Lassan itt az első szülinap, és K-val csak kapkodjuk a fejünket, hogy hogy repülhetett el ilyen gyorsan ez az idő. És ma észrevettem, hogy a bal felső kettes is kijött, ami megmagyarázza a sok keserves sírást és az ébredéseket, na meg azt is, hogy mért nem akar kanalasakat enni (legalábbis remélem, hogy ezért nem). Bővebben majd remélhetőleg holnap, mert már semmi erőm, és kezdem felfedezni magamon az alváshiány tüneteit. Persze ilyenkor van az, hogy csak bámulom a plafont, és nem bírok elaludni. De olyan jó, hogy itt szuszog tőlünk egy méterre a kis szeretetgombócunk, és K minden este elmondja, hogy alig várja a hajnalt, hogy Buci felébredjen, és jöhessen végre közénk, meg hogy reggel hatalmas, nyálas puszikkal ébresszen minket :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése