Mikor megszületett Buci, az első 6 hétben 3 óránként kelt, nem volt sírás, evett és már aludt is. Aztán a 3 óra először 4, 5 majd 6 óra lett, és eljutottunk odáig, hogy 9-11 órákat aludt egyhuzamban, ébredés nélkül. Mindez tartott 3-4 héttel ezelőttig. Az esti fektetés után párszor felsírt, majd olyan 1-2 körül valamikor elaludt, viszont 5-6 között felébredt enni (ilyen már nagyon régen volt, tudom, rendesen el voltunk kényeztetve). Viszont az esti ébredéseket valahogy mindig sikerül úgy időzítenie, hogy mikor már félálomban vagyok, akkor kezd el sírni, hihetetlen egy nőszemély, annyira szeretjük. Már mindenre gondoltunk, hogy mitől lehet ez: fogzás, növekedési ugrás, hidegfront, melegfront, kék az ég, zöld a fű...Viszont az elmúlt pár napban kipróbáltam, hogy mikor felébred, megfordítottam, tehát ha előtte hason volt, a hátára tettem és vica versa. Úgy tűnik, ez bevált, mert ilyenkor egyből visszaalszik. Valószínű, hogy mivel be van zsákolva éjszakára (a takaró veszélyes számára, mert úgy gondolja, hogy annak a legjobb helye a buksiján van), nehezebben tud forogni, vagy félálomban ezt egyáltalán nem sikerül abszolválnia (vagy szimplán lusta, és ilyenkor jön a képbe az anyaszolgálat), ezért inkább jön a kiabálás.
Az 5-6 órás ébredésnek azért ránk nézve van jó oldala is. Ilyenkor odaveszem közénk és félálomban beszippantja a tápszert és alszik is tovább velünk együtt kb. 9-11-ig. Olyan jó vele aludni, ahogy ott szuszog közöttünk, annyira élvezzük K-val. Ma reggel olyan jót mosolyogtam, evés után el is aludt egyből, én még kimentem inni, és akkor láttam, hogy ugyanabban a pozícióban aludtak az apukájával, hihetetlenül cukik voltak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése