Már szerintem írtam, hogy az elmúlt 2-3 hétben dumasztrájkolt a kisasszony. Nem volt hajlandó höööö-zni sem, pedig ezt előszeretettel gyakorolta, és bőszen ünnepeltette magát. Aztán jött a nagy csönd (ezt pár év múlva lehet, hogy vissza fogjuk még sírni). Viszont most újra beindult. Hatalmas sikongós kacagások közepette pár napja ismét rátalált a hangjára, persze ehhez kellett az, hogy napokon keresztül komplett idiótát csináltam magamból egy-egy mosolyért, de nyilván mindent a cél érdekében. Az első nagy kacagás egy nagy pocakpuszilgatás, orrbeletúrás eredménye volt, majd jött a lábon hintáztatás, annyira élvezte, odáig meg vissza voltam tőle, kell ennél nagyobb boldogság? :)
Tegnap este ismét volt egy kis sikongatós nevetés és utána csak mondta-mondta-mondta, be nem állt a szája, olyan édes volt.
A fogdosás is egyre jobban megy. A plüsseit már 2 kézzel fogja, nyúzza, vizsgálja, megrágcsálja majd eldobálja. A két kezét már össze tudja fogni a mellkasánál, továbbra is nagyon finomak a kezei, imádja csócsálni őket. Egyre többet rágcsálja az ujjamat, gondolom jól esik neki, mert elég nagy valószínűséggel beindult a fogzás. De a kis mohónak persze ez nem elég, emellé még a saját öklét is próbálja beszuszakolni, ami persze nem megy, aztán ennek úgyis balhé a vége.
Egyre többet van el egyedül Buci, a játszószőnyegén a favorit egy bagoly alakú kis plüss, amit előszeretettel ütöget, aztán nézi, ahogy himbálózik. Na mikor ezt megunja, elkezd kapálózni (ilyenkor teljesen olyan, mint egy hátára ejtett bogár, ami nem tud visszafordulni), és véletlenül megint meglöki a baglyot, ezen meg jól meglepődik és megint érdekes lesz a kis állat. Annyit szoktunk rajta nevetni, annyi olyan dolgot csinál, ami mosolyra fakasztja a szívünket :)
Viszont előjött egy egyre aggasztóbb viselkedése. Múltkor anyuéknál voltunk, olyan vigasztalhatatlanul elkezdett sírni, hogy a szívünk szakadt meg. Szerencsére ilyen nem szokott előfordulni, mert belehalok, mikor így kell látnom őt, és nem tudok segíteni a problémáján. Már mindent megpróbáltunk, semmi sem használt, majd úgy döntöttünk K-val, hogy inkább menjünk haza. A kocsiban már semmi baja sem volt, sőt még megejtettünk egy nagybevásárlást felbátorodva a hirtelen jött békén, és ott is csak nézelődött, vigyorgott és aludt. Nem tulajdonítottunk ennek az esetnek különösebb jelentőséget, ráfogtuk arra, hogy biztos nem volt ő sem a toppon, nekünk is vannak rosszabb napjaink. Majd rá egy hétre anyuék jöttek át, az már említést sem érdemel, hogy anyu engem gyors 2 puszival lerendezett, majd robogott be Bucihoz (múltkor már mondta, hogy eszébe jutott, hogy mostanában meg sem kérdezi, hogy velünk mi van, csak Buci érdekli, és ezért kicsit lelkiismeret-furdalása van, de nézzem el neki :D ), majd kb. 20 perc múlva Buci megint rázendített. Egyből elvettem, már sejtettem, hogy fáradt, úgyhogy le is tettem aludni (ekkor volt az első komolyabb éneklős altatásos produkciója, anyu könnyezett a nevetéstől, és mondta, hogy ha nem látta volna a saját szemével, el sem hiszi), utána minden rendben volt. Viszont szombaton voltunk vendégségben, és a kisasszony megint keservesen elkezdett sírni, mikor beléptünk a házba, talán akkor vigasztalódott meg valamelyest, mikor az ülőgarnitúrán közelebbről szemügyre vette a nagy párnát (nekünk is ugyanolyan van és imádja vizsgálni), meg mikor az udvaron a babakocsiban tologatta a házigazda 6 éves kislánya. Majd megzabáltuk őket, nagyon cukik voltak ketten :) Mikor megint bementünk, mert elkezdett esni az eső, újra jött a sírás. Egymásra néztünk K-val, szavak nélkül is értettük egymást, nekünk ott és akkor véget ért a buli. Elindultunk haza, és már semmi baja nem volt Bucinak, el is aludt kb. 3 mp-en belül. Azon tanakodtunk, hogy vajon most jött el neki az a korszak, hogy az otthon biztonsága megnyugtatja, ezért máshol diszkomfortosan érezné magát? De akkor annak mi lehet az oka, hogy nagybevásárlásnál, kirándulásokon meg tök jól elvan? Esetleg az, hogy akkor többnyire a babakocsiban van és a mozgás megnyugtatja? Summa summarum arra jutottunk K-val, hogy többet kell vendégségbe mennünk, hogy ne érezze magát rosszul másnál se és később se legyen benne majd szorongás ezzel kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése