K.

5 éve, augusztus 6-án ünnepeltem a 21. szülinapomat. Akkor ismertem meg Őt. A buli után még reggel 7-ig beszélgettünk önfeledten. Már akkor is vicces fiú volt, egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy felmegyek-e hozzá, én meg közöltem Vele, hogy biztos, hogy nem. Sóhajtott egy nagyot és csak ennyit mondott: hála a jó égnek, majd vigyorgott. 

5 év telt el azóta és bebizonyosodott, hogy jók vagyunk együtt, nagyon jók. Nem csupán a szerelmem, hanem a társam, a cinkosom, a szövetségesem. Pedig nem jósoltak nekünk sok időt, tekintve, hogy 18 év van közöttünk, de mi hittünk egymásban, és ez volt a legjobb, amit tehettünk. Nem vagyunk tökéletesek, de egymást nagyon jól kiegészítjük. És hangosak is vagyunk, mint egy igazi olasz család, mert azonnal ki kell mondanunk, ha valami nem tetszik, de fél óra múlva már a vitára sem emlékszünk. 

Egy előző csúnyán végződő kapcsolat miatt nem tudtam bízni, hihetetlenül féltékeny voltam és tudni akartam mindenről. De Ő türelmes volt, és csak mosolygott a dilijeimen, de túl vagyok rajta és benne meg tudok bízni benne. 

Aztán meghoztuk a döntést, amivel egy életre összekötöttük a sorsunkat, de ugye ez sem volt zökkenőmentes. De mellettem állt végig és megtette, amit tudott minden téren. Mikor megszületett Emese, nagyon sokáig kételkedtem. Tudtam, hogy K.nagyon szereti, de annak ellenére, hogy megmondta, hogy ő még annyira nem tud vele mit kezdeni azon kívül, hogy megcsinálja a tápszert, megeteti és szerelmesen néz rá, ezt nem tudtam elhinni. Hihetetlenül túltengtek bennem a hormonok, ami nem igazán segített és úgy éreztem, hogy cserben hagyott. Aztán Emese kimondta azt, hogy apa, majd jöttek az ölelgetések, az összebújások és apa kicsi lánya elmondta az apukájának, hogy mennyire szereti. Ezzel párhuzamosan csodálatos volt látni, hogy azok az Emese körüli teendők, amik eddig szimpla feladatot jelentettek K-nak, fokozatosan átalakultak szeretetteli közös időtöltésekké. Már szívesen viszi le a játszótérre, kéri, hogy menjen vele vásárolni, ugrásra készen várja a másik szobában, hogy Emese szóljon neki altatáskor, hogy jöjjön, várja, hogy legyen valami programom, hogy apa-lánya napot tarthassanak. 

Így már nem félek, mert nagyon jó apa és nagyon jó férj is. És tudom, hogy idő kell majd Neki, de a kisfiúnknak is szerető, gondoskodó apukája lesz.

Hogy a macska rúgja meg :)

Eljött az az idő, mikor nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit mondunk Emese előtt. Valakitől hallotta azt a csodálatos kifejezést, hogy bassza meg. Valamelyik nap éppen nagy munkában volt, és valami nem sikerült, ekkor hangzott el először. A szemeim kikerekedtek, alig tudtam megszólalni, de gyorsan magamhoz tértem és elmagyaráztam a kisasszonynak, hogy ezt nem mondjuk, nagyon csúnya beszéd ez kérem szépen. A következő pár napban még hallottuk tőle néhányszor, volt, hogy szimplán figyelmen kívül hagytuk, de nem segített. Öröm az ürömben, hogy legalább helyesen használja, pl. mikor megbotlik, vagy ledől a nehezen felépített vár és olyan szépen ki tudja mondani, hogy K-val titokban mindig jókat nevetünk rajta. Na és akkor tegnap este megint meghallottam. Közöltem vele, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy megint ezt mondta és hívjuk fel apát, mondja el neki, hogy mi történt, Nézett rám a hatalmas kék, bűnbánó szemeivel, és hívtam is apát, aki sajna nem tudta felvenni. Aztán jött a hízelgés, bájosan nézés puszikkal megspékelve, majd megkérdezte: "anya, megnyugodtál?" Most komolyan ezt kérdezte tőlem a 27 hónapos lányom? :) Egyszerűen imádjuk, és olyan jó, hogy az apukája szemében is a végtelen szeretetet látom, ha ránéz Emesére, de már az is elég, ha csak beszélünk róla.

Most altatásnál meg olyan cuki volt, a tesójának is jó éjszakát kívánt :) 

A 27 hónapos és a 19 hetes

Ma voltunk a 2. genetikai uh-n, és szerencsére minden rendben a babánkkal. Most harmadjára mondták, hogy kisfiú, amit már az elejétől éreztem. K. egy picit csalódott volt, mikor a 13. héten megtudtuk, mivel ő még egy kis hercegnőt szeretett volna. Szerencsére 1 nap alatt megemésztette és azóta is boldogan mondogatja, hogy lesz egy kisfia is. Mindkét gyermekünk produkálta magát a vizsgálat alatt, kisfiúnktól kaptunk egy édes mosolyt, amit sikerült megörökíteni, a kisasszony pedig folyamatosan konzultált a dokival, hogy mit művel a tesójával és az anyukájával. A vizsgálat után megkérdezte, hogy "meggyógyult tesóm?" (dokit a betegségekkel/szurival köti össze), majd elköszönésnél: "szia, jövünk máskor is" mondattal kitáncolt a vizsgálóból. Igazi cserfes kislány, be nem áll a szája, és ezt mi annyira élvezzük.

Októberben kezdjük a bölcsis beszoktatást, várom is és rettegek is egyszerre, egyrészt tudom, hogy én már kevés vagyok neki, és nagyon igényli a társaságot, másrészt meg már a gondolattól is egy merő görcs leszek, hogy a kicsi lánykámról más fog gondoskodni napi 8 órán keresztül. Viszont egy pozitívum, hogy a gondozónénik  szimpik mindhármónknak. Mikor voltak családlátogatáson, Buni úgy viselkedett velük, mintha már régóta ismerné őket, beszélgetett velük, énekelt, végig produkálta magát. Olyan jó lenne, ha jól érezné ott magát.

Voltunk még egy utolsó mininyaraláson a Balatonnál is apummal meg húgommal, de a szállás, amit foglaltam, borzasztó volt. Penészes volt mindkét szoba fürdője, úgyhogy el is jöttünk. Mivel augusztus utolsó hétvégéje volt, 0 esélyünk volt új szállást találni. Olyan 3 óránkba került, míg Veszprémben találtunk egy hotelt, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Pláne, hogy nekem és Buninak túl hideg lett volna a Balaton, így viszont a wellnessben tudtunk fürdeni, és ami a legjobb, senki sem volt rajtunk kívül. Voltunk az állatkertben is, de ezt a programot egy ideig jegeljük, mert egyedül a tengerimalacok, fókák, pingvinek és a bárányok érdekelték Emesét, utóbbiakat még meg is simogatta (mind a min. 20 állatot), és leginkább a játszótér kötötte le.

Hova tűnt az a kicsi csomag, akit hazahoztunk a kórházból? Az idő csak rohan, mi meg alig bírunk vele lépést tartani. A csöpp kis babánk május 28-án 2 éves lett. Azóta is emlegeti a Bogyó és Babócás csokitortákat, a gyertyákat és a meglepiket. Már 14 kg és 94 cm. Mondatokban beszél, olyanokra figyelmeztet, hogy idézem Anya ne nyúlj hozzá, nagyon veszélyes (apa parfümjére éppen). Vagy mikor megyünk a boltba és jön egy autó, megfogja a kezem, félrehúz két parkoló autó közé, és szól, hogy autó jön. Imádjuk és élvezzük minden pillanatát, ahogy töri a kis fejét, ahogy próbálja kifejezni magát, ahogy odajön és megölel, ahogy beszélgetünk, hogy egész nap mosolyog, fel sem lehet sorolni...  Nagyon szerencsések vagyunk Vele, a dackorszak eddig elkerült minket (gyorsan le is kopogom), szinte mindent meg lehet vele beszélni, persze van benne akarat, de ennek meg kifejezetten örülök, és élvezem is, ahogy harcol az akaratáért, nagyon cukker olyankor. Vannak szokásai, amik nagyon fontosak neki, pl. az esti rituálé, amikor a fürdés után fogmosás közben a finger songot kell énekelni, utána a szobájában a párnája mellé kell készíteni a tejcsit, a vizes cumit és Benőt, majd a "vijágos tajómmal" kell betakargatni. Az altatást mindig én kezdem, addig K a másik szobában indulásra készen vár, hogy hívja a kislánya. Ilyenkor én ki vagyok parancsolva a szobából, és apukájával alszik el, aki persze olvadozik. 

Egy kis füzetbe írom a vicces beszólásait, már amikor sikerül, és ezeknek egy külön posztot szánok.

Éééés kisbabát várunk :) Ma vagyok 11 hetes, és 27-én megyünk genetikai uh-ra, remélem minden rendben lesz! :)))

Karácsony, Szilveszter, 19 hónapos, tarara

Az ünnepek szerencsére nagyon jól teltek, a fát már 22-én este feldíszítettük K-val, másnap volt is nagy meglepetés. Buninak nagyon tetszett a fa, de annak ellenére, hogy felraktuk a komódra, a legalsó ágakon még így is elérte a lelógó díszeket. Azért nem 24-én díszítettünk, mert sajnos aznap K-nak dolgoznia kellett. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz az ünnepi menüt megcsinálni, de a francia- és burgonyasalit már előző nap megcsináltam, így aznapra maradt a halászlé, a rántott ponty és a töltött pulykamell. Szerencsére Buni csodálatos kiskukta, sózásban, borsozásban profi, páratlan ügyességgel keveri fel a tojást a panírhoz (jut eszembe, múltkor csináltunk tojásrántottát és maradt a konyhapulton egy kis cukros fahéj. Egyszer csak odanéztem, és a kisasszony már mondta is, hogy sóóóóó, és szakszerűen beletette a fahéjas cukrot tojásba). Nagyon jól sikerült az este, igazi meghitt este volt, Buncussal csinosan felöltöztünk, mire apa hazaért. Mikor a fa alá bekerültek az ajándékok, mondtuk, hogy melyik az övé, majd türelmetlenül elkezdte kicsomagolni. Két babát kapott, mindkettőhöz pólya, csörgő, ruha, cumik voltak, nagyon örült nekik. Egész este hurcolta magával őket, és egész hamar kisajátította a babák cumiját. Annyira fel volt pörögve, hogy este közel 2 óra volt, mire elaludt. Voltunk anyáéknál másnap, tőlük kapott a babákhoz babakocsit, amit azóta is imád. Na ekkor már a napközbeni alvást is kihagyta, csak a kocsiban aludt el, mikor mentünk haza. Még akkor is horkolt, mikor felhoztam, majd mikor letettem az ágyra, hogy leöltöztessem, hirtelen felpattant, kiment az előszobába, majd még egy órán keresztül tologatta a babakocsit. Másnap jött apum meg a húgom, apa csak 2 éjszakát tudott maradni a munka miatt, de húgom csak 30-án ment haza. Szilveszterkor kicsit féltünk, hogy majd félni fog a durrogtatástól, szerencsére alaptalanul. Buni ugyanis minden durranáskor kérte, hogy vegyem fel, és azonnal menjünk az ablakhoz tüzijátékot nézni. Idén még úgy döntöttünk, hogy a szokásos időben letesszük aludni, majd jövőre csinálunk neki kis itthoni bulit. Átaludta az éjféli nagy durrogtatásokat, így K-val az erkélyről 1-1 pohár pezsgővel köszöntöttük az új évet, bízva,hogy ez az év is legalább olyan jó lesz, mint az előző.  A lényeg, hogy a mi örökké mosolygó kislányunk imádta az egész ünnepi felfordulást.

Annyira, de annyira elkezdett fejlődni, és ezzel együtt egyre huncutabb. Van neki mindig kirakva valamilyen rágcsa, ha megkívánná. Na valamelyik nap éppen a konyhában voltunk, és kérdeztem tőle, hogy kaphatok-e én is. Erre fogta magát, berakta a sarokba a tálat, majd szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy nincs. K-val köpni-nyelni nem tudtunk. Nyilván megbeszéltük vele, hogy ez nem volt szép dolog, de basszus, én nem gondoltam, hogy egy 1,5 éves már tud füllenteni.

Ma először elénekelte a hinta palintát, ami így hangzott: hinta hinta hinta hinta du (duna) du du du zsupp, és még a ritmus is rendben volt. Már kezd tőmondatokat mondani, pl. apa el, nincs (apa elment dolgozni, nincs itthon). Most abban a fázisban vagyunk, hogy rengeteg mondandója van, csak sajnos a szókincse még nem elég ehhez, pedig már rengeteget gyarapodott. Már telefonál papával, nagyival, dédivel, elkéri a telefont és a saját kis szókincsével beszél is velük, hihetetlenül cuki. Meg imádta a havat, már mikor az ablakból néztük, akkor odáig volt. Majd alvás után lementünk játszani, először fura volt neki, de mikor rajzoltam neki egy szívet a hóba, nagyon tetszett neki, és ő is rajzolt nekem. Mikor csináltam neki hógolyót, azonnal meg is nyalta, és egyből mondta, hogy fi fi (finom), aztán megbeszéltük persze, hogy nem kéne megenni. Kipróbálta a szánkót is, amitől először félt, majd a kis barátnőjével hajlandó volt felülni rá és nagyon élvezte. 

Írtam már arról,hogy Buni retteg a wc-től, a bilitől, és fogalmam sincs, hogy miért, viszont ma történt valami, ami talán magyarázatot ad. Engedtük a vizet, leöltöztettem a kisasszonyt és megkérdeztem, hogy kell-e pisilnie. Nyilván elkezdte rázni a fejét, hogy nem, de valamiért nagyon be akart mászni a vízbe, pityergett, pedig mondtam neki, hogy nem kell félnie, nem kell pisilnie, ha nem akar (mármint a wc-be), de csak nem nyugodott meg. Beültettem a kádba, de még mindig rettenetesen feszült volt, nem is értettem. Mondtam neki, hogy nincsen semmi baj, semmi olyasmit nem kell csinálnia, amit nem szeretne, de elkezdett terelni, hogy mossuk meg inkább a haját. Majd mikor felállt, hogy megmosakodjon, megint elkezdett sírni, meg pisilni, de csak piciket, mintha visszatartaná. Na és ekkor jött az ötlet, hogy lehet, hogy nem is magától a bilitől meg a wc-től fél, hanem a pisiléstől? Úgy értem nem akarja elveszíteni (mintha olvastam volna, hogy úgy tudnak hozzá ragaszkodni, mintha a részük lenne)? Teljesen tanácstalan vagyok, és a szívem szakad meg, hogy ettől retteg. Mindig jön velem, mikor megyek wc-re és még mondja is, hogy pisi. Már hónapok óta fél ettől, nem tudom, hogy segíthetnénk rajta. Valakinek valami ötlet?

Best of Buci

Már említettem, hogy elkezdtem egy füzetbe írni a számomra fontosabb pillanatokat. A Best of Buci bejegyzésekben ezeket fogom megörökíteni.

2015.09.11. 

- elkobozta az egyik hajgumimat, kis idő múlva kérem tőle. Szemrebbenés nélkül elővette a szekrényéből és átadta 

- pálcával a hűtő alól kipiszkált egy ősrégi sültkrumplit, majd vigyorogva a szájába tömte

- hozott egy csattot és mondta is, hogy "csa"

09.12.

- lábujjhegyen mászkál

- nagyival mondta: lab (labda), lá (lánc)

- az Auchanban egyedül tolta a csordultig telepakolt bevásárlókocsi. Nem engedte, hogy hozzáérjünk és tök viccesen nézett ki mert olyan volt, mintha magától menne a kocsi

09.13.

- délutáni alvás apával, majd mikor felébredt, K kezébe nyomta a cumit és mutatott a konyhárra, hogy onnan hozhatja is a vizet

- éjféli etetés: Buci visszaaludt, mire készen lettem a tápszerrel. Kétszer megráztam a cumit a feje mellett és már nyitotta is a száját

09.14.

- félig-egyedül felvette a nadrágját

- sssz (kígyó)

- páh (háp)

- meglettek az eldugott fogkefék...

09.19. 

- belepisilt a wc-be

09.21.

- megint pisilt a wc-be, majd a kezébe adtam egy darab wc-papírt, és megtörölte vele a nuniját

09.24.

- apa zuhanyzás után megkérte, hogy hozzon neki egy alsógatyát. Buni bement a nagyszobába, kivett K fiókjából egyet, majd bevitte neki a fürdőbe

- belekakilt a wc-be, majd a kilépő szőnyegre is csinált egy csomagot

10.06.

- megijedhetett valamitől, mert nem hajlandó ráülni a wc-re (azóta azt már sikerült kideríteni, hogy a lehúzott vízhez van köze, de erre majd visszatérünk, ha már el is tudja mondani, mert az ööööö egyelőre nem világít rá kellőképpen a probléma forrására)

- mikor este elmostam a cumikat, odahúzta a széket a mosogatóhoz, hogy segítsen, és ő pakolta bele a cumikat a szárítóba

10.07.

- továbbra is fél a wc-re üléstől, nem is erőltetem, viszont mikor jöttünk ki a fürdőből, integetett és puszit dobott neki

- kivette K kezéből a farmerját és betette a szekrénybe

10.21.

- levettem reggel az alvós pólómat, letettem az ágyra, amíg felöltöztem, de Buni gyorsabb volt, mire észrevettem már be is pakolta a mosógépbe

10.22. 

- megtanult magától pörögni

11.06.

- kiporszívózta magának az orrát (rendesen, alaposan)

11.07.

- reggel úgy ébresztett minket, hogy csepegtetett az orrunkba

11.17. 

- tisztán kimondta, hogy ANYA <3 

- puszi közben belebüfizett a számba

11.29.

- Buncus az ágyon pörgött és orral eltalálta a falat. Szegény sérült Bucim sírt is, majd rámutatott az orrára, és mondta, hogy fááá (fáj)

11.30.

- voltunk játszóházban, Buncus nagyon élvezte (mi is)

12.02. 

- APA, azóta bőszen ismételgeti, mondanom sem kell, K-val madarat lehetne fogatni

12.03.

- zuhanyoztam, Buci akkor ébredt és a szobája ajtajából elkezdett kiabálni, hogy anya-anya, majd közölte, hogy zu (zuhanyzik), és integetett

- K kiment a szobából, Buci kiabált utána, hogy apa-apa. K visszajött, kérdezte tőle, hogy szóltál,kicsi szívem? Buci rá se nézett, csak vigyorgott, apa kiment, Buncus ismét kiabált - és ezt vagy 5-ször elismételték

- mondogatta, hogy kaka, és tényleg volt a csomagban

12.04.

- reggel arra keltem, hogy ült mellettem az ágyon, simogatta a fejem, és mondogatta, hogy apa-apa (K már elment dolgozni)

+ papa ment el, Buni már előre integetett, majd szegény apum még ki se lépett a lakásból, Buncus már zárta is rá az ajtót

 

18 hónapos lett

A legutóbbi összefoglaló már nagyon régen volt, rengeteg dolog történt azóta.

Buncus activity üzemmódból kezd átváltani beszélgetősbe. Nagyon sok mindent ki tud már fejezni szavakkal/félszavakkal, amit egyelőre csak én, párszor már K is megért. Amik eszembe jutnak:

ANYA (nov. 17.)- ezt gyönyörűen, tisztán ki tudja mondani, és arra is 1 nap alatt rájött, hogy ha valami rosszat csinál, ez amolyan varázsszóként működik, mert egyszerűen elolvadok tőle...

APA - ezt most a napokban kezdte el mondogatni

ke - keri/keverni

fö - föl (ha azt szeretné, hogy feldobjuk neki a labdát)

só

ví - víz

dabda/bda - labda

kaka

nu - nuni

bi - bibi, amit mindig meg kell puszilni

szá - száj

sze - szem

sá - sál

tüt - csüccs
papa, mama, baba
ze - zene
fo - forró
hi - hideg

mi - micimackó
po - porszívó
fá -fáj, és mutatja, hogy hol (jön a 4 szemfoga + lehorzsolta az orrát)

Evés

Már nagyrészt önállóan, asztalnál eszik. A levest is szépen megeszi kanállal. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kéne ráadni evős, vízhatlan hosszúujjút, de már alakul. Mikor éppen olyan kedve van, akkor K-tól és tőlem is elcsen 1-2 falatot, vagy közösen lapátoljuk a szájába az ételt. Kezdem rávenni, hogy ne úgy jelezze, hogy már nem kér, hogy az utolsó falatot kiköpi, hanem legalább rázza a fejét, hogy elég volt. Ez néha sikerül, vagy azzal jelez, hogy elkezd integetni a tányérnak. Ez amúgy egy nagyon szívmelengető szokása, fürdéskor is, ha végeztünk, elpakolja a játékát, kihúzza a dugót és elköszön mindentől. Ez az elköszönős dolog akkor is nagyon jól hasznosítható, ha a Rossmannból el kéne már indulni, mert ott van gyerek bevásárlókocsi, és azzal mindig kell menni egy kört. De már nagyon ügyesen visszatolja a helyére, ha végeztünk és el is köszön tőle. Bár múltkor már a Spar közepén (szemben van a Rossmannal) elkezdett hisztizni és húzott, hogy menjünk már oda, ez itt most nagyon uncsi, és nem lehetett rá sehogy hatni...Hát megizzadtam, mire bevásároltunk.

Imádja a zöldségeket, főzelékeket, leveseket, viszont a gyümölcsök továbbra sem a kedvencei. Egyedül a banán meg az alma az, amit elfogad, mást nem igazán. Levesekből simán megeszik két tányérral is, a krémlevesekhez általában teljes kiőrlésű pirítóst szoktunk enni, és mivel ő is mindent megkóstol, amit mi eszünk, kis falatokat tépkedtem neki a levesbe. Következő alkalommal már magának tépkedte bele, nagyon cuki volt.Ja, és megtanult koccintani pohárral, nagyon élvezi.

Fürdés

Már megmossa a haját, sőt, egyenesen kikéri magának, ha bele merek kontárkodni a munkájába. Ezen kívül a hasát, nuniját, lábfejét is megmossa. A lábujjak közötti szöszmentesítés nagyon fontos napi teendője. Ha nem tudja önállóan megoldani, odatartja nekem a tappancsát, hogy ugyan segítsek már, majd le is ellenőrzi, hogy precízen dolgoztam-e. Volt olyan is, hogy megfogta a kisujjam, és azzal tisztogatta.

Nagyon szeret bújócskázni, vagy az ajtó mögé bújik el, vagy csak a két kezét teszi a szeme elé és hangosan kacag hozzá. Imád duplózni, fa építőkockával kígyót építeni, rajzolni. Eddig lehetetlenség volt rávenni arra, hogy leüljön 2 percre is akár, amíg mesét olvasok neki (a könyveket imádja, de inkább magának olvas, biztos béna vagyok - amikor mondom neki, hogy anya most béna volt, mert szokásomhoz híven leejetek/eltörök/elrontok valamit vagy csak magamban teszek kárt, akkor mindig hangosan kinevet :D ). Na de most... altatáskor mindig olvasok neki, na azon 10/9-szer elalszik. 

Alvás

Szeptember végén volt 3 éjszaka, amikor ismét a saját ágyában aludt úgy, hogy leszereltük a rácsokat. Ugye a nyaralás előtt is egyre többet aludt velünk, Makarskán adott volt, hogy közöttünk alszik, aztán itthon is, viszont az ágyunk nem a legnagyobb, és a szoba paraméterei, illetve rossz kialakítása miatt sem lehet betenni nagyobbat. Ezután fokozatosan visszajött hozzánk éjszaka, így inkább már nem is próbálkoztunk többet, ha őt nem zavarja a kicsi hely, akkor ennek mi csak örülünk, mert így egész éjszaka érezhetjük az illatát, ölelését meg a rúgásokat. Valamelyik éjszaka Buni befészkeltem magát K-hoz kiskiflibe, reggel mondja K, hogy már úgy fájt a háta, de nem volt szíve megfordulni. 

Annyira cuki, ahogy megpróbál mindenben segíteni, a porszívóért rendesen harcolni kell vele. Múltkor bementünk a spejzba, ahol a porszívó is van, és nem volt hajlandó elmozdulni onnan, és csak hajtogatta, hogy po-po. Hiába mondtam, hogy felrakjuk a mosást, utána megyünk porszívózni, nem hatott a hiszti ellen. Nagy nehezen belement, majd egy idő után már ő akarta a rendes porszívót használni (úgy szoktunk porszívózni - hogy haladjunk is - hogy én porszívózok, Buni meg megkapja a szőnyeghez való fejet, és így tudunk egyszerre dolgozni. Ezt már annyira megszokta, hogy az apja, mikor becsukta a spejz ajtaját úgy, hogy a kisasszony még nem hozta ki a kellékét, keservesen elkezdett sírni.) A főzésben is nagyon profi már, ha mondom neki, hogy hozzunk krumplit, hagymát, már megy is a spejzba. Tudja, hogy a hámozó mire való, megmossa, kóstolja a zöldségeket, együtt keverjük a habarást, meg a nem melegítendő dolgokat, mosogatásnál elöblíti a kisebb tálakat, műanyag kanalakat, és berakja a csepegtetőbe, ha kinyitom a sütőt, és előtte mondom neki, hogy forró, menjen addig az ajtóhoz, akkor ott vár addig, amíg nem szólok, hogy visszajöhet, portörlésnél már veszi is a papírtörlőt, próbálja az ablaktisztítóval befújni a tükröt, és mikor én befújom neki, ő letörölgeti (neki van egy ugyanolyan spricni vízzel töltve), kérésre kidobja a ruháit a szennyesbe, segít a ruhákat a szárítóhoz vinni, adogatja, kirázza őket, meg azt játszuk, hogy a ruhát a magasba emelem, ő meg kacagva-sikongatva próbálja elkapni, együtt csíptetjük fel a zoknikat, harisnyákat (az egyik bugyimat valamiért nagyon szereti, mindig lelopja a szárítóról és felveszi), elpakolja a helyére K zoknijait, alsónadrágjait, és a sajátjait (3 különböző helyre), szétválogatva rakja el a duplót és az építőkockákat (bár múltkor csak negyedórás könyörgés, győzködés után pakolta őket el), tudja, melyik fiókban vannak a ceruzák. Annyira őszintén érdekli minden, amit csinálunk, és kivétel nélkül mindenben szeretne részt venni. Csak annyiban korlátozzuk, amennyi a biztonsága érdekében szükséges. És igen, szoktak hatalmas hisztik lenni, igen olyan is van, hogy én is ingerült leszek, tudom, nem vagyok tökéletes, de ami tőlem telik, azt megteszem. 

Papától anno kapott egy nagy micimackót, amit ezelőtt is nagyon szeretett, de mióta beteg volt, Benő kicsit háttérbe szorult, már csak alvásoknál fontos a jelenléte. Történt ugyanis, hogy november elején Buncus csúnyán megfázott. Mivel az orrát napi nagyon sokszor kellett porszívózni, kitaláltam, hogy akkor Micinek is kiporszívózzuk, hátha akkor nem fog sírni. Miközben Mici orrát porszívóztam, Buci ölelgette, puszilgatta, bőszen simogatta, majd mikor végeztünk mindkettőjükkel, a végterméket boldogan mutatta K-nak. Sajnos középfülgyulladása lett, meg a szemén is kijött az árpa, úgyhogy szerencsétlen gyereknek nem volt olyan lyuk a fején, amibe nem csepegtettünk. Buni annyira megszokta a rutint, hogy valamelyik reggel úgy ébresztett minket, hogy a cseppentőt először K-nak, majd nekem is belenyomta az orrunkba. Szerencsére hamar túl volt rajta, és különösebben nem látszott rajta, hogy beteg. Azóta Micivel elválaszthatatlanok, hozza magával a konyhába, felülteti az egyik székre (múltkor nem engedte K-t leülni, mert ott Mici ült, úgyhogy ki kellett hozni a kisszékét, és mellé ültetni Micit), visszük magunkkal fürdeni, meg aludni is csak vele lehet. 

Folyt. köv.