2014. december 23., kedd

Decemberi események, mert úgy szép az élet, ha zajlik

December 12-én végre eljutottunk odáig, hogy kilövettük a Bucilány fülét. Kapott egy csodaszép, lila köves fülbevalót. Annyira jól áll neki, igazi kis csajos, nagyon cukin néz ki. Szerencsére a lövés hamar ment, csak kis ideig sírdogált utána. Féltem tőle, hogy utána piszkálni fogja, de nem igazán érdekli. Bár másnap reggel az ágyában találtam meg az egyik kapcsot, még jó, hogy nem ette meg.

Viszont történt egy kis baleset is. Akkora barom állat voltam, hogy jöttem be az erkélyről, Buci belülről az üvegnek és a szekrénynek támaszkodott, és mire becsuktam az ajtót, hatalmas sírásba kezdett. Én idióta rázártam a gyűrűsujjára az ajtót. Komolyan azt hittem, hogy eltörtem a gyerek ujját. Felhívtam a gyerekorvost, hogy mi legyen, és mondta, hogy ha bedagad, fájlalja akkor irány a Heim Pál. Kb. egy 10 perc sírás után már semmi baja nem volt, vigyorgott, játszott,ugyan picit be volt neki dagadva, de be tudtam hajlítani, nyomásra sem sírt, mintha nem történt volna semmi. Itt őrlődtem, hogy üljek-e taxiba és vigyem-e be, de mondta K, hogy mindenképpen várjam meg, majd ő bevisz. Hazajött, de addigra már csak minimálisan volt bedagadva, rendesen használta, úgyhogy arra jutottunk, hogy röntgennek nem kée feleslegesen kitenni, várunk másnapig és meglátjuk. 2 nap múlva már egyáltalán nem látszott semmi az ujján. Olyan szinten lelkiismeret-furdalásom van, nem hiszem el, hogy lehettem ennyire figyelmetlen. Az a tény sem vigasztal, hogy tudom, még számtalanszor el fog esni, meg fogja ütni magát, ezer meg ezer gyógypuszit fogok neki adni, hogy hamarabb gyógyuljon majd az a fránya seb, és a szívem minden egyes alkalommal apró darabkákra fog törni.

2014. december 8., hétfő

6 hónapos - folytatás

A nagymozgások nagyon beindultak. Mivel már dévényezni sem kell járnunk, remélhetőleg picit lelassul. Bár már így is mászik meg folyamatosan fel akar állni. Ülni még nem tud, de most jelenleg ez nem is nagyon izgatja. Minek ülni, ha fel is tud állni? Már a kiságyban is elkezdett felkapaszkodni, aztán térdelésből faszán hátra is borult, mint egy kidőlt fa. Szerencsére nem ütötte be nagyon a buksiját, nagyobb volt az ijedtség, mert 5 perc múlva újra próbálkozott. Odamértük állva a kiságya rácsához, és mivel csak a mellkasáig ért, ezért a legalsó pozícióba tettük az ágyat. Hihetetlen, amit már művel. Ja, és eddig olyan rácsvédője volt, ami nem túl magas, de körbeérte a kiságyat. Na, ma lecseréltem 2 nagyobbra, erre nem leszakította kb. az 5. mp-ben??? Vissza is raktam a régit, úgy sem tudom elkerülni, hogy koppanjon. Plusz hátha kialakulna benne valami félelemérzet, mert jelenleg egy kamikaze pilóta semmi hozzá képest. Voltunk szerdán dokinál is oltáson, és kérdezte, hogy mit tud már a kismanó. Elmondtam neki, erre még Buci rátett egy lapáttal, négykézláb volt a vizsgálóágyon, és elkezdte feltolni a kis popsiját. Erre a doki még az asszisztensnek is odaszólt, hogy nézd már, milyen ügyes :) És még Buci meg is bűvölte a mi asszisztensünket és egy másik asszisztenst, mondták is neki, hogy már csak egy varázspálca kéne a kezébe, és kész is a kis boszorkány (mindezt azért, mert a kisasszony olyan szinten meredten bámulta őket) :D

Finommozgások terén is baromi ügyes, rendesen használja a hüvelykujját, apró dolgokat is képes megkaparintani. A vizes cumiját már elég régóta ő tartja, de múlt héten már a tápszeres cumiját is magának követelte. Lassan már nem is lesz rám szüksége, úgy rohan az idő...

Egyre többet dumál, főleg mikor ki van bontva a libero. Ahogy megérinti a szabadság szere, elindul a szóáradat is.  A másik alkalom, amikor még imád beszélgetni az az, amikor valami finom kaja éri a száját. Ilyenkor mindig elkezd énekelni, aminek nagyon örülök, mert tudom, hogy ízlik neki, de így a felét már rám is köpködi, mert olyan hangokat kezdett el képezni, amihez ki kell dugni egy picit a nyelvét...Imádjuk a kis dinnye fejét.

Az alvás továbbra is katasztrófa. Ugye már kijött 2 fog, folyamatban van a növekedési ugrás, a mozgásfejlődés is rohamléptekben halad, így nem is csodálom. Este lefektetjük 9 körül, majd egy óra múlva úgy érzi, hogy kialudta magát és indulhat a buli. Vagy a másik alternatíva, hogy elalszik, és a hajnal 1-2 körüli evésig 8619-szer ébred fel, majd utána alszik 5-6-ig, kaja után mint aki jól végezte dolgát, befordul és már húzza is a lóbőrt (kivéve ma, mert 6-7-ig még ugrabugrált, beszélgetett és az istenért nem volt hajlandó aludni. Majd nagy nehezen mellettem sikerült, és egészen 10-ig fel sem ébredt.) Hatalmas kópé, valamelyik reggel úgy ébredtem,hogy beszélgetett és már térdelt is. Alig nyitottam ki a szemem, kisebb szívrohamot kaptam, nehogy hátraessen, amíg a kiságy és az ágyunk közötti 60 cm távolságot meg nem teszem. Másik reggel még már négykézláb volt, hintázott, és a kicsi szívem minden lendületnél beverte a buksiját a kiságyba és sírt (de nem hagyta volna abba a hintázást, szerintem még eléggé kómazsák lehetett). De egyből magam mellé vettem és egy kis hüppögés után már el is felejtette :)

Kezdi kinőni a kiskádat. Mivel zuhanyzónk van, ezért már nagyon várom, hogy üljön, mert jobban elférne. Bár így is nagyon laza, fekszik a kádban, a tappancsait keresztbe vágja, és felpakolja a kád végére, aztán elkezdi lopkodni a vizet. Hason fekve meg folyamatosan ki akar mászni, plusz úgy is próbál vizet csenni, amihez a kifinomult taktikáját hívja segítségül: arccal belevágja a fejét a vízbe :) Szóval minden fürdetéskör közelharcot kell vele vívni, mert értem én, hogy a Gabi bababarát, meg kíméletes, de nem hinném, hogy belülről is véd és ápol. Tegnap nagyon cuki volt, egyedül fürdettem, mert K dolgozott. Nyakig kakis volt a kisasszony, lecsupaszítottam, aztán eszembe jutott, hogy hoppá, K nincs itthon, úgyhogy nekem kell vizet csinálni.Persze a gyerek már pucéron, ezért leraktam egy törölközőre, én meg mentem a fürdőbe (szemben van a szobájával, a kettő között van az előszoba). Na a kis szökevénynek ennyi kellett csak, máris rohamléptekkel jött utánam, és vigyorgott, mint a tejbetök, hogy ő milyen ügyes. Látszott a fején, hogy tudja, hogy rosszalkodik, és ehhez elővette a legrafináltabb mosolyát is, meg kell zabálni.

Vettünk a kisasszonynak babakarámot habtapi szőnyeggel. 6 elemes, így a nappali is Bucibirodalom lett, végérvényesen ki lettünk szorítva. Nagyon hasznos, mert így is biztonságban tudhatom, mikor valami dolgom van. Már olyan kis ügyes, ha szólok neki, hogy gyere, Buci, akkor odajön, ahol állok, és nyújtja a kezét, hogy vegyem ki. Általában elvan benne, bár mikor már kezd fáradni, akkor esélytelen egy méternél messzebb menni tőle. Tegnap annyira nyűgi volt, hogy már akkor is elpityeregte magát, mikor nem rá néztem. Olyan jó, hogy már ki tudja mutatni, hogy örül nekünk :)

2014. december 7., vasárnap

Foghelyzet

Tegnap kibújt a 2. fog is alul. Azt gondoltam, hogy így lesz egy kis hisztiszünet, de semmi változás, sőt még ma is tépte a fülét. Még egy fog? Nem tudom, de nagyon beindult minden téren :)

2014. december 2., kedd

Felállt és már nem is fogatlanka :-)

Tegnap magától felállt, ma reggelre meg kibújt a bal alsó fogacskája. Szerencsétlen kismanó, nem is csodálkozom, hogy nem tud aludni. Itt a mozgásfejlődés, a fogzás, és desszertként a hozzátáplálás...