Az első lépések

Ez csak egy gyors bejegyzés lesz, mert úgyis havi beszámolót tervezek írni a Macilányról. Szóval március 19-én lépett egyet először kapaszkodás nélkül, majd másnap 2 lépést tett meg. Azóta nem volt hajlandó egyet sem lépni, viszont már úgy sétálunk, hogy csak az egyik kezemet fogja.

Fürdés para

Úgy 2 hete lecseréltük a zuhanykabinunkat magastálcásra, mert igencsak kicsi volt már a kiskád Bucinak ,és mivel elég kicsi a fürdőnk, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Már alig vártuk, hogy kipróbálhassa, de nem minden úgy alakult, ahogy terveztük. Első alkalommal úgy elkezdett ordítani, hogy inkább beszálltam mellé. Akkor is csak arra volt hajlandó, hogy a lábamon ülve a tappancsai hegyét érje a víz. Viszont azt már élvezte, mikor csapkodtam a lábaival a vizet :) Második nap már alapból készültem a közös pancsira, ekkor már sikerült elérni nagy nehezen, hogy a vízbe beüljön. (Aznap beszéltem telelefonon húgommal, és mondtam neki, hogy ha Buci ennyire megijedt attól, hogy több vízben fürdik, akkor ha meglátja majd a tengert, sokkot fog kapni :) )  Aztán harmadik nap egy hatalmas nyakigkaki után gyorsan bevittük lezuhanyozni, és egy hangja sem volt. Azóta meg már annyira játszik-pakol-rendezkedik, hogy észre sem veszi, hogy bent vagyunk.

4. fog, gondok

Kb. egy hete kibújt a nagylány 4. foga is, a felső párja. Nem igazán vettük észre szerencsére. Viszont tegnap este olyan hiszti volt, semmi nem volt jó, aludni nem akart és csak pár percekre foglalta le a játék is. Adtunk neki Nurofent, mert arra gyanakodtunk, hogy jön a következő fog. K már be akarta vinni a kórházba, mert elég keservesen sírt. Jól össze is vesztünk, mert nem elég, hogy a gyerek sírt, még mellé K is hisztizett, plusz még a lencsefőzelék is leégett, amin megint hisztizett egy sort, szóval nem volt éppen jó az este. Aztán olyan fél 11-kor sikerült elaltatni Bucit, szerencsére utána már nem is ébredt fel, gondolom a Nurofen megtette a hatását. De eléggé kibuktam, és nem azon, hogy Buci sírt, mert nyilván nem jókedvében tette, de mondjuk borzasztó látni, hogy szenved, hanem inkább K hozzáállásán. Már kora este is megkértem, hogy vigyázzon már Bucira, amíg odateszem a kaját, erre látom, hogy jön ki a kisasszony a konyhába, aztán meg fogta, berakta a kiságyba, hogy had sírjon. Na itt szakadt el a cérna. Nem igaz, hogy nem bír egy kicsit vigyázni rá, vagy ha vigyázna is rá, egyből lepasszolja, mikor sír. Én egész nap ezt csinálom, és még ő csesztet, hogy nem csinálok semmit. Cseréljünk már 1 egész napra, nem bírná. Aztán meg kijelentette, hogy nem akar még 1 babát. Azt hittem, hogy csak hirtelen felindulásból mondja, de ma újra mondta, hogy ezen gondolkozik. Nem tudom, hogy fogunk ezen túljutni. Ha mondom neki, hogy szükségem lenne egy kis nyugira nekem is, mindig nekem támad, hogy anyám mért nem jön át vigyázni Bucira. Komolyan én gondolom csak úgy, hogy az apának is ki kéne vennie a részét a dolgokból? Nem azért vagyunk társak, hogy számíthassunk egymásra? Sosem kérem olyanra, hogy keljen fel éjszaka Bucihoz, mindig én etetem, én pelenkázom, én viszem sétálni, én játszom vele, komolyan olyan nagy kérés, hogy ő is kivegye a részét? Erre mindig az a válasz, hogy ne felejtsem el, hogy ő dolgozik. De nem minden nap, és a munkája szerencsére olyan, hogy elég sokat tud itthonról is dolgozni. Mindegy, majd lesz valahogy, most eléggé magam alatt vagyok...

Napi Buci

Az mi hős gyerekünk, aki nem fél még az orrszívózástól sem, és aki az esetek 98 %-ban csak porszívóval hajlandó elaludni, fél a porszívótól, na de nem ám a sajátjától (mert neki olyanja is van), hanem attól, amit rendeltetésszerűen használunk. Ma olyan keserves zokogásban tört ki, mikor 10 másodpercre kettesben hagytam a be nem kapcsolt porszívóval, hogy azt hittem, minimum leesett valahonnan és csúnyán összetörte magát. De nem, mikor visszaértem, csak ült és vigasztalhatatlanul sírt, majd egyből az ölemben keresett menedéket és úgy szorította a nyakam, mintha az élete múlna rajta. Így a béke és a lány lelki nyugalmának megőrzése érdekében vele a kezemben porszívóztam fel, bár mikor már csak a szobája volt hátra, már olyan merész lett, hogy az ágyra is leült. Egyedül.

Mostanában meg olyan zaklatottan szokott felébredni, pedig nem gondolom, hogy olyan impulzusok érnék napközben, amik ezeket kiválthatnák, sőt, inkább mosolygós, vigyori kislány a nap nagy részében. De szerencsére egy kis játék mindig segít a katasztrófán, ma is a délutáni alvás után 2 perccel már annyira nevetett, hogy elkezdett csuklani (ha nagyon jóízűen nevet, mindig elkezd csuklani szegény). Mert nagyon szeretünk olyat játszani, hogy én elbújok a takaró alá, ő meg megtalál és ez annyira vicces szokott lenni, hogy visítós röhögésbe torkollik.

Ja, meg folyton vitatkozunk, bár még elég gyér a szókincse, de mindig olyan változatos hangsúllyal tudja mondani, hogy Be! (ritkán de!), hogy úgyis nevetés lesz a vége, aztán jól el is felejti, hogy milyen tiltás ellen tiltakozott annyira. 

Meg imádjuk K-val, mikor hirtelen eszébe jut, hogy neki valami fontos dolga van, és trappolva négykézláb elsiet. Vagy ha valamelyikőnk kimegy a szobából, és becsukja maga mögött az ajtót (mert mondjuk olyan dolga van, amihez a kíváncsi Őbuciságának nem kéne asszisztálnia), persze a kisasszony egyből utánasiet, de amikor észreveszi, hogy ő innen most nem fog kijutni, olyankor leül és elkezd tapsikolni. 

Észre sem vette, hogy állt

Ma teljesen egyedül kb. 3x20 mp-ig egyedül állt. Olyan ügyes volt, szerencsére K is éppen itthon volt, még fel is vett belőle pár mp-et. Annyira büszkék vagyunk rá, meg se mertünk szólalni közben, pedig legszívesebben visítottam volna örömömben, amivel azt kockáztattam volna, hogy a gyerek sokkot kap, elesik és nem hajlandó többé felállni.

Reggel, mikor felébredt (9:45-kor, gyakrabban is csinálhatni ilyet), felült, elkezdett beszélni, integetett is, aztán visszadől és relaxált még egy kicsit, megzabáltam. Annyit nevetünk egész nap, olyan ügyesen el tud játszani akár egyedül is. Szoktunk labdázni, és baromi ügyes, az esetek 80 %-ban az irányt is sikerül eltalálnia. Meg simán be tudja kapcsolni a laptopot, ha az apja dolgozik rajta, abban a minutumban felpattan hozzá az ülőgarnitúrára és át is veszi az irányítást. Hiába teszi készenlétbe vagy kapcsolja ki K a gépet, Buci simán visszakapcsolja és már folytatja is tovább, nem lehet megakadályozni. De látni kéne azt a terrorista fejet, amit közben vág, ilyenkor senki és semmi nem állíthatja meg, akaratos egy nőszemély, apja lánya, nyilván... :)

Meg imádunk vele aludni délutánonként, bár sajnos ezt nem tehetjük meg minden nap, de olyan jó érzés, mikor ott szuszog, vagy odanyomja a kis orrát, de még az is olyan jó érzés, mikor a kis pelusos popsiját a fejemre pakolja álmában, sokszor csak hosszasan nézzük K-val, mert még mindig olyan nehéz felfogni, hogy igen, mi felelősségteljes szülők vagyunk, és igen, az a kis szuszogó csomag a mi lányunk. 

Ja, és a húslevest azt továbbra is imádja, meg jöhet minden, ami felnőttkaja, pépeset meg egyen az, akinek hat anyja van. Elég határozott elképzelése van a világ dolgairól, és ha a fene fenét eszik, akkor sem hajlandó változtatni.

9 hónapos

Ma lett 9 hónapos a Bucilány. El sem lehet mondani, milyen gyorsan eltelt ez a pár hónap, közben meg annyi minden történt, egy icipici babából, aki csak evett-aludt-sírdogált, egy nagylány lett, aki önállóan intézi a kis dolgait, saját véleménye és akarata van, amit a maga módján a tudomásunkra is hoz, lassan felnő.

súlya: 10,5 kg-t is átlépte, van rajta husi, de egyáltalán nincs elhízva

hossza: na ez az, ami passz, egyszerűen mission impossible lemérni

fogak: már van 3, sanszos, hogy jön a 4. is, de megnézni nem engedi

pelenka: még van pár db 4-es, ha utána 5-re váltunk, mert már azért előfordulnak balesetek

Nagymozgások

Továbbra is áll, mászkál a bútorokba kapaszkodva, de nem nagyon látom, hogy a közeljövőben változás lenne, mert nem igazán próbál magától állni. Egyedüli újdonság, hogy megtanult kapaszkodva guggolni. Azt is mutogatom neki, hogy ha mászik le az ágyról, lehetőleg ne fejjel előre próbálkozzon, mert annak koppanás a vége, hanem a lábait és a popsiját rakja le először, de nem nagyon érdekli, anya úgyis elkapja...

Finommozgás

Nagyon ügyes, minden apró dolgot 2 ujjal felcsippent, megvizsgál, forgat. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy a kiságyára felrakott 2 ikeás tároló közül a nagyobbat játékokkal együtt simán egy kézzel beemelte a kiságyába. Csak néztem, szóltam K-nak is, hogy nézze meg, mit csinál a kis törpe. Ma talán másodjára mutattam meg neki, hogy arccsapkodás helyett inkább simizzen (a szeretetet kimutatásának a legegyszerűbb módja, ha megcsapkodja a fejünket, igen, kiváltságos helyzetben vagyunk), aztán ma sikerült is, én meg persze mondtam is neki, hogy milyen ügyes, aminek annyira megörült, hogy elkezdett csapkodni, ördögi kör.

Beszéd

Egyre választékosabban dumál, sokszor be nem áll a szája. A legmenőbb még mindig a hööööö, de már mást is próbálgat, pl. baba, dada, nem, be (ez a de Bucis változata). Tegnap mondtam neki, hogy Bucikám, felhívjuk papát? Erre a legnagyobb természetességgel rávágta, hogy Nem! Meg tegnap fürdetésnél a leggyakrabban használt szavam a nem lett, mert folyamatosan felállt, ki akart mászni, elcsente a mosdatószivacsot, hogy vizet lopkodjon, a samponokat is megtámadta, úgyhogy katasztrófa volt. Mindig mondtam neki, hogy nem kéne, Bucikám, erre ő mindig mondta, hogy Be! (de). Patt-helyzet. Ja, és kb. 2 napja olyan hisztiket csinál, hogy az valami hihetetlen, rendesen vergődik is hozzá, ha valami nem az ő akarata szerint történik. Ilyenkor úgy csinálunk, mintha észre sem vennénk a kis műsorszámát, ez általában bejön és abbahagyja.     

Alvás

Továbbra is felébred éjszaka enni, de mostanra eljutottunk odáig, hogy legalább nem 11-éjfélkor alszik el este, hanem már általában 9-kor el tudom altatni. Napközben kétszer alszik, ha a kiságyban fektetem le, akkor még egy órát sem szokott, de ha vagy K, vagy én melléfekszem, akár 2 órán keresztül is képes durmolni. Ma sem volt ez másképp, 15:10-kor porszívó segítségével sikerült elaludnia (nem tudom, honnan jött ez a porszívó-függés, de úgy látszik, hogy ez kell ahhoz, hogy ellazuljon), majd felébredt 15:45-kor. Mire beértem (10 mp), már állt, kivettem az ágyra, kicsomagoltam a hálózsákjából, majd kukacmozgással megtett 20 cm-t és beájult. Önfeláldozóan melléfeküdtem, bár ezer dolgom lett volna, de ha visszatettem volna a kiságyba, egyből felébredt volna, ha meg egyedül hagyom az ágyunkon, biztos vagyok benne, hogy ébredés után fejjel előre zuhan a padlóra (mivel nem tud úgy felébredni, hogy ejtőzik meg relaxál még picit, neki egyből útra kell kelnie, mert annyi dolga van).Így szerelmesen összebújva aludtunk tovább, míg haza nem ért K (16:50), aki egyből odabújt mellénk. És ami ezután következett...a kisasszony úgy csinált, mint aki alszik, de közben somolygott magában, Oscar-t neki. De most komolyan, egy 9 hónapos tudatosan képes színészkedni?? Persze még miután azért rávigyorgott az apjára, még kétszer eljátszotta az alélt lányt, fenomenális.

Evés
Ez a gyerek utálja a pépes cuccokat, az szerinte csak átverés, elég nagy ő már ahhoz, hogy rendes felnőtt kajákat egyen. Nincs mit tenni, mindig koldul, szóval a megkóstolt ételek repertoárja elég széles skálán mozog. Imádja a húslevest, a kenyeret (tök mindegy, hogy milyen formában: magában, vajasan, sajtosan, melegszendvicsként), evett már párolt zöldségeket egészben (répa, brokkoli), gulyáslevesből a zöldség, petrezselymes krumpli, ma evett egy pici tojássárgáját meg májat. Nincs más választásom, ha azt akarom, hogy egyen a lány, akkor ilyeneket kell neki adnom, legalább nem lesz gond azzal, hogy a pépesről átálljunk a darabosra.

3. fog, hétvége, keresztelő

Éééés végre tényleg kibújt (bal felső 1), a saját szemeimmel láttam tegnap. Bár teljesen észrevétlenül jött, semmi előjele nem volt, sőt még az evésektől eltekintve aludt is rendesen. Szerintem jön a másik is, bár ezt csak a mosakodások alkalmával tudom megtapogatni tizedmásodpercekre, akkor is csak azért, mert a vizet próbálja lelopkodni az ujjamról.

Hirtelen ötlettől vezérelve hétvégére eljött a húgom, tök jó volt, K is örült nagyon, idézem: legalább nem engem fogsz cseszegetni (mindezt fülig érő vigyorral), kis vicces. Bár elég messze lakik tőlünk, szóval nem igazán tud gyakran jönni, de azért jó, mikor itt van. Sokat játszott Bucival is, aki szerintem meg is kedvelte, persze az elején tartja a 2 méter távolságot mindenkivel és kell egy kis idő, amíg elkezdi magához közelebb engedni az embereket (és ezt minden egyes alkalommal elismétli), de nem is baj.

Már egy ideje agyalunk azon K-val, hogy a keresztelőt hogy oldjuk meg. Elég macerás nálunk bármilyen családi rendezvény, mert a szüleim elváltak már 8 éve kb., de nem hajlandóak egy légtérben meglenni, mindig vita a vége, mikor műtöttek, akkor is ment a hiszti, persze nem egymásnak, hanem nekem. Folyamatosan hallgathatom, hogy ócsárolják egymást, amiből már baromira elegem van, de sajnos nincs mit tenni, ez már szerintem nem fog változni. Na a helyzet az, hogy apuék messze laknak, anyuék nem annyira. Mivel mi nem kertesben lakunk, nálunk nem lehet utána kajálást szervezni. Anyáméknál megint nem, mert 1. a férje tuti nem menne bele, hogy apámat is vendégül lássa, 2. anyám eljátszaná a dámát és ha balhézik, vagy beszólogat el sem küldhetném a saját házából. Éttermen is gondolkoztunk, de egy vagyon lenne ennyi embert megebédeltetni, jobb helyre is mehet most az a pénz (kb 15 emberrel számolunk plusz mamám lehet hoz még 3 unokát). Aztán eszembe jutott tegnap, hogy mi lenne, ha a templomba (elvileg szoktak az ilyenekre kialakítani külön szobát) rendelnénk hidegtálakat, a templomhoz tartozik egy nagy udvar játékokkal, így a gyerekek sem unnák agyon magukat, és teljesen semleges terület, plusz talán a templom közelsége kicsit visszafogja őket a balhétól. Na ez a nagy ötlet, meg a héten felhívom őket, vagy bemegyünk megérdeklődni, hogy ez mennyire kivitelezhető (más templom nem jöhet szóba, K külön kérése volt, hogy itt legyen a keresztelő).