Tegnap, eme jeles nap alkalmából (vagyis inkább a szép idő és K szabadideje miatt) eldöntöttük, hogy kipróbáljuk, hogy milyen is Bucival étterembe menni. Voltunk már régebben is, de akkor még nem mászott, és a babakocsit is jobban bírta, és simán végigaludta az egész romantikázást. A kisasszony úgy viselkedett, mintha minden héten étterembe járó úrinő lenne. Kedvesen mosolygott és csacsogott a pincérekkel, nem sírt egy percig sem, úgyhogy egy szavunk sem lehet. Jó, néha rá kellett szólni, hogy ne kiabáljon annyira örömében, meg hogy a tányéroknak/poharaknak az asztalon, és nem a földön a helye, de összességében úgy látjuk, vihetjük máskor is. Ja, és még a sültkrumplimból is kunyerált és be is jött neki, de levontuk a megfelelő tanulságot, legközelebb kérünk etetőszéket is, mert akkor nem kell felváltva ennünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése