Szóval a mi nem is olyan pöttöm lánykánk betöltötte a 11 hónapot.
Súly: 11,6 kg
magasság: 80 cm
pelus: most használjuk az utolsó 5-ös pelenkát
fogak: pár napja észrevettem, hogy kibújt az 5.(bal felső kettes), és már aznap látszott az íny alatt a jobb felső kettes is, de ma sajnos nem engedte megnézni, viszont hajlandó volt kanalasat enni, még a tejpépet is betolta ma este (de ezt is csak akkor, amikor K öntözte a szobában a virágot, amint kiment, mintha szájzárat kapott volna), amit fogzástól függetlenül nem volt hajlandó este soha megenni.
Már egyre többet próbál egyedül lépkedni, sokkal magabiztosabb. Eddig talán a legtöbb, amit megtett kb. 15 lépés volt, viszont menet közben ügyesen megáll és irányt vált. Hosszabb távra még azért nem merészkedik, mert fél, járás ügyben teljesen biztonsági játékos. Rengeteget vagyunk a levegőn, imád is kint lenni, ha már látja, hogy nyitom az ajtót, elkezd visítva ugrálni az ölemben. Mikor ki akar menni, vagy mutogat az ajtóra, vagy mutatja, hogy a lábára húzzam fel a cipőjét. Ha kérjük, akkor megmutatja a lábát, vagy az apujáét, és ha kérdezzük tőle, hogy hova kell felhúzni a zoknit, akkor odateszi a lábfejéhez és próbálja felhúzni.
Tegnap voltunk vadasparkban, ahol etettünk állatokat, Buci nagyon élvezte (kivéve a szemtelen, éhenkórász, böhöm kecskéket, tőlük sírva fakadt). Dobálta a baromfiknak a kukoricát, homokozott, kiabált a papagájoknak és folyamatosan be akart nyúlkálni, felébresztette a kisrókákat, nagyon szereti az állatokat. Ma is átmentünk anyuékhoz, annyira szeret ott lenni az udvaron, hogy a déli alvás is kimarad, enni sincs ideje, neki annyi dolga van. Két nap alatt rengeteget sétált, szinte egész nap meg sem állt. Már alig várjuk hogy végre jó meleg legyen és lehessen vele pancsolni. Imádja a vizet és szerintünk biztosan nagyon fogja élvezni, na meg egy kis szín is kéne neki, mire megyünk a tengerpartra, mert jelenleg még nagyon hófehérke. Vettünk neki uv szűrős pólót is, meg néztünk szemüveget, amit folyamatosan letépett magáról és a földhöz vágott (ha ideges, mindig földhöz vág valamit, és ehhez még mérges hangokat is ad ki).
Az alvás a szokásos, éjfél és 4 körül ébred enni, 9-10 között alszik el, és reggel 8 körül ébred. 3 napja már az ágyában altatom, az első este volt egy kis hiszti, kb 10 perc, de nem volt keserves sírás, ma meg már egy hangja sem volt. Sajnos a fogzás nagyon megviselte most szegényt, ma reggel fél 7-kor ébredt, fájt neki a foga, nem is tudott visszaaludni. Kapott nurofent+tápszert, és utána elaludt köztünk a kis sajtkukac. Néha már az autós utazás is egy fokkal jobb, már nincs végig ordítás, van, hogy sikerül egy 20 perces utat is sírás nélkül abszolválni. Éppen ezért a horvát utazást úgy akarjuk időzíteni, hogy az alvásidejére essen, talán így könnyebb lesz.
Őnagysága egyre akaratosabb, saját véleménye van mindenről, ha valami nem az ő akarata szerint történik, akkor azonnal ellenállásba kezd. Szerencsére hamar el lehet terelni a figyelmét, de azért elég kellemetlen tud lenni, mikor nagy tömegben elkezd szirénázni (viccen kívül olyan hangot ad ki, mint egy sziréna), és ehhez teljesen komoly, rettenthetetlen fejet vág :)
Egy hete voltunk a gyerekorvosnál, aki mondta, hogy már nem nagyon kéne tápszert ennie Bucinak (WTF???). Ja, mert az egész úgy kezdődött, hogy előző nap telefonon írattam fel, és másnap közölte a betegfelvevő nő, hogy nem írtak fel, mert NEMRÉG írták fel az előző adagot. Na itt eldurrant az agyam, mivel mindig az utolsó doboznál szoktunk menni, és a gyereknek már csak egy adag tápszere volt. Megkérdeztem tőle, hogy mégis ezt hogy gondolták, erre mondja a nő, hogy ő nem tudja, mert nem ő volt tegnap, de nyugodjak meg, menjek haza és telefonálja 1 óra múlva (nyilván ott maradtam, recept nélkül nem voltam hajlandó elmenni), mert akkor rendel a doki. Közben K is találkozott a dokival, és megbeszéltél, hogy egyből fogad minket. Így is lett, felírt Sinlacot és tejpépet, azt mondta, hogy a tejpéppel át fogja aludni az éjszakát. Mondanom sem kell, nem így lett. Első nap el sem fogadta...Se kanállal, se cumiban, se pohárból, se szívószállal, sehogy. Másnap már cumiból sikerült, de 2,5 óra múlva megint éhes lett, ennyit a lassú felszívódásról. Ma fogadta el másodjára kanállal, de most kapott nurofent, mert nagyon be van durranva az ínye szegénynek. Meg még kétszer elfogadta az éjféli etetéskor, de akkor szerintem annyira kómazsák volt, hogy bármi lecsúszott volna.
Két hete elmentünk hármasban bevásárolni, utána meg kimentünk a Duna-partra fagyizni. Buncus persze éppen akkor aludt el, úgyhogy a karikás kendőben folytatta tovább az utat (ami így utólag nagyon megérte az árát, simán alszik benne, és ezerszer könnyebb cipelni is, elmenni ide-oda), fagyiztunk és fel is ébredt. Sétálgatott, vizslát kergetett, csigát gyűjtöttünk, még a vízbe is be akart gázolni egy kacsa miatt. Ja, és folyamatosan kiabált a kenus fiúknak, Szombaton eljött hozzánk apu meg húgom. Itt is aludtak, úgyhogy mindketten kibabázhatták magukat. Elmentünk ebédelni, és a kisasszony egy 12 éves körüli fiúval játszott végig, így mi is tudtunk nyugodtan enni :D
Súly: 11,6 kg
magasság: 80 cm
pelus: most használjuk az utolsó 5-ös pelenkát
fogak: pár napja észrevettem, hogy kibújt az 5.(bal felső kettes), és már aznap látszott az íny alatt a jobb felső kettes is, de ma sajnos nem engedte megnézni, viszont hajlandó volt kanalasat enni, még a tejpépet is betolta ma este (de ezt is csak akkor, amikor K öntözte a szobában a virágot, amint kiment, mintha szájzárat kapott volna), amit fogzástól függetlenül nem volt hajlandó este soha megenni.
Már egyre többet próbál egyedül lépkedni, sokkal magabiztosabb. Eddig talán a legtöbb, amit megtett kb. 15 lépés volt, viszont menet közben ügyesen megáll és irányt vált. Hosszabb távra még azért nem merészkedik, mert fél, járás ügyben teljesen biztonsági játékos. Rengeteget vagyunk a levegőn, imád is kint lenni, ha már látja, hogy nyitom az ajtót, elkezd visítva ugrálni az ölemben. Mikor ki akar menni, vagy mutogat az ajtóra, vagy mutatja, hogy a lábára húzzam fel a cipőjét. Ha kérjük, akkor megmutatja a lábát, vagy az apujáét, és ha kérdezzük tőle, hogy hova kell felhúzni a zoknit, akkor odateszi a lábfejéhez és próbálja felhúzni.
Tegnap voltunk vadasparkban, ahol etettünk állatokat, Buci nagyon élvezte (kivéve a szemtelen, éhenkórász, böhöm kecskéket, tőlük sírva fakadt). Dobálta a baromfiknak a kukoricát, homokozott, kiabált a papagájoknak és folyamatosan be akart nyúlkálni, felébresztette a kisrókákat, nagyon szereti az állatokat. Ma is átmentünk anyuékhoz, annyira szeret ott lenni az udvaron, hogy a déli alvás is kimarad, enni sincs ideje, neki annyi dolga van. Két nap alatt rengeteget sétált, szinte egész nap meg sem állt. Már alig várjuk hogy végre jó meleg legyen és lehessen vele pancsolni. Imádja a vizet és szerintünk biztosan nagyon fogja élvezni, na meg egy kis szín is kéne neki, mire megyünk a tengerpartra, mert jelenleg még nagyon hófehérke. Vettünk neki uv szűrős pólót is, meg néztünk szemüveget, amit folyamatosan letépett magáról és a földhöz vágott (ha ideges, mindig földhöz vág valamit, és ehhez még mérges hangokat is ad ki).
Az alvás a szokásos, éjfél és 4 körül ébred enni, 9-10 között alszik el, és reggel 8 körül ébred. 3 napja már az ágyában altatom, az első este volt egy kis hiszti, kb 10 perc, de nem volt keserves sírás, ma meg már egy hangja sem volt. Sajnos a fogzás nagyon megviselte most szegényt, ma reggel fél 7-kor ébredt, fájt neki a foga, nem is tudott visszaaludni. Kapott nurofent+tápszert, és utána elaludt köztünk a kis sajtkukac. Néha már az autós utazás is egy fokkal jobb, már nincs végig ordítás, van, hogy sikerül egy 20 perces utat is sírás nélkül abszolválni. Éppen ezért a horvát utazást úgy akarjuk időzíteni, hogy az alvásidejére essen, talán így könnyebb lesz.
Őnagysága egyre akaratosabb, saját véleménye van mindenről, ha valami nem az ő akarata szerint történik, akkor azonnal ellenállásba kezd. Szerencsére hamar el lehet terelni a figyelmét, de azért elég kellemetlen tud lenni, mikor nagy tömegben elkezd szirénázni (viccen kívül olyan hangot ad ki, mint egy sziréna), és ehhez teljesen komoly, rettenthetetlen fejet vág :)
Egy hete voltunk a gyerekorvosnál, aki mondta, hogy már nem nagyon kéne tápszert ennie Bucinak (WTF???). Ja, mert az egész úgy kezdődött, hogy előző nap telefonon írattam fel, és másnap közölte a betegfelvevő nő, hogy nem írtak fel, mert NEMRÉG írták fel az előző adagot. Na itt eldurrant az agyam, mivel mindig az utolsó doboznál szoktunk menni, és a gyereknek már csak egy adag tápszere volt. Megkérdeztem tőle, hogy mégis ezt hogy gondolták, erre mondja a nő, hogy ő nem tudja, mert nem ő volt tegnap, de nyugodjak meg, menjek haza és telefonálja 1 óra múlva (nyilván ott maradtam, recept nélkül nem voltam hajlandó elmenni), mert akkor rendel a doki. Közben K is találkozott a dokival, és megbeszéltél, hogy egyből fogad minket. Így is lett, felírt Sinlacot és tejpépet, azt mondta, hogy a tejpéppel át fogja aludni az éjszakát. Mondanom sem kell, nem így lett. Első nap el sem fogadta...Se kanállal, se cumiban, se pohárból, se szívószállal, sehogy. Másnap már cumiból sikerült, de 2,5 óra múlva megint éhes lett, ennyit a lassú felszívódásról. Ma fogadta el másodjára kanállal, de most kapott nurofent, mert nagyon be van durranva az ínye szegénynek. Meg még kétszer elfogadta az éjféli etetéskor, de akkor szerintem annyira kómazsák volt, hogy bármi lecsúszott volna.
Két hete elmentünk hármasban bevásárolni, utána meg kimentünk a Duna-partra fagyizni. Buncus persze éppen akkor aludt el, úgyhogy a karikás kendőben folytatta tovább az utat (ami így utólag nagyon megérte az árát, simán alszik benne, és ezerszer könnyebb cipelni is, elmenni ide-oda), fagyiztunk és fel is ébredt. Sétálgatott, vizslát kergetett, csigát gyűjtöttünk, még a vízbe is be akart gázolni egy kacsa miatt. Ja, és folyamatosan kiabált a kenus fiúknak, Szombaton eljött hozzánk apu meg húgom. Itt is aludtak, úgyhogy mindketten kibabázhatták magukat. Elmentünk ebédelni, és a kisasszony egy 12 éves körüli fiúval játszott végig, így mi is tudtunk nyugodtan enni :D
Húgom, miután elmentek mondta, hogy ő úgy elfárad, de az a lényeg, hogy Buci jól érezte magát velük, még puszikat is kaptak, úgyhogy egy szavuk sem lehet. Mikor mentek el, Bucc már előre elkezdett integetni nekik, és azt is mondta, hogy pá. Már nem egész karral integet, hanem csak a kézfejével, de azzal random az utcán is bárkinek.
Múlt héten evett először fagyit is, citromot kóstoltattam vele, mert abban nincs tej. Fura fejeket vágott először, de nyitotta egyből a száját a következő falatért. Kapott saját tölcsért is, amit először elhajított, mikor meglátta a fagyimat, de utána ráérzett és el sem engedte. Előző hétvégén meg átmentünk anyuékhoz, ahol a kismajom teljesen lefárasztott mindenkit. Folyamatosan mehetnékje volt, és már a füvön is megtett kb 10 lépést egyedül. Meg a kerti csapnál a vödörben talált vizet, amivel azonnal játszani kezdett és csurom vizes lett. Gyors öltözés, majd újra próbálkozott, de addigra kiöntöttük a vizet, aminek nagyon nem örült és ennek hangot is adott. Nyáron valószínűleg sokat leszünk anyuéknál :)
Elérkezett a pakolós korszak is. A konyhában a legalsó fiókot napjában 30-szor pakolja ki, az első útja mindig oda vezet. De bárhol feltalálja magát :)
Elérkezett a pakolós korszak is. A konyhában a legalsó fiókot napjában 30-szor pakolja ki, az első útja mindig oda vezet. De bárhol feltalálja magát :)
Olyan kérdésem van, hogy a horvátokhoz hova mentek? A mi két törzshelyünk nem valami bababarát - tudtok valahol viszonylag-közeli, kevés-turistás, nem-sziklás tengerpartot?
VálaszTörlésMakarskára megyünk, igaz, hogy messze is van, meg kavicsos, de rengeteg kisbabás szokott ott nyaralni, és a város északi részén van egy olyan partszakasz, ahol 1-2 családnyi ficakok vannak, plusz sok fa is van és nincs heringparti, mi imádjuk. :-)
Törlés