Pancsi

Ezelőtt mindig úgy fürdettük Bucit, hogy sok vízben lebegett és szó szerint relaxált (még a szemeit is becsukta, és mint egy kinyúlt béka, lebegett a víz tetején, halál cuki volt). Majd egy idő után elkezdte élvezni, rugdosott, csalimpált a kezeivel. Pár napra rá kipróbáltuk, hogy milyen lenne, ha annyi vizet engednénk, hogy ne kelljen tartani, ezáltal több mozgástere lehessen. Egy ideig ismerkedett az új helyzettel, majd hirtelen oldalra vágta a fejét és sikerült orrán-száján keresztül szívni be a vizet. Ettől kellőképpen meg is ijedt, úgyhogy utána a darabokra tört a vízzel kötött törékeny kis barátsága. Viszont ma (már előre féltem...) bejött K. is megnézni a Buci produkciós iroda mai műsorszámát (nálunk úgy működik a munkamegosztás, hogy amíg én Bucit előkészítem, K. megcsinálja a vizet, és amíg pancsolunk, addig ő megcsinálja a tápszert és elmosogat), és Buci elkezdett vigyorogni, dumálni, csapkodni. Mondtam is K-nak, hogy ezentúl neki is bent kell lennie, én ehhez egyedül kevés vagyok. Majd megint jött a mumus, megint oldalra vágta a fejét, el is szomorodtam, hogy eddig tartott a nagy öröm, ezek után a büdös életben nem fogja megkedvelni a fürdést, annyira szomorú lettem. De legnagyobb meglepetésünkre meg se kottyant neki, sőt annyira élvezte, folyamatosan csalimpált, rugdosta fel magát, és imádta, mikor visszacsúszott. Az sem zavarta, mikor az arcába csapta a vizet, akkora boldogság volt ezt látni, a szívünk túlcsordult a szeretettől, ekkora boldogság a mennyországban lehet csak :)

Ma egy éve...

...hogy megjelent az a bizonyos várva várt két piros vonal a teszten :)

Móka-kacagás

Már szerintem írtam, hogy az elmúlt 2-3 hétben dumasztrájkolt a kisasszony. Nem volt hajlandó höööö-zni sem, pedig ezt előszeretettel gyakorolta, és bőszen ünnepeltette magát. Aztán jött a nagy csönd (ezt pár év múlva lehet, hogy vissza fogjuk még sírni). Viszont most újra beindult. Hatalmas sikongós kacagások közepette pár napja ismét rátalált a hangjára, persze ehhez kellett az, hogy napokon keresztül komplett idiótát csináltam magamból egy-egy mosolyért, de nyilván mindent a cél érdekében.  Az első nagy kacagás egy nagy pocakpuszilgatás, orrbeletúrás eredménye volt, majd jött a lábon hintáztatás, annyira élvezte, odáig meg vissza voltam tőle, kell ennél nagyobb boldogság? :)

Tegnap este ismét volt egy kis sikongatós nevetés és utána csak mondta-mondta-mondta, be nem állt a szája, olyan édes volt.

A fogdosás is egyre jobban megy. A plüsseit már 2 kézzel fogja, nyúzza, vizsgálja, megrágcsálja majd eldobálja. A két kezét már össze tudja fogni a mellkasánál, továbbra is nagyon finomak a kezei, imádja csócsálni őket. Egyre többet rágcsálja az ujjamat, gondolom jól esik neki, mert elég nagy valószínűséggel beindult a fogzás. De a kis mohónak persze ez nem elég, emellé még a saját öklét is próbálja beszuszakolni, ami persze nem megy, aztán ennek úgyis balhé a vége. 

Egyre többet van el egyedül Buci, a játszószőnyegén a favorit egy bagoly alakú kis plüss, amit előszeretettel ütöget, aztán nézi, ahogy himbálózik. Na mikor ezt megunja, elkezd kapálózni (ilyenkor teljesen olyan, mint egy hátára ejtett bogár, ami nem tud visszafordulni), és véletlenül megint meglöki a baglyot, ezen meg jól meglepődik és megint érdekes lesz a kis állat. Annyit szoktunk rajta nevetni, annyi olyan dolgot csinál, ami mosolyra fakasztja a szívünket :)

Viszont előjött egy egyre aggasztóbb viselkedése. Múltkor anyuéknál voltunk, olyan vigasztalhatatlanul elkezdett sírni, hogy a szívünk szakadt meg. Szerencsére ilyen nem szokott előfordulni, mert belehalok, mikor így kell látnom őt, és nem tudok segíteni a problémáján. Már mindent megpróbáltunk, semmi sem használt, majd úgy döntöttünk K-val, hogy inkább menjünk haza. A kocsiban már semmi baja sem volt, sőt még megejtettünk egy nagybevásárlást felbátorodva a hirtelen jött békén, és ott is csak nézelődött, vigyorgott és aludt. Nem tulajdonítottunk ennek az esetnek különösebb jelentőséget, ráfogtuk arra, hogy biztos nem volt ő sem a toppon, nekünk is vannak rosszabb napjaink. Majd rá egy hétre anyuék jöttek át, az már említést sem érdemel, hogy anyu engem gyors 2 puszival lerendezett, majd robogott be Bucihoz (múltkor már mondta, hogy eszébe jutott, hogy mostanában meg sem kérdezi, hogy velünk mi van, csak Buci érdekli, és ezért kicsit lelkiismeret-furdalása van, de nézzem el neki :D ), majd kb. 20 perc múlva Buci megint rázendített. Egyből elvettem, már sejtettem, hogy fáradt, úgyhogy le is tettem aludni (ekkor volt az első komolyabb éneklős altatásos produkciója, anyu könnyezett a nevetéstől, és mondta, hogy ha nem látta volna a saját szemével, el sem hiszi), utána minden rendben volt. Viszont szombaton voltunk vendégségben, és a kisasszony megint keservesen elkezdett sírni, mikor beléptünk a házba, talán akkor vigasztalódott meg valamelyest, mikor az ülőgarnitúrán közelebbről szemügyre vette a nagy párnát (nekünk is ugyanolyan van és imádja vizsgálni), meg mikor az udvaron a babakocsiban tologatta a házigazda 6 éves kislánya. Majd megzabáltuk őket, nagyon cukik voltak ketten :) Mikor megint bementünk, mert elkezdett esni az eső, újra jött a sírás. Egymásra néztünk K-val, szavak nélkül is értettük egymást, nekünk ott és akkor véget ért a buli. Elindultunk haza, és már semmi baja nem volt Bucinak, el is aludt kb. 3 mp-en belül. Azon tanakodtunk, hogy vajon most jött el neki az a korszak, hogy az otthon biztonsága megnyugtatja, ezért máshol diszkomfortosan érezné magát? De akkor annak mi lehet az oka, hogy nagybevásárlásnál, kirándulásokon meg tök jól elvan? Esetleg az, hogy akkor többnyire a babakocsiban van és a mozgás megnyugtatja? Summa summarum arra jutottunk K-val, hogy többet kell vendégségbe mennünk, hogy ne érezze magát rosszul másnál se és később se legyen benne majd szorongás ezzel kapcsolatban.

3 hónapos státusz

	Születés	Hazajövetel	1. hónap	2. hónap	3. hónap
hossz	55	55	57,5		65,5
súly	3660	3450	4310	5470	6410
buksi	33	33	33		36

Fogak: még nincs, de már valami elkezdődött, mert folyamatosan rágcsálja az alsó ajkát, folyik a nyála, tömi be az öklét.

Pelus: már a libero 3-mat hordja július 17. óta, ez még marad egy darabig.

Evés: napi 5-6, 120-150 ml alkalmanként.

Alvás: 15-17 óra 6-7 részletben.

Nagymozgás: fordulni még nem tud az oldalára, viszont hasról már párszor a hátára fordult. De szerintem ez csak véletlenül sikerülhetett, mert eldőlt és úgy fordult át. K is pont akkor jött be a szobába, mikor Buci éppen ezt csinálta, na ennek úgy örült, teljesen bezsongott tőle. (Ja és K teljesen magától kicserélte a kakis pelust már kétszer is, a harmadik alkalommal, viszont túl sok volt a kaki és öklendezve, angolosan távozott a szobából :D )

Finommozgás: ügyesen nyúl tárgyakért, magához húzza, a kiskönyvét folyamatosan kihajítja a hordozóból, bár ezt sikerült véghezvinnie az eper formájú plüssével is, ami fele akkora, mint maga a gyerek, és elég emberes távolságra hajította el. Hasonló nagyságú banánját is előszeretettel nyúzza, két kézzel is egyszerre, szóval ügyes.

Duma: kicsit visszavett a gagyogásból, kevesebbet beszélget, többet énekel (főleg elalváskor és velem duettezik)

2 hónapos oltás 3 hónaposan

Kedden megkapta végre az oltásokat a kisasszony. 1 hónapos csúszásban vagyunk, mert a drnő kivett 5 hét szabit és csak mostanra lett időpont. Annyira ügyes és bátor volt Buci. Volt egy kis sírás, mikor beadta neki, de utána felvettem és már egy hangja sem volt. Be akarom adatni neki a meningococcus elleni oltást is, bár a védőnő mondta, hogy nem lesz egy egyszerű menet, mert a drnő nem szereti 1 éves kor alatt beadni, de legnagyobb meglepetésemre szó nélkül felírta, és 4 hónaposan azt is megkapja.

Féltünk az estétől, de szerencsére csak egy kisebb hőemelkedése volt, egész este mosolygott, éjszaka párszor felsírt, de vissza is aludt egyből. Jó lenne, ha a többit is ilyen jól viselné.

Kértünk beutalót vérvételre is, mert párszor felkúszott a hőmérséklete 37,1-2-re, plusz az előző vérvétel is mutatott egy kis gyulladást, inkább nézzünk rá megint.

Daily routine

Most 3 hónapos a mi nagylányunk és már elég szépen beállt a napirendünk. Már az elején nagyon szerencsések voltunk, mert nem voltak éjszakákon át tartó hisztik. Standard 3 óránként evett, éjszaka is tartotta ezt a jó szokását. Aztán olyan 1 hónapos kora körül kezdett egyre többet aludni éjszaka, és 2 hónapos korára idáig jutottunk:

22:00-22:30: alvás (nálunk ez a fix pont)

Általában 5-7 között valamikor felébred enni, pelenkacserére és már alszik is tovább. Majd olyan 10-11 körül ismét felébred, kaja, peluscsere, játék és másfél óránál nem bírja tovább, újra alvás van. Napközben van egy nagyobb alvás (2-3 órás), illetve több kisebb. A napirendben nincs drákói szigor, ahogy Buci érzi, mi igazodunk hozzá. Nem fogom Neki erőltetni, hogy márpedig most tessék enni, vagy aludni. Ennek oka talán az is, hogy nem egyformán ébred reggel, és ezért mindig vannak csúszások. 

Egy nap átlagosan 15-17 órát alszik, volt már, hogy egyhuzamban, ébredés nélkül aludt 11 órát. Álomgyerek ez a lány :) Nyilván egy nagyobb mozgásfejlődés vagy a fogzás boríthat mindent, de eddig nagyon jól állunk.

Altatás

Ritkán fordul elő, hogy huzamosabb ideig altatni kéne, általában beteszem a kiságyba, kis pocaksimi, egy kis víz és már alszik is. De ezt is továbbfejlesztette a kisasszony: a forgó-zenélő játéknak a forgó része egyáltalán nem hozza lázba, le is vettük. Viszont a zenélő része, na azért odáig van. Újabban úgy alszik el, hogy felhúzom neki, oldalra fordítja a fejét, szem becsuk és ÉNEKEL :) Ha netalántán lejár, kérdőn néz rám, újra felhúzom és folytatja. Még közben 1-2-szer rám is mosolyog és már alszik is. Meg kell zabálni, olyan édes, olyan hálásak vagyunk érte, hogy a szülei lehetünk :)

Evés

Pár napja volt egy kis nehézség az evéssel, amit sosem gondoltunk volna, mivel olyan jó evő volt. Az történt ugyanis, hogy az elalvás elengedhetetlen részévé vált a víz. Ezt szépen össze is kötötte az alvással, örültünk is K-val, legalább iszik a gyerek, nincs gond. És most jön a feketeleves, nem akart enni, csak inni. Nagy hisztik árán tudtuk csak megetetni, akkor is cserélgetve a két cumisüveget, hátha be tudjuk csapni. Ez párszor sikerült, de a probléma tetőzésekor a reggeli kajálás és du. 4 között nem volt hajlandó enni. K már sík ideg volt, hogy úristen mi lesz most, vigyük be a Heim Pálba. Szerencsére ez is lecsengett cirka 3 nap alatt, mostmár normalizálódott a helyzet, az altatásból is kikerült a víz, így Buci újra rendesen eszik.