2015. december 5., szombat

Best of Buci

Már említettem, hogy elkezdtem egy füzetbe írni a számomra fontosabb pillanatokat. A Best of Buci bejegyzésekben ezeket fogom megörökíteni.

2015.09.11. 
- elkobozta az egyik hajgumimat, kis idő múlva kérem tőle. Szemrebbenés nélkül elővette a szekrényéből és átadta 
- pálcával a hűtő alól kipiszkált egy ősrégi sültkrumplit, majd vigyorogva a szájába tömte
- hozott egy csattot és mondta is, hogy "csa"

09.12.
- lábujjhegyen mászkál
- nagyival mondta: lab (labda), lá (lánc)
- az Auchanban egyedül tolta a csordultig telepakolt bevásárlókocsi. Nem engedte, hogy hozzáérjünk és tök viccesen nézett ki mert olyan volt, mintha magától menne a kocsi

09.13.
- délutáni alvás apával, majd mikor felébredt, K kezébe nyomta a cumit és mutatott a konyhárra, hogy onnan hozhatja is a vizet
- éjféli etetés: Buci visszaaludt, mire készen lettem a tápszerrel. Kétszer megráztam a cumit a feje mellett és már nyitotta is a száját

09.14.
- félig-egyedül felvette a nadrágját
- sssz (kígyó)
- páh (háp)
- meglettek az eldugott fogkefék...

09.19. 
- belepisilt a wc-be

09.21.
- megint pisilt a wc-be, majd a kezébe adtam egy darab wc-papírt, és megtörölte vele a nuniját

09.24.
- apa zuhanyzás után megkérte, hogy hozzon neki egy alsógatyát. Buni bement a nagyszobába, kivett K fiókjából egyet, majd bevitte neki a fürdőbe
- belekakilt a wc-be, majd a kilépő szőnyegre is csinált egy csomagot

10.06.
- megijedhetett valamitől, mert nem hajlandó ráülni a wc-re (azóta azt már sikerült kideríteni, hogy a lehúzott vízhez van köze, de erre majd visszatérünk, ha már el is tudja mondani, mert az ööööö egyelőre nem világít rá kellőképpen a probléma forrására)
- mikor este elmostam a cumikat, odahúzta a széket a mosogatóhoz, hogy segítsen, és ő pakolta bele a cumikat a szárítóba

10.07.
- továbbra is fél a wc-re üléstől, nem is erőltetem, viszont mikor jöttünk ki a fürdőből, integetett és puszit dobott neki
- kivette K kezéből a farmerját és betette a szekrénybe

10.21.
- levettem reggel az alvós pólómat, letettem az ágyra, amíg felöltöztem, de Buni gyorsabb volt, mire észrevettem már be is pakolta a mosógépbe

10.22. 
- megtanult magától pörögni

11.06.
- kiporszívózta magának az orrát (rendesen, alaposan)

11.07.
- reggel úgy ébresztett minket, hogy csepegtetett az orrunkba

11.17. 
- tisztán kimondta, hogy ANYA <3 
- puszi közben belebüfizett a számba

11.29.
- Buncus az ágyon pörgött és orral eltalálta a falat. Szegény sérült Bucim sírt is, majd rámutatott az orrára, és mondta, hogy fááá (fáj)

11.30.
- voltunk játszóházban, Buncus nagyon élvezte (mi is)

12.02. 
- APA, azóta bőszen ismételgeti, mondanom sem kell, K-val madarat lehetne fogatni

12.03.
- zuhanyoztam, Buci akkor ébredt és a szobája ajtajából elkezdett kiabálni, hogy anya-anya, majd közölte, hogy zu (zuhanyzik), és integetett
- K kiment a szobából, Buci kiabált utána, hogy apa-apa. K visszajött, kérdezte tőle, hogy szóltál,kicsi szívem? Buci rá se nézett, csak vigyorgott, apa kiment, Buncus ismét kiabált - és ezt vagy 5-ször elismételték
- mondogatta, hogy kaka, és tényleg volt a csomagban

12.04.
- reggel arra keltem, hogy ült mellettem az ágyon, simogatta a fejem, és mondogatta, hogy apa-apa (K már elment dolgozni)

+ papa ment el, Buni már előre integetett, majd szegény apum még ki se lépett a lakásból, Buncus már zárta is rá az ajtót
 

2015. december 2., szerda

18 hónapos lett

A legutóbbi összefoglaló már nagyon régen volt, rengeteg dolog történt azóta.

Buncus activity üzemmódból kezd átváltani beszélgetősbe. Nagyon sok mindent ki tud már fejezni szavakkal/félszavakkal, amit egyelőre csak én, párszor már K is megért. Amik eszembe jutnak:
ANYA (nov. 17.)- ezt gyönyörűen, tisztán ki tudja mondani, és arra is 1 nap alatt rájött, hogy ha valami rosszat csinál, ez amolyan varázsszóként működik, mert egyszerűen elolvadok tőle...
APA - ezt most a napokban kezdte el mondogatni
ke - keri/keverni
fö - föl (ha azt szeretné, hogy feldobjuk neki a labdát)
ví - víz
dabda/bda - labda
kaka
nu - nuni
bi - bibi, amit mindig meg kell puszilni
szá - száj
sze - szem
sá - sál
tüt - csüccs
papa, mama, baba
ze - zene
fo - forró
hi - hideg
mi - micimackó
po - porszívó
fá -fáj, és mutatja, hogy hol (jön a 4 szemfoga + lehorzsolta az orrát)

Evés
Már nagyrészt önállóan, asztalnál eszik. A levest is szépen megeszi kanállal. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kéne ráadni evős, vízhatlan hosszúujjút, de már alakul. Mikor éppen olyan kedve van, akkor K-tól és tőlem is elcsen 1-2 falatot, vagy közösen lapátoljuk a szájába az ételt. Kezdem rávenni, hogy ne úgy jelezze, hogy már nem kér, hogy az utolsó falatot kiköpi, hanem legalább rázza a fejét, hogy elég volt. Ez néha sikerül, vagy azzal jelez, hogy elkezd integetni a tányérnak. Ez amúgy egy nagyon szívmelengető szokása, fürdéskor is, ha végeztünk, elpakolja a játékát, kihúzza a dugót és elköszön mindentől. Ez az elköszönős dolog akkor is nagyon jól hasznosítható, ha a Rossmannból el kéne már indulni, mert ott van gyerek bevásárlókocsi, és azzal mindig kell menni egy kört. De már nagyon ügyesen visszatolja a helyére, ha végeztünk és el is köszön tőle. Bár múltkor már a Spar közepén (szemben van a Rossmannal) elkezdett hisztizni és húzott, hogy menjünk már oda, ez itt most nagyon uncsi, és nem lehetett rá sehogy hatni...Hát megizzadtam, mire bevásároltunk.
Imádja a zöldségeket, főzelékeket, leveseket, viszont a gyümölcsök továbbra sem a kedvencei. Egyedül a banán meg az alma az, amit elfogad, mást nem igazán. Levesekből simán megeszik két tányérral is, a krémlevesekhez általában teljes kiőrlésű pirítóst szoktunk enni, és mivel ő is mindent megkóstol, amit mi eszünk, kis falatokat tépkedtem neki a levesbe. Következő alkalommal már magának tépkedte bele, nagyon cuki volt.Ja, és megtanult koccintani pohárral, nagyon élvezi.

Fürdés
Már megmossa a haját, sőt, egyenesen kikéri magának, ha bele merek kontárkodni a munkájába. Ezen kívül a hasát, nuniját, lábfejét is megmossa. A lábujjak közötti szöszmentesítés nagyon fontos napi teendője. Ha nem tudja önállóan megoldani, odatartja nekem a tappancsát, hogy ugyan segítsek már, majd le is ellenőrzi, hogy precízen dolgoztam-e. Volt olyan is, hogy megfogta a kisujjam, és azzal tisztogatta.

Nagyon szeret bújócskázni, vagy az ajtó mögé bújik el, vagy csak a két kezét teszi a szeme elé és hangosan kacag hozzá. Imád duplózni, fa építőkockával kígyót építeni, rajzolni. Eddig lehetetlenség volt rávenni arra, hogy leüljön 2 percre is akár, amíg mesét olvasok neki (a könyveket imádja, de inkább magának olvas, biztos béna vagyok - amikor mondom neki, hogy anya most béna volt, mert szokásomhoz híven leejetek/eltörök/elrontok valamit vagy csak magamban teszek kárt, akkor mindig hangosan kinevet :D ). Na de most... altatáskor mindig olvasok neki, na azon 10/9-szer elalszik. 

Alvás
Szeptember végén volt 3 éjszaka, amikor ismét a saját ágyában aludt úgy, hogy leszereltük a rácsokat. Ugye a nyaralás előtt is egyre többet aludt velünk, Makarskán adott volt, hogy közöttünk alszik, aztán itthon is, viszont az ágyunk nem a legnagyobb, és a szoba paraméterei, illetve rossz kialakítása miatt sem lehet betenni nagyobbat. Ezután fokozatosan visszajött hozzánk éjszaka, így inkább már nem is próbálkoztunk többet, ha őt nem zavarja a kicsi hely, akkor ennek mi csak örülünk, mert így egész éjszaka érezhetjük az illatát, ölelését meg a rúgásokat. Valamelyik éjszaka Buni befészkeltem magát K-hoz kiskiflibe, reggel mondja K, hogy már úgy fájt a háta, de nem volt szíve megfordulni. 

Annyira cuki, ahogy megpróbál mindenben segíteni, a porszívóért rendesen harcolni kell vele. Múltkor bementünk a spejzba, ahol a porszívó is van, és nem volt hajlandó elmozdulni onnan, és csak hajtogatta, hogy po-po. Hiába mondtam, hogy felrakjuk a mosást, utána megyünk porszívózni, nem hatott a hiszti ellen. Nagy nehezen belement, majd egy idő után már ő akarta a rendes porszívót használni (úgy szoktunk porszívózni - hogy haladjunk is - hogy én porszívózok, Buni meg megkapja a szőnyeghez való fejet, és így tudunk egyszerre dolgozni. Ezt már annyira megszokta, hogy az apja, mikor becsukta a spejz ajtaját úgy, hogy a kisasszony még nem hozta ki a kellékét, keservesen elkezdett sírni.) A főzésben is nagyon profi már, ha mondom neki, hogy hozzunk krumplit, hagymát, már megy is a spejzba. Tudja, hogy a hámozó mire való, megmossa, kóstolja a zöldségeket, együtt keverjük a habarást, meg a nem melegítendő dolgokat, mosogatásnál elöblíti a kisebb tálakat, műanyag kanalakat, és berakja a csepegtetőbe, ha kinyitom a sütőt, és előtte mondom neki, hogy forró, menjen addig az ajtóhoz, akkor ott vár addig, amíg nem szólok, hogy visszajöhet, portörlésnél már veszi is a papírtörlőt, próbálja az ablaktisztítóval befújni a tükröt, és mikor én befújom neki, ő letörölgeti (neki van egy ugyanolyan spricni vízzel töltve), kérésre kidobja a ruháit a szennyesbe, segít a ruhákat a szárítóhoz vinni, adogatja, kirázza őket, meg azt játszuk, hogy a ruhát a magasba emelem, ő meg kacagva-sikongatva próbálja elkapni, együtt csíptetjük fel a zoknikat, harisnyákat (az egyik bugyimat valamiért nagyon szereti, mindig lelopja a szárítóról és felveszi), elpakolja a helyére K zoknijait, alsónadrágjait, és a sajátjait (3 különböző helyre), szétválogatva rakja el a duplót és az építőkockákat (bár múltkor csak negyedórás könyörgés, győzködés után pakolta őket el), tudja, melyik fiókban vannak a ceruzák. Annyira őszintén érdekli minden, amit csinálunk, és kivétel nélkül mindenben szeretne részt venni. Csak annyiban korlátozzuk, amennyi a biztonsága érdekében szükséges. És igen, szoktak hatalmas hisztik lenni, igen olyan is van, hogy én is ingerült leszek, tudom, nem vagyok tökéletes, de ami tőlem telik, azt megteszem. 

Papától anno kapott egy nagy micimackót, amit ezelőtt is nagyon szeretett, de mióta beteg volt, Benő kicsit háttérbe szorult, már csak alvásoknál fontos a jelenléte. Történt ugyanis, hogy november elején Buncus csúnyán megfázott. Mivel az orrát napi nagyon sokszor kellett porszívózni, kitaláltam, hogy akkor Micinek is kiporszívózzuk, hátha akkor nem fog sírni. Miközben Mici orrát porszívóztam, Buci ölelgette, puszilgatta, bőszen simogatta, majd mikor végeztünk mindkettőjükkel, a végterméket boldogan mutatta K-nak. Sajnos középfülgyulladása lett, meg a szemén is kijött az árpa, úgyhogy szerencsétlen gyereknek nem volt olyan lyuk a fején, amibe nem csepegtettünk. Buni annyira megszokta a rutint, hogy valamelyik reggel úgy ébresztett minket, hogy a cseppentőt először K-nak, majd nekem is belenyomta az orrunkba. Szerencsére hamar túl volt rajta, és különösebben nem látszott rajta, hogy beteg. Azóta Micivel elválaszthatatlanok, hozza magával a konyhába, felülteti az egyik székre (múltkor nem engedte K-t leülni, mert ott Mici ült, úgyhogy ki kellett hozni a kisszékét, és mellé ültetni Micit), visszük magunkkal fürdeni, meg aludni is csak vele lehet. 

Folyt. köv.