Eljött az az idő, mikor nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit mondunk Emese előtt. Valakitől hallotta azt a csodálatos kifejezést, hogy bassza meg. Valamelyik nap éppen nagy munkában volt, és valami nem sikerült, ekkor hangzott el először. A szemeim kikerekedtek, alig tudtam megszólalni, de gyorsan magamhoz tértem és elmagyaráztam a kisasszonynak, hogy ezt nem mondjuk, nagyon csúnya beszéd ez kérem szépen. A következő pár napban még hallottuk tőle néhányszor, volt, hogy szimplán figyelmen kívül hagytuk, de nem segített. Öröm az ürömben, hogy legalább helyesen használja, pl. mikor megbotlik, vagy ledől a nehezen felépített vár és olyan szépen ki tudja mondani, hogy K-val titokban mindig jókat nevetünk rajta. Na és akkor tegnap este megint meghallottam. Közöltem vele, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy megint ezt mondta és hívjuk fel apát, mondja el neki, hogy mi történt, Nézett rám a hatalmas kék, bűnbánó szemeivel, és hívtam is apát, aki sajna nem tudta felvenni. Aztán jött a hízelgés, bájosan nézés puszikkal megspékelve, majd megkérdezte: "anya, megnyugodtál?" Most komolyan ezt kérdezte tőlem a 27 hónapos lányom? :) Egyszerűen imádjuk, és olyan jó, hogy az apukája szemében is a végtelen szeretetet látom, ha ránéz Emesére, de már az is elég, ha csak beszélünk róla.
Most altatásnál meg olyan cuki volt, a tesójának is jó éjszakát kívánt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése