Dévény - összegzés

Mindösszesen 10 alkalommal voltunk dévényezni, és látványos a változás a kezdetekhez képest.
Ahogy kezdtük:

• feszes nyak (hason egyáltalán nem tudta kényelmesen letenni a fejét, oldalra fordulva is a levegőben volt a kis buksija)
• repülőzés
• C-alak
• gyenge hát
• kéz ökölben

Mostanra nagyon szépen megoldódott minden problémája. A mozgásfejlődése is olyan iramban beindult, hogy vasárnap óta mászik, és elég ügyesen. Úgy érzem, sokat köszönhetünk R-nek, és talán az 5. alkalomtól már csak az utolsó 5 percben sírt, de akkor is csak azért, mert már elfáradt addigra. A 9. alkalmon mondta R, hogy igazából már nincs szüksége Bucinak a dévényezésre, de én kértem, hogy a mászást még várjuk meg (direkt nem csinált vele kúszó-mászó gyakorlatokat, mert akkor még hamarabb elkezdett volna mászni). Mikor voltunk tegnap, mondtam neki, hogy a kisasszony elkezdett mászni, erre mondja R, hogy annyira tudta, hogy ezt fogom mondani. Így elbúcsúztunk tőle, de megígértette, hogy azért majd mindenképpen írjam meg/hívjam fel, hogy hogy haladunk, illetve elmondta még, hogy mire figyeljek majd a továbbiakban.

Összességében  úgy gondolom, hogy még a kezdeti nehézségek (45 perc tömény ordítás hatalmas krokodilkönnyekkel) ellenére nagyon is megérte elmenni, mert annyira jó látni, hogy nem feszül a nyaka, kényelmesen tud hason, illetve oldalt feküdni. Mintha a szívem tépték volna ki minden sírással töltött másodpercben (K éppen ezért a fejlesztőház közelébe sem jött, ő még annyira sem bírja, ha Buci sír), de látom, hogy megérte. Nem azért, mert már mászik, hanem mert látom, hogy neki tettünk jót, könnyebb lett minden szempontból.