Minden 2011. augusztus 6-án kezdődött, akkor ismertem meg páromat, K.-t. A szülinapomat ünnepeltem és Ő volt a legszebb ajándék az élettől. Minden nagyon gyorsan történt: 2 hónap múlva összeköltöztünk, 2012. február 1-én megkérte a kezem és 2012. október végén eldöntöttük, hogy jöhet a baba. Annyiszor hálát adtam az égnek, hogy K.-val egymásra találtunk. Igazi szerelem első látásra, nekem Ő a tökéletes társ. Szóval ott tartottam, hogy eldöntöttük, belevágunk. Akkor még fogamzásgátlót szedtem, úgy voltunk vele, hogy még azt a 2 havi adagot, ami megvolt, beszedem, várunk pár hónapot, hogy kiürüljön a szervezetemből és hajrá! Azonban februárban tele lettem pöttyökkel, kiderült, hogy rózsahimlő (úgy, hogy kiskoromban megkaptam ellene a védőoltást). Be positive, legalább nem terhesség alatt, mert annak komolyabb következményei is lehettek volna. Ismét jegeltük pár hónapra a dolgot, mivel ilyenkor 3 hónapig még nem lehet próbálkozni. Májusban újra belevágtunk, egészen augusztusig nem volt eredmény. Augusztus 26-án jött meg, és biztos, ami tuti alapon mértem a hőmet, vettem ovulációs teszteket, és az ovu előtti 3. naptól minden nap tettünk az ügy érdekében (szept. 9-én volt peteérésem). Szeptember 22-én hajnali 4-kor felébredtem, hogy nekem azonnal tesztelnem kell, és lám megjelent a 2. csík is a teszten. Leírhatatlan, amit éreztem, remegtem, mint a kocsonya, földöntúli érzés. Előtte sokszor elképzeltem, hogy fogom majd K.-nak elmondani a nagy hírt, rengeteg ötletem volt. Abban a pillanatban ezek eszembe se jutottak, mikor már valamennyire felfogtam, hogy igen, babánk lesz, azonnal felébresztettem és mondtam neki, hogy apa lesz. Szegénykém azt sem tudta, hol van, de úgy bezsongott, csak öleltük egymást és a jövőről álmodoztunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése