknak kellett volna jönni, de én még akkor is vigyorogtam. Aztán jött az utolsó 1 óra...na az brutális volt. Bejött Eszti a szobába, és hatalmas vigyorral mondja, hogy már nem természetes a mosolyom, itt nemsokára baba lesz :D Mondta, hogy próbáljunk meg úgy vajúdni, hogy az ágy mellett vagyok terpeszben és minden fájásnál kicsit leeresztem a csípőmet, hogy segítsünk a babának. Na ezt nem sokáig bírtam, pedig szegény K. próbálta a derekamat is simizni, de akkor nem esett jól. Mondtam, hogy én inkább visszamásznék az ágyra, úgy jobb volt. A fenéket... Az ágyon meg azt kellett csinálni, hogy 3-3 fájás jobb oldalon, bal oldalon és középen. Na akkor már azt éreztem, hogy szétszakadok. Ahogy Eszti nyitotta szét a lábaimat, azt hittem megpusztulok. A drnő nagyon cuki volt, éppen tett-vett, készítette elő a babának a lepedőt (válogatott, hogy a legpuhábbat megtalálja), ránéz a hasamra, és mondja, hogy na most jön a fájás (nemmondod?! :D) DE nem kértem fájdalomcsillapítást, fel sem merült bennem. Ezzel eltelt egy fél óra, majd mondja Eszti, hogy elsimult teljesen a méhszáj, nem érzek székelési ingert? Nem igazán éreztem, de már annyira akartam, hogy a kitolási szakaszhoz érjünk (én naiv, azt hittem, hogy az már könnyebb lesz), hogy mondtam, hogy ja, érzek valami olyasmit. Na akkor nyomjunk!  K. ekkor angolosan távozott, felajánlották Neki a szemben lévő szülőszoba ágyát, mert a drágám színe inkább átment hófehérbe, de mint utólag kiderült, Ő hősiesen az ajtó mögött várt. Na ezután felpörögtek az események. Fej a mellkasra, térdek felhúzva és hajrá! Az első nyomás nem sikerült annyira,de utána mondták, hogy hogy is kéne, így flottul ment minden. Kb. a 2-3. nyomásnál (úgy kellett nyomnom, hogy az egyik lábamat a dokinő, a másikat, meg a szülésznő csípőjén kellett megtámasztanom) a Eszti és Kati (drnő) azon ámuldoztam, hogy milyen vicces, csupa láb minden (ők ketten kb. 160 cm körüliek, én 180) Teljesen kész voltam, én itt szenvedek, ők ketten meg a lábaim hosszúságával vannak elfoglalva :D 

Elterveztem anno, hogy  én csendben szeretnék szülni, ez egy ordítást leszámítva sikerült is. Szegény K., mikor ezt meghallotta, meg is könnyezte, annyira sajnált. A szenvedésem annyiban merült ki, hogy párszor megkérdeztem, hogy mikor lesz már vége? Még mennyi idő? Aztán mindig megnyugtattak, hogy már mindjárt kint van és a legszebb, hogy ettől mindig meg is nyugodtam. Egyszer csak 2 tolás között észrevettem egy nagy ollót a drnő kezében. Kérdeztem, hogy gátmetszés lesz? Erre mindketten elkezdtek kamuzni, hogy még nem is tudják, én meg mondtam, hogy nem gond, ha az lesz, csak szeretném tudni, és akkor elárulták. Szerencsére abból nem éreztem semmit, csak a reccsenést hallottam, amikor a dokinő elvágta egy fájás közben.  Aztán mondta Kati, hogy már érezni a haját, megsimizem? Persze, hogy megsimizem, ez akkora energiát adott, hogy nem sok kellett és kint volt a kis drágám buksija, és akkor is jött a simi. Persze a kisasszony már akkor is alakított, mondja a drnő, hogy kinyitotta a szemecskéit (biztos felmérte a terepet, hogy jó lesz-e neki itt, vagy bújjon vissza :D ), majd a következő tolásnál már ki is csusszant, egyből fel is sírt és rám is tették. 2014. május 28-án 14:40-kor megszületett Emese. Annyira boldog voltam, hogy azt el sem lehet mondani. Olyan kis meleg volt a teste, olyan illata volt, mint egy halacskának, a legcsodásabb illat a világon. Olyan jó érzés volt, hogy végre a kezemben tarthattam. Ekkor betoppant K., aki főleg azért távozott, mert nem bírja a vért és beájul tőle, de akkor már nem érdekelte, hallotta a pici kislányát sírni, és ő hősiesen, dacolva az ott keletkezett vérmennyiséggel, egyből bejött hozzánk. (utána még a méhlepényt is megnézte, nekem bezzeg elfelejtették megmutatni, annyira megörültek K. érdeklődésének) Igazából akkor még fel sem tudtam fogni az egészet. 

Ezután már a lepény egy nyomásra kicsusszant belőlem.  Utána elvitték Bucit rendberakni (a szobában volt fürdető is, így nem vitték el), addig engem belül átnézett Kati, az egy picit kellemetlen volt, de szerencsére mindent rendben talált. K-t leültették mellém egy fotelbe, háttal a történéseknek, és a kezébe adták Bucit. Annyira megindító volt látni a büszke apukát, csak úgy csillogott a szeme. Engem közben a gátamnál körbeinjekcióztam (ez fájt egy kicsit), majd miközben Kati összevarrta a gátamat, én fotózgattam a 2 szerelmemet. A nagy varrás közepette Kati kérdezte, hogy ne varrja-e vissza a szűzhártyámat? Mondtam, hogy az kéne még, erre az újdonsült apuka: inkább Buci nuniját varrja be, már most félti a pasiktól a pici lányát. Mikor kész voltam, tükörrem felmértem a lent keletkezett károkat, és örömmel konstatáltam, hogy a gátam 4-5 centis, de nem vészes, azonban az aranyér...na az gáz...nagyon gáz! A nagy izgalomra való tekintettel megettem egy croissant, mert olyan éhes lettem a szüléstől, hogy egy lovat is fel tudtam volna falni (bár inkább a cigánypecsenyét kívántam nagyon, amit persze szóvá is tettem), na ezen megint jókat derültünk. Kész lettem én is, lemosdatott Eszti, és hármasba hagytak minket.

Annyi mindent köszönhetek K-nak, annyira büszke voltam/vagyok rá! Mindennél jobban szeretem Őt és a kislányunkat. Azzal, hogy megszületett Emese, szülők lettünk, apa és anya. Most már teljes lett az életünk. Végre CSALÁD lettünk. :) 

Áldott állapot

A terhességem összességében csodálatos volt, de a kisasszony gondoskodott róla, hogy már ekkor tanuljuk meg, mi is az az aggódás...

Első trimeszter

Miután megtudtam, hogy Buci 9 hónapra kibérelte a pocakomat, felhívtam a nőgyógyászomat (aki nem vállal terhesgondozást), hogy ez a helyzet, nézzük már meg, hogy minden rendben van-e. 5 hetesen voltam nála, jó helyen volt, minden ok. Na akkor keressünk nőgyógyászt. Egyik ismerősünk ajánlotta Szigeti Katalin doktornőt (nagyon jó választás volt :-) ) Hozzá a 8. héten mentem el, akkor már volt szívhang is szerencsére, madarat lehetett velünk fogatni. Megbeszéltük, hogy a 12. heti uh-t a MDK-ban csináltatjuk meg. Buci már akkor előrevetítette, hogy amíg a pocakban van, tessék őt hagyni békében fejlődni, ne is reméljük, hogy az együttműködés egy csöppnyi jelét is mutatja majd. Az első 10 percben aludt, majd mikor végre felébredt, úgy bepörgött, hogy alig lehetett lemérni. Viszont már akkor megmutatta, hogy a lába között bankkártyalehúzó van, Ő bizony kislány :-) (kislányt szerettünk volna mindketten) Szerencsésen eltelt a kritikus első harmad, de nálunk még csak most jött a feketeleves...

Második trimeszter

Kedden megvolt a genetikai uh, és azon a héten vasárnap reggel elkezdtem barnázni, persze Murphynek hála Szigeti drnő éppen szabadságon volt, szóval irány a kórház. Szegény K nagyon kiborult, nagyon féltett minket. Bent megvizsgáltak, az eredmény: a lepény elérte a méhszájat, enyhén felvált és egy haematoma keletkezett, szigorú pihenés. Este elkezdtem vérezni... Akkor én már zokogtam, annyira féltem, K. is teljesen padlóra került. Megvizsgáltak, kiderült, hogy a haematoma szerencsére felszívódott, a lepény visszatapadt, leírhatatlan boldogság. Szegény K.-hoz kimentem, majd megpusztult az aggodalomtól. Mikor mondtam neki, hogy minden ok, megnyugodhat, kijött rajta az egész napi para, és úgy zokogott, mint egy kisgyermek. Utána már szerencsére minden rendben volt. Először a 14. héten éreztem a buborékokat a pocakban, olyan izgatott és boldog voltam, teljesen biztos voltam benne, hogy Ő az. Alig vártam a következő bejelentkezését. Az első igazi kis rúgást december 23-án éreztem, csodálatos karácsonyi ajándék volt. K. csak a 23. hét környékén érezte először a kislányát, onnantól apa-lánya szerelem volt. Buci onnantól kezdve ha megérezte, hogy apa odatette a kezét ( a reakcióideje 3 perc volt), egyből a kezéhez bújt, apa rsze ilyenkor olvadozott :-). 

Harmadik trimeszter

Egyre nagyobb volt a pocakom, ami egyáltalán nem zavart semmiben. Ugyanúgy mászkáltam, takarítottam, egyáltalán nem volt teher. Buci már látványosan jelezte, hogy átvette az uralmat a hasam felett, a legédesebb szokása volt, hogy mikor K-val lepihentünk (én oldalt fekve úgy, hogy a pocakom K. Oldalához ért), Ő odadugdosta a kis popóját az apukájához. Egyszer annyira kidugdosta, hogy K. azt hitte, hogy a kezem van ott :-D. Már a 29. héten fejvégű volt és a 19. héttől nem volt hajlandó megmutatni azt az édes kis pofiját. Konkréten úgy helyezkedett, hogy alulra a fejecskéjét befúrta a lepénybe, ami mellső fali volt, maga mellé gyűjtötte a köldökzsinórt (végig paráztam, nehogy a nyakára tekeredjen, amire a drnő csak annyit mondott, hogy csak van annyi esze, hogy nem tekeri rá :-) ) és még a kezét is odahúzta, hogy nehogy véletlenül valamit megláthassunk. A 30. héten ismét emlékeztetett rá, hogy mostantól az egész életünk merő aggodalom lesz, ugyanis kicsit kevesebb volt a magzatvíz. De az én kicsi lányom szülés előttre ezt is megoldotta, a 36. héten már minden rendben volt. Majd jöttek az NST-k. Utáltam NST-re menni. Az első alkalommal ugyanis a kisasszony aludt az elfogyasztott cola, csoki, süti ellenére is. A szülésznő úgy átgyúrmázta a hasamat, hogy még 3 napig fájt, na ezek után nem engedtem neki, hogy hozzáérjen. Ezeket az apró kis parákat leszámítva a vége is nagyon jó volt, egyáltalán nem viseltek meg a frontok, nem volt se keményedésem, se jóslófájásom. Ja, és szülés előtt 3 nappal még tollasoztam K. legnagyobb örömére, és azt mondta, hogy úgy nézek ki, mint egy pattogó hordó. Ahogy közeledett a kiírás napja, egyre türelmetlenebbül vártuk, hogy végre a kezünkben tarthassuk a kis hercegnőnket... :-) 

The beginning

Minden 2011. augusztus 6-án kezdődött, akkor ismertem meg páromat, K.-t. A szülinapomat ünnepeltem és Ő volt a legszebb ajándék az élettől. Minden nagyon gyorsan történt: 2 hónap múlva összeköltöztünk, 2012. február 1-én megkérte a kezem és 2012. október végén eldöntöttük, hogy jöhet a baba. Annyiszor hálát adtam az égnek, hogy K.-val egymásra találtunk. Igazi szerelem első látásra, nekem Ő a tökéletes társ. Szóval ott tartottam, hogy eldöntöttük, belevágunk. Akkor még fogamzásgátlót szedtem, úgy voltunk vele, hogy még azt a 2 havi adagot, ami megvolt, beszedem, várunk pár hónapot, hogy kiürüljön a szervezetemből és hajrá! Azonban februárban tele lettem pöttyökkel, kiderült, hogy rózsahimlő (úgy, hogy kiskoromban megkaptam ellene a védőoltást). Be positive, legalább nem terhesség alatt, mert annak komolyabb következményei is lehettek volna. Ismét jegeltük pár hónapra a dolgot, mivel ilyenkor 3 hónapig még nem lehet próbálkozni. Májusban újra belevágtunk, egészen augusztusig nem volt eredmény. Augusztus 26-án jött meg, és biztos, ami tuti alapon mértem a hőmet, vettem ovulációs teszteket, és az ovu előtti 3. naptól minden nap tettünk az ügy érdekében (szept. 9-én volt peteérésem). Szeptember 22-én hajnali 4-kor felébredtem, hogy nekem azonnal tesztelnem kell, és lám megjelent a 2. csík is a teszten. Leírhatatlan, amit éreztem, remegtem, mint a kocsonya, földöntúli érzés. Előtte sokszor elképzeltem, hogy fogom majd K.-nak elmondani a nagy hírt, rengeteg ötletem volt. Abban a pillanatban ezek eszembe se jutottak, mikor már valamennyire felfogtam, hogy igen, babánk lesz, azonnal felébresztettem és mondtam neki, hogy apa lesz. Szegénykém azt sem tudta, hol van, de úgy bezsongott, csak öleltük egymást és a jövőről álmodoztunk :)

Előszó

Az ok, amiért elkezdem írni ezt a blogot, hogy megörökítsem a mi kis Bucimacink fejlődését, hogy sok-sok év múlva is vissza tudjak emlékezni minden kis apró mozdulatára, mosolyára,huncutkodására, rosszalkodására, és arra, hogy hogy éltük meg mindezt...:-) 

"Mikor megszületik egy várva várt gyermek,


Az élet dolgai új értelmet nyernek.


Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban,


Új fénnyel ragyognak a világba hárman."