Hova tűnt az a kicsi csomag, akit hazahoztunk a kórházból? Az idő csak rohan, mi meg alig bírunk vele lépést tartani. A csöpp kis babánk május 28-án 2 éves lett. Azóta is emlegeti a Bogyó és Babócás csokitortákat, a gyertyákat és a meglepiket. Már 14 kg és 94 cm. Mondatokban beszél, olyanokra figyelmeztet, hogy idézem Anya ne nyúlj hozzá, nagyon veszélyes (apa parfümjére éppen). Vagy mikor megyünk a boltba és jön egy autó, megfogja a kezem, félrehúz két parkoló autó közé, és szól, hogy autó jön. Imádjuk és élvezzük minden pillanatát, ahogy töri a kis fejét, ahogy próbálja kifejezni magát, ahogy odajön és megölel, ahogy beszélgetünk, hogy egész nap mosolyog, fel sem lehet sorolni...  Nagyon szerencsések vagyunk Vele, a dackorszak eddig elkerült minket (gyorsan le is kopogom), szinte mindent meg lehet vele beszélni, persze van benne akarat, de ennek meg kifejezetten örülök, és élvezem is, ahogy harcol az akaratáért, nagyon cukker olyankor. Vannak szokásai, amik nagyon fontosak neki, pl. az esti rituálé, amikor a fürdés után fogmosás közben a finger songot kell énekelni, utána a szobájában a párnája mellé kell készíteni a tejcsit, a vizes cumit és Benőt, majd a "vijágos tajómmal" kell betakargatni. Az altatást mindig én kezdem, addig K a másik szobában indulásra készen vár, hogy hívja a kislánya. Ilyenkor én ki vagyok parancsolva a szobából, és apukájával alszik el, aki persze olvadozik. 

Egy kis füzetbe írom a vicces beszólásait, már amikor sikerül, és ezeknek egy külön posztot szánok.

Éééés kisbabát várunk :) Ma vagyok 11 hetes, és 27-én megyünk genetikai uh-ra, remélem minden rendben lesz! :)))

Karácsony, Szilveszter, 19 hónapos, tarara

Az ünnepek szerencsére nagyon jól teltek, a fát már 22-én este feldíszítettük K-val, másnap volt is nagy meglepetés. Buninak nagyon tetszett a fa, de annak ellenére, hogy felraktuk a komódra, a legalsó ágakon még így is elérte a lelógó díszeket. Azért nem 24-én díszítettünk, mert sajnos aznap K-nak dolgoznia kellett. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz az ünnepi menüt megcsinálni, de a francia- és burgonyasalit már előző nap megcsináltam, így aznapra maradt a halászlé, a rántott ponty és a töltött pulykamell. Szerencsére Buni csodálatos kiskukta, sózásban, borsozásban profi, páratlan ügyességgel keveri fel a tojást a panírhoz (jut eszembe, múltkor csináltunk tojásrántottát és maradt a konyhapulton egy kis cukros fahéj. Egyszer csak odanéztem, és a kisasszony már mondta is, hogy sóóóóó, és szakszerűen beletette a fahéjas cukrot tojásba). Nagyon jól sikerült az este, igazi meghitt este volt, Buncussal csinosan felöltöztünk, mire apa hazaért. Mikor a fa alá bekerültek az ajándékok, mondtuk, hogy melyik az övé, majd türelmetlenül elkezdte kicsomagolni. Két babát kapott, mindkettőhöz pólya, csörgő, ruha, cumik voltak, nagyon örült nekik. Egész este hurcolta magával őket, és egész hamar kisajátította a babák cumiját. Annyira fel volt pörögve, hogy este közel 2 óra volt, mire elaludt. Voltunk anyáéknál másnap, tőlük kapott a babákhoz babakocsit, amit azóta is imád. Na ekkor már a napközbeni alvást is kihagyta, csak a kocsiban aludt el, mikor mentünk haza. Még akkor is horkolt, mikor felhoztam, majd mikor letettem az ágyra, hogy leöltöztessem, hirtelen felpattant, kiment az előszobába, majd még egy órán keresztül tologatta a babakocsit. Másnap jött apum meg a húgom, apa csak 2 éjszakát tudott maradni a munka miatt, de húgom csak 30-án ment haza. Szilveszterkor kicsit féltünk, hogy majd félni fog a durrogtatástól, szerencsére alaptalanul. Buni ugyanis minden durranáskor kérte, hogy vegyem fel, és azonnal menjünk az ablakhoz tüzijátékot nézni. Idén még úgy döntöttünk, hogy a szokásos időben letesszük aludni, majd jövőre csinálunk neki kis itthoni bulit. Átaludta az éjféli nagy durrogtatásokat, így K-val az erkélyről 1-1 pohár pezsgővel köszöntöttük az új évet, bízva,hogy ez az év is legalább olyan jó lesz, mint az előző.  A lényeg, hogy a mi örökké mosolygó kislányunk imádta az egész ünnepi felfordulást.

Annyira, de annyira elkezdett fejlődni, és ezzel együtt egyre huncutabb. Van neki mindig kirakva valamilyen rágcsa, ha megkívánná. Na valamelyik nap éppen a konyhában voltunk, és kérdeztem tőle, hogy kaphatok-e én is. Erre fogta magát, berakta a sarokba a tálat, majd szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy nincs. K-val köpni-nyelni nem tudtunk. Nyilván megbeszéltük vele, hogy ez nem volt szép dolog, de basszus, én nem gondoltam, hogy egy 1,5 éves már tud füllenteni.

Ma először elénekelte a hinta palintát, ami így hangzott: hinta hinta hinta hinta du (duna) du du du zsupp, és még a ritmus is rendben volt. Már kezd tőmondatokat mondani, pl. apa el, nincs (apa elment dolgozni, nincs itthon). Most abban a fázisban vagyunk, hogy rengeteg mondandója van, csak sajnos a szókincse még nem elég ehhez, pedig már rengeteget gyarapodott. Már telefonál papával, nagyival, dédivel, elkéri a telefont és a saját kis szókincsével beszél is velük, hihetetlenül cuki. Meg imádta a havat, már mikor az ablakból néztük, akkor odáig volt. Majd alvás után lementünk játszani, először fura volt neki, de mikor rajzoltam neki egy szívet a hóba, nagyon tetszett neki, és ő is rajzolt nekem. Mikor csináltam neki hógolyót, azonnal meg is nyalta, és egyből mondta, hogy fi fi (finom), aztán megbeszéltük persze, hogy nem kéne megenni. Kipróbálta a szánkót is, amitől először félt, majd a kis barátnőjével hajlandó volt felülni rá és nagyon élvezte. 

Írtam már arról,hogy Buni retteg a wc-től, a bilitől, és fogalmam sincs, hogy miért, viszont ma történt valami, ami talán magyarázatot ad. Engedtük a vizet, leöltöztettem a kisasszonyt és megkérdeztem, hogy kell-e pisilnie. Nyilván elkezdte rázni a fejét, hogy nem, de valamiért nagyon be akart mászni a vízbe, pityergett, pedig mondtam neki, hogy nem kell félnie, nem kell pisilnie, ha nem akar (mármint a wc-be), de csak nem nyugodott meg. Beültettem a kádba, de még mindig rettenetesen feszült volt, nem is értettem. Mondtam neki, hogy nincsen semmi baj, semmi olyasmit nem kell csinálnia, amit nem szeretne, de elkezdett terelni, hogy mossuk meg inkább a haját. Majd mikor felállt, hogy megmosakodjon, megint elkezdett sírni, meg pisilni, de csak piciket, mintha visszatartaná. Na és ekkor jött az ötlet, hogy lehet, hogy nem is magától a bilitől meg a wc-től fél, hanem a pisiléstől? Úgy értem nem akarja elveszíteni (mintha olvastam volna, hogy úgy tudnak hozzá ragaszkodni, mintha a részük lenne)? Teljesen tanácstalan vagyok, és a szívem szakad meg, hogy ettől retteg. Mindig jön velem, mikor megyek wc-re és még mondja is, hogy pisi. Már hónapok óta fél ettől, nem tudom, hogy segíthetnénk rajta. Valakinek valami ötlet?

Best of Buci

Már említettem, hogy elkezdtem egy füzetbe írni a számomra fontosabb pillanatokat. A Best of Buci bejegyzésekben ezeket fogom megörökíteni.

2015.09.11. 

- elkobozta az egyik hajgumimat, kis idő múlva kérem tőle. Szemrebbenés nélkül elővette a szekrényéből és átadta 

- pálcával a hűtő alól kipiszkált egy ősrégi sültkrumplit, majd vigyorogva a szájába tömte

- hozott egy csattot és mondta is, hogy "csa"

09.12.

- lábujjhegyen mászkál

- nagyival mondta: lab (labda), lá (lánc)

- az Auchanban egyedül tolta a csordultig telepakolt bevásárlókocsi. Nem engedte, hogy hozzáérjünk és tök viccesen nézett ki mert olyan volt, mintha magától menne a kocsi

09.13.

- délutáni alvás apával, majd mikor felébredt, K kezébe nyomta a cumit és mutatott a konyhárra, hogy onnan hozhatja is a vizet

- éjféli etetés: Buci visszaaludt, mire készen lettem a tápszerrel. Kétszer megráztam a cumit a feje mellett és már nyitotta is a száját

09.14.

- félig-egyedül felvette a nadrágját

- sssz (kígyó)

- páh (háp)

- meglettek az eldugott fogkefék...

09.19. 

- belepisilt a wc-be

09.21.

- megint pisilt a wc-be, majd a kezébe adtam egy darab wc-papírt, és megtörölte vele a nuniját

09.24.

- apa zuhanyzás után megkérte, hogy hozzon neki egy alsógatyát. Buni bement a nagyszobába, kivett K fiókjából egyet, majd bevitte neki a fürdőbe

- belekakilt a wc-be, majd a kilépő szőnyegre is csinált egy csomagot

10.06.

- megijedhetett valamitől, mert nem hajlandó ráülni a wc-re (azóta azt már sikerült kideríteni, hogy a lehúzott vízhez van köze, de erre majd visszatérünk, ha már el is tudja mondani, mert az ööööö egyelőre nem világít rá kellőképpen a probléma forrására)

- mikor este elmostam a cumikat, odahúzta a széket a mosogatóhoz, hogy segítsen, és ő pakolta bele a cumikat a szárítóba

10.07.

- továbbra is fél a wc-re üléstől, nem is erőltetem, viszont mikor jöttünk ki a fürdőből, integetett és puszit dobott neki

- kivette K kezéből a farmerját és betette a szekrénybe

10.21.

- levettem reggel az alvós pólómat, letettem az ágyra, amíg felöltöztem, de Buni gyorsabb volt, mire észrevettem már be is pakolta a mosógépbe

10.22. 

- megtanult magától pörögni

11.06.

- kiporszívózta magának az orrát (rendesen, alaposan)

11.07.

- reggel úgy ébresztett minket, hogy csepegtetett az orrunkba

11.17. 

- tisztán kimondta, hogy ANYA <3 

- puszi közben belebüfizett a számba

11.29.

- Buncus az ágyon pörgött és orral eltalálta a falat. Szegény sérült Bucim sírt is, majd rámutatott az orrára, és mondta, hogy fááá (fáj)

11.30.

- voltunk játszóházban, Buncus nagyon élvezte (mi is)

12.02. 

- APA, azóta bőszen ismételgeti, mondanom sem kell, K-val madarat lehetne fogatni

12.03.

- zuhanyoztam, Buci akkor ébredt és a szobája ajtajából elkezdett kiabálni, hogy anya-anya, majd közölte, hogy zu (zuhanyzik), és integetett

- K kiment a szobából, Buci kiabált utána, hogy apa-apa. K visszajött, kérdezte tőle, hogy szóltál,kicsi szívem? Buci rá se nézett, csak vigyorgott, apa kiment, Buncus ismét kiabált - és ezt vagy 5-ször elismételték

- mondogatta, hogy kaka, és tényleg volt a csomagban

12.04.

- reggel arra keltem, hogy ült mellettem az ágyon, simogatta a fejem, és mondogatta, hogy apa-apa (K már elment dolgozni)

+ papa ment el, Buni már előre integetett, majd szegény apum még ki se lépett a lakásból, Buncus már zárta is rá az ajtót

 

18 hónapos lett

A legutóbbi összefoglaló már nagyon régen volt, rengeteg dolog történt azóta.

Buncus activity üzemmódból kezd átváltani beszélgetősbe. Nagyon sok mindent ki tud már fejezni szavakkal/félszavakkal, amit egyelőre csak én, párszor már K is megért. Amik eszembe jutnak:

ANYA (nov. 17.)- ezt gyönyörűen, tisztán ki tudja mondani, és arra is 1 nap alatt rájött, hogy ha valami rosszat csinál, ez amolyan varázsszóként működik, mert egyszerűen elolvadok tőle...

APA - ezt most a napokban kezdte el mondogatni

ke - keri/keverni

fö - föl (ha azt szeretné, hogy feldobjuk neki a labdát)

só

ví - víz

dabda/bda - labda

kaka

nu - nuni

bi - bibi, amit mindig meg kell puszilni

szá - száj

sze - szem

sá - sál

tüt - csüccs
papa, mama, baba
ze - zene
fo - forró
hi - hideg

mi - micimackó
po - porszívó
fá -fáj, és mutatja, hogy hol (jön a 4 szemfoga + lehorzsolta az orrát)

Evés

Már nagyrészt önállóan, asztalnál eszik. A levest is szépen megeszi kanállal. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kéne ráadni evős, vízhatlan hosszúujjút, de már alakul. Mikor éppen olyan kedve van, akkor K-tól és tőlem is elcsen 1-2 falatot, vagy közösen lapátoljuk a szájába az ételt. Kezdem rávenni, hogy ne úgy jelezze, hogy már nem kér, hogy az utolsó falatot kiköpi, hanem legalább rázza a fejét, hogy elég volt. Ez néha sikerül, vagy azzal jelez, hogy elkezd integetni a tányérnak. Ez amúgy egy nagyon szívmelengető szokása, fürdéskor is, ha végeztünk, elpakolja a játékát, kihúzza a dugót és elköszön mindentől. Ez az elköszönős dolog akkor is nagyon jól hasznosítható, ha a Rossmannból el kéne már indulni, mert ott van gyerek bevásárlókocsi, és azzal mindig kell menni egy kört. De már nagyon ügyesen visszatolja a helyére, ha végeztünk és el is köszön tőle. Bár múltkor már a Spar közepén (szemben van a Rossmannal) elkezdett hisztizni és húzott, hogy menjünk már oda, ez itt most nagyon uncsi, és nem lehetett rá sehogy hatni...Hát megizzadtam, mire bevásároltunk.

Imádja a zöldségeket, főzelékeket, leveseket, viszont a gyümölcsök továbbra sem a kedvencei. Egyedül a banán meg az alma az, amit elfogad, mást nem igazán. Levesekből simán megeszik két tányérral is, a krémlevesekhez általában teljes kiőrlésű pirítóst szoktunk enni, és mivel ő is mindent megkóstol, amit mi eszünk, kis falatokat tépkedtem neki a levesbe. Következő alkalommal már magának tépkedte bele, nagyon cuki volt.Ja, és megtanult koccintani pohárral, nagyon élvezi.

Fürdés

Már megmossa a haját, sőt, egyenesen kikéri magának, ha bele merek kontárkodni a munkájába. Ezen kívül a hasát, nuniját, lábfejét is megmossa. A lábujjak közötti szöszmentesítés nagyon fontos napi teendője. Ha nem tudja önállóan megoldani, odatartja nekem a tappancsát, hogy ugyan segítsek már, majd le is ellenőrzi, hogy precízen dolgoztam-e. Volt olyan is, hogy megfogta a kisujjam, és azzal tisztogatta.

Nagyon szeret bújócskázni, vagy az ajtó mögé bújik el, vagy csak a két kezét teszi a szeme elé és hangosan kacag hozzá. Imád duplózni, fa építőkockával kígyót építeni, rajzolni. Eddig lehetetlenség volt rávenni arra, hogy leüljön 2 percre is akár, amíg mesét olvasok neki (a könyveket imádja, de inkább magának olvas, biztos béna vagyok - amikor mondom neki, hogy anya most béna volt, mert szokásomhoz híven leejetek/eltörök/elrontok valamit vagy csak magamban teszek kárt, akkor mindig hangosan kinevet :D ). Na de most... altatáskor mindig olvasok neki, na azon 10/9-szer elalszik. 

Alvás

Szeptember végén volt 3 éjszaka, amikor ismét a saját ágyában aludt úgy, hogy leszereltük a rácsokat. Ugye a nyaralás előtt is egyre többet aludt velünk, Makarskán adott volt, hogy közöttünk alszik, aztán itthon is, viszont az ágyunk nem a legnagyobb, és a szoba paraméterei, illetve rossz kialakítása miatt sem lehet betenni nagyobbat. Ezután fokozatosan visszajött hozzánk éjszaka, így inkább már nem is próbálkoztunk többet, ha őt nem zavarja a kicsi hely, akkor ennek mi csak örülünk, mert így egész éjszaka érezhetjük az illatát, ölelését meg a rúgásokat. Valamelyik éjszaka Buni befészkeltem magát K-hoz kiskiflibe, reggel mondja K, hogy már úgy fájt a háta, de nem volt szíve megfordulni. 

Annyira cuki, ahogy megpróbál mindenben segíteni, a porszívóért rendesen harcolni kell vele. Múltkor bementünk a spejzba, ahol a porszívó is van, és nem volt hajlandó elmozdulni onnan, és csak hajtogatta, hogy po-po. Hiába mondtam, hogy felrakjuk a mosást, utána megyünk porszívózni, nem hatott a hiszti ellen. Nagy nehezen belement, majd egy idő után már ő akarta a rendes porszívót használni (úgy szoktunk porszívózni - hogy haladjunk is - hogy én porszívózok, Buni meg megkapja a szőnyeghez való fejet, és így tudunk egyszerre dolgozni. Ezt már annyira megszokta, hogy az apja, mikor becsukta a spejz ajtaját úgy, hogy a kisasszony még nem hozta ki a kellékét, keservesen elkezdett sírni.) A főzésben is nagyon profi már, ha mondom neki, hogy hozzunk krumplit, hagymát, már megy is a spejzba. Tudja, hogy a hámozó mire való, megmossa, kóstolja a zöldségeket, együtt keverjük a habarást, meg a nem melegítendő dolgokat, mosogatásnál elöblíti a kisebb tálakat, műanyag kanalakat, és berakja a csepegtetőbe, ha kinyitom a sütőt, és előtte mondom neki, hogy forró, menjen addig az ajtóhoz, akkor ott vár addig, amíg nem szólok, hogy visszajöhet, portörlésnél már veszi is a papírtörlőt, próbálja az ablaktisztítóval befújni a tükröt, és mikor én befújom neki, ő letörölgeti (neki van egy ugyanolyan spricni vízzel töltve), kérésre kidobja a ruháit a szennyesbe, segít a ruhákat a szárítóhoz vinni, adogatja, kirázza őket, meg azt játszuk, hogy a ruhát a magasba emelem, ő meg kacagva-sikongatva próbálja elkapni, együtt csíptetjük fel a zoknikat, harisnyákat (az egyik bugyimat valamiért nagyon szereti, mindig lelopja a szárítóról és felveszi), elpakolja a helyére K zoknijait, alsónadrágjait, és a sajátjait (3 különböző helyre), szétválogatva rakja el a duplót és az építőkockákat (bár múltkor csak negyedórás könyörgés, győzködés után pakolta őket el), tudja, melyik fiókban vannak a ceruzák. Annyira őszintén érdekli minden, amit csinálunk, és kivétel nélkül mindenben szeretne részt venni. Csak annyiban korlátozzuk, amennyi a biztonsága érdekében szükséges. És igen, szoktak hatalmas hisztik lenni, igen olyan is van, hogy én is ingerült leszek, tudom, nem vagyok tökéletes, de ami tőlem telik, azt megteszem. 

Papától anno kapott egy nagy micimackót, amit ezelőtt is nagyon szeretett, de mióta beteg volt, Benő kicsit háttérbe szorult, már csak alvásoknál fontos a jelenléte. Történt ugyanis, hogy november elején Buncus csúnyán megfázott. Mivel az orrát napi nagyon sokszor kellett porszívózni, kitaláltam, hogy akkor Micinek is kiporszívózzuk, hátha akkor nem fog sírni. Miközben Mici orrát porszívóztam, Buci ölelgette, puszilgatta, bőszen simogatta, majd mikor végeztünk mindkettőjükkel, a végterméket boldogan mutatta K-nak. Sajnos középfülgyulladása lett, meg a szemén is kijött az árpa, úgyhogy szerencsétlen gyereknek nem volt olyan lyuk a fején, amibe nem csepegtettünk. Buni annyira megszokta a rutint, hogy valamelyik reggel úgy ébresztett minket, hogy a cseppentőt először K-nak, majd nekem is belenyomta az orrunkba. Szerencsére hamar túl volt rajta, és különösebben nem látszott rajta, hogy beteg. Azóta Micivel elválaszthatatlanok, hozza magával a konyhába, felülteti az egyik székre (múltkor nem engedte K-t leülni, mert ott Mici ült, úgyhogy ki kellett hozni a kisszékét, és mellé ültetni Micit), visszük magunkkal fürdeni, meg aludni is csak vele lehet. 

Folyt. köv.

Olyan jó, hogy Buci nem harap! De...

2 hete még áldottam a mindent, hogy hűűű de szerencsések vagyunk, mert megúsztuk a harapdálásokat. Na és akkor jött az a bizonyos ördög meg az ő kedves fala, és Buci már élezte is a fogait (leginkább rajtam). Az apró kis harapások bár csöppet fájtak, de nem voltak vészesek. Na meg főleg akkor történtek, ha valami dolgom akadt a szájában, mert például a mohó kis csibe nagyobbat harapott a paprikából és elfelejtette megrágni. Ezen még nem paráztam, viszont múlt héten úgy lábon harapott, hogy belilult és bedagadt. Nem balhéztam, nyugodtan elmondtam neki, hogy irgum-burgum, ilyen nem szabad csinálni, mert fáj anyának. Aztán volt még pár (jó pár) combon és karon harapás, és ez az egész tegnap csúcsosodott ki (remélhetőleg), amikor is olyan szinten megharapta a számat, hogy bedagadt,vérzett és zsibbadt és baromira fájt. De annyira, hogy elkezdtem zokogni. Egyből bejött K is, próbáltam a gyereknek magyarázni, hogy nem szabad ilyet csinálni, majd jobbnak láttam átmenni a másik szobába, erre a kis mackólány bűnbánó fejjel hozta utánam a telefonomat. A szívem szakadt meg, elmondtam neki, még egyszer, hogy ilyet nem szabad csinálni, majd jól megölelgettem. Nem telik el 10 perc, erre nem combon harapott??? K felvette az ölébe, majd kicsit már idegesebben elmondtam neki, hogy nem szabad, fájdalmat okoz nekem ezzel, erre már láttam is, hogy görbül a szája, akkor átvettem, és megszeretgettem. Ezek után még ő volt megsértődve, oda sem jött hozzám, nagyokat kacarászott K-val. Már nagyon vártam az altatást, mert tudtam, hogy akkor kicsit megenyhül, mert olyankor fél óra ölelgetés szokott lenni sok-sok puszival. Így is lett, bár éreztem, hogy nagyon óvatosan ad csak puszikat. Ma még egyszer bepróbálkozott, de idejében elcsíptem, és elég volt egy határozott nem-nem is, hogy megakadályozzam. Viszont nagyon-nagyon megdicsértem utána, mert akárhányszor kaptam az arcomra harapásnak induló puszikat, mindig hatalmas cuppanós puszi lett a vége. Remélem ennyivel megúsztuk...

Tudom, hogy Buncus nem az a fajta gyerek, akinek egy nem bármiféle akadályt jelentene, nagyon sok dolog korára való tekintettel el van nézve neki :D De, és ez a lényeg, hogy vannak dolgok, amiknél éles határt kell húzni, nincs olyan, hogy na jó, nem baj kicsikém, mert neki ez nem gát. Igen, ilyenkor erőteljesebben kell rászólni, és többször is elmondani, hogy ezt nem csinálhatod. Bízom benne, hogy jó úton járunk, nehéz dolog ez... (utálom azt a szót, hogy nevelés, mert nem idomítani akarom, csupán támogatni, segíteni, és mindig ott lenni, ha kellek)

A szobatisztaságról - TMI poszt

Bár még nagyon messze vagyunk tőle, de az alapokat megpróbáljuk letenni, hogy ha majd Buci is érett lesz rá, könnyebb legyen neki. Ez alatt azt értem, hogy mi mindig is teljesen természetesnek vettük, hogy Buci követ minket a fürdőbe is, ott van a wc, sosem zárkóztunk be előle. Igen, olyan is volt nem egyszer, hogy miközben nagydolgomat végeztem, ő ült az ölemben és könyvet nézegettünk. Talán ennek is köszönhető, hogy pár hete, mikor először megpróbáltam ráültetni, hatalmas vigyorgással fogadta az egészet. Majd pár nap múlva már pisilt is. Azt is teljesen magától kezdte el, hogy levett wc papírt, kitörölte, majd beledobta a wc-be, nyilván így látta, ez természetes. Ma viszont bele is kakilt a wc-be. Előtte a pelusban csak egy picike vopt, majd mikor ráültettem a wc-re, mondtam neki, hogy ha úgy érzi, kell neki, akkor nyomjon nyugodtan. Olyan büszkék voltunk K-val. Annak ellenére, hogy volt mennyiség, még utána a kilépő szőnyegre is csinált egy adagot, meg pisilt is még, tanulnom kell még a jelzéseit :D

Buni, a kis kukta

A kisasszonyt próbálom minél több dologba belevonni, természetesen csak addig, amíg őt is érdekli. Szerencsére szinte mindent izgalmas játékként él meg. Miként a címből sejthető, a főzésbe is besegít, természetesen a korának megfelelő mértékben. Ma például fokhagymakrémlevest csináltam, és neki az volt a dolga, hogy a fokhagymát, amit éppen megtisztítottam, beletegye egy kis tálba. Ugye ő imádja a hagymákat és mindent meg szokott kóstolni, így egyszer csak azt láttam, hogy beleharapott az egyik nagyobb darab fokhagymába. Legnagyobb meglepetésemre vigyorogva megette, majd egy következőt is megkóstolt. Hiába mondtam neki, hogy készüljön fel, mert fura íze lesz, ne lepődjön meg. Olyat viszont nem akarok neki mondani, hogy ne kóstolja meg, mert nem fog ízleni. Hagyom, hadd kóstolgasson, nem akarom befolyásolni. Ugyanígy tett a nyers krumplinál, répánál is, a krumplit azóta is minden alkalommal megrágcsálja. Egyik alkalommal, mikor rakott krumplit csináltunk, minden összetevőt végigkóstolt, és segített sorban beletenni őket a tálba. Olyan jó látni ilyenkor a boldogságát, és hogy örül, hogy segíthet és hogy együtt csinálhatja velem, olyan büszke vagyok rá.

Ugyanez van a takarításnál is. Lehet, hogy háromszor több ideig tart mondjuk egy szimpla porszívózás, mert kiveszi a kezemből, hogy majd ő egyedül csinálja, de nem érdekel, nem akarom letörni a lelkesedését, és nagyon ügyesen is csinálja. A másik dolog, amit kifejezetten imád, az a mosás. Folyamatosan figyelni kell rá, hogy ne kapcsolja be a mosógépet, ne pakoljon be oda nem illő dolgokat. A mosásnál segít bepakolni, becsukja a mosószeradagolót (bár az öblítőt sosem várja meg), együtt nyomjuk meg a gombokat, majd a mosás végeztével, együtt pakoljuk ki. A teregetésnél adogatja a ruhákat, de úgy, hogy előtte kirázza őket, ahogy tőlem látta. Arról már nem is beszélve, hogy ha óvatlanul nyitva hagyjuk a spejz ajtaját, azonnal kiszedi a felmosót :D A portörlésbe is be szokott segíteni, ilyenkor vagy portörlő kendőt, vagy papírtörlőt kap a kezébe és teszi a dolgát. 

Édes kicsi házitündérünk <3