18 hónapos lett

A legutóbbi összefoglaló már nagyon régen volt, rengeteg dolog történt azóta.

Buncus activity üzemmódból kezd átváltani beszélgetősbe. Nagyon sok mindent ki tud már fejezni szavakkal/félszavakkal, amit egyelőre csak én, párszor már K is megért. Amik eszembe jutnak:

ANYA (nov. 17.)- ezt gyönyörűen, tisztán ki tudja mondani, és arra is 1 nap alatt rájött, hogy ha valami rosszat csinál, ez amolyan varázsszóként működik, mert egyszerűen elolvadok tőle...

APA - ezt most a napokban kezdte el mondogatni

ke - keri/keverni

fö - föl (ha azt szeretné, hogy feldobjuk neki a labdát)

só

ví - víz

dabda/bda - labda

kaka

nu - nuni

bi - bibi, amit mindig meg kell puszilni

szá - száj

sze - szem

sá - sál

tüt - csüccs
papa, mama, baba
ze - zene
fo - forró
hi - hideg

mi - micimackó
po - porszívó
fá -fáj, és mutatja, hogy hol (jön a 4 szemfoga + lehorzsolta az orrát)

Evés

Már nagyrészt önállóan, asztalnál eszik. A levest is szépen megeszi kanállal. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kéne ráadni evős, vízhatlan hosszúujjút, de már alakul. Mikor éppen olyan kedve van, akkor K-tól és tőlem is elcsen 1-2 falatot, vagy közösen lapátoljuk a szájába az ételt. Kezdem rávenni, hogy ne úgy jelezze, hogy már nem kér, hogy az utolsó falatot kiköpi, hanem legalább rázza a fejét, hogy elég volt. Ez néha sikerül, vagy azzal jelez, hogy elkezd integetni a tányérnak. Ez amúgy egy nagyon szívmelengető szokása, fürdéskor is, ha végeztünk, elpakolja a játékát, kihúzza a dugót és elköszön mindentől. Ez az elköszönős dolog akkor is nagyon jól hasznosítható, ha a Rossmannból el kéne már indulni, mert ott van gyerek bevásárlókocsi, és azzal mindig kell menni egy kört. De már nagyon ügyesen visszatolja a helyére, ha végeztünk és el is köszön tőle. Bár múltkor már a Spar közepén (szemben van a Rossmannal) elkezdett hisztizni és húzott, hogy menjünk már oda, ez itt most nagyon uncsi, és nem lehetett rá sehogy hatni...Hát megizzadtam, mire bevásároltunk.

Imádja a zöldségeket, főzelékeket, leveseket, viszont a gyümölcsök továbbra sem a kedvencei. Egyedül a banán meg az alma az, amit elfogad, mást nem igazán. Levesekből simán megeszik két tányérral is, a krémlevesekhez általában teljes kiőrlésű pirítóst szoktunk enni, és mivel ő is mindent megkóstol, amit mi eszünk, kis falatokat tépkedtem neki a levesbe. Következő alkalommal már magának tépkedte bele, nagyon cuki volt.Ja, és megtanult koccintani pohárral, nagyon élvezi.

Fürdés

Már megmossa a haját, sőt, egyenesen kikéri magának, ha bele merek kontárkodni a munkájába. Ezen kívül a hasát, nuniját, lábfejét is megmossa. A lábujjak közötti szöszmentesítés nagyon fontos napi teendője. Ha nem tudja önállóan megoldani, odatartja nekem a tappancsát, hogy ugyan segítsek már, majd le is ellenőrzi, hogy precízen dolgoztam-e. Volt olyan is, hogy megfogta a kisujjam, és azzal tisztogatta.

Nagyon szeret bújócskázni, vagy az ajtó mögé bújik el, vagy csak a két kezét teszi a szeme elé és hangosan kacag hozzá. Imád duplózni, fa építőkockával kígyót építeni, rajzolni. Eddig lehetetlenség volt rávenni arra, hogy leüljön 2 percre is akár, amíg mesét olvasok neki (a könyveket imádja, de inkább magának olvas, biztos béna vagyok - amikor mondom neki, hogy anya most béna volt, mert szokásomhoz híven leejetek/eltörök/elrontok valamit vagy csak magamban teszek kárt, akkor mindig hangosan kinevet :D ). Na de most... altatáskor mindig olvasok neki, na azon 10/9-szer elalszik. 

Alvás

Szeptember végén volt 3 éjszaka, amikor ismét a saját ágyában aludt úgy, hogy leszereltük a rácsokat. Ugye a nyaralás előtt is egyre többet aludt velünk, Makarskán adott volt, hogy közöttünk alszik, aztán itthon is, viszont az ágyunk nem a legnagyobb, és a szoba paraméterei, illetve rossz kialakítása miatt sem lehet betenni nagyobbat. Ezután fokozatosan visszajött hozzánk éjszaka, így inkább már nem is próbálkoztunk többet, ha őt nem zavarja a kicsi hely, akkor ennek mi csak örülünk, mert így egész éjszaka érezhetjük az illatát, ölelését meg a rúgásokat. Valamelyik éjszaka Buni befészkeltem magát K-hoz kiskiflibe, reggel mondja K, hogy már úgy fájt a háta, de nem volt szíve megfordulni. 

Annyira cuki, ahogy megpróbál mindenben segíteni, a porszívóért rendesen harcolni kell vele. Múltkor bementünk a spejzba, ahol a porszívó is van, és nem volt hajlandó elmozdulni onnan, és csak hajtogatta, hogy po-po. Hiába mondtam, hogy felrakjuk a mosást, utána megyünk porszívózni, nem hatott a hiszti ellen. Nagy nehezen belement, majd egy idő után már ő akarta a rendes porszívót használni (úgy szoktunk porszívózni - hogy haladjunk is - hogy én porszívózok, Buni meg megkapja a szőnyeghez való fejet, és így tudunk egyszerre dolgozni. Ezt már annyira megszokta, hogy az apja, mikor becsukta a spejz ajtaját úgy, hogy a kisasszony még nem hozta ki a kellékét, keservesen elkezdett sírni.) A főzésben is nagyon profi már, ha mondom neki, hogy hozzunk krumplit, hagymát, már megy is a spejzba. Tudja, hogy a hámozó mire való, megmossa, kóstolja a zöldségeket, együtt keverjük a habarást, meg a nem melegítendő dolgokat, mosogatásnál elöblíti a kisebb tálakat, műanyag kanalakat, és berakja a csepegtetőbe, ha kinyitom a sütőt, és előtte mondom neki, hogy forró, menjen addig az ajtóhoz, akkor ott vár addig, amíg nem szólok, hogy visszajöhet, portörlésnél már veszi is a papírtörlőt, próbálja az ablaktisztítóval befújni a tükröt, és mikor én befújom neki, ő letörölgeti (neki van egy ugyanolyan spricni vízzel töltve), kérésre kidobja a ruháit a szennyesbe, segít a ruhákat a szárítóhoz vinni, adogatja, kirázza őket, meg azt játszuk, hogy a ruhát a magasba emelem, ő meg kacagva-sikongatva próbálja elkapni, együtt csíptetjük fel a zoknikat, harisnyákat (az egyik bugyimat valamiért nagyon szereti, mindig lelopja a szárítóról és felveszi), elpakolja a helyére K zoknijait, alsónadrágjait, és a sajátjait (3 különböző helyre), szétválogatva rakja el a duplót és az építőkockákat (bár múltkor csak negyedórás könyörgés, győzködés után pakolta őket el), tudja, melyik fiókban vannak a ceruzák. Annyira őszintén érdekli minden, amit csinálunk, és kivétel nélkül mindenben szeretne részt venni. Csak annyiban korlátozzuk, amennyi a biztonsága érdekében szükséges. És igen, szoktak hatalmas hisztik lenni, igen olyan is van, hogy én is ingerült leszek, tudom, nem vagyok tökéletes, de ami tőlem telik, azt megteszem. 

Papától anno kapott egy nagy micimackót, amit ezelőtt is nagyon szeretett, de mióta beteg volt, Benő kicsit háttérbe szorult, már csak alvásoknál fontos a jelenléte. Történt ugyanis, hogy november elején Buncus csúnyán megfázott. Mivel az orrát napi nagyon sokszor kellett porszívózni, kitaláltam, hogy akkor Micinek is kiporszívózzuk, hátha akkor nem fog sírni. Miközben Mici orrát porszívóztam, Buci ölelgette, puszilgatta, bőszen simogatta, majd mikor végeztünk mindkettőjükkel, a végterméket boldogan mutatta K-nak. Sajnos középfülgyulladása lett, meg a szemén is kijött az árpa, úgyhogy szerencsétlen gyereknek nem volt olyan lyuk a fején, amibe nem csepegtettünk. Buni annyira megszokta a rutint, hogy valamelyik reggel úgy ébresztett minket, hogy a cseppentőt először K-nak, majd nekem is belenyomta az orrunkba. Szerencsére hamar túl volt rajta, és különösebben nem látszott rajta, hogy beteg. Azóta Micivel elválaszthatatlanok, hozza magával a konyhába, felülteti az egyik székre (múltkor nem engedte K-t leülni, mert ott Mici ült, úgyhogy ki kellett hozni a kisszékét, és mellé ültetni Micit), visszük magunkkal fürdeni, meg aludni is csak vele lehet. 

Folyt. köv.