Best of Buci

Már említettem, hogy elkezdtem egy füzetbe írni a számomra fontosabb pillanatokat. A Best of Buci bejegyzésekben ezeket fogom megörökíteni.

2015.09.11. 

- elkobozta az egyik hajgumimat, kis idő múlva kérem tőle. Szemrebbenés nélkül elővette a szekrényéből és átadta 

- pálcával a hűtő alól kipiszkált egy ősrégi sültkrumplit, majd vigyorogva a szájába tömte

- hozott egy csattot és mondta is, hogy "csa"

09.12.

- lábujjhegyen mászkál

- nagyival mondta: lab (labda), lá (lánc)

- az Auchanban egyedül tolta a csordultig telepakolt bevásárlókocsi. Nem engedte, hogy hozzáérjünk és tök viccesen nézett ki mert olyan volt, mintha magától menne a kocsi

09.13.

- délutáni alvás apával, majd mikor felébredt, K kezébe nyomta a cumit és mutatott a konyhárra, hogy onnan hozhatja is a vizet

- éjféli etetés: Buci visszaaludt, mire készen lettem a tápszerrel. Kétszer megráztam a cumit a feje mellett és már nyitotta is a száját

09.14.

- félig-egyedül felvette a nadrágját

- sssz (kígyó)

- páh (háp)

- meglettek az eldugott fogkefék...

09.19. 

- belepisilt a wc-be

09.21.

- megint pisilt a wc-be, majd a kezébe adtam egy darab wc-papírt, és megtörölte vele a nuniját

09.24.

- apa zuhanyzás után megkérte, hogy hozzon neki egy alsógatyát. Buni bement a nagyszobába, kivett K fiókjából egyet, majd bevitte neki a fürdőbe

- belekakilt a wc-be, majd a kilépő szőnyegre is csinált egy csomagot

10.06.

- megijedhetett valamitől, mert nem hajlandó ráülni a wc-re (azóta azt már sikerült kideríteni, hogy a lehúzott vízhez van köze, de erre majd visszatérünk, ha már el is tudja mondani, mert az ööööö egyelőre nem világít rá kellőképpen a probléma forrására)

- mikor este elmostam a cumikat, odahúzta a széket a mosogatóhoz, hogy segítsen, és ő pakolta bele a cumikat a szárítóba

10.07.

- továbbra is fél a wc-re üléstől, nem is erőltetem, viszont mikor jöttünk ki a fürdőből, integetett és puszit dobott neki

- kivette K kezéből a farmerját és betette a szekrénybe

10.21.

- levettem reggel az alvós pólómat, letettem az ágyra, amíg felöltöztem, de Buni gyorsabb volt, mire észrevettem már be is pakolta a mosógépbe

10.22. 

- megtanult magától pörögni

11.06.

- kiporszívózta magának az orrát (rendesen, alaposan)

11.07.

- reggel úgy ébresztett minket, hogy csepegtetett az orrunkba

11.17. 

- tisztán kimondta, hogy ANYA <3 

- puszi közben belebüfizett a számba

11.29.

- Buncus az ágyon pörgött és orral eltalálta a falat. Szegény sérült Bucim sírt is, majd rámutatott az orrára, és mondta, hogy fááá (fáj)

11.30.

- voltunk játszóházban, Buncus nagyon élvezte (mi is)

12.02. 

- APA, azóta bőszen ismételgeti, mondanom sem kell, K-val madarat lehetne fogatni

12.03.

- zuhanyoztam, Buci akkor ébredt és a szobája ajtajából elkezdett kiabálni, hogy anya-anya, majd közölte, hogy zu (zuhanyzik), és integetett

- K kiment a szobából, Buci kiabált utána, hogy apa-apa. K visszajött, kérdezte tőle, hogy szóltál,kicsi szívem? Buci rá se nézett, csak vigyorgott, apa kiment, Buncus ismét kiabált - és ezt vagy 5-ször elismételték

- mondogatta, hogy kaka, és tényleg volt a csomagban

12.04.

- reggel arra keltem, hogy ült mellettem az ágyon, simogatta a fejem, és mondogatta, hogy apa-apa (K már elment dolgozni)

+ papa ment el, Buni már előre integetett, majd szegény apum még ki se lépett a lakásból, Buncus már zárta is rá az ajtót

 

18 hónapos lett

A legutóbbi összefoglaló már nagyon régen volt, rengeteg dolog történt azóta.

Buncus activity üzemmódból kezd átváltani beszélgetősbe. Nagyon sok mindent ki tud már fejezni szavakkal/félszavakkal, amit egyelőre csak én, párszor már K is megért. Amik eszembe jutnak:

ANYA (nov. 17.)- ezt gyönyörűen, tisztán ki tudja mondani, és arra is 1 nap alatt rájött, hogy ha valami rosszat csinál, ez amolyan varázsszóként működik, mert egyszerűen elolvadok tőle...

APA - ezt most a napokban kezdte el mondogatni

ke - keri/keverni

fö - föl (ha azt szeretné, hogy feldobjuk neki a labdát)

só

ví - víz

dabda/bda - labda

kaka

nu - nuni

bi - bibi, amit mindig meg kell puszilni

szá - száj

sze - szem

sá - sál

tüt - csüccs
papa, mama, baba
ze - zene
fo - forró
hi - hideg

mi - micimackó
po - porszívó
fá -fáj, és mutatja, hogy hol (jön a 4 szemfoga + lehorzsolta az orrát)

Evés

Már nagyrészt önállóan, asztalnál eszik. A levest is szépen megeszi kanállal. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kéne ráadni evős, vízhatlan hosszúujjút, de már alakul. Mikor éppen olyan kedve van, akkor K-tól és tőlem is elcsen 1-2 falatot, vagy közösen lapátoljuk a szájába az ételt. Kezdem rávenni, hogy ne úgy jelezze, hogy már nem kér, hogy az utolsó falatot kiköpi, hanem legalább rázza a fejét, hogy elég volt. Ez néha sikerül, vagy azzal jelez, hogy elkezd integetni a tányérnak. Ez amúgy egy nagyon szívmelengető szokása, fürdéskor is, ha végeztünk, elpakolja a játékát, kihúzza a dugót és elköszön mindentől. Ez az elköszönős dolog akkor is nagyon jól hasznosítható, ha a Rossmannból el kéne már indulni, mert ott van gyerek bevásárlókocsi, és azzal mindig kell menni egy kört. De már nagyon ügyesen visszatolja a helyére, ha végeztünk és el is köszön tőle. Bár múltkor már a Spar közepén (szemben van a Rossmannal) elkezdett hisztizni és húzott, hogy menjünk már oda, ez itt most nagyon uncsi, és nem lehetett rá sehogy hatni...Hát megizzadtam, mire bevásároltunk.

Imádja a zöldségeket, főzelékeket, leveseket, viszont a gyümölcsök továbbra sem a kedvencei. Egyedül a banán meg az alma az, amit elfogad, mást nem igazán. Levesekből simán megeszik két tányérral is, a krémlevesekhez általában teljes kiőrlésű pirítóst szoktunk enni, és mivel ő is mindent megkóstol, amit mi eszünk, kis falatokat tépkedtem neki a levesbe. Következő alkalommal már magának tépkedte bele, nagyon cuki volt.Ja, és megtanult koccintani pohárral, nagyon élvezi.

Fürdés

Már megmossa a haját, sőt, egyenesen kikéri magának, ha bele merek kontárkodni a munkájába. Ezen kívül a hasát, nuniját, lábfejét is megmossa. A lábujjak közötti szöszmentesítés nagyon fontos napi teendője. Ha nem tudja önállóan megoldani, odatartja nekem a tappancsát, hogy ugyan segítsek már, majd le is ellenőrzi, hogy precízen dolgoztam-e. Volt olyan is, hogy megfogta a kisujjam, és azzal tisztogatta.

Nagyon szeret bújócskázni, vagy az ajtó mögé bújik el, vagy csak a két kezét teszi a szeme elé és hangosan kacag hozzá. Imád duplózni, fa építőkockával kígyót építeni, rajzolni. Eddig lehetetlenség volt rávenni arra, hogy leüljön 2 percre is akár, amíg mesét olvasok neki (a könyveket imádja, de inkább magának olvas, biztos béna vagyok - amikor mondom neki, hogy anya most béna volt, mert szokásomhoz híven leejetek/eltörök/elrontok valamit vagy csak magamban teszek kárt, akkor mindig hangosan kinevet :D ). Na de most... altatáskor mindig olvasok neki, na azon 10/9-szer elalszik. 

Alvás

Szeptember végén volt 3 éjszaka, amikor ismét a saját ágyában aludt úgy, hogy leszereltük a rácsokat. Ugye a nyaralás előtt is egyre többet aludt velünk, Makarskán adott volt, hogy közöttünk alszik, aztán itthon is, viszont az ágyunk nem a legnagyobb, és a szoba paraméterei, illetve rossz kialakítása miatt sem lehet betenni nagyobbat. Ezután fokozatosan visszajött hozzánk éjszaka, így inkább már nem is próbálkoztunk többet, ha őt nem zavarja a kicsi hely, akkor ennek mi csak örülünk, mert így egész éjszaka érezhetjük az illatát, ölelését meg a rúgásokat. Valamelyik éjszaka Buni befészkeltem magát K-hoz kiskiflibe, reggel mondja K, hogy már úgy fájt a háta, de nem volt szíve megfordulni. 

Annyira cuki, ahogy megpróbál mindenben segíteni, a porszívóért rendesen harcolni kell vele. Múltkor bementünk a spejzba, ahol a porszívó is van, és nem volt hajlandó elmozdulni onnan, és csak hajtogatta, hogy po-po. Hiába mondtam, hogy felrakjuk a mosást, utána megyünk porszívózni, nem hatott a hiszti ellen. Nagy nehezen belement, majd egy idő után már ő akarta a rendes porszívót használni (úgy szoktunk porszívózni - hogy haladjunk is - hogy én porszívózok, Buni meg megkapja a szőnyeghez való fejet, és így tudunk egyszerre dolgozni. Ezt már annyira megszokta, hogy az apja, mikor becsukta a spejz ajtaját úgy, hogy a kisasszony még nem hozta ki a kellékét, keservesen elkezdett sírni.) A főzésben is nagyon profi már, ha mondom neki, hogy hozzunk krumplit, hagymát, már megy is a spejzba. Tudja, hogy a hámozó mire való, megmossa, kóstolja a zöldségeket, együtt keverjük a habarást, meg a nem melegítendő dolgokat, mosogatásnál elöblíti a kisebb tálakat, műanyag kanalakat, és berakja a csepegtetőbe, ha kinyitom a sütőt, és előtte mondom neki, hogy forró, menjen addig az ajtóhoz, akkor ott vár addig, amíg nem szólok, hogy visszajöhet, portörlésnél már veszi is a papírtörlőt, próbálja az ablaktisztítóval befújni a tükröt, és mikor én befújom neki, ő letörölgeti (neki van egy ugyanolyan spricni vízzel töltve), kérésre kidobja a ruháit a szennyesbe, segít a ruhákat a szárítóhoz vinni, adogatja, kirázza őket, meg azt játszuk, hogy a ruhát a magasba emelem, ő meg kacagva-sikongatva próbálja elkapni, együtt csíptetjük fel a zoknikat, harisnyákat (az egyik bugyimat valamiért nagyon szereti, mindig lelopja a szárítóról és felveszi), elpakolja a helyére K zoknijait, alsónadrágjait, és a sajátjait (3 különböző helyre), szétválogatva rakja el a duplót és az építőkockákat (bár múltkor csak negyedórás könyörgés, győzködés után pakolta őket el), tudja, melyik fiókban vannak a ceruzák. Annyira őszintén érdekli minden, amit csinálunk, és kivétel nélkül mindenben szeretne részt venni. Csak annyiban korlátozzuk, amennyi a biztonsága érdekében szükséges. És igen, szoktak hatalmas hisztik lenni, igen olyan is van, hogy én is ingerült leszek, tudom, nem vagyok tökéletes, de ami tőlem telik, azt megteszem. 

Papától anno kapott egy nagy micimackót, amit ezelőtt is nagyon szeretett, de mióta beteg volt, Benő kicsit háttérbe szorult, már csak alvásoknál fontos a jelenléte. Történt ugyanis, hogy november elején Buncus csúnyán megfázott. Mivel az orrát napi nagyon sokszor kellett porszívózni, kitaláltam, hogy akkor Micinek is kiporszívózzuk, hátha akkor nem fog sírni. Miközben Mici orrát porszívóztam, Buci ölelgette, puszilgatta, bőszen simogatta, majd mikor végeztünk mindkettőjükkel, a végterméket boldogan mutatta K-nak. Sajnos középfülgyulladása lett, meg a szemén is kijött az árpa, úgyhogy szerencsétlen gyereknek nem volt olyan lyuk a fején, amibe nem csepegtettünk. Buni annyira megszokta a rutint, hogy valamelyik reggel úgy ébresztett minket, hogy a cseppentőt először K-nak, majd nekem is belenyomta az orrunkba. Szerencsére hamar túl volt rajta, és különösebben nem látszott rajta, hogy beteg. Azóta Micivel elválaszthatatlanok, hozza magával a konyhába, felülteti az egyik székre (múltkor nem engedte K-t leülni, mert ott Mici ült, úgyhogy ki kellett hozni a kisszékét, és mellé ültetni Micit), visszük magunkkal fürdeni, meg aludni is csak vele lehet. 

Folyt. köv.

Olyan jó, hogy Buci nem harap! De...

2 hete még áldottam a mindent, hogy hűűű de szerencsések vagyunk, mert megúsztuk a harapdálásokat. Na és akkor jött az a bizonyos ördög meg az ő kedves fala, és Buci már élezte is a fogait (leginkább rajtam). Az apró kis harapások bár csöppet fájtak, de nem voltak vészesek. Na meg főleg akkor történtek, ha valami dolgom akadt a szájában, mert például a mohó kis csibe nagyobbat harapott a paprikából és elfelejtette megrágni. Ezen még nem paráztam, viszont múlt héten úgy lábon harapott, hogy belilult és bedagadt. Nem balhéztam, nyugodtan elmondtam neki, hogy irgum-burgum, ilyen nem szabad csinálni, mert fáj anyának. Aztán volt még pár (jó pár) combon és karon harapás, és ez az egész tegnap csúcsosodott ki (remélhetőleg), amikor is olyan szinten megharapta a számat, hogy bedagadt,vérzett és zsibbadt és baromira fájt. De annyira, hogy elkezdtem zokogni. Egyből bejött K is, próbáltam a gyereknek magyarázni, hogy nem szabad ilyet csinálni, majd jobbnak láttam átmenni a másik szobába, erre a kis mackólány bűnbánó fejjel hozta utánam a telefonomat. A szívem szakadt meg, elmondtam neki, még egyszer, hogy ilyet nem szabad csinálni, majd jól megölelgettem. Nem telik el 10 perc, erre nem combon harapott??? K felvette az ölébe, majd kicsit már idegesebben elmondtam neki, hogy nem szabad, fájdalmat okoz nekem ezzel, erre már láttam is, hogy görbül a szája, akkor átvettem, és megszeretgettem. Ezek után még ő volt megsértődve, oda sem jött hozzám, nagyokat kacarászott K-val. Már nagyon vártam az altatást, mert tudtam, hogy akkor kicsit megenyhül, mert olyankor fél óra ölelgetés szokott lenni sok-sok puszival. Így is lett, bár éreztem, hogy nagyon óvatosan ad csak puszikat. Ma még egyszer bepróbálkozott, de idejében elcsíptem, és elég volt egy határozott nem-nem is, hogy megakadályozzam. Viszont nagyon-nagyon megdicsértem utána, mert akárhányszor kaptam az arcomra harapásnak induló puszikat, mindig hatalmas cuppanós puszi lett a vége. Remélem ennyivel megúsztuk...

Tudom, hogy Buncus nem az a fajta gyerek, akinek egy nem bármiféle akadályt jelentene, nagyon sok dolog korára való tekintettel el van nézve neki :D De, és ez a lényeg, hogy vannak dolgok, amiknél éles határt kell húzni, nincs olyan, hogy na jó, nem baj kicsikém, mert neki ez nem gát. Igen, ilyenkor erőteljesebben kell rászólni, és többször is elmondani, hogy ezt nem csinálhatod. Bízom benne, hogy jó úton járunk, nehéz dolog ez... (utálom azt a szót, hogy nevelés, mert nem idomítani akarom, csupán támogatni, segíteni, és mindig ott lenni, ha kellek)

A szobatisztaságról - TMI poszt

Bár még nagyon messze vagyunk tőle, de az alapokat megpróbáljuk letenni, hogy ha majd Buci is érett lesz rá, könnyebb legyen neki. Ez alatt azt értem, hogy mi mindig is teljesen természetesnek vettük, hogy Buci követ minket a fürdőbe is, ott van a wc, sosem zárkóztunk be előle. Igen, olyan is volt nem egyszer, hogy miközben nagydolgomat végeztem, ő ült az ölemben és könyvet nézegettünk. Talán ennek is köszönhető, hogy pár hete, mikor először megpróbáltam ráültetni, hatalmas vigyorgással fogadta az egészet. Majd pár nap múlva már pisilt is. Azt is teljesen magától kezdte el, hogy levett wc papírt, kitörölte, majd beledobta a wc-be, nyilván így látta, ez természetes. Ma viszont bele is kakilt a wc-be. Előtte a pelusban csak egy picike vopt, majd mikor ráültettem a wc-re, mondtam neki, hogy ha úgy érzi, kell neki, akkor nyomjon nyugodtan. Olyan büszkék voltunk K-val. Annak ellenére, hogy volt mennyiség, még utána a kilépő szőnyegre is csinált egy adagot, meg pisilt is még, tanulnom kell még a jelzéseit :D

Buni, a kis kukta

A kisasszonyt próbálom minél több dologba belevonni, természetesen csak addig, amíg őt is érdekli. Szerencsére szinte mindent izgalmas játékként él meg. Miként a címből sejthető, a főzésbe is besegít, természetesen a korának megfelelő mértékben. Ma például fokhagymakrémlevest csináltam, és neki az volt a dolga, hogy a fokhagymát, amit éppen megtisztítottam, beletegye egy kis tálba. Ugye ő imádja a hagymákat és mindent meg szokott kóstolni, így egyszer csak azt láttam, hogy beleharapott az egyik nagyobb darab fokhagymába. Legnagyobb meglepetésemre vigyorogva megette, majd egy következőt is megkóstolt. Hiába mondtam neki, hogy készüljön fel, mert fura íze lesz, ne lepődjön meg. Olyat viszont nem akarok neki mondani, hogy ne kóstolja meg, mert nem fog ízleni. Hagyom, hadd kóstolgasson, nem akarom befolyásolni. Ugyanígy tett a nyers krumplinál, répánál is, a krumplit azóta is minden alkalommal megrágcsálja. Egyik alkalommal, mikor rakott krumplit csináltunk, minden összetevőt végigkóstolt, és segített sorban beletenni őket a tálba. Olyan jó látni ilyenkor a boldogságát, és hogy örül, hogy segíthet és hogy együtt csinálhatja velem, olyan büszke vagyok rá.

Ugyanez van a takarításnál is. Lehet, hogy háromszor több ideig tart mondjuk egy szimpla porszívózás, mert kiveszi a kezemből, hogy majd ő egyedül csinálja, de nem érdekel, nem akarom letörni a lelkesedését, és nagyon ügyesen is csinálja. A másik dolog, amit kifejezetten imád, az a mosás. Folyamatosan figyelni kell rá, hogy ne kapcsolja be a mosógépet, ne pakoljon be oda nem illő dolgokat. A mosásnál segít bepakolni, becsukja a mosószeradagolót (bár az öblítőt sosem várja meg), együtt nyomjuk meg a gombokat, majd a mosás végeztével, együtt pakoljuk ki. A teregetésnél adogatja a ruhákat, de úgy, hogy előtte kirázza őket, ahogy tőlem látta. Arról már nem is beszélve, hogy ha óvatlanul nyitva hagyjuk a spejz ajtaját, azonnal kiszedi a felmosót :D A portörlésbe is be szokott segíteni, ilyenkor vagy portörlő kendőt, vagy papírtörlőt kap a kezébe és teszi a dolgát. 

Édes kicsi házitündérünk <3

Buci 15 hónapos

és bűnrossz nagyon eleven :D

• 11,8 kg tömény szeretetbomba
• 84 cm körül van
• 12 fogú, ami nyaralás környékén bújt ki 1,5 hét alatt

Na szóval, a mi kis Bucink már egy eleven kislány, aminek teljes szívünkből örülünk, mert mindig is egy örökmozgó, rafkós, csintalan kislányról álmodtunk, aki pillanatok alatt az ujjai köré csavar minket. Minden nappal egyre okosabb, ügyesebb, K-val meg csak ámulunk és bámulunk helyenként, mert olyanokat is tud, ami eszünkbe sem jutott eddig.

A járása már nagyon stabil, jelenleg a futást, lépcsőzést gyakorolja. Elesni már ritkábban szokott, főleg akkor, ha fáradt, vagy ha nagyon siet, és összeakadnak a lábai. Lépcsőzés úgy néz ki, hogy lefele fogja valamelyikőnk kezét (ez hatalmas haladás, pár hete arra sem volt hajlandó, hogy akár egy lépcsőfokot is lelépjen annak ellenére, hogy mindkét kezét fogtuk), felfele vagy kézenfogva, esetenként váltott lábbal, vagy kapaszkodik a korlátba, de olyankor pár lépcsőfok után négykézlábra vált.

Beszédfejlődés terén is elindult valami, ami szintén nagy előrelépés, mivel eddig nem igazán csillogtatta tehetségét, nagyon jól boldogult az öööö-vel és a dööööö-vel, na meg a mutogatással, bár voltak próbálkozások. Ami eddig is ment: bú (busz,bicikli, opcionálisan), vava (kutya), pápá, tess (tessék), baba (egyre többet használja célzottan), pa (apa), papa (csak utánozza), motorra berreg. Jelenleg ott tartunk, hogy a kezdőbetűket/kezdő szótagot kezdi utánozni, de ezeknél magától mondja: gólya, né (néni), bá (bácsi) - az utcán gyakran mutogatja, úgy tűnik, hogy hajhossz alapján különbözteti meg, cicának nyávog, meg nekünk is, ha akar valamit, nnnnaa, ezt akkor, ha nagy munkában van, lalalala, ha énekel, csa (csatt), gö (gólya), páh (háp), lab (labda, de ezt csak egyszer mondta a nagyinak), lá (lánc-szintén).
Az evésnél ott tartunk, hogy szinte mindent evett már, amit mi is. Imádja a hagymát. Nyersen. Ha valamihez ezt eszünk, márpedig ez elég gyakran előfordul, akkor jön és lopkod. Egyáltalán nem köpi ki. Ebből kifolyólag a póréhagymalevest is imádja, nem tud vele leállni. Mamám küldött valamelyik nap töltöttkáposztát (szabolcsiasan), viszont picit több bors mehetett bele, mert enyhén pikáns lett. Na a kismajmot ez sem tántorította el, úgy lapátoltam be a szájába, hogy öröm volt nézni. Amikor meg egy másodpercet késtem, morgott... :) Szerencsére jól eszik, bár inkább többször kevesebbet, de éjszaka még mindig felébred enni. Eddig fixen éjfél és 1 között, majd 3-4 között, de most nem tudom mi van vele, mert a 9 órás etetés után van, hogy már 11-kor reklamál, majd fél 3 körül és még egyszer 6-kor. Komolyan, mint egy újszülött. És nem használ, ha este rendes kajából bevacsorázik plusz még iszik egy kis tápszert, mert ugyanúgy éhes. Már arra is gondoltam, hogy ilyenkor pótolja a napközbeni  kis mennyiségek okozta űrt, de okosabb nem lettem, éjjel úgyis ébredünk, nincs mit tenni. Azt viszont nem vagyok hajlandó megtenni vele, hogy nem adok neki enni, csak hogy ne kelljen felkelni éjszaka. Majd ha már kibírja, akkor fogunk aludni. Bár K tök cuki, mikor én már hajnalra ki vagyok ütve rendesen, ő szó nélkül felkel, és készít enni Emesének. Bár néha, mikor éppen lefekszünk, de még nem aludtunk el, és Bucc felsír, azért szól, hogy sír a gyerek (aki közöttünk alszik! :D ), biztos ami biztos. Jut eszembe, alvás. Ugye a kisasszony már teljesen elfoglalta a közös ágyat, minek következtében egyik reggelre beállt a nyakam, mert egész éjszaka tök lehetetlen pózban aludtam, mert a kisasszonynak kiterülve volt kedve aludni, de szerencsére 2 nap alatt rendbejött. Meg azon röhögtünk valamelyik este, hogy Bucit kicsit magam felé próbáltam pakolni, de egyből vissza is gurult apja védelmező karjaiba, majd pukizott egy hatalmasat, aztán még egyet, és ekkor álmában rácsapott a pelusra, majd darth vaderes hangon közölte, hogy öööö, visítottunk a röhögéstől. Pár napja este meg szokásosan lefektettem este aludni, jött a takarópróba (ha nincs 100%-osan beájulva, nem engedi, hogy betakarjuk, egyből elkezd spárgázni, hogy lerúgja), aztán megpusziltam és kijöttem. Erre 10 perc múlva Buci hű társával, Benővel rohan át nevetve a nappaliba, majd gyorsan elkezdni pakolni a játékait, válaszként gyorsan visszavittem a szobájába és lefektettem. De még ott is röhincsélt egy sort, de elaludt. Majd 11-kor ismét kijött, bár akkor már nem annyira boldogan. Úgy vettem észre, hogy ez a 15 hós oltás kicsit megzavarta az eddigi rendszert, mert pl az előző éjszaka totális katasztrófa volt. Reggel a mosott szar eléggé enyhe kifejezés volt arra, ahogy kinéztem és ahogy éreztem magam, a tükröket természetesen messzire elkerültem :) Az ivás eddig nagyon szépen ment egyedül, pohárból, flakonból, de kb az oltás óta nem hajlandó megfogni a poharat. Nem hiszem, hogy lenne összefüggés,K-t is kérdeztem, de ő sem szólt egy rossz szót sem, mikor kicsit vizes lett (mert persze az is megfordult a fejemben, hogy esetleg szólt neki érte, vagy úgy reagált, ami miatt Bucedli nem hajlandó inni egyedül)
Eljutottunk odáig, hogy megszerette a játszóterezést. Valamelyik nap itt volt a kerije meg még egy barátnőm, és lementünk a játszótérre, ahol összeszedett valami kupakot, én meg megmutattam neki, hogy azt ki kell dobnia kukába. Aztán talált még valamit, akkor már elég volt csak mondani neki, és vitte is a kukába. Na ez annyira megtetszett neki, hogy ezután már a homokot is vitte rendületlenül. Itthon is ilyen ügyes ám, segít a portörlésben, kiveszi a kezemből a porszívót (már csak a morzsaporszívótól fél), segít bepakolni a mosást, ha megkérem, a saját szennyesébe beviszi a ruháit (és egyéb dolgokat, pl a tornacipőm, apa papucsa, csattok, stb :D ). Megpróbálom mindenbe belevonni, ebből kifolyólag a mini háziasszony sokszor gondolja úgy, hogy egyedül is el tud már indítani egy mosást: bezárja a mosószeradagoló részt, bekapcsolja a mosógépet, rácsavarja egy progra, de itt mindig lefülelem... Aztán ha én balga a spejz ajtaját nyitva felejtem, már látom, hogy rohan ki a seprűvel vagy a felmosóval - remélem ez a jó szokása akkor is megmarad, ha nagyobb lesz :) Ja, meg kilopkodja a pénztárcámat a táskámból, és kiszedi belőle a pénzt.

Ennyi jutott most eszembe, de pár napja elkezdtem írni egy füzetbe a napi fontosabb dolgokat, mert biztos vagyok benne, hogy enélkül a jelentős részét elfelejtem, ide meg macerás jegyzetelni.
  

Nyaralás 2015 Makarska

Nagyon jó volt, pedig féltünk tőle. Vajon hogy fogja bírni a kismanó a hosszú utat (800 km), az új környezetet, a tengert, az egészet? Jelentem, nagyon jól. Augusztus 9-én este fél 10-kor indultunk el. Előtte még húgommal elvittük sétálni a kicsilányt, hogy kellően elfáradjon, és tudjon aludni. Készítettem neki tápszert, meg bekészítettem minden fontos dolgot, ami kellhet útközben. A csomagjainkról nem is merek írni. Mondtam K-nak, hogy én szeretnék teljesen bepakolni, logisztikázni, úgyhogy ő csak rakja ki, hogy melyik pólóit szeretné hozni, a többit intézem. Még szerencse, hogy írtam listát, mert biztosan itthon hagytuk volna a cuccaink felét. Így is 2 nagy bőrönd, egy sporttáska és még 3 táska lett tele. K sokkot is kapott, és a cuccaink egy része, plusz a babakocsi már csak apuékhoz fért be :D Így indultunk el... Reggel fél 9 körül értünk oda, Buci az út nagy részét végigaludta, és figyeltünk arra is, hogy mikor ébren volt, és már látszott rajta, hogy kezd elege lenni, megálltunk, futkározott egy kicsit, majd mentünk tovább. Nagyon ügyes volt, csak egy pici sírás volt. A szállást ismertük, mivel 2 éve is ott szálltunk meg. Szerencsére a kisasszonynak sem volt ellenvetése. Mi 3 ágyas szobában voltunk, de az egyik ágyra kb csak pakoltunk, mivel nyilván együtt aludtunk a franciaágyon. Emese nagyon élvezte a tengert, a kavicsokat, a fagyizásokat, nem bántuk meg, hogy elmentünk. Valahogy mindig úgy alakult, hogy csak délután mentünk le a strandra, mert reggeli után (10 óra magasságában), még relaxáltunk egy kicsit, aztán mentünk csak fürdeni. Mivel Bucinak nagyon világos kék szeme van, szőkés-vöröses haja és világos bőre, ezért különösen ügyeltünk arra, hogy nehogy leégjen, ennek köszönhetően a gyereken nem látszik, hogy egy hétig a tengerparton volt. Szerencsére nem zavarta az uv-szűrős póló, mikor nagyon szikrázó napsütés volt, a folyamatos kenegetések, semmi. Mindenkivel barátkozott, odament, teli szájjal vigyorgott. Esténként lementünk vacsizni, az első este semmi gond nem volt, mert hamar el is aludt a babakocsiban, csak akkor volt egy kis sírás, mikor felébredt. Majd a második este katasztrófa, nem bírta a babakocsit, hatalmas sírás, majd utána is, mikor kivettem, fél óra volt, mire megnyugodott. Baromi lelkiismeretfurdalásom volt, soha többé nem fogok senkire sem hallgatni, ha úgy érzem, hogy az úgy nem jó. Mert megkaptam, hogy anyás a gyerek, mert csak az én kezemben volt hajlandó jönni, én hülye meg engedtem a nyomásnak, és hagytam, hogy papa tolja a babakocsiban, miközben a gyerek ordított. Na ezt soha többé. Olyan pipa voltam, kivettem Bucit, és nem érdekelt, hogy ki mit mond. Könyörgöm, ne várja már el senki egy picinyke gyerektől, hogy egy teljesen új környezetben ne legyen anyás. Meg amúgy is, azért vagyunk K-val, hogy ott legyünk, ha szüksége van ránk. Aztán még rá pár nappal azt is megkaptam, hogy mi csesztük el, hogy nem marad meg a babakocsiban. De ha egyszer nem szereti, akkor nem fogom ráerőltetni és kész. Másnap már valamennyivel egyszerűbb volt, mert el tudtam terelni a figyelmét a babakocsiban, meg rohangált is rengeteget, aztán elaludt. Ezek után már kb csak aludni ment a babakocsiba, nem is baj, mindenkivel ismerkedett, futott az idősebb fiúk után, kacérkodott mindenkivel, hihetetlen egy nőszemély :) Valamelyik este meg a vacsorára vártunk,és az étteremmel szemben volt egy fagyizó. Buci odament az apukájával, majd kapott egy fagyit,mert olyan aranyosan nézegette a gyümölcsöket és a fagyis néni teljesen el volt ájulva tőle. Majd a vacsora után a fagyis néni lányától is kapott egy újabb fagyit, mert őt is levette a lábáról :) Sajnos szombat estére megérkezett a vihar, úgyhogy a vasárnapot a szálláson töltöttük, csak este mentünk le hármasban sétálni egy kicsit. Hétfőn apuék már reggel elindultak haza, mi csak olyan fél 1 körül, mert azért Emesét sem akartuk az ágyból egyből a kocsiba ültetni, meg úgy voltunk vele, hogy arra a napra még ki van fizetve a szállás, ha esetleg délutánra úgy néz ki, hogy jobb idő lesz, akkor maradunk keddig. A hazautat is jól bírta a kisasszony, csak akkor volt egy kis sírás, mikor bedugultunk, vagy az eső miatt (amitől kb az utat sem lehetett látni) nem tudtunk azonnal megállni. Álomgyerek :)

Azért azt még mindenképpen le kell írnom, hogy K-nak nagyon jót tett ez az egy hét. Eddig is rajongásig imádta a lányát, de mióta hazajöttünk, sokkal jobban igényli, hogy játszanak együtt, sokkal türelmesebb is, úgy látszik, hogy ehhez teljesen ki kellett szakadnia a mókuskerékből. Kint is nagyon sokat foglalkozott Bucival,aki cserébe egész éjszaka az apukájához kucorodva aludt, és ezt a szokását máig is tartja. Azon szoktunk esténként nevetni K-val, hogy mikor lefekszünk, picit magam felé teszem Bucit, mert valljuk be, 50 cm nem igazán elegendő egy 190 cm magas embernek. Na, a pici lánykánk azzal a lendülettel vissza is gurul a kiskifli pozícióba és tüntetőlegesen még K-ra pakolja kezét-lábát, jelezvén, hogy őt onnan senki sem teheti odébb. Aztán persze K beletörődik helyzetébe, megpuszilgatja Bunit, és vigyorogva elalszik. Na, meg olyanokat is csinál azóta,hogy hazajöttünk (mármint K), hogy valamelyik este felsírt Buci, átrohant, hogy majd Ő megnézi, majd várom, de nem jön. Már átmentem, mert a bébiőrön nem volt semmi hang, erre látom, hogy ott fekszik Buci mellett és vigyorog. Majd felvilágosított, hogy azért nem jött (és nem is fog), mert Bucc úgy aludt el, hogy a kezére tette a kezét, és ő így nem tud eljönni, mert olyan jó érzés. Mi ez, ha nem szerelem? :)

Summa summarum jövőre is megyünk, ha minden jól megy.

14 hónapos - Kötőhártya gyulladás

Bucinak ma délutánra tiszta piros volt a szeme, folyamatosan dörzsölte, úgyhogy gyorsan elvittük a szemészetre. Mondta a dokinő, hogy ez bizony kötőhártya gyulladás. Kapott szemcseppet, naponta 5-ször kell cseppenteni. Az első könnyen ment, K segített, utána Buni teljesen fel volt pörögve, vigyorgott mint a vadalma. A következő két cseppentést már egyedül csináltam, mert K dolgozik, ezeknek sajnos hatalmas ordítás lett a vége. Elvileg hétfőre már rendben lesz, reméljük így lesz. 

Akkor most a megkésett 14 hós adatok:

• kb. 83 cm
• 11,8 kg
• 8 foga van, de min. 4 jön egyszerre, amiből az alsó 2-nek a teteje már látszik is az ínye alatt, szerintem napokon belül kibújnak. Emitt azért szokott picit nyűgibb lenni, de alapvetően még mindig ugyanolyan vidám, mint szokott lenni. Annyiban nehezebb picit, hogy kevesebbet eszik napközben, de két éjszaka is csak 1-2 között kelt egyszer enni. Ma viszont olyan mennyiségű görögdinnyét evett, hogy csak néztem, rá 2 órával, meg a spaghettit tömte be (vagyis nekem kellett villám sebességgel adagolni neki), utána meg a kezébe adtam a villát és önállóan evett próbálkozott enni. Update: ma már láttam az alsó 2 fogát is.

Elképesztő, milyen gyorsan elkezdett fejlődni ez a lány. Komolyan, csak kapkodjuk a fejünket, és számtalanszor olyan dolgokat produkál, amiket meg sem mutattunk neki, maximum elleshette tőlünk. Megpróbálom összeszedni, hogy miket csinál, amiket eddig nem:

• rázza a fejét, ha nem kér enni, vagy nem akar valamit csinálni, vagy csak úgy. Tegnap kérdeztem, hogy megyünk aludni, cicukám? Ő erre bőszen rázta a fejét, hogy nem.
• dulidulizás/piszézés: már ő is rázza hozzá a fejét
• simogatja a virágokat, meg azért picit meg is tépi őket. Akárhol vagyunk, a virágok mindig lázba hozzák, az ikeában a művirágoknál is hosszú percekig időztünk
• ha tudja, hogy rosszat csinál, és rászólók, akkor odadugja az arcomba a buksiját, és elkezd vigyorogni, majd jön a puszi és a bújás. Igen, tudja, hogy kell levenni a szüleit a lábukról, ezek után ki tudna rá haragudni? :)
• cuppanós puszit ad, hát meg kell zabálni, és magának is bőszen osztogatja, ma pl. a kezét puszilgatta, de általában a tappancsát szokta
• nem bírja elviselni, ha a tenyere vagy a talpa koszos, AZONNAL le kell őket takarítani. Ha a tenyere, akkor odajön, hogy seperjük le, kivéve, ha fontos teendője van, mert olyankor simán a ruhájába törli, ha meg a talpa lesz koszos, leül, felemeli a tappancsot és elkezdi tisztogatni, majd mutatja, hogy segítségre van szüksége
• táncol, rázza magát, tegnap meg K-val táncoltak kézenfogva, aminek hatalmas nevetés lett a vége
• beszélni nem nagyon akar, nagyon jól elvan a Dö-vel, rámutat valamire, mondja a varázsszót, majd a két rabszolgája a szülei azonnal tudják, mire gondol, kérés teljesítve
• az esti szeánsz a következő: lefürdetem, addig K készíti az esti tápszert (300 ml), majd közösen lefekszünk, Buncus elfogyasztja az éppen számára elegendő mennyiséget, majd a maradékot átnyújtja apának. Ekkor Buncus vízre vált, és a maradék tápszert megitatja K-val. Hihetetlenül cukik ilyenkor, ez amolyan apa-lánya közös esti program lett :) Jut eszembe, lecseréltük a vizes cumiját 4 lyukúra a 2 helyett, de vissza kellett cserélni, mert túl gyorsan itta meg, aztán így egy-egy altatás alkalmával 3 cumisüvegnyi víz elfogyasztása után (300 ml) még kért...
• egyébként a vizes cumit mostanság főleg alváshoz használja, kb. úgy funkcionál nála, mint más gyereknél a sima játszócumi. Amúgy meg inkább flakonból, pohárból iszik napközben, főleg úgy, hogy mi tartjuk. Próbálkozik mindkettőnél önállóan is, de pár korty után leönti magát, mert mohó
• evett önállóan túró rudit, ő fogta, már csak a végével volt gond, mert az beragadt a papírba
• gyümölcsöt meg újabban úgy szoktunk enni, hogy a nappali közepére leterítek egy törölközőt, tálcán hozom a gyümit, és adagolom Bucinak. Talán harmadik alkalommal történt, hogy leterítettem a törölközőt, megyek ki a konyhába, és nem volt mögöttem a szokásos trappolás. Visszamentem a nappaliba, és Buncus már ott ült a törcsin és várt, olyan büszke voltam rá. Imádja a dinnyét, általában negyed dinnyét szoktunk venni, és kis katonákat vágok belőle, vagy egyenesen a szájába adagolom. Na ez múltkor nem tetszett a kisasszonynak, úgyhogy fogta magát és elkezdte ő harapni úgy, mintha kicsi dinnyeszelet lenne.
• segít főzni meg takarítani. Portörlésben már profi, neki is kell adni egy portörlő kendőt és nagyon ügyesen elkezd törölgetni. Mikor először csinálta, mondtam K-nak, hogy gyere, Buci akar mutatni valamit. Aztán mondtam a lánynak, hogy mutasd meg apának is, hogy takarítasz, erre elkezdte letörölgetni az egyik polcot. Meg folyamatosan kilopja a szivacsokat a fiókból és azzal is elkezd törölgetni, de egyszerre kettővel is. Ha seprűt lát, azt azonnal el kell koboznia és képes akár fél órán át hurcolni. Ugyanez van a felmosókkal is és rendesen húzogatja őket a földön. Múltkor az ikeában alig tudtuk elvinni a felmosóktól, komolyan zenélő játék helyett ilyeneket fogunk neki venni, persze gyerek kivitelezésben
• apás estét tartottak, amíg én régi kolleginákkal kimozdultam, és legnagyobb örömömre, mikor eljöttek értem, K azzal fogadott, hogy többször is elmehetnék, mert olyan jól érezték magukat. A legnagyobb pedig, hogy amint kiléptem a lakásból, Buci bekakilt (K nem bírja a szagokat, eddig egyszer tette csak tisztába, mikor kaka is volt), úgyhogy nagyon büszke voltam rá, mikor felhívott, hogy ezt IS megoldotta, de mikor a legnagyobb természetességgel megkérdeztem, hogy és milyen volt a kakija?, a következő választ kaptam: hülye vagy? Nem gondolod, hogy még meg is nézem, örültem, hogy kiszedtem! Azért mondta, hogy biztosra ment, elhasznált kb 7-8 popsitörlőt :D
• Megmossa a pocakját, néha már magától hátradönti a fejét hajmosás utáni öblítésnél

Hirtelen ennyi jutott eszembe, biztosan van olyan, amit kihagytam, ha eszembe jut, pótolom.

Betegség

Terveztem, hogy ma végre megírom a 14 hós összefoglalót, de sajna családilag benyeltünk valami hasmenős vírust. Szegény kicsikénknek még pluszban egyszerre jön a 4 örlő, baromira meg vannak duzzadva, úgyhogy a szívünk szakad meg érte. Ment a hasa, de szerencsére folyamatosan iszik vizet. Étvágya nagyon nincs pár napja, csak csipeget, mint egy kismadár, de gondolom ebben a fogának is nagy szerepe van. Ezt leszámítva a kedve határozottan jó, hozza a szokásos Bucis formáját, bár néha hirtelen elkezd sírni, de próbáljuk K-val minél inkább elterelni a figyelmét. Ma, mikor K hazajött, Buci még azt is elfelejtette, hogy létezem, és mindenhova árnyékként követte az apukáját, aki persze olvadozott. Szerencsére nem viseli meg annyira a fogzás meg a betegség, szerintem mi K-val rosszabbul viseljük :D Csak legyen túl rajta minél hamarabb... drága kislányunk.

1 éves- 13 hónapos

Nagyon elmaradtam az írással, ilyenkor nagyon tudok magamra haragudni. Őszintén szólva baromira nem volt kedvem hozzá, valahogy nem tudtam erőt venni magamon. Viszont rengeteg dolog történt, aminek bizonyára már a nagy részét elfelejtettem...

Szóval, voltunk pont a születésnapján a védőnőnél, a súlyát pelenkában mérte, így 11 kg-ra saccolta, de mondtam neki, hogy előző nap mértem, úgyhogy 11,5 kg-ot írjon be inkább... Azóta még hízott 20 dkg-ot egy hónap alatt. A magassága 1 évesen 82 cm, ma vettem észre, hogy már kibújt a 8. foga is, eléggé be van durranva az ínye és ennyi bőven elég is lesz az adatokból.

Már nagyon ügyesen jár, egész nap jön-megy, pakolgat, játszik. Olyan ügyes, önálló nagylány már. Valamelyik nap (kb. 2-3 hete), miközben aludt, én a nappaliban vasaltam. Erre azt látom, hogy Buci tipeg be a nappaliba Benővel (az alvómackó) és a cumijával. Elállt a szavam... Felébredt, egy hang nélkül leszállt az ágyról és átsétált, leesett az állam. Azóta mindig így ébred a napközbeni két alvásából. Nagyon sokat szoktunk menni sétálni, ilyenkor minden kutyát, buszt, madarat, repülőt, motort és kamiont meg kell nézni, mert azok a világ legérdekesebb dolgai. Imádja kergetni a madarakat, aztán mikor a sikítása elől elszállnak, keresi, hogy hova tűnhettek. Továbbra is imádja a gyerekeket, volt olyan, hogy egy kisfiúval megetették egymást fahéjas csigával, meg kellett őket zabálni. Mivel csak ide a ház elé mentünk le várni apát, nem vittem le semmit, amivel megtörölhettem volna, így mire megérkezett apa, a homoknak és a cukros csigának köszönhetően úgy nézett ki, mint egy kismalac :-D Meg múltkor séta közben találkoztunk nagyobb gyerekekkel, és Buci próbált velük rohangálni, de szegénykém mivel még nem tud futni, nem tudott velük lépést tartani. De a mi élelmes gyerekünk kitalálta, hogy Ő csak a pálya közepén "futkározott", így nem maradt le és mindig tudott egy kicsit közöttük lenni. Istenem, a legcsodálatosabb dolog a világon boldognak látni a kis mindenünket, komolyan ilyenkor sírni tudnék örömömben. Mikor látom azt a tiszta, önfeledt örömöt, na ez az, amiért bármit megtennék.

Mivel a kisasszonyt mindent tudni akar és természetesen semmilyen mókából nem szeretne kimaradni, ezért már mikor szereltük össze a triciklijét, akkor is segített. Apa minden szerszámát megvizsgálta és azzal szórakozott, hogy a váz egyik rövid csöves részén dugdosta át a csavarhúzót. Egyre nehezebb így bármit is csinálni mellette, ha ébren van, így történt, hogy együtt főztünk. Máskor próbálom ezt alvásidőben elintézni, vagy mikor K is itthon van, esetleg beültetem az etetőszékbe, és közben szórakoztatom. Az első két opció kilőve, a harmadikat kb. 4 percig bírta, úgyhogy addig gyorsan odatettem a rizst, már csak a rántott hús és az ubisali volt hátra, úgyhogy lecuccoltam a padlóra, meghámoztam az ubikat, és ami már készen volt, azokat Buci minőségellenőr tüzetesen megvizsgálta, random meg is kóstolta, majd miközben gyalultam, mindig mutogatott, hogy kér belőle. Majd besóztam és a kezébe adtam egy fakanalat, közösen összekevertük ,majd még az alaposság jegyében a miniszakács ezt még további 5 percig folytatta. Majd következett a hús, odahúztam a pulthoz egy széket, és miközben én fűszereztem, ő elérte a mosogatót és ott játszott. A panírozást már nem mertem bevállalni vele, úgyhogy egy kis tálba öntöttem neki ki nyers szarvacska tésztát, meg adtam neki egy fakanalat, amit pár perc alatt a nagy kavargatás közben szétterített az egész konyhában. Mondtam neki, hogy akkor összeszedni is segíthetne, de ahhoz már nem volt kedve... :D

Voltunk apuéknál is Bucival, K sajnos nem tudott jönni, mivel dolgoznia kellett, de mindenképpen el akartunk menni még nyaralás előtt, mivel ez amolyan teszt út volt, kíváncsiak voltunk, hogy hogy bírja az új környezetet, az utazást. Szerencsére nem volt semmi probléma, apa pénteken el tudott értünk jönni, mert munka miatt amúgy is jönnie kellett felénk, hétfőn pedig vissza is hozott. Az út kb. 2,5-3 óra, amit nagyon jól bírt, odafele megállás nélkül mentünk, ebből 1,5 órát végigaludt, és csak az utolsó 10 percben kezdett nyűgösködni. Visszafele egyszer kellett csak megállni 2 óra után, viszont akkor egy percet sem aludt. Akkor is csak az utolsó 10 percben volt már nyűgös, mivel fáradt volt és nem akartam, hogy elaludjon, mert akkor itthon már nem aludt volna, így meg hazaértünk, örült apájának, majd aludt 2,5 órát :) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt, jó volt végre lemenni apuékhoz, csak K hiányzott nagyon. Folyamatosan voltak programok, de általában az utazások mindig úgy jöttek ki, hogy Buci alvásidejére esett. Voltunk állatkertben Nyíregyházán, gyönyörűen meg van csinálva, hatalmas területen van, 3 óra volt, mire végigjártuk, és így sem néztünk meg mindent. A biztonság kedvéért elvittem a babakocsit, amit már hónapok óta elő sem vettünk, és milyen jól tettem, mert egy ideig elvolt benne, de legalább nem volt első pillanattól visítva üvöltés, úgyhogy eldőlt, visszük Horvátországba. Legnagyobb meglepetésemre Buci már első naptól úgy viselkedett apuéknál, mintha otthon lenne, mászkált mindenhova, volt hogy csak annyit láttunk, hogy elsuhant a nappali előtt Maxit (francia bulldog) kergetve. Merthogy a kutyussal szerelem volt első látásra, a lányunk, aki van, hogy egész nap nem hajlandó puszit adni, Maxit folyamatosan puszilgatta, meg odarakta a fülét Max szájához, becsukta a szemét, és várta, hogy a kutyus puszilgassa. Max meg folyamatosan vigyázott rá, mesélte apa, hogy hajnalban, mikor Bucc felsírt, mert éhes volt, Maxi ott ült rajtra készen az ajtó előtt. De amúgy minden alkalommal, ha Buci elsírta magát, azonnal tudni akarta, hogy mi a baja, volt, hogy addig nem tágított az ajtó elől, amíg be nem mentünk megnézni a szobába, hogy minden rendben. Sajnos mielőtt elindultunk, pont láttam egy videót, ahol a család kutyája megkapta a pár hónapos babát, miközben az anyuka videózta őket. Na emiatt én olyan feszült lettem, és beindult egy olyan ellenérzés a kutyákkal kapcsolatban (vagyis inkább féltés, nyilván aggódtam, mert sajnos az ördög nem alszik), hogy még apáék is szóvá tették, hogy olyan, mintha nem szeretném Maxit, pedig ez nem így van, csak pontosan emiatt az érzés miatt baromira féltem, nehogy Buci túl messzire menjen (nyilván mindig volt vele valaki, sosem hagytuk kettesben a kutyával), vagy hogy nem vesszük észre, ha már túl sok a kutyusnak. Folyamatosan az a videó pergett le a szemeim előtt. Na mindegy, nekik biztosan furcsa volt, főleg, hogy Max családtag náluk, bennem meg végig ott volt a para, ezért érezhették így. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, hamar el is repült ez a pár nap, legközelebb pedig majd már hármasban megyünk :) 

Ez a lány annyira ki tudja mutatni most már, hogy szeret minket, olyan jó. Mióta hazajöttünk, folyamatosan bújik, puszikat is kapunk, ha olyan kedve van. Esténként, mikor altatom, igényli, hogy összebújjunk, meg reggel is még 1 órát relaxáltunk ébredés után úgy, hogy odakucorodott hozzám, olyan jó volt. Az apukájának meg úgy tud örülni, mikor hazamegyünk, vagy elmegyünk érte a munkahelyére. Ilyenkor hatalmas visítások vannak, mikor meglátja, meg rohan hozzá, aztán néha előfordul, hogy közben elvonja a figyelmét egy kavics, vagy egy virág, megtántorodik, majd újra eszébe jut, hogy rohanjon az apukájához. Ja, és megvolt K első fürdetése is, kb. oda sem engedett a kádhoz :)

Folyt. köv., de már leragadnak a szemeim, a kis ébresztőórám meg majd jól ki fogja reggel nyomkodni a szemeimet, meg meg fogja csapkodni a fejem, hogy keljek már fel, úgyhogy megyek és jól megölelgetem, hajnalban meg majd K is csatlakozik hozzánk, az lesz ám az öröm a Bucilánynak (meg persze nekem is) :)

Keresztelő

Nagyon jól sikerült szerencsére, elállt az eső is, mire odaértünk. Amitől a legjobban tartottam, az a szüleim viselkedése volt, de nagyon büszke vagyok rájuk, végre felnőttként viselkedtek, és nem volt konfliktus, beszólogatás, semmi. A legjobb persze az lenne, ha normálisan beszélni is tudnának egymással, de már az is nagy szó, hogy idáig eljutottunk. 

A keresztelő maga problémamentesen zajlott (eltekintve attól az apróságtól, hogy mivel mi K-val nem vagyunk igazán vallásosak, jól beégtünk, mikor kérdezte a pap, hogy mit kérünk a gyermekünknek. Mi elkezdtük sorolni, hogy egészséget, hosszú boldog életet. Ekkor a pap diszkréten odasúgta 3 méterről, hogy keresztséget,  viszont Buci egy tünemény volt, végig sétáltam vele, kacagott, be nem állt a szája, meg folyamatosan egy csengőt akart elcsenni. Még akkor sem sírt, mikor a fejét meglocsolták, ugyanúgy folytatta a kis felfedező körútját. 

Ezután a kibérelt teremben ettünk, jókat beszélgettünk, kicsit én is kikapcsolódhattam, mert az én csodás lánykám mindig sétált valakivel, néha odajött hozzánk is, de jól elvolt nélkülünk is. Volt két testőre, a két fiú uncsitesóm, akik 3 és 6 évesek. Folyamatosan Emese 1 méteres körzetében voltak, nagyon szívmelengető látvány volt.

Buncus komolyan mondom olyan csodásan viselkedett, hogy csak ámultunk. Kicsit féltem, hogy a sok ismeretlen és az idegen hely miatt el sem fog mozdulni mellőlem, és utálni fogja ezt az egészet, de nagyon kellemeset csalódtunk. Egy hiszti nélkül csinálta végig a napot, végig sétált, mosolygott, beszélgetett. Pedig reggel 7:45-kor ébresztettem, még relaxált egy 5 percet, majd reggepi, mosakodás, öltözködés után kb. 8:20-kor indultunk el a templomhoz és 2-kor indultunk csak el haza, bár akkor a kocsiban 3 perc alatt elaludt, itthon betettem az ágyába, és összesen 3 órát aludt. Azon csodálkozom, hogy egyáltalán ébren bírt maradni, bár volt, amikor már majdnem leragadt a szeme, de nem volt hajlandó aludni, és mosollyal az arcán, vidáman csinálta végig a napot. Mindenki mondta, hogy egy hangja sincs ennek a gyereknek, meg hogy milyan kis mosolygós. Büszkék vagyunk rá :-) 

Köszi Murphy

Ma van Emese keresztelője és szakad az eső...fuck. Komolyan nem hiszem el.

Nagyon boldog első születésnapot drága Buncusunk!

Drága kislányom!

2013. szeptember 22-én, hajnalban teljesen megváltozott az életünk. Aznap jelent meg az a csodálatos második csík a teszten. Az elkövetkező 8 hónap tele volt izgalommal teli várakozással, aggodalommal, könnyekkel, amiket a szeretet és a hála szült. Megannyi este csak feküdtünk egymás mellett apukáddal, és próbáltuk elképzelni, hogy vajon milyen leszel, milyen érzés lesz szülőnek lenni, pedig már akkor is azok voltunk, már akkor is rajongásig szerettünk. Még mindig élesen bennem van az érzés, mikor először megéreztelek. El sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés volt, remegtem a boldogságtól. Majd az első alkalom, mikor már apukád is érezhette, hogy bizony ez a kis pöttöm lányka, a mi kislányunk már itt van a pocakomban, az benne is megváltoztatott valamit. Ettől kezdve már ő is érezhetett Téged, mint egy kisgyerek, úgy várta, hogy az ő pici lánykája ismét odakucorodjon a tenyerébe. Mert bizony ezt csináltad, ha megérezted, hogy apukád a közelben van, azonnal elkezdtél mocorogni, tudtad, hogy éppen hol próbál érezni Téged és Te azonnal odanyomtad a kis popsidat. Ilyen boldogságban teltek a hónapok, és már alig vártuk, hogy láthassunk. Majd elérkezett az a gyönyörű május reggel, amikor megéreztem az első fájásokat. Kétség sem volt bennem, hogy bizony aznap már a karjaimban tarthatlak. Látnod kellett volna apukádat, szerintem még nálam is izgatottabb volt, már abban a percben el akart indulni a kórházba, mikor mondtam Neki, hogy ma randink van a szülőszobán kislányunkkal. Bennem földöntúli boldogság volt, izgalom, viszont a lelkemben teljes béke honolt. A születésed csodálatos élmény volt, még apukád is azonnal visszajött a szülőszobába (szegény az ajtó előtt hallgatózott, mert félt, hogy el fog ájulni), mikor hallotta, hogy felsírtál 14:40-kor. Először ráraktak a mellkasomra, én meg csak öleltelek, puszilgattalak és nem bírtam betelni veled. Majd mikor már bebugyoláltak, odaadtak apukád kezébe is, és láttam a szemében azt a szeretetet, csodálatot, amivel egy apa tud a lányára nézni. Ott és akkor mindketten visszavonhatatlanul odaadtuk Neked a szívünket. Olyan gyorsan eltelt ez az egy év és annyi minden történt ez idő alatt. Abból az apró újszülöttből egy kommunikatív, örökmozgó nagylány lett, aki már az érzéseit is ki tudja fejezni, és akinek mimden mosolya, puszija, ölelése kincset ér. Köszönjük, hogy vagy nekünk! Mindennél jobban szeretünk kicsikénk!

Létezik ennél nagyobb boldogság?

Ez a nap hihetetlen volt, csak kapkodtuk a fejünket. Hajnalban szokás szerint közénk jött Buncus aludni, és reggel puszikkal ébresztett minket. Eddig semmi különös, általában így szokott kezdődni a napunk. Majd egész nap ment az apukája után, de mindenhova árnyékként követte és puszikkal halmozta el. Mint aki érezte, hogy este csak kettesben leszünk. Persze K végtelenül élvezte a helyzetet, majd 4 körül fájó szívvel búcsút vett tőlünk. Ekkor jött a délutáni alvás, ami aránylag simán ment, majd mikor felébredt, megtörtént az, amiről hónapok óta csak álmodoztunk. Tehát ébredés után még a mi ágyunkra lepihentünk egy kicsit és Bucival 20 percig teljes nyugalomban, összebújva relaxáltunk. Közben még puszikat is kaptam, meg fogtuk egymás kezét és olyan csodálatos volt az egész, már csak K hiányzott, vele lett volna teljes a családi idill. Aztán még az esti fektetésnél az is történt, hogy a kiságyban felült a térdeire, és a rácsok között tátotta a száját, hogy puszit adjon. Utána megunta a kiságyas altatást, és kivettem a mi ágyunkra (ez a megunta annyit tesz, hogy elkezdte lebontania kiságyra rakott tartókat :D ) Majd mikor már a a nagy ágyon voltunk, úgy aludt el, hogy fogtuk egymás kezét, és közben simiztem a buksiját, majd mikor ezt megunta, lazán levette a kezem és befordult a fal felé. Mikor most este beszéltem K-val, hirtelen mindketten arra gondoltunk, hogy vajon Buci beteg, hogy ennyit relaxált velem, vagy front van, hogy ennyire bújós volt ma, mindenesetre teljes extázisban voltunk egész nap. Bárcsak-bárcsak sokszor csinálná még ezt :))))

Nagylány

Buncus nagyon szereti a gyerekeket, az arca teljesen kivirul, ha meglát egy kisfiút vagy egy kislányt. Mikor sétálunk, többször előfordult már, hogy a szembe jövő gyerekkel, aki szintén az anyukája ölében volt, menet közben vigyorogtak egymásra, majd annyira nyújtózkodtak, hogy elérhették egymás kezét. Voltunk a játszótéren, és szerencsére nagyon normális anyukák voltak. Buci egyből kiszemelt magának egy kislányt, aki éppen motorozott, a kislány is kiszúrta őt magának, ödajött, és mindenáron meg akarta fogni Buci kezét, aki próbált kitérni, és a lábam mögé bújt. A kislány feladta, majd visszament motorozni. Ekkorra jött meg Buci bátorsága és odament a kislányhoz. Onnantól kezdve együtt mentünk kutyust nézni, hármasban sétálgattunk (Buci lakáson kívül még nem próbálkozik azzal, hogy elengedje a kezem, és úgy sétáljon). Odajött az anyukája, aki addig a kisebb gyermekét hintáztatta, és kérdezte, hogy én fogtam-e meg a lány kezét. Mondtam, hogy nem, gondolom azért fogta meg a kezem, mert Buci is úgy sétált, erre mondja az anyukája, hogy a lány oda se szokott menni a felnőttekhez, nemhogy megfogná a kezüket, ezért csodálkozott annyira. De nagyon édesek voltak ketten, ahogy játszottak a kutyussal, a kislány ölelgette Bucit, majdnem elolvadtam :)

Most éppen alszik, az előbb arra mentem be, hogy beszélt álmában, aztán vissza is aludt. Ja, meg mostanában mikor pukizik, utána azt mondja, hogy ááá, de úgy, mint a Stella artois reklámban :D Meg valamelyik nap vasaltam, és csak annyit vettem észre, hogy Buncus állva közlekedett. Már egyre többet próbál így közlekedni, de csakis akkor, ha megvan a cél, ahol megkapaszkodhat. Tegnap meg aludt K-val délután, természetesen a mi ágyunkban, majd mikor K már felkelt, nem tettük be a kiságyba, mert nem akartuk megzavarni. Persze a bébiőr be volt kapcsolva, hogy ha bármi mozgás van, azt halljuk, és nehogy megijedjen, plusz kb 10 percenként rá is néztünk. Erre hallottam egy kis motoszkálást, és mire a szobájához értem, már az ajtóban volt. El sem tudom mondani, mennyire büszkék voltunk rá: nem sírva ébredt, lemászott az ágyról és egy szó nélkül elindult hozzánk a másik szobába, drága nagylányunk :)

Úgy tűnik, hogy a több hónapja tartó pépeskaja problémánk is megoldódni látszik. Ugye eddig nem akarta elfogadni a pépeseket, egyáltalán semmit, amit kanállal kell enni. Néha volt egy kis reménysugár, de mindig hiszti volt, csapkodott, kiütötte a kezemből a kanalat. Odáig jutottunk, hogy valamelyik nap, szinte csak csipegetett a mi kajánkból (vagyis mi adagoltuk neki), de összességében alig evett valamit. Már tényleg nem tudtam mit csinálni, úgyhogy végigcsináltunk egy kajálást hisztivel (a hisztihez ki kell nyitni a száját és én akkor mindig tettem a szájába egy keveset). Borzasztó érzés volt, de úgy tűnik, ezt az egy alkalom kellett ahhoz, hogy végre boldogan egyen. Azóta imádom etetni, ő is boldog, meg is tapsoltatja magát közben, sőőőt már este pancsi előtt is hajlandó kanalasat enni, amit álmomban sem gondoltam volna. Már olyan szinten el voltam keseredve, hogy láttam magam előtt a tinédzser lányomat, aki este már nek kér puszit, csak tápszert :D Már csak annyi kéne, hogy éjszaka ne keljen enni kétszer, meg hogy leszokjon arról, hogy csak vízzel tud elaludni (olyan neki a vizescumi, mint más gyereknek a játszócumi), de ez legyen a legnagyobb bajunk.  

Ennek a lánynak van humorérzéke

Tanítgatjuk neki, hogy hol van a szemünk, orrunk, szánk, fülünk, kezünk, lábunk, stb. A szemet és a szájat még keveri néha, a lábat tanulta meg először, a zokniját és a cipőjét mindig megpróbálja maga felvenni. Jelenpeg a lámpa a kedvenc, meg a fák, ezzekkel bármikor le lehet venni a lábairól. Na de valamelyik nap megkérdeztük, hogy hol a haja, amit ügyesen meg is mutatott. Aztán az enyémet is, majd megkérdeztük, hol van apa haja. Erre Buncus felhúzta az apja pólóját, és megmutatta a hasán a szőrt. Annyira nevettünk, szegény lány, meg nem értette a reakciónkat, de azért ő is elkezdett nevetni :-D 

Ma voltunk vásárolgatni, és egy angyal volt. Nem sírt a kocsiülésben, a bevásárlóközpontot is jól bírta, bár az egyik boltban folyamatosan be akart osonni a raktárba, de nem hisztizett. Mikor hazaértünk, K rámnézett aggódva és megkérdezte, hogy lehet beteg a gyerek? De nem gondolnám, mert akkor nem rohangált volna visítva-nevetve a gyerekek után. Apropó gyerekek... Buci imádja őket. Tegnap elmentünk K-ért a munkahelyére és volt ott egy kisfiú és egy kislány, akik kb 5-7 évesek lehettek. Az egy dolog, hogy visítva rohant hozzájuk, de amikor a gyerekek elkezdték simogatni, hogy milyen aranyos baba, akkor Bucedlin látszott, hogy annyira boldog volt, fülig ért a szája és meg sem moccant. Beszéltük is utána K-val, hogy nincs is annál csodálatosabb, mikor boldognak látod a gyermekedet. Sírni tudtam volna örömömben, és mikor ránéztem K-ra, láttam, hogy ő is ugyanezt érzi. 

Vettünk a nagylánynak napszemüveget is, aztán most próbálom hozzászoktatni. Anno a szemész mondta, hogy mindenképpen kell neki, mert nagyon világos a szeme, és így nagyon érzékeny a fényre. Az első reakciója az volt, hogy lerántotta a fejéről. Azóta annyi javulás van, hogy ha sikerül elvonni a figyelmét, akkor egy időre elfelejti és nem veszi le. Aztán tegnap azt csináltuk, hogy elmentünk sétálni, én is felvettem a napszemüveget (a jó példa megvolt), így valamennyire ő is kibírta. Ha szembejött velünk valaki napszemüvegben, akkor egyből vigyorgott, rámutatott és integetett az illetőnek. Lassacskán csak megszokja majd.

A betegségen is túl vagyunk szerencsére, még vasárnap reggel 39,2 volt a láza, aztán délutánra le is ment teljesen, majd jöttek a pöttyök, amik 3 nap alatt el is tűntek. Azért az nagyon megkönnyítette a dolgunkat, hogy nem viselte meg annyira a betegség, csak egy kicsit volt hisztisebb, bár így is szörnyű érzés volt érezni a forró kis testét, ahogy a láz dolgozott benne. De az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta. 

Elég mozgalmasak most a napjaink, lassan itt az első szülinap, utána keresztelő, szóval nem unatkozunk. És június 13-án lesz az esküvőnk :-) Nem akarunk nagy felhajtást, így csak két tanú lesz rajtunk kívül, meg természetesen Buci. Ma megvettem a ruhámat is, ami cselesen eltakarja még azt a kis felesleget a pocakomon, így már csak a cipő van hátra.

Sajnos nem ment le a láza tartósan, csak 1-2 órára. Borzalmas éjszakánk volt, hajnal négyig szintealig aludtunk, mert folyamatosan felsírt, utána meg már szerintem nagyon kimerült lehetett, így egy keveset azért tudtunk aludni. Ma végig lázas volt, sajnos dokink szabin, ismeretlenhez meg csak ha már tényleg szükséges. A bizalmam teljesen elveszítettem az orvosokban, nem szeretnék olyan dokival találkozni, aki egyből, indokolatlanul is antibiotikummal tömné. Nyilván, ha holnap is lázas lesz,  elviszem, nem kockáztatok hétvége előtt. Bár van egy olyan érzésem, hogy ez a 3 napos láz, mert semmi más tünete sincs a lázon kívül, ami 38,5 és 39 között mozog. Édes pici kislányom, a szívünk szakad meg érte, a legutálatosabb dolog így látni a gyermekedet. Szerencsére csak egy kicsit volt nyűgibb, de ezt leszámítva játszott szinte egész nap. Az evés picit nehezebben ment, meg elég keveset is evett, viszont főztem neki húslevest, ami az egyik kedvence, na az ellen nem volt semmi ellenvetése :-) 

Első láz :-(

Bucilány ma estére sajnos belázasodott. 38,6 volt a hőmérséklete negyed 8-kor, adtam neki nurofent, de egy óra múlva még semmit nem ment le. Most mértem, szerencsére már csak 37,9 volt. Nem hiszem, hogy sokat fogok aludni éjszaka, nehogy ne vegyem észre, ha felszökne a láza (ez nagy parám). Egyébként ha nem lett volna forró a gyerek, észre sem vettük volna, hogy lázas. Nem volt egyáltalán levert, nem hisztizett, hanem mászkált, játszott, hangosan nevetett, egyedül a szemén lehet látni, hogy valami nincs rendben. Remélem, ennyivel megúsztuk.

11 hónapos - folytatás

Szóval a mi nem is olyan pöttöm lánykánk betöltötte a 11 hónapot.

Súly: 11,6 kg
magasság: 80 cm
pelus: most használjuk az utolsó 5-ös pelenkát
fogak: pár napja észrevettem, hogy kibújt az 5.(bal felső kettes), és már aznap látszott az íny alatt a jobb felső kettes is, de ma sajnos nem engedte megnézni, viszont hajlandó volt kanalasat enni, még a tejpépet is betolta ma este (de ezt is csak akkor, amikor K öntözte a szobában a virágot, amint kiment, mintha szájzárat kapott volna), amit fogzástól függetlenül nem volt hajlandó este soha megenni.

Már egyre többet próbál egyedül lépkedni, sokkal magabiztosabb. Eddig talán a legtöbb, amit megtett kb. 15 lépés volt, viszont menet közben ügyesen megáll és irányt vált. Hosszabb távra még azért nem merészkedik, mert fél, járás ügyben teljesen biztonsági játékos. Rengeteget vagyunk a levegőn, imád is kint lenni, ha már látja, hogy nyitom az ajtót, elkezd visítva ugrálni az ölemben. Mikor ki akar menni, vagy mutogat az ajtóra, vagy mutatja, hogy a lábára húzzam fel a cipőjét. Ha kérjük, akkor megmutatja a lábát, vagy az apujáét, és ha kérdezzük tőle, hogy hova kell felhúzni a zoknit, akkor odateszi a lábfejéhez és próbálja felhúzni.

Tegnap voltunk vadasparkban, ahol etettünk állatokat, Buci nagyon élvezte (kivéve a szemtelen, éhenkórász, böhöm kecskéket, tőlük sírva fakadt). Dobálta a baromfiknak a kukoricát, homokozott, kiabált a papagájoknak és folyamatosan be akart nyúlkálni, felébresztette a kisrókákat, nagyon szereti az állatokat. Ma is átmentünk anyuékhoz, annyira szeret ott lenni az udvaron, hogy a déli alvás is kimarad, enni sincs ideje, neki annyi dolga van. Két nap alatt rengeteget sétált, szinte egész nap meg sem állt. Már alig várjuk hogy végre jó meleg legyen és lehessen vele pancsolni. Imádja a vizet és szerintünk biztosan nagyon fogja élvezni, na meg egy kis szín is kéne neki, mire megyünk a tengerpartra, mert jelenleg még nagyon hófehérke. Vettünk neki uv szűrős pólót is, meg néztünk szemüveget, amit folyamatosan letépett magáról és a földhöz vágott (ha ideges, mindig földhöz vág valamit, és ehhez még mérges hangokat is ad ki).

 Az alvás a szokásos, éjfél és 4 körül ébred enni, 9-10 között alszik el, és reggel 8 körül ébred. 3 napja már az ágyában altatom, az első este volt egy kis hiszti, kb 10 perc, de nem volt keserves sírás, ma meg már egy hangja sem volt. Sajnos a fogzás nagyon megviselte most szegényt, ma reggel fél 7-kor ébredt, fájt neki a foga, nem is tudott visszaaludni. Kapott nurofent+tápszert, és utána elaludt köztünk a kis sajtkukac. Néha már az autós utazás is egy fokkal jobb, már nincs végig ordítás, van, hogy sikerül egy 20 perces utat is sírás nélkül abszolválni. Éppen ezért a horvát utazást úgy akarjuk időzíteni, hogy az alvásidejére essen, talán így könnyebb lesz.

Őnagysága egyre akaratosabb, saját véleménye van mindenről, ha valami nem az ő akarata szerint történik, akkor azonnal ellenállásba kezd. Szerencsére hamar el lehet terelni a figyelmét, de azért elég kellemetlen tud lenni, mikor nagy tömegben elkezd szirénázni (viccen kívül olyan hangot ad ki, mint egy sziréna), és ehhez teljesen komoly, rettenthetetlen fejet vág :)

Egy hete voltunk a gyerekorvosnál, aki mondta, hogy már nem nagyon kéne tápszert ennie Bucinak (WTF???). Ja, mert az egész úgy kezdődött, hogy előző nap telefonon írattam fel, és másnap közölte a betegfelvevő nő, hogy nem írtak fel, mert NEMRÉG írták fel az előző adagot. Na itt eldurrant az agyam, mivel mindig az utolsó doboznál szoktunk menni, és a gyereknek már csak egy adag tápszere volt. Megkérdeztem tőle, hogy mégis ezt hogy gondolták, erre mondja a nő, hogy ő nem tudja, mert nem ő volt tegnap, de nyugodjak meg, menjek haza és telefonálja 1 óra múlva (nyilván ott maradtam, recept nélkül nem voltam hajlandó elmenni), mert akkor rendel a doki. Közben K is találkozott a dokival, és megbeszéltél, hogy egyből fogad minket. Így is lett, felírt Sinlacot és tejpépet, azt mondta, hogy a tejpéppel át fogja aludni az éjszakát. Mondanom sem kell, nem így lett. Első nap el sem fogadta...Se kanállal, se cumiban, se pohárból, se szívószállal, sehogy. Másnap már cumiból sikerült, de 2,5 óra múlva megint éhes lett, ennyit a lassú felszívódásról. Ma fogadta el másodjára kanállal, de most kapott nurofent, mert nagyon be van durranva az ínye szegénynek. Meg még kétszer elfogadta az éjféli etetéskor, de akkor szerintem annyira kómazsák volt, hogy bármi lecsúszott volna.

Két hete elmentünk hármasban bevásárolni, utána meg kimentünk a Duna-partra fagyizni. Buncus persze éppen akkor aludt el, úgyhogy a karikás kendőben folytatta tovább az utat (ami így utólag nagyon megérte az árát, simán alszik benne, és ezerszer könnyebb cipelni is, elmenni ide-oda), fagyiztunk és fel is ébredt. Sétálgatott, vizslát kergetett, csigát gyűjtöttünk, még a vízbe is be akart gázolni egy kacsa miatt. Ja, és folyamatosan kiabált a kenus fiúknak,  Szombaton eljött hozzánk apu meg húgom. Itt is aludtak, úgyhogy mindketten kibabázhatták magukat. Elmentünk ebédelni, és a kisasszony egy 12 éves körüli fiúval játszott végig, így mi is tudtunk nyugodtan enni :D

Húgom, miután elmentek mondta, hogy ő úgy elfárad, de az a lényeg, hogy Buci jól érezte magát velük, még puszikat is kaptak, úgyhogy egy szavuk sem lehet. Mikor mentek el, Bucc már előre elkezdett integetni nekik, és azt is mondta, hogy pá. Már nem egész karral integet, hanem csak a kézfejével, de azzal random az utcán is bárkinek.

Múlt héten evett először fagyit is, citromot kóstoltattam vele, mert abban nincs tej. Fura fejeket vágott először, de nyitotta egyből a száját a következő falatért. Kapott saját tölcsért is, amit először elhajított, mikor meglátta a fagyimat, de utána ráérzett és el sem engedte. Előző hétvégén meg átmentünk anyuékhoz, ahol a kismajom teljesen lefárasztott mindenkit. Folyamatosan mehetnékje volt, és már a füvön is megtett kb 10 lépést egyedül. Meg a kerti csapnál a vödörben talált vizet, amivel azonnal játszani kezdett és csurom vizes lett. Gyors öltözés, majd újra próbálkozott, de addigra kiöntöttük a vizet, aminek nagyon nem örült és ennek hangot is adott. Nyáron valószínűleg sokat leszünk anyuéknál :)

Elérkezett a pakolós korszak is. A konyhában a legalsó fiókot napjában 30-szor pakolja ki, az első útja mindig oda vezet. De bárhol feltalálja magát :)

Ma 11 hónapos

Lassan itt az első szülinap, és K-val csak kapkodjuk a fejünket, hogy hogy repülhetett el ilyen gyorsan ez az idő. És ma észrevettem, hogy a bal felső kettes is kijött, ami megmagyarázza a sok keserves sírást és az ébredéseket, na meg azt is, hogy mért nem akar kanalasakat enni (legalábbis remélem, hogy ezért nem). Bővebben majd remélhetőleg holnap, mert már semmi erőm, és kezdem felfedezni magamon az alváshiány tüneteit. Persze ilyenkor van az, hogy csak bámulom a plafont, és nem bírok elaludni. De olyan jó, hogy itt szuszog tőlünk egy méterre a kis szeretetgombócunk, és K minden este elmondja, hogy alig várja a hajnalt, hogy Buci felébredjen, és jöhessen végre közénk, meg hogy reggel hatalmas, nyálas puszikkal ébresszen minket :-) 

Rosszaság

Komolyan egy pillanatra nem figyelek csak... Éppen engedtük a fürdővizet, erre a zuhanykabin mellett lévő mosógépből már bele is dobált a vízbe egy adag szennyest, amit éppen ki tudott kapni, hihetetlen egy nő...aztán amíg kihalásztam a szennyest, elkezdte felszedni a lefolyórácsot :-D Mindig megnevettet minket.

De a legeslegjobb, amikor reggel már hármasban alszunk, és persze a legkisebb ébred fel a leghamarabb és puszival ébreszt minket. Ma meg, mivel K éjszakázott, és próbált sokáig aludni, Bucival a nappalit neveztük ki hadibázisnak. Próbáltam lefoglalni, de ez a lány egyszerűen imádja az apukáját, és kb fél óránként átszökött hozzá, hogy hatalmas, nyálas puszikat adhasson neki. Persze K ezt egyáltalán nem bánta :-) 

Mindennapok

Húúú...mozgalmas napokon vagyunk túl. Azt el is felejtettem írni, hogy mikor voltunk a Kopaszin, utána még elmentünk az Alleehoz, ahol Őbucisága rengeteget rohangált főleg a galambok után és bőszen kiabált is nekik.

A múlt héten olyan jó idő volt, alig vártam már, folyamatosan a levegőn voltunk. Meglátogattuk apát, aki annyira örült a kislányának. Imádom, mikor mindketten fülig érő szájjal rohannak egymás felé, látom rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. Pénteken is voltunk lent, megnéztük az összes kavicsot, bokrot levelet, hangyát, aztán jöttünk is fel, mert már álmos volt. Alvás után evett, majd elkezdett az ajtó felé mutogatni, meg odaadtam a cipőjét, és rátette a lábára, hogy húzzam fel neki és menjünk már. Nagyon cuki volt. Sétálgattunk és jött egy néni egy kutyussal, és a néni elkezdett velünk beszélgetni. Kiderült, hogy a mögöttünk lévő házban lakik, aztán annyit beszélt, hogy már elköszöntem tőle, mert az sem nagyon érdekelte, hogy Bucinak magyaráztam, ő csak mondta. Aztán 5 perc múlva megint megjelent, próbálta Bucit kis cukorkákkal kínálni, de udvariasan visszautasítottam, Bucedli meg mindeközben próbálta a kutyáját kergetni, szegény kis eb, nagyon félős volt. Aztán a házunk mögötti parkolóban megálltunk, mert ott rengeteg kavics van, aztán a néni kihozott egy krémtúrót, hiába mondtam, hogy nem eszik még ilyeneket Bucc. Szerencsére hamar jött apa, úgyhogy gyorsan el is búcsúztunk.

Szombaton meg voltunk anyuéknál, ahol egész nap kint voltunk a kertben, sütöttünk húst, anyáék unokázhattak, mi is kikapcsolódhattunk kicsit. Komolyan, a duracell nyuszi hozzá képest kutyafüle. Eleinte még simán eljátszott a csipeszekkel, folyamatosan pakolgatta őket, sétálgatott is, aztán meg sem állt. Megnézett mindent, talált egy vödörben vizet, akkor elkezdett pancsolni, mindig fogott valakit, mindegy volt, hogy kit, csak mehessen. Délutánra már eléggé elfáradt és apukája hasán elaludt a hintaágyban. Mi addig anyuékkal elszaladtunk megvenni nyárra a medencét, és megvették Bucinak is a tetős babamedencét is. Mire visszaértünk, már ébren is voltak, nagyban játszottak. Mesélte K, hogy nagyon zaklatottan ébredt (sajnos általában így szokott), de addigra ennek már nyoma sem volt. Nagyon jó éreztük magunkat, és mivel Buci imád a szabadban lenni, mondtuk anyuéknak, hogy a nyár nagy részét náluk szeretnénk tölteni, persze ők ennek csak örültek :)

Vasárnap a délelőtti takarítás után (szerencsére K ugyanúgy kiveszi ebből a részét) kitaláltuk, hogy elmegyünk a Dunaparti megállóhoz, és összefutottunk a kisasszony kerijével (Sz) és a párjával. Még mondta is Sz, hogy fel akart hívni, hogy kimegyünk-e. Nagyon jó volt így, Buci itt is fopyamatosan ment valakivel, aztán egyszer véletlenül Sz párját fogta meg, de ezt csak pár lépés után vette észre, és iszonyatosan elkezdett sírni. Utána még volt egy másik kislány, aki tévedésből Á-hoz futott, utána ő is ott sírt az anyukája ölében :-D Bucedli ekkor homokozott először, nagyon tetszett neki. Viszont annyira nem értem az embereket, Buci jópár felnőtthöz is odament és mosolygott rájuk, és ezek meg arra sem voltak képesek, hogy visszamosolyogjanak... Mindegy, nem mérgelődöm, de olyankor úgy felmegy bennem a pumpa.

Védőnő

Ma volt nálunk, a 6 hós státusz óta nem találkoztunk, mert nem jön össze náluk sajnos a baba, és most volt az első lombik. Annyiszor gondoltam rá az elmúlt hónapokban, és mikor pénteken felhívott, hogy jönne, már sejtettem, hogy sajnos nem sikerült nekik. Majd megszakad érte a szívem, hiszen nem elég, hogy nem jön össze nekik, még naponta szembesülnie kell azzal is, hogy másoknak könnyebben sikerül, és sajnos rengeteg olyan család van, akik nem is akarták, nem is foglalkoznak rendesen a babával, nem kapnak meg annyi szeretetet, amennyit ő tudna adni a gyermekének. Baromi igazságtalan. Én is csak pár blog elolvasása után szembesültem azzal, hogy mi mindenre képesek az emberek azért, hogy babájuk legyen. Tiszta szívből mondom, hogy csodálom őket. Éveken keresztül vívnak egy olyan harcot, aminek kétes a kimenetele és azt sem tudják, meddig fog tartani. Nagyon hálás vagyok, hogy nekünk nem kellett ezt átélnünk, és kívánom minden ismerős ismeretlennek, hogy teljesüljön az álmuk, mert minden nőnek és férfinak joga van ahhoz, hogy átélje, mekkora csoda szülőnek lenni.

És akkor magáról a látogatásról. Bucival minden ok, ügyesen fejlődik. Meg mondta a védőnő, hogy nagyon jó, hogy mutogat az ujjával, mert ennek a hiánya valamilyen (idegrendszeri?) betegséget jelez. Ezen mondjuk meglepődtem.

A másik érdekes dolog, hogy tehéntejet csak 2 éves kortól lehet, ha a családban van laktózérzékenység és/vagy tejfehérje allergia,  akkor csak 3 éves kortól. Utóbbit tudtam, de ez a 2 éves kor újdonság. Eddig úgy tudtam, 1 éves kortól már lehet.

10 hónap - az első 2 számjegyű

Annyira vegyesek az érzéseim, valamikor azt érzem, hogy bárcsak már járna a Bucilány, kiabálna már nekünk, hogy anya!, apa!, folyamatosan duruzsoljon a fülünkbe, aztán meg eszembe jut, hogy te jó ég, még csak most hoztuk haza a kis csomagunkat, aki csak evett, aludt, figyelt a gyönyörű szemeivel és azért egy picit sírdogált is, most meg már ki sem látszik a zsiványságból, cinkosan vigyorog, vagy négykézláb trappol utánunk. Integet, puszit ad, ha úgy tartja kedve, visszabeszél, kiabál és édesen nyávog, mint egy kiscica, odabújik, hízeleg és teljesen elolvadunk. És ekkor észbekapok, hogy héééé, csak úgy repül az idő, valaki azonnal állítsa meg, vagy legalábbis lassítsa már le egy kicsit, mert nem bírunk lépést tartani, pedig minden perc drága kincs. 

Hihetetlen, hogy mennyire megváltozott az életünk, a kapcsolatunk, mióta Buci megszületett. Nyilván mindenki másképp éli ezt meg, de abban azért biztos vagyok, hogy a párunk ezen oldala valamennyire zsákbamacska addig, amíg meg nem születik a várva várt baba. Problémák, viták mindig is lesznek, de nagymamám (aki 40 évet élt boldog házasságban, papám 2003-mas halála óta is olyan szeretettel beszél róla, és még most is rengeteget sír a hiánya miatt) mindig azt mondja, hogy "kislányom, tálcsördülés nélkül nincs is igazi házasság", és Neki el is hiszem. Mindenkinek más a vérmérséklete, mi kicsit hevesebbek is vagyunk, leginkább egy olasz famíliához tudnám hasonlítani magunkat. Rengeteget csiszolódtunk az alatt a pár év alatt, mióta együtt vagyunk, és úgy gondolom, hogy főleg jó irányba. Azt is gondolom, hogy egy baba igazán próbára teszi a kapcsolatot, mert  a hirtelen jött felelősség, a kialvatlanság, a megváltozott életritmus, kevesebb idő egymásra, kevesebb kikapcsolódás (és ez csak a negatív oldala) igenis próbára teszi a kapcsolatot. Olvastam még a terhesség alatt valahol, hogy az első év a legnehezebb. Jelenleg, így közel az első szülinaphoz azt gondolom, hogy tényleg baromi nehéz volt. Egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, hogy megérte, mert Bucinál csodálatosabb dolog a világon nincsen, és szerencsésnek mondhatom magunkat, mert jól vettük az akadályokat. Tudom, hogy én is rengetegszer voltam elviselhetetlen, K is nagyon sokszor volt az, de szeretjük, támogatjuk egymást mindenben, és nagyon fontos, hogy meg is tudjuk beszélni, ha problémánk van a másikkal. Summa summarum biztosan lesznek még köztünk összezördülések, lesznek hullámvölgyek is, de az élet úgy szép, ha zajlik :)

A lényeg, hogy Bucisztikus immáron 10 hónapos lett.

• magassága: már bejelöltem az ajtónál állva, ott 79 cm-t mértem, ami nem a legmegbízhatóbb adat, mivel ficánkának minden pillanatban valami iszonyatosan fontos dolga támad
• a helyzet hasonló a súlyával kapcsolatban is, kb. 11,1 kg-t nyom a kisasszony formás Buddha-pocakkal és baromi izmos végtagokkal, igazán helyes
• pelus: már az 5-öst használjuk egy ideje 
• fogak: 4 van Neki, de ha jól éreztem, már úton az 5.

Finommozgások terén elmondható, hogy nagyon ügyes. Biztosan van bennem elfogultság, de mikor arra képes, hogy egy hajszálamat észrevegye, minden gond nélkül felvegye a habtapiról és még hosszú percekig elbabráljon vele, akkor úgy érzem, teljesen kiérdemli. Imádja még a szöszöket is összeszedni, szerencsére csak ritkán érez késztetést arra, hogy meg is kóstolja őket, ellentétben a vezetékekkel. Nem tudom, hogy honnan ez a függőség, de ha meglát egy vezetéket, Neki azonnal oda kell menni és meg kell szerezni. Ilyenkor jön az a bizonyos Bucis terrorista fej, hatalmas elszántság, rendíthetetlen akarat, és még cselhez is képes folyamodni. Simán kihúzza a laptop töltőt, ha nem vagyunk elég figyelmesek, folyamatosan ellopkodja a telefonom fülhallgatóját (akkor is, ha éppen telefonálok, és még Ő van felháborodva), ja és párszor odatettem a füléhez, hogy hallja az apukáját, erre egy hete magától odatette a füléhez, mikor beszéltem K-val. Meg nyomkodja a távirányítót, amit következetesen a tv felé is tart. Már a formabedobóba is sikerül néha beletalálnia, annyira cuki, mikor koncentrál :) Meg már mutogat az ujjával is egy ideje, aztán közben elkalandozik, és elkezdi nézni az ujját.

Nagymozgások: azóta a két kis lépés óta már egyre többet próbál egyedül lépkedni, átkapaszkodik az ágyra a kiságytól (kb 80-100 cm), már ügyesen sétál úgy, hogy csak az egyik kezünket fogja és egyre többet áll magától, kapaszkodás nélkül. Múltkor meg kézenfogva végigmászkálta az egész játszóteret, ment a gyerekek után, nagyon érdekelte minden. Meg kergette a galambokat, simán legyalogolt (lesprintelt) kb. 50 métert. Voltunk a Kopaszin is hétvégén, és amíg ittunk egy kávét őnagysága nagyon szépen ült a mellettem lévő fotelben, olyan jól elvolt. Aztán megkergetett egy 4 év körüli kislányt is, aki szegény nagyon félt Bucitól. Egyik ismerősünkkel is találkoztunk, akiknek a babája 3 hónapos. Buccot le se lehetett vakarni a babáról, alig bírtam visszatartani. Aztán mikor mondtam neki, hogy nem nyomhatja ki a baba szemét, elkezdett hisztizni :D
Olyan 2 hete a ház előtt összefutottunk a szomszéd kislánnyal, aki egy évvel idősebb. Nagyon jól eljátszottak, Buci folyamatosan elcsente a kislány szitáját és diadalittasan elrohant vele. Van egy kutyusuk is, aki nagyon türelmes egy eb, a kisasszony meg is simogatta, egyáltalán nem félt tőle. Ha éppen nem a szitával kommandózott el, akkor a kutyát kergette, nagyon édes volt. Meg múltkor K elment venni kaját, mi kiszálltunk a kocsiból és mikor Bucedli meglátta az apukáját, sikongatva, fülig érő vigyorral rohant felé. Hihetetlen, mennyi szeretetet tud már most is adni és mennyire őszintén ki tudja fejezni az érzéseit. Meg a mi ügyes nagylányunk vére megtanult nem fejjel előre lemászni az ágyról, hanem az a nagy taktikája, hogy négykézláb elmászik az ágy széléhez, oldalra fordul és onnan kezd el letolatni, dagad a mellünk a büszkeségtől.

Beszéd
Imádjuk, mikor elalváskor még vagy 20 percig nyávogó hangon mondja a magáét, ilyenkor a legmenőbb a tetetete, dadada, bababa. Más babákkal ellentétben nem igazán használja a nemet, de a de-t annál inkább. Sőt ha tudja, hogy valamire majd azt fogjuk mondani, hogy nem, már miközben a tiltott dolog felé halad, hangosan elkezdi skandálni, hogy Dedededede!. Ja, meg már komoly párbeszédeket folytatunk le, de a saját részét lerendezi egy Ö-vel, de ezt olyan komoly fejjel szokta mondani, mintha ez ez egyetlen betű hatalmas jelentéssel bírna. Még a nagyi is mondta, hogy teljesen olyan, mintha beszélgetne velem. Meg mostanában olyan hörgő hangot ad ki, mint Darth Vader. Ez meg annyira tetszik Neki, hogy már hörögve röhög is, simán elmehetne egy ütősebb rock koncertre is.

Alvás
Na ez az, ami nem igazán változott. Az elaltatás továbbra is a porszívó+víz+Benő (alvómackó) hármassal megy csak és a mi ágyunkban alszik el. Ha a sajátjában próbálkozunk, annak visítva-nevetve ugrálás lesz a vége (kivéve, ha már annyira fáradt, hogy szó szerint elájul). De még így is általában 10-20 perc az altatás, amit K-val egyre jobban élvezünk. Ez alatt a 20 perc alatt olyan egyszemélyes kabarét nyom le, ide-oda dobálja a popsiját, közben énekel, néha felül, és vigyorog, utána meg eldől.

Továbbra is utálja a babakocsit, autósülést, bármit, amiben korlátozva van a mozgása. Ez alól kivétel a bevásárlókosár, amiben roppant büszkén tud ülni és a karikás kendő. Eddig szerencsére úgy tűnik, hogy szereti, már aludt is benne, és nekem is sokkal egyszerűbb. Olyan édesen elnézelődik benne, egy szava sincs, csak forog ide-oda.

A fürdést is szerencsére megszokta már, segít, mikor engedem a vizet (ő a minőségellenőr), meg vizes kézzel mindig jól megnyomkodja a mosógép gombjait...10 másodpercenként. Olyan aranyos, mikor ilyenkor mindig vigyorogva felnéz rám, hogy mit szólok hozzá, aztán folytatja tovább. Egyre különfélébb érzelmet ki tud már fejezni, a legújabb, hogy vakargatja a pocakját, mikor zavarba jön.

Valamelyik nap takarítás után a liberos zacskó a pelenkázón maradt pont úgy, hogy a rajta lévő baba Bucedli felé nézett. Pelenkázás közben egyszer csak elkezdett csacsogni a babával. Harmadik napra ez már hangos veszekedésbe torkollt, biztos megunta az egyoldalú társalgást, úgyhogy a gyermek lelki nyugalma érdekében liberobabyt likvidáltuk. A másik, hogy random dolgokon el tud kezdeni nevetni, mint pl. mondom neki, hogy egészségedre, jaj, meg még amire az életben nem gondolnánk.

Basszus mindig elhatározom, hogy gyakrabban fogok írni, meg legalább egy papírra lefirkantom, ha valami történés van, de úgy látszik ezen még javítani kell. Pedig mindig van valami, és tuti elfelejtettem már a nagy részét...

Puszikánaán

Mostanában Bucedli hajnalban mindig oda akar jönni közénk durmolni, persze sosem tudunk Neki ellenállni, sőt várjuk is mindig a hajnalt, hogy végre hárman összebújhassunk. Mivel ma reggel K-nak elég korán el kellett már mennie, ezért csak kettesben aludtunk tovább. Aztán mikor felébredtünk reggel, szokásosan a kisasszony már fel is ült, elkezdte a reggeli monológját, én meg úgy csináltam, mintha még mindig aludnék. Erre a legnagyobb meglepetésemre adott egy hatalmas nyálas puszit, majd a kis buksiját odatette a fejemre, én meg abban a pillanatban elolvadtam, és jól összepuszilgattam. 

Este meg hárman játszottunk nagyban, mikor Őbuciságának olyan kedve támadt, hogy elárasztott minket puszikkal (ilyen még sosem volt, általában inkább eltolja a fejünket, ha mi akarunk adni, de legpuszisabb hangulatában is max 2-3 jöhetett szóba). Teljesen el vagyunk kényeztetve.

Az első lépések

Ez csak egy gyors bejegyzés lesz, mert úgyis havi beszámolót tervezek írni a Macilányról. Szóval március 19-én lépett egyet először kapaszkodás nélkül, majd másnap 2 lépést tett meg. Azóta nem volt hajlandó egyet sem lépni, viszont már úgy sétálunk, hogy csak az egyik kezemet fogja.

Fürdés para

Úgy 2 hete lecseréltük a zuhanykabinunkat magastálcásra, mert igencsak kicsi volt már a kiskád Bucinak ,és mivel elég kicsi a fürdőnk, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Már alig vártuk, hogy kipróbálhassa, de nem minden úgy alakult, ahogy terveztük. Első alkalommal úgy elkezdett ordítani, hogy inkább beszálltam mellé. Akkor is csak arra volt hajlandó, hogy a lábamon ülve a tappancsai hegyét érje a víz. Viszont azt már élvezte, mikor csapkodtam a lábaival a vizet :) Második nap már alapból készültem a közös pancsira, ekkor már sikerült elérni nagy nehezen, hogy a vízbe beüljön. (Aznap beszéltem telelefonon húgommal, és mondtam neki, hogy ha Buci ennyire megijedt attól, hogy több vízben fürdik, akkor ha meglátja majd a tengert, sokkot fog kapni :) )  Aztán harmadik nap egy hatalmas nyakigkaki után gyorsan bevittük lezuhanyozni, és egy hangja sem volt. Azóta meg már annyira játszik-pakol-rendezkedik, hogy észre sem veszi, hogy bent vagyunk.

4. fog, gondok

Kb. egy hete kibújt a nagylány 4. foga is, a felső párja. Nem igazán vettük észre szerencsére. Viszont tegnap este olyan hiszti volt, semmi nem volt jó, aludni nem akart és csak pár percekre foglalta le a játék is. Adtunk neki Nurofent, mert arra gyanakodtunk, hogy jön a következő fog. K már be akarta vinni a kórházba, mert elég keservesen sírt. Jól össze is vesztünk, mert nem elég, hogy a gyerek sírt, még mellé K is hisztizett, plusz még a lencsefőzelék is leégett, amin megint hisztizett egy sort, szóval nem volt éppen jó az este. Aztán olyan fél 11-kor sikerült elaltatni Bucit, szerencsére utána már nem is ébredt fel, gondolom a Nurofen megtette a hatását. De eléggé kibuktam, és nem azon, hogy Buci sírt, mert nyilván nem jókedvében tette, de mondjuk borzasztó látni, hogy szenved, hanem inkább K hozzáállásán. Már kora este is megkértem, hogy vigyázzon már Bucira, amíg odateszem a kaját, erre látom, hogy jön ki a kisasszony a konyhába, aztán meg fogta, berakta a kiságyba, hogy had sírjon. Na itt szakadt el a cérna. Nem igaz, hogy nem bír egy kicsit vigyázni rá, vagy ha vigyázna is rá, egyből lepasszolja, mikor sír. Én egész nap ezt csinálom, és még ő csesztet, hogy nem csinálok semmit. Cseréljünk már 1 egész napra, nem bírná. Aztán meg kijelentette, hogy nem akar még 1 babát. Azt hittem, hogy csak hirtelen felindulásból mondja, de ma újra mondta, hogy ezen gondolkozik. Nem tudom, hogy fogunk ezen túljutni. Ha mondom neki, hogy szükségem lenne egy kis nyugira nekem is, mindig nekem támad, hogy anyám mért nem jön át vigyázni Bucira. Komolyan én gondolom csak úgy, hogy az apának is ki kéne vennie a részét a dolgokból? Nem azért vagyunk társak, hogy számíthassunk egymásra? Sosem kérem olyanra, hogy keljen fel éjszaka Bucihoz, mindig én etetem, én pelenkázom, én viszem sétálni, én játszom vele, komolyan olyan nagy kérés, hogy ő is kivegye a részét? Erre mindig az a válasz, hogy ne felejtsem el, hogy ő dolgozik. De nem minden nap, és a munkája szerencsére olyan, hogy elég sokat tud itthonról is dolgozni. Mindegy, majd lesz valahogy, most eléggé magam alatt vagyok...

Napi Buci

Az mi hős gyerekünk, aki nem fél még az orrszívózástól sem, és aki az esetek 98 %-ban csak porszívóval hajlandó elaludni, fél a porszívótól, na de nem ám a sajátjától (mert neki olyanja is van), hanem attól, amit rendeltetésszerűen használunk. Ma olyan keserves zokogásban tört ki, mikor 10 másodpercre kettesben hagytam a be nem kapcsolt porszívóval, hogy azt hittem, minimum leesett valahonnan és csúnyán összetörte magát. De nem, mikor visszaértem, csak ült és vigasztalhatatlanul sírt, majd egyből az ölemben keresett menedéket és úgy szorította a nyakam, mintha az élete múlna rajta. Így a béke és a lány lelki nyugalmának megőrzése érdekében vele a kezemben porszívóztam fel, bár mikor már csak a szobája volt hátra, már olyan merész lett, hogy az ágyra is leült. Egyedül.

Mostanában meg olyan zaklatottan szokott felébredni, pedig nem gondolom, hogy olyan impulzusok érnék napközben, amik ezeket kiválthatnák, sőt, inkább mosolygós, vigyori kislány a nap nagy részében. De szerencsére egy kis játék mindig segít a katasztrófán, ma is a délutáni alvás után 2 perccel már annyira nevetett, hogy elkezdett csuklani (ha nagyon jóízűen nevet, mindig elkezd csuklani szegény). Mert nagyon szeretünk olyat játszani, hogy én elbújok a takaró alá, ő meg megtalál és ez annyira vicces szokott lenni, hogy visítós röhögésbe torkollik.

Ja, meg folyton vitatkozunk, bár még elég gyér a szókincse, de mindig olyan változatos hangsúllyal tudja mondani, hogy Be! (ritkán de!), hogy úgyis nevetés lesz a vége, aztán jól el is felejti, hogy milyen tiltás ellen tiltakozott annyira. 

Meg imádjuk K-val, mikor hirtelen eszébe jut, hogy neki valami fontos dolga van, és trappolva négykézláb elsiet. Vagy ha valamelyikőnk kimegy a szobából, és becsukja maga mögött az ajtót (mert mondjuk olyan dolga van, amihez a kíváncsi Őbuciságának nem kéne asszisztálnia), persze a kisasszony egyből utánasiet, de amikor észreveszi, hogy ő innen most nem fog kijutni, olyankor leül és elkezd tapsikolni. 

Észre sem vette, hogy állt

Ma teljesen egyedül kb. 3x20 mp-ig egyedül állt. Olyan ügyes volt, szerencsére K is éppen itthon volt, még fel is vett belőle pár mp-et. Annyira büszkék vagyunk rá, meg se mertünk szólalni közben, pedig legszívesebben visítottam volna örömömben, amivel azt kockáztattam volna, hogy a gyerek sokkot kap, elesik és nem hajlandó többé felállni.

Reggel, mikor felébredt (9:45-kor, gyakrabban is csinálhatni ilyet), felült, elkezdett beszélni, integetett is, aztán visszadől és relaxált még egy kicsit, megzabáltam. Annyit nevetünk egész nap, olyan ügyesen el tud játszani akár egyedül is. Szoktunk labdázni, és baromi ügyes, az esetek 80 %-ban az irányt is sikerül eltalálnia. Meg simán be tudja kapcsolni a laptopot, ha az apja dolgozik rajta, abban a minutumban felpattan hozzá az ülőgarnitúrára és át is veszi az irányítást. Hiába teszi készenlétbe vagy kapcsolja ki K a gépet, Buci simán visszakapcsolja és már folytatja is tovább, nem lehet megakadályozni. De látni kéne azt a terrorista fejet, amit közben vág, ilyenkor senki és semmi nem állíthatja meg, akaratos egy nőszemély, apja lánya, nyilván... :)

Meg imádunk vele aludni délutánonként, bár sajnos ezt nem tehetjük meg minden nap, de olyan jó érzés, mikor ott szuszog, vagy odanyomja a kis orrát, de még az is olyan jó érzés, mikor a kis pelusos popsiját a fejemre pakolja álmában, sokszor csak hosszasan nézzük K-val, mert még mindig olyan nehéz felfogni, hogy igen, mi felelősségteljes szülők vagyunk, és igen, az a kis szuszogó csomag a mi lányunk. 

Ja, és a húslevest azt továbbra is imádja, meg jöhet minden, ami felnőttkaja, pépeset meg egyen az, akinek hat anyja van. Elég határozott elképzelése van a világ dolgairól, és ha a fene fenét eszik, akkor sem hajlandó változtatni.

9 hónapos

Ma lett 9 hónapos a Bucilány. El sem lehet mondani, milyen gyorsan eltelt ez a pár hónap, közben meg annyi minden történt, egy icipici babából, aki csak evett-aludt-sírdogált, egy nagylány lett, aki önállóan intézi a kis dolgait, saját véleménye és akarata van, amit a maga módján a tudomásunkra is hoz, lassan felnő.

súlya: 10,5 kg-t is átlépte, van rajta husi, de egyáltalán nincs elhízva

hossza: na ez az, ami passz, egyszerűen mission impossible lemérni

fogak: már van 3, sanszos, hogy jön a 4. is, de megnézni nem engedi

pelenka: még van pár db 4-es, ha utána 5-re váltunk, mert már azért előfordulnak balesetek

Nagymozgások

Továbbra is áll, mászkál a bútorokba kapaszkodva, de nem nagyon látom, hogy a közeljövőben változás lenne, mert nem igazán próbál magától állni. Egyedüli újdonság, hogy megtanult kapaszkodva guggolni. Azt is mutogatom neki, hogy ha mászik le az ágyról, lehetőleg ne fejjel előre próbálkozzon, mert annak koppanás a vége, hanem a lábait és a popsiját rakja le először, de nem nagyon érdekli, anya úgyis elkapja...

Finommozgás

Nagyon ügyes, minden apró dolgot 2 ujjal felcsippent, megvizsgál, forgat. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy a kiságyára felrakott 2 ikeás tároló közül a nagyobbat játékokkal együtt simán egy kézzel beemelte a kiságyába. Csak néztem, szóltam K-nak is, hogy nézze meg, mit csinál a kis törpe. Ma talán másodjára mutattam meg neki, hogy arccsapkodás helyett inkább simizzen (a szeretetet kimutatásának a legegyszerűbb módja, ha megcsapkodja a fejünket, igen, kiváltságos helyzetben vagyunk), aztán ma sikerült is, én meg persze mondtam is neki, hogy milyen ügyes, aminek annyira megörült, hogy elkezdett csapkodni, ördögi kör.

Beszéd

Egyre választékosabban dumál, sokszor be nem áll a szája. A legmenőbb még mindig a hööööö, de már mást is próbálgat, pl. baba, dada, nem, be (ez a de Bucis változata). Tegnap mondtam neki, hogy Bucikám, felhívjuk papát? Erre a legnagyobb természetességgel rávágta, hogy Nem! Meg tegnap fürdetésnél a leggyakrabban használt szavam a nem lett, mert folyamatosan felállt, ki akart mászni, elcsente a mosdatószivacsot, hogy vizet lopkodjon, a samponokat is megtámadta, úgyhogy katasztrófa volt. Mindig mondtam neki, hogy nem kéne, Bucikám, erre ő mindig mondta, hogy Be! (de). Patt-helyzet. Ja, és kb. 2 napja olyan hisztiket csinál, hogy az valami hihetetlen, rendesen vergődik is hozzá, ha valami nem az ő akarata szerint történik. Ilyenkor úgy csinálunk, mintha észre sem vennénk a kis műsorszámát, ez általában bejön és abbahagyja.     

Alvás

Továbbra is felébred éjszaka enni, de mostanra eljutottunk odáig, hogy legalább nem 11-éjfélkor alszik el este, hanem már általában 9-kor el tudom altatni. Napközben kétszer alszik, ha a kiságyban fektetem le, akkor még egy órát sem szokott, de ha vagy K, vagy én melléfekszem, akár 2 órán keresztül is képes durmolni. Ma sem volt ez másképp, 15:10-kor porszívó segítségével sikerült elaludnia (nem tudom, honnan jött ez a porszívó-függés, de úgy látszik, hogy ez kell ahhoz, hogy ellazuljon), majd felébredt 15:45-kor. Mire beértem (10 mp), már állt, kivettem az ágyra, kicsomagoltam a hálózsákjából, majd kukacmozgással megtett 20 cm-t és beájult. Önfeláldozóan melléfeküdtem, bár ezer dolgom lett volna, de ha visszatettem volna a kiságyba, egyből felébredt volna, ha meg egyedül hagyom az ágyunkon, biztos vagyok benne, hogy ébredés után fejjel előre zuhan a padlóra (mivel nem tud úgy felébredni, hogy ejtőzik meg relaxál még picit, neki egyből útra kell kelnie, mert annyi dolga van).Így szerelmesen összebújva aludtunk tovább, míg haza nem ért K (16:50), aki egyből odabújt mellénk. És ami ezután következett...a kisasszony úgy csinált, mint aki alszik, de közben somolygott magában, Oscar-t neki. De most komolyan, egy 9 hónapos tudatosan képes színészkedni?? Persze még miután azért rávigyorgott az apjára, még kétszer eljátszotta az alélt lányt, fenomenális.

Evés
Ez a gyerek utálja a pépes cuccokat, az szerinte csak átverés, elég nagy ő már ahhoz, hogy rendes felnőtt kajákat egyen. Nincs mit tenni, mindig koldul, szóval a megkóstolt ételek repertoárja elég széles skálán mozog. Imádja a húslevest, a kenyeret (tök mindegy, hogy milyen formában: magában, vajasan, sajtosan, melegszendvicsként), evett már párolt zöldségeket egészben (répa, brokkoli), gulyáslevesből a zöldség, petrezselymes krumpli, ma evett egy pici tojássárgáját meg májat. Nincs más választásom, ha azt akarom, hogy egyen a lány, akkor ilyeneket kell neki adnom, legalább nem lesz gond azzal, hogy a pépesről átálljunk a darabosra.

3. fog, hétvége, keresztelő

Éééés végre tényleg kibújt (bal felső 1), a saját szemeimmel láttam tegnap. Bár teljesen észrevétlenül jött, semmi előjele nem volt, sőt még az evésektől eltekintve aludt is rendesen. Szerintem jön a másik is, bár ezt csak a mosakodások alkalmával tudom megtapogatni tizedmásodpercekre, akkor is csak azért, mert a vizet próbálja lelopkodni az ujjamról.

Hirtelen ötlettől vezérelve hétvégére eljött a húgom, tök jó volt, K is örült nagyon, idézem: legalább nem engem fogsz cseszegetni (mindezt fülig érő vigyorral), kis vicces. Bár elég messze lakik tőlünk, szóval nem igazán tud gyakran jönni, de azért jó, mikor itt van. Sokat játszott Bucival is, aki szerintem meg is kedvelte, persze az elején tartja a 2 méter távolságot mindenkivel és kell egy kis idő, amíg elkezdi magához közelebb engedni az embereket (és ezt minden egyes alkalommal elismétli), de nem is baj.

Már egy ideje agyalunk azon K-val, hogy a keresztelőt hogy oldjuk meg. Elég macerás nálunk bármilyen családi rendezvény, mert a szüleim elváltak már 8 éve kb., de nem hajlandóak egy légtérben meglenni, mindig vita a vége, mikor műtöttek, akkor is ment a hiszti, persze nem egymásnak, hanem nekem. Folyamatosan hallgathatom, hogy ócsárolják egymást, amiből már baromira elegem van, de sajnos nincs mit tenni, ez már szerintem nem fog változni. Na a helyzet az, hogy apuék messze laknak, anyuék nem annyira. Mivel mi nem kertesben lakunk, nálunk nem lehet utána kajálást szervezni. Anyáméknál megint nem, mert 1. a férje tuti nem menne bele, hogy apámat is vendégül lássa, 2. anyám eljátszaná a dámát és ha balhézik, vagy beszólogat el sem küldhetném a saját házából. Éttermen is gondolkoztunk, de egy vagyon lenne ennyi embert megebédeltetni, jobb helyre is mehet most az a pénz (kb 15 emberrel számolunk plusz mamám lehet hoz még 3 unokát). Aztán eszembe jutott tegnap, hogy mi lenne, ha a templomba (elvileg szoktak az ilyenekre kialakítani külön szobát) rendelnénk hidegtálakat, a templomhoz tartozik egy nagy udvar játékokkal, így a gyerekek sem unnák agyon magukat, és teljesen semleges terület, plusz talán a templom közelsége kicsit visszafogja őket a balhétól. Na ez a nagy ötlet, meg a héten felhívom őket, vagy bemegyünk megérdeklődni, hogy ez mennyire kivitelezhető (más templom nem jöhet szóba, K külön kérése volt, hogy itt legyen a keresztelő).