Ha egyedül hagyjuk pár percre, mostanában elkezd keservesen sírni, és ha meglát minket, félig sírós hangon magyaráz, és csak mondja és mondja... Mintha elmesélné, hogy milyen rossz volt neki az elmúlt 3 percben, mert nem volt senki körülötte, eltűnt a szórakoztató személyzet. Olyan kis cukker ilyenkor :-) Azonban tegnap kitaláltam, hogy odakötöm a hordózójára a lufiját (a kórházban kapta még, eddig a kiságyára volt kötve, de ott nem nagyon érdekelte még), és surprise, surprise lefoglalja. Olyan átszellemülten tudja nézegetni, tegnap röpke 1 órára lefoglalta a tanulmányozása, még a végén bele is aludt. Azért fel-fel nézett rá félálomban, hogy biztosan nem tűnt és aludt is édesen tovább.
Kb. egy hete emelgeti a fejét. Az ölemben, a hordozóban, fekve, félig ülve, és olyan édes fejeket vág hozzá, annyira koncentrál. Egyébként nagyon erős baba. Mondjuk nem is csodálkozom már, mikor ilyenekkel próbálkozik.
És egy nagyon rossz szokás, ami eléggé újkeletű. Már pár hete rászokott arra, hogy az öklét csócsálja. Ez eddig rendben is van, örülök is neki, mert legalább nem a cumi lóg folyamatosan a szájában, azt már egyáltalán nem is fogadja el. Viszont elkezdte a mutatóujját dugdosni a szájába, aminek persze mindig az lesz a vége, hogy elég mélyre ledugja és elkezd öklendezni. Persze mindig kiveszem a szájából, ha észreveszem, de mikor felébred, általában még nézelődik egy kicsit ököllel a szájában, ilyenkor nem mindig látom. Remélem, hamar leszokik erről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése