2015. szeptember 30., szerda

A szobatisztaságról - TMI poszt

Bár még nagyon messze vagyunk tőle, de az alapokat megpróbáljuk letenni, hogy ha majd Buci is érett lesz rá, könnyebb legyen neki. Ez alatt azt értem, hogy mi mindig is teljesen természetesnek vettük, hogy Buci követ minket a fürdőbe is, ott van a wc, sosem zárkóztunk be előle. Igen, olyan is volt nem egyszer, hogy miközben nagydolgomat végeztem, ő ült az ölemben és könyvet nézegettünk. Talán ennek is köszönhető, hogy pár hete, mikor először megpróbáltam ráültetni, hatalmas vigyorgással fogadta az egészet. Majd pár nap múlva már pisilt is. Azt is teljesen magától kezdte el, hogy levett wc papírt, kitörölte, majd beledobta a wc-be, nyilván így látta, ez természetes. Ma viszont bele is kakilt a wc-be. Előtte a pelusban csak egy picike vopt, majd mikor ráültettem a wc-re, mondtam neki, hogy ha úgy érzi, kell neki, akkor nyomjon nyugodtan. Olyan büszkék voltunk K-val. Annak ellenére, hogy volt mennyiség, még utána a kilépő szőnyegre is csinált egy adagot, meg pisilt is még, tanulnom kell még a jelzéseit :D

2015. szeptember 25., péntek

Buni, a kis kukta

A kisasszonyt próbálom minél több dologba belevonni, természetesen csak addig, amíg őt is érdekli. Szerencsére szinte mindent izgalmas játékként él meg. Miként a címből sejthető, a főzésbe is besegít, természetesen a korának megfelelő mértékben. Ma például fokhagymakrémlevest csináltam, és neki az volt a dolga, hogy a fokhagymát, amit éppen megtisztítottam, beletegye egy kis tálba. Ugye ő imádja a hagymákat és mindent meg szokott kóstolni, így egyszer csak azt láttam, hogy beleharapott az egyik nagyobb darab fokhagymába. Legnagyobb meglepetésemre vigyorogva megette, majd egy következőt is megkóstolt. Hiába mondtam neki, hogy készüljön fel, mert fura íze lesz, ne lepődjön meg. Olyat viszont nem akarok neki mondani, hogy ne kóstolja meg, mert nem fog ízleni. Hagyom, hadd kóstolgasson, nem akarom befolyásolni. Ugyanígy tett a nyers krumplinál, répánál is, a krumplit azóta is minden alkalommal megrágcsálja. Egyik alkalommal, mikor rakott krumplit csináltunk, minden összetevőt végigkóstolt, és segített sorban beletenni őket a tálba. Olyan jó látni ilyenkor a boldogságát, és hogy örül, hogy segíthet és hogy együtt csinálhatja velem, olyan büszke vagyok rá.

Ugyanez van a takarításnál is. Lehet, hogy háromszor több ideig tart mondjuk egy szimpla porszívózás, mert kiveszi a kezemből, hogy majd ő egyedül csinálja, de nem érdekel, nem akarom letörni a lelkesedését, és nagyon ügyesen is csinálja. A másik dolog, amit kifejezetten imád, az a mosás. Folyamatosan figyelni kell rá, hogy ne kapcsolja be a mosógépet, ne pakoljon be oda nem illő dolgokat. A mosásnál segít bepakolni, becsukja a mosószeradagolót (bár az öblítőt sosem várja meg), együtt nyomjuk meg a gombokat, majd a mosás végeztével, együtt pakoljuk ki. A teregetésnél adogatja a ruhákat, de úgy, hogy előtte kirázza őket, ahogy tőlem látta. Arról már nem is beszélve, hogy ha óvatlanul nyitva hagyjuk a spejz ajtaját, azonnal kiszedi a felmosót :D A portörlésbe is be szokott segíteni, ilyenkor vagy portörlő kendőt, vagy papírtörlőt kap a kezébe és teszi a dolgát. 

Édes kicsi házitündérünk <3

2015. szeptember 15., kedd

Buci 15 hónapos

és bűnrossz nagyon eleven :D

  • 11,8 kg tömény szeretetbomba
  • 84 cm körül van
  • 12 fogú, ami nyaralás környékén bújt ki 1,5 hét alatt
Na szóval, a mi kis Bucink már egy eleven kislány, aminek teljes szívünkből örülünk, mert mindig is egy örökmozgó, rafkós, csintalan kislányról álmodtunk, aki pillanatok alatt az ujjai köré csavar minket. Minden nappal egyre okosabb, ügyesebb, K-val meg csak ámulunk és bámulunk helyenként, mert olyanokat is tud, ami eszünkbe sem jutott eddig.

A járása már nagyon stabil, jelenleg a futást, lépcsőzést gyakorolja. Elesni már ritkábban szokott, főleg akkor, ha fáradt, vagy ha nagyon siet, és összeakadnak a lábai. Lépcsőzés úgy néz ki, hogy lefele fogja valamelyikőnk kezét (ez hatalmas haladás, pár hete arra sem volt hajlandó, hogy akár egy lépcsőfokot is lelépjen annak ellenére, hogy mindkét kezét fogtuk), felfele vagy kézenfogva, esetenként váltott lábbal, vagy kapaszkodik a korlátba, de olyankor pár lépcsőfok után négykézlábra vált.
Beszédfejlődés terén is elindult valami, ami szintén nagy előrelépés, mivel eddig nem igazán csillogtatta tehetségét, nagyon jól boldogult az öööö-vel és a dööööö-vel, na meg a mutogatással, bár voltak próbálkozások. Ami eddig is ment: (busz,bicikli, opcionálisan), vava (kutya), pápá, tess (tessék), baba (egyre többet használja célzottan), pa (apa), papa (csak utánozza), motorra berreg. Jelenleg ott tartunk, hogy a kezdőbetűket/kezdő szótagot kezdi utánozni, de ezeknél magától mondja: gólya, né (néni), bá (bácsi) - az utcán gyakran mutogatja, úgy tűnik, hogy hajhossz alapján különbözteti meg, cicának nyávog, meg nekünk is, ha akar valamit, nnnnaa, ezt akkor, ha nagy munkában van, lalalala, ha énekel, csa (csatt), (gólya), páh (háp), lab (labda, de ezt csak egyszer mondta a nagyinak), (lánc-szintén).
Az evésnél ott tartunk, hogy szinte mindent evett már, amit mi is. Imádja a hagymát. Nyersen. Ha valamihez ezt eszünk, márpedig ez elég gyakran előfordul, akkor jön és lopkod. Egyáltalán nem köpi ki. Ebből kifolyólag a póréhagymalevest is imádja, nem tud vele leállni. Mamám küldött valamelyik nap töltöttkáposztát (szabolcsiasan), viszont picit több bors mehetett bele, mert enyhén pikáns lett. Na a kismajmot ez sem tántorította el, úgy lapátoltam be a szájába, hogy öröm volt nézni. Amikor meg egy másodpercet késtem, morgott... :) Szerencsére jól eszik, bár inkább többször kevesebbet, de éjszaka még mindig felébred enni. Eddig fixen éjfél és 1 között, majd 3-4 között, de most nem tudom mi van vele, mert a 9 órás etetés után van, hogy már 11-kor reklamál, majd fél 3 körül és még egyszer 6-kor. Komolyan, mint egy újszülött. És nem használ, ha este rendes kajából bevacsorázik plusz még iszik egy kis tápszert, mert ugyanúgy éhes. Már arra is gondoltam, hogy ilyenkor pótolja a napközbeni  kis mennyiségek okozta űrt, de okosabb nem lettem, éjjel úgyis ébredünk, nincs mit tenni. Azt viszont nem vagyok hajlandó megtenni vele, hogy nem adok neki enni, csak hogy ne kelljen felkelni éjszaka. Majd ha már kibírja, akkor fogunk aludni. Bár K tök cuki, mikor én már hajnalra ki vagyok ütve rendesen, ő szó nélkül felkel, és készít enni Emesének. Bár néha, mikor éppen lefekszünk, de még nem aludtunk el, és Bucc felsír, azért szól, hogy sír a gyerek (aki közöttünk alszik! :D ), biztos ami biztos. Jut eszembe, alvás. Ugye a kisasszony már teljesen elfoglalta a közös ágyat, minek következtében egyik reggelre beállt a nyakam, mert egész éjszaka tök lehetetlen pózban aludtam, mert a kisasszonynak kiterülve volt kedve aludni, de szerencsére 2 nap alatt rendbejött. Meg azon röhögtünk valamelyik este, hogy Bucit kicsit magam felé próbáltam pakolni, de egyből vissza is gurult apja védelmező karjaiba, majd pukizott egy hatalmasat, aztán még egyet, és ekkor álmában rácsapott a pelusra, majd darth vaderes hangon közölte, hogy öööö, visítottunk a röhögéstől. Pár napja este meg szokásosan lefektettem este aludni, jött a takarópróba (ha nincs 100%-osan beájulva, nem engedi, hogy betakarjuk, egyből elkezd spárgázni, hogy lerúgja), aztán megpusziltam és kijöttem. Erre 10 perc múlva Buci hű társával, Benővel rohan át nevetve a nappaliba, majd gyorsan elkezdni pakolni a játékait, válaszként gyorsan visszavittem a szobájába és lefektettem. De még ott is röhincsélt egy sort, de elaludt. Majd 11-kor ismét kijött, bár akkor már nem annyira boldogan. Úgy vettem észre, hogy ez a 15 hós oltás kicsit megzavarta az eddigi rendszert, mert pl az előző éjszaka totális katasztrófa volt. Reggel a mosott szar eléggé enyhe kifejezés volt arra, ahogy kinéztem és ahogy éreztem magam, a tükröket természetesen messzire elkerültem :) Az ivás eddig nagyon szépen ment egyedül, pohárból, flakonból, de kb az oltás óta nem hajlandó megfogni a poharat. Nem hiszem, hogy lenne összefüggés,K-t is kérdeztem, de ő sem szólt egy rossz szót sem, mikor kicsit vizes lett (mert persze az is megfordult a fejemben, hogy esetleg szólt neki érte, vagy úgy reagált, ami miatt Bucedli nem hajlandó inni egyedül)
Eljutottunk odáig, hogy megszerette a játszóterezést. Valamelyik nap itt volt a kerije meg még egy barátnőm, és lementünk a játszótérre, ahol összeszedett valami kupakot, én meg megmutattam neki, hogy azt ki kell dobnia kukába. Aztán talált még valamit, akkor már elég volt csak mondani neki, és vitte is a kukába. Na ez annyira megtetszett neki, hogy ezután már a homokot is vitte rendületlenül. Itthon is ilyen ügyes ám, segít a portörlésben, kiveszi a kezemből a porszívót (már csak a morzsaporszívótól fél), segít bepakolni a mosást, ha megkérem, a saját szennyesébe beviszi a ruháit (és egyéb dolgokat, pl a tornacipőm, apa papucsa, csattok, stb :D ). Megpróbálom mindenbe belevonni, ebből kifolyólag a mini háziasszony sokszor gondolja úgy, hogy egyedül is el tud már indítani egy mosást: bezárja a mosószeradagoló részt, bekapcsolja a mosógépet, rácsavarja egy progra, de itt mindig lefülelem... Aztán ha én balga a spejz ajtaját nyitva felejtem, már látom, hogy rohan ki a seprűvel vagy a felmosóval - remélem ez a jó szokása akkor is megmarad, ha nagyobb lesz :) Ja, meg kilopkodja a pénztárcámat a táskámból, és kiszedi belőle a pénzt.

Ennyi jutott most eszembe, de pár napja elkezdtem írni egy füzetbe a napi fontosabb dolgokat, mert biztos vagyok benne, hogy enélkül a jelentős részét elfelejtem, ide meg macerás jegyzetelni.
  

2015. szeptember 2., szerda

Nyaralás 2015 Makarska

Nagyon jó volt, pedig féltünk tőle. Vajon hogy fogja bírni a kismanó a hosszú utat (800 km), az új környezetet, a tengert, az egészet? Jelentem, nagyon jól. Augusztus 9-én este fél 10-kor indultunk el. Előtte még húgommal elvittük sétálni a kicsilányt, hogy kellően elfáradjon, és tudjon aludni. Készítettem neki tápszert, meg bekészítettem minden fontos dolgot, ami kellhet útközben. A csomagjainkról nem is merek írni. Mondtam K-nak, hogy én szeretnék teljesen bepakolni, logisztikázni, úgyhogy ő csak rakja ki, hogy melyik pólóit szeretné hozni, a többit intézem. Még szerencse, hogy írtam listát, mert biztosan itthon hagytuk volna a cuccaink felét. Így is 2 nagy bőrönd, egy sporttáska és még 3 táska lett tele. K sokkot is kapott, és a cuccaink egy része, plusz a babakocsi már csak apuékhoz fért be :D Így indultunk el... Reggel fél 9 körül értünk oda, Buci az út nagy részét végigaludta, és figyeltünk arra is, hogy mikor ébren volt, és már látszott rajta, hogy kezd elege lenni, megálltunk, futkározott egy kicsit, majd mentünk tovább. Nagyon ügyes volt, csak egy pici sírás volt. A szállást ismertük, mivel 2 éve is ott szálltunk meg. Szerencsére a kisasszonynak sem volt ellenvetése. Mi 3 ágyas szobában voltunk, de az egyik ágyra kb csak pakoltunk, mivel nyilván együtt aludtunk a franciaágyon. Emese nagyon élvezte a tengert, a kavicsokat, a fagyizásokat, nem bántuk meg, hogy elmentünk. Valahogy mindig úgy alakult, hogy csak délután mentünk le a strandra, mert reggeli után (10 óra magasságában), még relaxáltunk egy kicsit, aztán mentünk csak fürdeni. Mivel Bucinak nagyon világos kék szeme van, szőkés-vöröses haja és világos bőre, ezért különösen ügyeltünk arra, hogy nehogy leégjen, ennek köszönhetően a gyereken nem látszik, hogy egy hétig a tengerparton volt. Szerencsére nem zavarta az uv-szűrős póló, mikor nagyon szikrázó napsütés volt, a folyamatos kenegetések, semmi. Mindenkivel barátkozott, odament, teli szájjal vigyorgott. Esténként lementünk vacsizni, az első este semmi gond nem volt, mert hamar el is aludt a babakocsiban, csak akkor volt egy kis sírás, mikor felébredt. Majd a második este katasztrófa, nem bírta a babakocsit, hatalmas sírás, majd utána is, mikor kivettem, fél óra volt, mire megnyugodott. Baromi lelkiismeretfurdalásom volt, soha többé nem fogok senkire sem hallgatni, ha úgy érzem, hogy az úgy nem jó. Mert megkaptam, hogy anyás a gyerek, mert csak az én kezemben volt hajlandó jönni, én hülye meg engedtem a nyomásnak, és hagytam, hogy papa tolja a babakocsiban, miközben a gyerek ordított. Na ezt soha többé. Olyan pipa voltam, kivettem Bucit, és nem érdekelt, hogy ki mit mond. Könyörgöm, ne várja már el senki egy picinyke gyerektől, hogy egy teljesen új környezetben ne legyen anyás. Meg amúgy is, azért vagyunk K-val, hogy ott legyünk, ha szüksége van ránk. Aztán még rá pár nappal azt is megkaptam, hogy mi csesztük el, hogy nem marad meg a babakocsiban. De ha egyszer nem szereti, akkor nem fogom ráerőltetni és kész. Másnap már valamennyivel egyszerűbb volt, mert el tudtam terelni a figyelmét a babakocsiban, meg rohangált is rengeteget, aztán elaludt. Ezek után már kb csak aludni ment a babakocsiba, nem is baj, mindenkivel ismerkedett, futott az idősebb fiúk után, kacérkodott mindenkivel, hihetetlen egy nőszemély :) Valamelyik este meg a vacsorára vártunk,és az étteremmel szemben volt egy fagyizó. Buci odament az apukájával, majd kapott egy fagyit,mert olyan aranyosan nézegette a gyümölcsöket és a fagyis néni teljesen el volt ájulva tőle. Majd a vacsora után a fagyis néni lányától is kapott egy újabb fagyit, mert őt is levette a lábáról :) Sajnos szombat estére megérkezett a vihar, úgyhogy a vasárnapot a szálláson töltöttük, csak este mentünk le hármasban sétálni egy kicsit. Hétfőn apuék már reggel elindultak haza, mi csak olyan fél 1 körül, mert azért Emesét sem akartuk az ágyból egyből a kocsiba ültetni, meg úgy voltunk vele, hogy arra a napra még ki van fizetve a szállás, ha esetleg délutánra úgy néz ki, hogy jobb idő lesz, akkor maradunk keddig. A hazautat is jól bírta a kisasszony, csak akkor volt egy kis sírás, mikor bedugultunk, vagy az eső miatt (amitől kb az utat sem lehetett látni) nem tudtunk azonnal megállni. Álomgyerek :)
Azért azt még mindenképpen le kell írnom, hogy K-nak nagyon jót tett ez az egy hét. Eddig is rajongásig imádta a lányát, de mióta hazajöttünk, sokkal jobban igényli, hogy játszanak együtt, sokkal türelmesebb is, úgy látszik, hogy ehhez teljesen ki kellett szakadnia a mókuskerékből. Kint is nagyon sokat foglalkozott Bucival,aki cserébe egész éjszaka az apukájához kucorodva aludt, és ezt a szokását máig is tartja. Azon szoktunk esténként nevetni K-val, hogy mikor lefekszünk, picit magam felé teszem Bucit, mert valljuk be, 50 cm nem igazán elegendő egy 190 cm magas embernek. Na, a pici lánykánk azzal a lendülettel vissza is gurul a kiskifli pozícióba és tüntetőlegesen még K-ra pakolja kezét-lábát, jelezvén, hogy őt onnan senki sem teheti odébb. Aztán persze K beletörődik helyzetébe, megpuszilgatja Bunit, és vigyorogva elalszik. Na, meg olyanokat is csinál azóta,hogy hazajöttünk (mármint K), hogy valamelyik este felsírt Buci, átrohant, hogy majd Ő megnézi, majd várom, de nem jön. Már átmentem, mert a bébiőrön nem volt semmi hang, erre látom, hogy ott fekszik Buci mellett és vigyorog. Majd felvilágosított, hogy azért nem jött (és nem is fog), mert Bucc úgy aludt el, hogy a kezére tette a kezét, és ő így nem tud eljönni, mert olyan jó érzés. Mi ez, ha nem szerelem? :)

Summa summarum jövőre is megyünk, ha minden jól megy.