DADA és foghelyzet

Tegnap elkezdte mondogatni, hogy dadada, el sem lehet mondani, milyen aranyos közben. Eddig csak hööö, meg hééé, meg néha véletlenül a didi voltak, de nem akart mást mondani, de tegnap már gyakorolta is folyamatosan a dadát. Néha hang nélkül csak magát a mozdulatot, aztán meg belelendült, ott olvadoztunk K-val :)

Baromi rossz éjszakánk volt, rengetegszer felébredt, de úgy tűnik, hogy a foga miatt volt, mert úgy éreztem ma, mintha az egyik felső foga már kint lenne. De mivel megnézni nem engedi és csak mosakodásnál engedi meg, hogy benyúljak a szájába (akkor is csak azért, mert vizet próbál csenni), ezért ez nem 100 %, pár nap és kiderül.

Az az áldott porszívó

A kis macilány mostanában olyan hisztiket nyom le, hogy az hihetetlen. Jó, a helyzet nem vészes, mert amúgy baromi jó kislány, egész nap vigyorog, énekel visong, elszökik és kacag is hozzá, mert tisztában van vele, hogy rosszalkodik, kajánul vigyorog ránk, kipakolja a ruhákat, mindenhol feláll, mindent megnéz, megkapar, incselkedik az apukájával (már most gyakorolja rajta, hogy hogy hülyítse majd a pasikat), de ha aludni kell... Na erre a megoldás a porszívó. Már pár naposan is megnyugodott tőle orrszívózás közben, sőt el is aludt. Az első hónapokban használtunk is egy telós baby app-ot, ami ilyen hangokat játszik le. Az elején még hatásos volt, de hamar megunta. Mostanában viszont annyira fel tudja magát hergelni, mikor le kell feküdni aludni, hogy vagy annyira ordít, hogy nem lehet megnyugtatni, vagy hagyjuk tovább játszani, de ilyenkor már annyira álmos, hogy semmi sem jó. Ééés ekkor jött képbe a porszívó. Olyan szinten megnyugszik tőle, hogy amint meghallja, hasra vágja magát, kicsit kukucskál, elkezd énekelni és elalszik. De ha még azelőtt kikapcsoljuk, hogy elaludt, onnan folytatja tovább, ahol abbahagyta :D Az első 1-2 ilyen alkalom után lelkiismeret-furdalásom volt, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha azért fekszik le egyből, mert megijed tőle. De rájöttem, hagy akkor egyrészt elkezdene keservesen sírni, másrészt nem kezdene el énekelgetni és nem aludna el. Úgyhogy ha nagyon nem megy másként, jön a porszívó és a nyugodt elalvás (azt semmiképpen nem hagyom, hogy álomba sírja magát, szerintem az baromi kegyetlen). 

Éjszaka...

...pocsék volt. Nagyon sokszor felébredt Buci, valószínűleg a foga zavargatja. Hab a tortán, hogy a légzésfigyelő is csipogott egyet. Szerintem csak azért, mert félig a takarón feküdt, legalábbis nagyon remélem. Kétszer ki is vettem magam mellég az ágyba, átölelte a nyakam és ott szuszogott mellettem, nincs is ennél nagyobb boldogság. Viszont én nem igazán tudok vele aludni, mert folyamatosan rettegek, hogy rendben van-e a légzése, le ne essen az ágyról, így inkább visszatettem a kiságyba. Én is nyugodtabban alszok és kipihentebb is vagyok, ami azért fontos, mikor egész nap rohangálok az én eleven kis virágszálam után, mert nem bírnám kialvatlanul a kiképzést :) 

Éppen az előbb aludt el a hercegnő, persze el kellett rázni a popóját, mert a kiságyban és a nagyágyban is egyből indul a felfedező expedíció. kíváncsi vagyok, meddig bírja, de nem jósolok 30 percnél többet... Na majd ha hazajön K, remélem csinálnak együtt egy jó hosszú délutáni alvást.

7 hónapos nagylány

Eléggé elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, pedig már 3 hete esedékes. Na egy kis áttekintés:

• súly: 9500-9600 gramm körül mozgott hónap elején, úgy vettem észre, hogy szerencsére egy icipicit lelassult a súlygyarapodás, bár már azért így is megizmosodott rendesen a bal karom.
• a hossza 74 cm körül lehet, a 74-es ruhák most pont jók rá, de már elkezdtem elővenni a bodykból a 80-as méretet. Elég hosszú a kisasszony, lassan már 20 cm-t nőtt születése óta...hihetetlen.
• továbbra is 2 foga van, de annyira aranyos, mikor vigyorog, hogy el kell tőle olvadni

A könyv szerint 7 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is):

• maga megeszik egy kekszet - babapiskótát igen
• berreg 
• gőgicsél / beszélget 
• gyakran mosolyog, ha a szülővel van 

valószínűleg tudja az alábbiakat:

• ülni támogatás nélkül 
• lábai elbírnak valamennyi súlyt 
• ellenkezik, ha el akarunk venni tőle valamit 
• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot 
• keresi a leejtett tárgyakat
• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz 
• hang irányába fordul 
• gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da 
• kukucsol 

lehet, hogy képes:

• kúszni vagy mászni 
• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba
• állni valamibe belekapaszkodva 

esetleg tudhat:

• ülésből álló helyzetbe húzni magát 
• hasról ülő helyzetbe kerülni 
• tapsol vagy integet 
• kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi 
• bútorba kapaszkodva sétál 
• kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan 

Alvásban sajnos azóta sincsen semmi változás. Ugyanúgy ébred éjszaka, este nem akar elaludni, és mivel a mozgásigénye hatalmas, ezért egy szimpla lefektetés is szörnyű tud lenni. Hiába ragad már le a szeme, még csakazértis meg kell mászni az öltöztetőt, kicsit a tapétát is le kell kaparni, és ha ebben valaki megpróbálja megakadályozni, akkor hatalmas méltatlankodás a vége. Napközben nem hajlandó 2x 30-40 percnél többet aludni, kivéve, ha K vagy én lefekszünk mellé, akkor akár 1,5-2 órát is képes aludni. Hihetetlen egy nőszemély. Még talán az a szerencse, hogy éjszaka megissza a tápszert, befordul és alszik. Azért jó lenne már, ha visszatérne a régi rendszer, és ismét átaludná az éjszakát...Na mindegy, majd rendeződik a helyzet.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem baromira nincs időm semmire. Egész nap rohangálok Buci után, mert mindenhol feláll és nem igazán merem egyedül hagyni, mert bár már stabilan áll, de az ördög nem alszik. Pláne, amikor az erkélyajtóhoz kapaszkodik fel és semmibe sem tud belekapaszkodni, ha esetleg elveszíti az egyensúlyát. Szóval semmi időm semmire. Segítségünk nincs, K is elég sokat dolgozik, és elhiszem, hogy ő is szeretne pihenni. Tegnap, amíg főztem vigyázott Bucira, és teljesen ki volt bukva, hogy a saját dolgaival nem halad. Remélem, hogy kicsit így már átérzi a helyzetem, mert sokszor, mikor hazajön nekem áll, hogy mért nincs megcsinálva ez vagy az. Arra meg nem is gondol, hogy mondjuk ezekre egy rosszabb napon, mikor a kisasszony egész nap nyűglődik, baromira nincs energiám meg időm, plusz én is igénylem, hogy egy kicsit magammal is foglalkozzak, de persze az mostanában luxus. Erre persze mindig azzal jön, hogy én Buci miatt vagyok kiborulva, pedig nem, mert imádom a kislányomat, de meg kéne értenie, hogy igenis nekem is szükségem van egy kis időre, és ehhez nem feltétlenül kell elmennem otthonról. Múltkor már komolyan az feltöltött, hogy K vigyázott Bucira, és meg bedugtam a fülembe a fülhallgatót, üvöltött a zene és úgy mosogattam. Remélem, ha megtanul járni, kicsit könnyebb lesz. Vagy lehet, hogy túl naiv vagyok? :D

Kajahelyzet. Ugye elkezdtük a hozzátáplálást, mikor majdnem 6 hónapos volt. Úgy döntöttem, hogy a télre és a kevés lehetőségre tekintettel inkább üveges bébiételt adok neki, ezek közül is a Hippet, mert az bio, nincs benne hozzáadott cukor, de a lánykánk nem nagyon értékelte a minőséget. Konkrétan a zöldségeket egyáltalán nem ette, a gyümölcsöket is csak az elején, aztán már azt se. Bezzeg a babakekszet a decemberben kibújt 2 kis fogával lelkesen harapdálta. SOS segítséget kérve felhívtam a szülés utáni kórházi szobatársamat, mert ő már 3 gyerekes tapasztalt anyuka, hátha tudja a tuti megoldást. Mondta, hogy az ő gyerekei sem szeretik a Hippet, próbáljam meg az Univert. És eddig úgy látszik bejött, kopp-kopp. Bár vannak nehezebb napok, meg főleg reklámok alatt tanácsos etetni, mert az elvonja a figyelmét és szépen nyitja a száját. Ma meg úgy volt hajlandó enni, hogy minden falatnál mondtam neki, hogy hamm, de finom és minden egyes alkalommal meg is tapsoltam, és ő is magát. Egyébként ez volt az első taps-próbálkozása, de persze még nem csattan és nem is szabályosan, kinyújtott ujjakkal csinálja, de kezdetnek tökéletes.

A finommozgása egyre csak fejlődik, már az apró szöszöket és a hajszálat is képes felcsippenteni, abban meg csak reménykedek, hogy titokban nem kóstolja meg őket.A nagymozgásokkal is nagyon jól áll, már mászik, mint a villám, bárhol feláll, és már állásból is vissza tud menni négykézlábra és ülésbe is. Néha még elborul, de szépen fejlődik. Az ülőgarnitúránál már simán végigsétál és átkapaszkodik a dohányzóasztalhoz, sőt a kettő közötti 20 centis résbe is besétál, ha a laptop vezetékét akarja megszerezni. Az etetőszékénél is simán feláll és egy kézzel kapaszkodik, na meg a mi lábunknál, de mindig sikerül úgy, hogy mögöttünk legyen és meg se merjünk mozdulni, nehogy elessen. A nagy gardróbnál folyamatosan elhúzza a tükrös ajtót, hogy kipakolhasson, de ezt szerencsére hamar megunja, még... Ja, imádja a tükröket, és puszilgatja, közben meg dumál. Ha meg áll, és mondjuk neki, hogy tánci tánci, akkor elkezd táncolni fülig érő vigyorral, annyit nevetünk rajta. 

Olyan jó végre megtapasztalni, hogy örül nekünk, és hiányzunk neki. Mikor K hazajön, elkezd visítani és rohanni hozzá, meg kell zabálni. Karácsony előtt elmentem fodrászhoz, szerintem eddig ez volt a leghosszabb idő, amit külön töltöttünk. Mikor hazaértem, rohantam be hozzá a nappaliba, ő éppen az apukáján ugrált. Mikor meglátott, elkezdett visítozni, teli szájjal vigyorogni, és mikor puszit adtam neki, a 2 kis kezecskéjével megfogta a fejem, odahúzott és hatalmas puszikat kaptam, ez a boldogság leírhatatlan. Tegnap este meg úgy aludt el, hogy félig négykézláb a hasamra feküdt, előttem meg kb. 10 percig csak bújt hozzám. Ezekért a pillanatokért érdemes élni!

Ja, van egy baromi rossz szokása, mindent kapar, de tényleg mindent: falat, tapétát, műbőrt, habtapit, az apja hasát...tényleg mindent. Van, hogy csak feláll a kiságyban, nézegeti a virágokat a tapétán és kapargatja őket. Édes nagyon, de akkor is kiborító. Imádja a reklámokat. Olyankor hozzá sem lehet szólni. Olyan szinten bele tud merülni, közben ráhasal K hasára, és kapargatja. Múltkor még az ingjét is kigombolta, olyan kis ügyes. 

Minden nap csinál valamit, amivel megnevettet minket. Múltkor annyira sietett, hogy beakadt a vasalódeszkába, meg az ajtóba. Már az ajtót is ki tudja nyitni, kezd rájönni, hogy ha közvetlenül maga felé nyitja, úgy nem fog menni. Persze ilyenkor jól felidegesíti magát, Ha meg nyűgös, és valami nem úgy történik, ahogy Őbucisága szeretné, akkor elkezd visítani. Ha éppen olyan dolgunk van, amihez Bucinak nem igazán kéne asszisztálnia, akkor beültetjük az etetőszékébe (amiben már simán fel tud állni, szóval szigorúan csak bekötve lehet otthagyni), és odateszünk neki játékokat a tálcára. Általában az 5. perc után az összes a földön landol, és még meg is nézi, hogy hova esett. Komolyan néha olyan, mint ha ő lenne a legjobban meglepődve, hogy hogy kerültek azok a játékok ki a földre :D Imádja a könyveket, ül az etetőszékben, a két kezével úgy, fogja, mint a nagyok, és úgy csinál, mintha hangosan felolvasna belőle. Utána persze jól meg is rágja, megkapargatja, úgyhogy már 3 könyvet leamortizált teljesen. A kisasszony makacs is és kitartó, na meg persze ügyes is, úgyhogy megszerzi, amit akar. A dohányzóasztal alatt van egy tárolódoboz a játékainak. Ez éppen ki volt húzva, az asztalon meg volt egy toll, aminek megszerzése mindig nagyon csábító. Persze az én okos nagylányom rájött arra, hogy ahhoz, hogy megszerezze a tollat, fel kell állni a dobozra, így már könnyen elérte, és diadalittasan vigyorgott is hozzá. A fürdőben a lefolyórács a másik nagyon érdekes dolog. Folyamatosan kiszökik a szobából, hogy megkaparintsa, és ilyenkor szólok neki, persze hátranéz és elkezd visítva négykézláb rohanni. Már próbálkoztam azzal is, hogy a kilépőt rátettem, de ez a gyerek okos, simán leszedte róla. Ja, és a szárítóról is lelopkodja a ruhákat... Imádja csapkodni a laptopot, simán bekapcsolja, és valamelyik nap K kiment a szobából és elkezdte csapkodni. Mikor meglátta, hogy jön az apja, hirtelen felgyorsult, mintha már csak pár csapása lenne hátra, amit maximálisan ki kell használnia :D  Még karácsony előtt voltunk K keresztszüleinél vacsizni. Persze a kisasszony kipécézte magának az asztalterítőt, de sehogy sem érte el. Egy idő után megunta, és mivel az asztal a falhoz volt tolva, alatta bemászott a falhoz, felkapaszkodott és így már elérte. Rájött, hogy szándékosan el tudja dobálni a játékait. A régi telefonomat neki is adtam anno, mert őt nem lehet átvágni holmi gagyi utánzattal, na ezt el is kezdte dobálni tegnap, de miután kétszer is eltalálta magát, inkább abbahagyta. Bár a veszélyérzete egyenlő a nullával és nem rémíti meg semmi... De ezen tök felesleges csodálkoznom, én is ugyanilyen voltam :)

Első karácsony és Szilveszter hármasban

December 24-ét hármasban töltöttük. Teljesen természetes volt, hogy aznap nem megyünk sehova és senki sem jöhet hozzánk se, ez a nap csak a miénk volt. Már előző nap megfőztem a halászlét, amiből vittünk K keresztszüleinek is. A fát már korábban megvettük, főszempont volt, hogy a levelei ne hulljanak le, mert Buci egyből felcsipegetné, ami nem lenne túl jó. 24-én K még kitalálta, hogy milyen szép idő van, menjünk már el kaspót venni, persze mikor máskor, de jó volt abban a szép napsütéses időben kimozdulni. Délután amíg Buci aludt, feldíszítettük a fát, egyrészt azért, mert ha ébren lett volna, tuti elcseni az összes díszt, másrészt alig vártuk, hogy lássuk, milyen arcot vág, mikor meglátja. Azt kell mondjam, hogy kb. semmilyet, egyáltalán nem érdekelte a dolog, na majd jövőre :) Ja, és az ajándékok sem villanyozták fel.

Voltak nálunk apuék, aztán a két ünnep között voltunk anyuéknál is. Nagyon jól teltek az ünnepek, szerencsére Buci is jól bírta a gyűrődést.
A szilvesztert szintén hármasban töltöttük, nem akartunk éjszakába nyúló felhajtást, mert a kisasszonyt sem akartuk megzavarni. Kicsit féltünk, hogy fog reagálni a tűzijátékokra, meg a végtelen petárdázásra, ami már délután elkezdődött és hajnalig tartott. Szerencsére ebben rám hasonlít, mert átaludta az egészet, ha ő alszik, akkor alszik, nincs mese :) Jó volt visszatekinteni az óévre, annyi minden történt, örömmel a szívünkben feküdtünk le aludni és végtelen hálával tölt el, hogy a kis szerelmünk már itt van velünk.