Karácsony, Szilveszter, 19 hónapos, tarara

Az ünnepek szerencsére nagyon jól teltek, a fát már 22-én este feldíszítettük K-val, másnap volt is nagy meglepetés. Buninak nagyon tetszett a fa, de annak ellenére, hogy felraktuk a komódra, a legalsó ágakon még így is elérte a lelógó díszeket. Azért nem 24-én díszítettünk, mert sajnos aznap K-nak dolgoznia kellett. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz az ünnepi menüt megcsinálni, de a francia- és burgonyasalit már előző nap megcsináltam, így aznapra maradt a halászlé, a rántott ponty és a töltött pulykamell. Szerencsére Buni csodálatos kiskukta, sózásban, borsozásban profi, páratlan ügyességgel keveri fel a tojást a panírhoz (jut eszembe, múltkor csináltunk tojásrántottát és maradt a konyhapulton egy kis cukros fahéj. Egyszer csak odanéztem, és a kisasszony már mondta is, hogy sóóóóó, és szakszerűen beletette a fahéjas cukrot tojásba). Nagyon jól sikerült az este, igazi meghitt este volt, Buncussal csinosan felöltöztünk, mire apa hazaért. Mikor a fa alá bekerültek az ajándékok, mondtuk, hogy melyik az övé, majd türelmetlenül elkezdte kicsomagolni. Két babát kapott, mindkettőhöz pólya, csörgő, ruha, cumik voltak, nagyon örült nekik. Egész este hurcolta magával őket, és egész hamar kisajátította a babák cumiját. Annyira fel volt pörögve, hogy este közel 2 óra volt, mire elaludt. Voltunk anyáéknál másnap, tőlük kapott a babákhoz babakocsit, amit azóta is imád. Na ekkor már a napközbeni alvást is kihagyta, csak a kocsiban aludt el, mikor mentünk haza. Még akkor is horkolt, mikor felhoztam, majd mikor letettem az ágyra, hogy leöltöztessem, hirtelen felpattant, kiment az előszobába, majd még egy órán keresztül tologatta a babakocsit. Másnap jött apum meg a húgom, apa csak 2 éjszakát tudott maradni a munka miatt, de húgom csak 30-án ment haza. Szilveszterkor kicsit féltünk, hogy majd félni fog a durrogtatástól, szerencsére alaptalanul. Buni ugyanis minden durranáskor kérte, hogy vegyem fel, és azonnal menjünk az ablakhoz tüzijátékot nézni. Idén még úgy döntöttünk, hogy a szokásos időben letesszük aludni, majd jövőre csinálunk neki kis itthoni bulit. Átaludta az éjféli nagy durrogtatásokat, így K-val az erkélyről 1-1 pohár pezsgővel köszöntöttük az új évet, bízva,hogy ez az év is legalább olyan jó lesz, mint az előző.  A lényeg, hogy a mi örökké mosolygó kislányunk imádta az egész ünnepi felfordulást.

Annyira, de annyira elkezdett fejlődni, és ezzel együtt egyre huncutabb. Van neki mindig kirakva valamilyen rágcsa, ha megkívánná. Na valamelyik nap éppen a konyhában voltunk, és kérdeztem tőle, hogy kaphatok-e én is. Erre fogta magát, berakta a sarokba a tálat, majd szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy nincs. K-val köpni-nyelni nem tudtunk. Nyilván megbeszéltük vele, hogy ez nem volt szép dolog, de basszus, én nem gondoltam, hogy egy 1,5 éves már tud füllenteni.

Ma először elénekelte a hinta palintát, ami így hangzott: hinta hinta hinta hinta du (duna) du du du zsupp, és még a ritmus is rendben volt. Már kezd tőmondatokat mondani, pl. apa el, nincs (apa elment dolgozni, nincs itthon). Most abban a fázisban vagyunk, hogy rengeteg mondandója van, csak sajnos a szókincse még nem elég ehhez, pedig már rengeteget gyarapodott. Már telefonál papával, nagyival, dédivel, elkéri a telefont és a saját kis szókincsével beszél is velük, hihetetlenül cuki. Meg imádta a havat, már mikor az ablakból néztük, akkor odáig volt. Majd alvás után lementünk játszani, először fura volt neki, de mikor rajzoltam neki egy szívet a hóba, nagyon tetszett neki, és ő is rajzolt nekem. Mikor csináltam neki hógolyót, azonnal meg is nyalta, és egyből mondta, hogy fi fi (finom), aztán megbeszéltük persze, hogy nem kéne megenni. Kipróbálta a szánkót is, amitől először félt, majd a kis barátnőjével hajlandó volt felülni rá és nagyon élvezte. 

Írtam már arról,hogy Buni retteg a wc-től, a bilitől, és fogalmam sincs, hogy miért, viszont ma történt valami, ami talán magyarázatot ad. Engedtük a vizet, leöltöztettem a kisasszonyt és megkérdeztem, hogy kell-e pisilnie. Nyilván elkezdte rázni a fejét, hogy nem, de valamiért nagyon be akart mászni a vízbe, pityergett, pedig mondtam neki, hogy nem kell félnie, nem kell pisilnie, ha nem akar (mármint a wc-be), de csak nem nyugodott meg. Beültettem a kádba, de még mindig rettenetesen feszült volt, nem is értettem. Mondtam neki, hogy nincsen semmi baj, semmi olyasmit nem kell csinálnia, amit nem szeretne, de elkezdett terelni, hogy mossuk meg inkább a haját. Majd mikor felállt, hogy megmosakodjon, megint elkezdett sírni, meg pisilni, de csak piciket, mintha visszatartaná. Na és ekkor jött az ötlet, hogy lehet, hogy nem is magától a bilitől meg a wc-től fél, hanem a pisiléstől? Úgy értem nem akarja elveszíteni (mintha olvastam volna, hogy úgy tudnak hozzá ragaszkodni, mintha a részük lenne)? Teljesen tanácstalan vagyok, és a szívem szakad meg, hogy ettől retteg. Mindig jön velem, mikor megyek wc-re és még mondja is, hogy pisi. Már hónapok óta fél ettől, nem tudom, hogy segíthetnénk rajta. Valakinek valami ötlet?