Ez a nap hihetetlen volt, csak kapkodtuk a fejünket. Hajnalban szokás szerint közénk jött Buncus aludni, és reggel puszikkal ébresztett minket. Eddig semmi különös, általában így szokott kezdődni a napunk. Majd egész nap ment az apukája után, de mindenhova árnyékként követte és puszikkal halmozta el. Mint aki érezte, hogy este csak kettesben leszünk. Persze K végtelenül élvezte a helyzetet, majd 4 körül fájó szívvel búcsút vett tőlünk. Ekkor jött a délutáni alvás, ami aránylag simán ment, majd mikor felébredt, megtörtént az, amiről hónapok óta csak álmodoztunk. Tehát ébredés után még a mi ágyunkra lepihentünk egy kicsit és Bucival 20 percig teljes nyugalomban, összebújva relaxáltunk. Közben még puszikat is kaptam, meg fogtuk egymás kezét és olyan csodálatos volt az egész, már csak K hiányzott, vele lett volna teljes a családi idill. Aztán még az esti fektetésnél az is történt, hogy a kiságyban felült a térdeire, és a rácsok között tátotta a száját, hogy puszit adjon. Utána megunta a kiságyas altatást, és kivettem a mi ágyunkra (ez a megunta annyit tesz, hogy elkezdte lebontania kiságyra rakott tartókat :D ) Majd mikor már a a nagy ágyon voltunk, úgy aludt el, hogy fogtuk egymás kezét, és közben simiztem a buksiját, majd mikor ezt megunta, lazán levette a kezem és befordult a fal felé. Mikor most este beszéltem K-val, hirtelen mindketten arra gondoltunk, hogy vajon Buci beteg, hogy ennyit relaxált velem, vagy front van, hogy ennyire bújós volt ma, mindenesetre teljes extázisban voltunk egész nap. Bárcsak-bárcsak sokszor csinálná még ezt :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése