5 hónapos nagylány

A mi csepp kislányunk éppen ma 5 hónapos :)

Annyira nagy már ez a lány, hihetetlenül gyorsan eltelt ez az idő, és mennyit változott már azóta, hogy hazahoztuk a kórházból. Akkor még igazából evett, aludt, álmában mosolygott, amitől menten elolvadtunk és néha azért picit sírdogált is, de csak éppen annyit, amennyit illik egy ekkora babának. Aztán hirtelen elkezdett rácsodálkozni a világra, mosolygott ránk egyre tudatosabban elkezdte használni a kezecskéit, észrevette, hogy azok hozzá tartoztak. Olyan édes volt, ahogy 10 centire tartotta a fejétől, forgatta, vizsgálgatta. Aztán úgy elsuhant az idő a fejünk felett, hogy időközben már annyi mindent megtanult, annyit nőtt... Mi K-val meg olyan szerelmesek vagyunk a mi kis Bucinkba, amilyet nem lehet addig elképzelni, amíg szülővé nem válik valaki :-) 

Dévényezés - mozgásfejlődés

Már pár hetesen észrevettem, hogy kissé C-alakban tartja magát Buci, plusz 1,5 hetesen oldalra fordult, ami feszes izomtónusra utal. 2 hete voltunk először, és beigazolódott a gyanúm. A nyakánál feszes, a többi hypotón. Ezért van a C-alakban tartás, hason a repülőzés, illetve hogy hason nem tudja oldalra fordítani a fejét. Még egy olyat is kérdezett R. (ő foglalkozik Bucival), hogy nem-e volt problémánk a szoptatással. Mikor mondtam, hogy nem igazán ment nekünk, mondta, hogy lehetséges, hogy azért, mert a szája körüli izmok sem 100 %-osak, ezért vsz. nem tudott megfelelő vákuumot csinálni a szájában, csak sajnos erre az újdonsült anyukák figyelmét nem igazán szokták felhívni. Miután felmérte Buci állapotát, meg is masszírozta, amit a kicsikém végigordított. A szívem szakadt meg, de úgy érzem, ezzel neki teszünk jót. Mondta R., hogy ne csodálkozzunk, ha nagyon el lesz fáradva, egyből el fog aludni, még az is lehet, hogy egy étkezést ki fog hagyni. Erre a kis huncut még utána az étteremben 3/4 órát dumált, még az egyik pincérnőt is szórakoztatta, utána a kocsiban elaludt, de ez is csak másfél óráig tartott. Úgy tűnik, hogy ez még nem volt annyira fárasztó neki, mert nem teljesen 3/4 óra volt a kezelés.

Már az első alkalom után pár nappal elkezdte élvezni a hason fekvést (még kacagott is közben), plusz elkezdett az oldalára is forgolódni. 

Második alkalommal már volt kb. 5-10 perc, amikor nem sírt közben, utána el is aludt, nagyon elfáradt a kismanó. Már a kezelés utáni nap addig harcolt, amíg az oldalára nem fordult (bal), majd innen tovább a hasára. Másnap este már egy lendülettel abszolválta ezt a mutatványt, K is rohant be, hogy láthassa, és a rivaldafény hatására a művésznő még párszor megmutatta az új tudását, és bőszen ünnepeltette is magát. 

Majd másnap már a fenekét tologatta fel, és a tappancsaival próbálta tolni magát előre, plusz próbált a kezével is rásegíteni, de ennek az lett a vége, hogy csak hátrafele haladt kb. 10 centit :D 

Tegnap este meg már úgy hasalt, hogy a könyökére támaszkodott (eddig ez nem ment, mindig nyújtott kézzel próbálkozott, így meg nem tud tárgyakért nyúlni, mert azonnal elveszíti az egyensúlyát), és nyúlt a játékaiért.

Hihetetlen, hogy napról-napra mutat valami újat, mi meg csak olvadozunk K-val, hogy a mi kis csodánk, az a kis csomag, akit anno hazahoztunk a kórházból, már ilyen ügyes nagylány, és ez a kis csöppség tanította meg nekünk a határtalan, feltétel nélküli szeretet egy újabb, csodálatos formáját :)

Takarók, egyéb fejre helyezhető tárgyak elpakolva

Pár napja éjszaka megszólalt a légzésfigyelő. Már a riasztó csipogásra felébredtünk, és mit látok a kiságyban? Drága egyetlen kismajmunk felpakolta a fejére az eredetileg a feje alatt lévő textilpelenkát, és visszatartotta a levegőt. A szívbaj kerülgetett, azonnal száműztük a kiságyból (mármint, hogy nem a gyereket, a pelust). Azonban másnap altatáskor már a takaróját is húzgálta a fejére, amihez a kis tappancsaival is segédkezett, élelmes gyerek... Ezután minden fejre húzható dolgot eltüntettünk a saját biztonsága (és a szívinfarktusunk elkerülése) céljából. Az alvókendője is csak addig maradhat, amíg el nem alszik, utána mennie kell. Hihetetlen ez a lány, és mi lesz még...? :)

Újabb mérföldkő

Már egy hete megy a bal oldalra fordulás, és az előbb sikerült továbbfordulnia hasra :-)  Annyira próbálkozott, de a végén csak összejött neki, és úgy örült magának :-D  

Mindig van valami

Körülbelül két hete kértünk a háziorvostól egy vér- és vizeletvizsgálatot, mert aggasztott, hogy elég gyakran mozog Buci hőmérséklete 37-37,2 között. Majd múlt héten felhívtak a rendelőből, hogy azonnal menjek be, Bucit kórházba kell vinni, szar lett a véreredménye. A sírás kerülgetett minket, 10 perc múlva már ott is voltam, de senki nem akart mondani semmi konkrétumot. Már bőgtem, mire végre fogadott a doktornő, és elmondta, hogy a májjal kapcsolatos eredmények minimálisan eltérnek, jó lenne, ha a SOTE II-n megnézetnénk, de készüljek úgy, hogy vsz bent fognak minket tartani. Kérdeztem, hogy vajon mitől lehet ez, de nem mondott semmi konkrétumot, nem lehetett belőle semmit sem kihúzni. Természetesen egyből mentünk a kórházba, ahol röpke 2,5 óra várakozás után sorra is kerültünk. A doktornő nagyon kedves volt, megnézte az eredményt és mondta, hogy ezzel felesleges volt idejönni, inkább mentünk volna dévényre (11-re volt időpontunk 2 hónap várólista után, de emiatt természetesen egyből lemondtuk). Azt is mondta, hogy a háziorvosok előszeretettel küldik be a gyerekeket minden aprósággal, és legszívesebben felhívná a doktornőnket, amiért egyrészt ezzel beküldött, másrészt, amiért így ránk hozta a frászt. Bucinak is nagyon szimpi volt a doktornő, hosszasan elcseverészett vele.
Következő nap visszamentem a háziorvoshoz, elmondtam neki, hogy mit mondott a doktornő, erre közli, hogy ha ezt mondta a doktornő, akkor ez így is van, mert ő már régóta ismeri, és megbízik benne. Hát mit ne mondjak, néztem nagyokat...Anna örülök, hogy nem bagatellizálta el, és inkább továbbküldött minket a kórházba, viszont azzal nagyon nem értek egyet, hogy ezt mért így kellett tálalni? Miért kellett így megijeszteni minket? Mindegy, a lényeg, hogy minden rendben.

A doktornő második nagyon nem szimpatikus húzása az volt, mikor Buci arcán 2 db 1 cm átmérőjű és egy 2 cm átmérőjű piros folt jelent meg, és erre ő annyit mondott, hogy ez csak csalánkiütés. Persze nem hagytuk annyiban, mert ez nem csalánkiütés volt, ezt még én is tudtam laikusként. Elvittem bőrgyógyászhoz, és kiderült, hogy seborrheás dermatitise van Bucinak. Kaptunk krémet rá, amitől pár nap alatt rendbe is jött. Tegnap, mikor visszamentünk oltásra (amit szintén képtelen normálisan beadni, mert a fele oltóanyag mellé ment...) mondta neki K, hogy nem csalánkiütés volt, erre a doki mondta, hogy ááá ez is allergia (ez nem allergia...).

Na ennél a pontnál már K-nál is betelt a pohár, a héten keresünk másik gyerekorvost, ehhez a nőhöz nem vagyunk hajlandóak a továbbiakban elvinni Bucit.