Hova tűnt az a kicsi csomag, akit hazahoztunk a kórházból? Az idő csak rohan, mi meg alig bírunk vele lépést tartani. A csöpp kis babánk május 28-án 2 éves lett. Azóta is emlegeti a Bogyó és Babócás csokitortákat, a gyertyákat és a meglepiket. Már 14 kg és 94 cm. Mondatokban beszél, olyanokra figyelmeztet, hogy idézem Anya ne nyúlj hozzá, nagyon veszélyes (apa parfümjére éppen). Vagy mikor megyünk a boltba és jön egy autó, megfogja a kezem, félrehúz két parkoló autó közé, és szól, hogy autó jön. Imádjuk és élvezzük minden pillanatát, ahogy töri a kis fejét, ahogy próbálja kifejezni magát, ahogy odajön és megölel, ahogy beszélgetünk, hogy egész nap mosolyog, fel sem lehet sorolni...  Nagyon szerencsések vagyunk Vele, a dackorszak eddig elkerült minket (gyorsan le is kopogom), szinte mindent meg lehet vele beszélni, persze van benne akarat, de ennek meg kifejezetten örülök, és élvezem is, ahogy harcol az akaratáért, nagyon cukker olyankor. Vannak szokásai, amik nagyon fontosak neki, pl. az esti rituálé, amikor a fürdés után fogmosás közben a finger songot kell énekelni, utána a szobájában a párnája mellé kell készíteni a tejcsit, a vizes cumit és Benőt, majd a "vijágos tajómmal" kell betakargatni. Az altatást mindig én kezdem, addig K a másik szobában indulásra készen vár, hogy hívja a kislánya. Ilyenkor én ki vagyok parancsolva a szobából, és apukájával alszik el, aki persze olvadozik. 

Egy kis füzetbe írom a vicces beszólásait, már amikor sikerül, és ezeknek egy külön posztot szánok.

Éééés kisbabát várunk :) Ma vagyok 11 hetes, és 27-én megyünk genetikai uh-ra, remélem minden rendben lesz! :)))