Tanítgatjuk neki, hogy hol van a szemünk, orrunk, szánk, fülünk, kezünk, lábunk, stb. A szemet és a szájat még keveri néha, a lábat tanulta meg először, a zokniját és a cipőjét mindig megpróbálja maga felvenni. Jelenpeg a lámpa a kedvenc, meg a fák, ezzekkel bármikor le lehet venni a lábairól. Na de valamelyik nap megkérdeztük, hogy hol a haja, amit ügyesen meg is mutatott. Aztán az enyémet is, majd megkérdeztük, hol van apa haja. Erre Buncus felhúzta az apja pólóját, és megmutatta a hasán a szőrt. Annyira nevettünk, szegény lány, meg nem értette a reakciónkat, de azért ő is elkezdett nevetni :-D
Ma voltunk vásárolgatni, és egy angyal volt. Nem sírt a kocsiülésben, a bevásárlóközpontot is jól bírta, bár az egyik boltban folyamatosan be akart osonni a raktárba, de nem hisztizett. Mikor hazaértünk, K rámnézett aggódva és megkérdezte, hogy lehet beteg a gyerek? De nem gondolnám, mert akkor nem rohangált volna visítva-nevetve a gyerekek után. Apropó gyerekek... Buci imádja őket. Tegnap elmentünk K-ért a munkahelyére és volt ott egy kisfiú és egy kislány, akik kb 5-7 évesek lehettek. Az egy dolog, hogy visítva rohant hozzájuk, de amikor a gyerekek elkezdték simogatni, hogy milyen aranyos baba, akkor Bucedlin látszott, hogy annyira boldog volt, fülig ért a szája és meg sem moccant. Beszéltük is utána K-val, hogy nincs is annál csodálatosabb, mikor boldognak látod a gyermekedet. Sírni tudtam volna örömömben, és mikor ránéztem K-ra, láttam, hogy ő is ugyanezt érzi.
Vettünk a nagylánynak napszemüveget is, aztán most próbálom hozzászoktatni. Anno a szemész mondta, hogy mindenképpen kell neki, mert nagyon világos a szeme, és így nagyon érzékeny a fényre. Az első reakciója az volt, hogy lerántotta a fejéről. Azóta annyi javulás van, hogy ha sikerül elvonni a figyelmét, akkor egy időre elfelejti és nem veszi le. Aztán tegnap azt csináltuk, hogy elmentünk sétálni, én is felvettem a napszemüveget (a jó példa megvolt), így valamennyire ő is kibírta. Ha szembejött velünk valaki napszemüvegben, akkor egyből vigyorgott, rámutatott és integetett az illetőnek. Lassacskán csak megszokja majd.
A betegségen is túl vagyunk szerencsére, még vasárnap reggel 39,2 volt a láza, aztán délutánra le is ment teljesen, majd jöttek a pöttyök, amik 3 nap alatt el is tűntek. Azért az nagyon megkönnyítette a dolgunkat, hogy nem viselte meg annyira a betegség, csak egy kicsit volt hisztisebb, bár így is szörnyű érzés volt érezni a forró kis testét, ahogy a láz dolgozott benne. De az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta.
Elég mozgalmasak most a napjaink, lassan itt az első szülinap, utána keresztelő, szóval nem unatkozunk. És június 13-án lesz az esküvőnk :-) Nem akarunk nagy felhajtást, így csak két tanú lesz rajtunk kívül, meg természetesen Buci. Ma megvettem a ruhámat is, ami cselesen eltakarja még azt a kis felesleget a pocakomon, így már csak a cipő van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése