2 hete még áldottam a mindent, hogy hűűű de szerencsések vagyunk, mert megúsztuk a harapdálásokat. Na és akkor jött az a bizonyos ördög meg az ő kedves fala, és Buci már élezte is a fogait (leginkább rajtam). Az apró kis harapások bár csöppet fájtak, de nem voltak vészesek. Na meg főleg akkor történtek, ha valami dolgom akadt a szájában, mert például a mohó kis csibe nagyobbat harapott a paprikából és elfelejtette megrágni. Ezen még nem paráztam, viszont múlt héten úgy lábon harapott, hogy belilult és bedagadt. Nem balhéztam, nyugodtan elmondtam neki, hogy irgum-burgum, ilyen nem szabad csinálni, mert fáj anyának. Aztán volt még pár (jó pár) combon és karon harapás, és ez az egész tegnap csúcsosodott ki (remélhetőleg), amikor is olyan szinten megharapta a számat, hogy bedagadt,vérzett és zsibbadt és baromira fájt. De annyira, hogy elkezdtem zokogni. Egyből bejött K is, próbáltam a gyereknek magyarázni, hogy nem szabad ilyet csinálni, majd jobbnak láttam átmenni a másik szobába, erre a kis mackólány bűnbánó fejjel hozta utánam a telefonomat. A szívem szakadt meg, elmondtam neki, még egyszer, hogy ilyet nem szabad csinálni, majd jól megölelgettem. Nem telik el 10 perc, erre nem combon harapott??? K felvette az ölébe, majd kicsit már idegesebben elmondtam neki, hogy nem szabad, fájdalmat okoz nekem ezzel, erre már láttam is, hogy görbül a szája, akkor átvettem, és megszeretgettem. Ezek után még ő volt megsértődve, oda sem jött hozzám, nagyokat kacarászott K-val. Már nagyon vártam az altatást, mert tudtam, hogy akkor kicsit megenyhül, mert olyankor fél óra ölelgetés szokott lenni sok-sok puszival. Így is lett, bár éreztem, hogy nagyon óvatosan ad csak puszikat. Ma még egyszer bepróbálkozott, de idejében elcsíptem, és elég volt egy határozott nem-nem is, hogy megakadályozzam. Viszont nagyon-nagyon megdicsértem utána, mert akárhányszor kaptam az arcomra harapásnak induló puszikat, mindig hatalmas cuppanós puszi lett a vége. Remélem ennyivel megúsztuk...
Tudom, hogy Buncus nem az a fajta gyerek, akinek egy nem bármiféle akadályt jelentene, nagyon sok dolog korára való tekintettel el van nézve neki :D De, és ez a lényeg, hogy vannak dolgok, amiknél éles határt kell húzni, nincs olyan, hogy na jó, nem baj kicsikém, mert neki ez nem gát. Igen, ilyenkor erőteljesebben kell rászólni, és többször is elmondani, hogy ezt nem csinálhatod. Bízom benne, hogy jó úton járunk, nehéz dolog ez... (utálom azt a szót, hogy nevelés, mert nem idomítani akarom, csupán támogatni, segíteni, és mindig ott lenni, ha kellek)
