Nemrég végeztünk a bevásárlással, benéztünk apához is, persze csak a körutunk végén aludt el a kisasszony, úgyhogy még élveztük egy picit a napsütést a parkban. Hazajöttünk, jött a játék, aztán hirtelen elkezdett sírni és négykézláb kibattyogott a konyhába, jelezvén, hogy ő bizony nagyon éhes, úgyhogy mozogjak már egy kicsit, na. Mikor látta, hogy hozom a joghurtját, jött az etetőszékhez és már nyoma sem volt a sírásnak, okos ez a gyerek. Utána gondolkoztam, hogy mért a konyhába ment, mert az etetőszéke a nappaliban van,aztán rájöttem, hogy vsz azért asszociál a konyhára kajaügyben, mert általában viszem magammal mindig tápszert csinálni, és olyankor is tök tudálékosan mondja, hogy hö hööööööö, szóval biztosan tudja, hogy az minden elemózsia lelőhelye.
Meg tegnap este lefektettem, aztán 11 körül elkezdett keservesen sírni, kivettem, mert nem igazán akart megnyugodni (máskor simán elég ha megkapja a vizét, már alszik is tovább), szóval kivettem, átölelte a nyakam, és odafúrta a kis fejét is. Majd visszaaludt, de mikor próbáltam visszatenni a kiságyba, megint elkezdett sírni, úgyhogy jött mellém az ágyba, és ott is csak úgy aludt vissza, hogy az arcával az arcomhoz bújt és fogta a kezem, hát én teljesen kész voltam, imádom az ilyen pillanatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése