A szobatisztaságról - TMI poszt

Bár még nagyon messze vagyunk tőle, de az alapokat megpróbáljuk letenni, hogy ha majd Buci is érett lesz rá, könnyebb legyen neki. Ez alatt azt értem, hogy mi mindig is teljesen természetesnek vettük, hogy Buci követ minket a fürdőbe is, ott van a wc, sosem zárkóztunk be előle. Igen, olyan is volt nem egyszer, hogy miközben nagydolgomat végeztem, ő ült az ölemben és könyvet nézegettünk. Talán ennek is köszönhető, hogy pár hete, mikor először megpróbáltam ráültetni, hatalmas vigyorgással fogadta az egészet. Majd pár nap múlva már pisilt is. Azt is teljesen magától kezdte el, hogy levett wc papírt, kitörölte, majd beledobta a wc-be, nyilván így látta, ez természetes. Ma viszont bele is kakilt a wc-be. Előtte a pelusban csak egy picike vopt, majd mikor ráültettem a wc-re, mondtam neki, hogy ha úgy érzi, kell neki, akkor nyomjon nyugodtan. Olyan büszkék voltunk K-val. Annak ellenére, hogy volt mennyiség, még utána a kilépő szőnyegre is csinált egy adagot, meg pisilt is még, tanulnom kell még a jelzéseit :D

Buni, a kis kukta

A kisasszonyt próbálom minél több dologba belevonni, természetesen csak addig, amíg őt is érdekli. Szerencsére szinte mindent izgalmas játékként él meg. Miként a címből sejthető, a főzésbe is besegít, természetesen a korának megfelelő mértékben. Ma például fokhagymakrémlevest csináltam, és neki az volt a dolga, hogy a fokhagymát, amit éppen megtisztítottam, beletegye egy kis tálba. Ugye ő imádja a hagymákat és mindent meg szokott kóstolni, így egyszer csak azt láttam, hogy beleharapott az egyik nagyobb darab fokhagymába. Legnagyobb meglepetésemre vigyorogva megette, majd egy következőt is megkóstolt. Hiába mondtam neki, hogy készüljön fel, mert fura íze lesz, ne lepődjön meg. Olyat viszont nem akarok neki mondani, hogy ne kóstolja meg, mert nem fog ízleni. Hagyom, hadd kóstolgasson, nem akarom befolyásolni. Ugyanígy tett a nyers krumplinál, répánál is, a krumplit azóta is minden alkalommal megrágcsálja. Egyik alkalommal, mikor rakott krumplit csináltunk, minden összetevőt végigkóstolt, és segített sorban beletenni őket a tálba. Olyan jó látni ilyenkor a boldogságát, és hogy örül, hogy segíthet és hogy együtt csinálhatja velem, olyan büszke vagyok rá.

Ugyanez van a takarításnál is. Lehet, hogy háromszor több ideig tart mondjuk egy szimpla porszívózás, mert kiveszi a kezemből, hogy majd ő egyedül csinálja, de nem érdekel, nem akarom letörni a lelkesedését, és nagyon ügyesen is csinálja. A másik dolog, amit kifejezetten imád, az a mosás. Folyamatosan figyelni kell rá, hogy ne kapcsolja be a mosógépet, ne pakoljon be oda nem illő dolgokat. A mosásnál segít bepakolni, becsukja a mosószeradagolót (bár az öblítőt sosem várja meg), együtt nyomjuk meg a gombokat, majd a mosás végeztével, együtt pakoljuk ki. A teregetésnél adogatja a ruhákat, de úgy, hogy előtte kirázza őket, ahogy tőlem látta. Arról már nem is beszélve, hogy ha óvatlanul nyitva hagyjuk a spejz ajtaját, azonnal kiszedi a felmosót :D A portörlésbe is be szokott segíteni, ilyenkor vagy portörlő kendőt, vagy papírtörlőt kap a kezébe és teszi a dolgát. 

Édes kicsi házitündérünk <3

Buci 15 hónapos

és bűnrossz nagyon eleven :D

• 11,8 kg tömény szeretetbomba
• 84 cm körül van
• 12 fogú, ami nyaralás környékén bújt ki 1,5 hét alatt

Na szóval, a mi kis Bucink már egy eleven kislány, aminek teljes szívünkből örülünk, mert mindig is egy örökmozgó, rafkós, csintalan kislányról álmodtunk, aki pillanatok alatt az ujjai köré csavar minket. Minden nappal egyre okosabb, ügyesebb, K-val meg csak ámulunk és bámulunk helyenként, mert olyanokat is tud, ami eszünkbe sem jutott eddig.

A járása már nagyon stabil, jelenleg a futást, lépcsőzést gyakorolja. Elesni már ritkábban szokott, főleg akkor, ha fáradt, vagy ha nagyon siet, és összeakadnak a lábai. Lépcsőzés úgy néz ki, hogy lefele fogja valamelyikőnk kezét (ez hatalmas haladás, pár hete arra sem volt hajlandó, hogy akár egy lépcsőfokot is lelépjen annak ellenére, hogy mindkét kezét fogtuk), felfele vagy kézenfogva, esetenként váltott lábbal, vagy kapaszkodik a korlátba, de olyankor pár lépcsőfok után négykézlábra vált.

Beszédfejlődés terén is elindult valami, ami szintén nagy előrelépés, mivel eddig nem igazán csillogtatta tehetségét, nagyon jól boldogult az öööö-vel és a dööööö-vel, na meg a mutogatással, bár voltak próbálkozások. Ami eddig is ment: bú (busz,bicikli, opcionálisan), vava (kutya), pápá, tess (tessék), baba (egyre többet használja célzottan), pa (apa), papa (csak utánozza), motorra berreg. Jelenleg ott tartunk, hogy a kezdőbetűket/kezdő szótagot kezdi utánozni, de ezeknél magától mondja: gólya, né (néni), bá (bácsi) - az utcán gyakran mutogatja, úgy tűnik, hogy hajhossz alapján különbözteti meg, cicának nyávog, meg nekünk is, ha akar valamit, nnnnaa, ezt akkor, ha nagy munkában van, lalalala, ha énekel, csa (csatt), gö (gólya), páh (háp), lab (labda, de ezt csak egyszer mondta a nagyinak), lá (lánc-szintén).
Az evésnél ott tartunk, hogy szinte mindent evett már, amit mi is. Imádja a hagymát. Nyersen. Ha valamihez ezt eszünk, márpedig ez elég gyakran előfordul, akkor jön és lopkod. Egyáltalán nem köpi ki. Ebből kifolyólag a póréhagymalevest is imádja, nem tud vele leállni. Mamám küldött valamelyik nap töltöttkáposztát (szabolcsiasan), viszont picit több bors mehetett bele, mert enyhén pikáns lett. Na a kismajmot ez sem tántorította el, úgy lapátoltam be a szájába, hogy öröm volt nézni. Amikor meg egy másodpercet késtem, morgott... :) Szerencsére jól eszik, bár inkább többször kevesebbet, de éjszaka még mindig felébred enni. Eddig fixen éjfél és 1 között, majd 3-4 között, de most nem tudom mi van vele, mert a 9 órás etetés után van, hogy már 11-kor reklamál, majd fél 3 körül és még egyszer 6-kor. Komolyan, mint egy újszülött. És nem használ, ha este rendes kajából bevacsorázik plusz még iszik egy kis tápszert, mert ugyanúgy éhes. Már arra is gondoltam, hogy ilyenkor pótolja a napközbeni  kis mennyiségek okozta űrt, de okosabb nem lettem, éjjel úgyis ébredünk, nincs mit tenni. Azt viszont nem vagyok hajlandó megtenni vele, hogy nem adok neki enni, csak hogy ne kelljen felkelni éjszaka. Majd ha már kibírja, akkor fogunk aludni. Bár K tök cuki, mikor én már hajnalra ki vagyok ütve rendesen, ő szó nélkül felkel, és készít enni Emesének. Bár néha, mikor éppen lefekszünk, de még nem aludtunk el, és Bucc felsír, azért szól, hogy sír a gyerek (aki közöttünk alszik! :D ), biztos ami biztos. Jut eszembe, alvás. Ugye a kisasszony már teljesen elfoglalta a közös ágyat, minek következtében egyik reggelre beállt a nyakam, mert egész éjszaka tök lehetetlen pózban aludtam, mert a kisasszonynak kiterülve volt kedve aludni, de szerencsére 2 nap alatt rendbejött. Meg azon röhögtünk valamelyik este, hogy Bucit kicsit magam felé próbáltam pakolni, de egyből vissza is gurult apja védelmező karjaiba, majd pukizott egy hatalmasat, aztán még egyet, és ekkor álmában rácsapott a pelusra, majd darth vaderes hangon közölte, hogy öööö, visítottunk a röhögéstől. Pár napja este meg szokásosan lefektettem este aludni, jött a takarópróba (ha nincs 100%-osan beájulva, nem engedi, hogy betakarjuk, egyből elkezd spárgázni, hogy lerúgja), aztán megpusziltam és kijöttem. Erre 10 perc múlva Buci hű társával, Benővel rohan át nevetve a nappaliba, majd gyorsan elkezdni pakolni a játékait, válaszként gyorsan visszavittem a szobájába és lefektettem. De még ott is röhincsélt egy sort, de elaludt. Majd 11-kor ismét kijött, bár akkor már nem annyira boldogan. Úgy vettem észre, hogy ez a 15 hós oltás kicsit megzavarta az eddigi rendszert, mert pl az előző éjszaka totális katasztrófa volt. Reggel a mosott szar eléggé enyhe kifejezés volt arra, ahogy kinéztem és ahogy éreztem magam, a tükröket természetesen messzire elkerültem :) Az ivás eddig nagyon szépen ment egyedül, pohárból, flakonból, de kb az oltás óta nem hajlandó megfogni a poharat. Nem hiszem, hogy lenne összefüggés,K-t is kérdeztem, de ő sem szólt egy rossz szót sem, mikor kicsit vizes lett (mert persze az is megfordult a fejemben, hogy esetleg szólt neki érte, vagy úgy reagált, ami miatt Bucedli nem hajlandó inni egyedül)
Eljutottunk odáig, hogy megszerette a játszóterezést. Valamelyik nap itt volt a kerije meg még egy barátnőm, és lementünk a játszótérre, ahol összeszedett valami kupakot, én meg megmutattam neki, hogy azt ki kell dobnia kukába. Aztán talált még valamit, akkor már elég volt csak mondani neki, és vitte is a kukába. Na ez annyira megtetszett neki, hogy ezután már a homokot is vitte rendületlenül. Itthon is ilyen ügyes ám, segít a portörlésben, kiveszi a kezemből a porszívót (már csak a morzsaporszívótól fél), segít bepakolni a mosást, ha megkérem, a saját szennyesébe beviszi a ruháit (és egyéb dolgokat, pl a tornacipőm, apa papucsa, csattok, stb :D ). Megpróbálom mindenbe belevonni, ebből kifolyólag a mini háziasszony sokszor gondolja úgy, hogy egyedül is el tud már indítani egy mosást: bezárja a mosószeradagoló részt, bekapcsolja a mosógépet, rácsavarja egy progra, de itt mindig lefülelem... Aztán ha én balga a spejz ajtaját nyitva felejtem, már látom, hogy rohan ki a seprűvel vagy a felmosóval - remélem ez a jó szokása akkor is megmarad, ha nagyobb lesz :) Ja, meg kilopkodja a pénztárcámat a táskámból, és kiszedi belőle a pénzt.

Ennyi jutott most eszembe, de pár napja elkezdtem írni egy füzetbe a napi fontosabb dolgokat, mert biztos vagyok benne, hogy enélkül a jelentős részét elfelejtem, ide meg macerás jegyzetelni.
  

Nyaralás 2015 Makarska

Nagyon jó volt, pedig féltünk tőle. Vajon hogy fogja bírni a kismanó a hosszú utat (800 km), az új környezetet, a tengert, az egészet? Jelentem, nagyon jól. Augusztus 9-én este fél 10-kor indultunk el. Előtte még húgommal elvittük sétálni a kicsilányt, hogy kellően elfáradjon, és tudjon aludni. Készítettem neki tápszert, meg bekészítettem minden fontos dolgot, ami kellhet útközben. A csomagjainkról nem is merek írni. Mondtam K-nak, hogy én szeretnék teljesen bepakolni, logisztikázni, úgyhogy ő csak rakja ki, hogy melyik pólóit szeretné hozni, a többit intézem. Még szerencse, hogy írtam listát, mert biztosan itthon hagytuk volna a cuccaink felét. Így is 2 nagy bőrönd, egy sporttáska és még 3 táska lett tele. K sokkot is kapott, és a cuccaink egy része, plusz a babakocsi már csak apuékhoz fért be :D Így indultunk el... Reggel fél 9 körül értünk oda, Buci az út nagy részét végigaludta, és figyeltünk arra is, hogy mikor ébren volt, és már látszott rajta, hogy kezd elege lenni, megálltunk, futkározott egy kicsit, majd mentünk tovább. Nagyon ügyes volt, csak egy pici sírás volt. A szállást ismertük, mivel 2 éve is ott szálltunk meg. Szerencsére a kisasszonynak sem volt ellenvetése. Mi 3 ágyas szobában voltunk, de az egyik ágyra kb csak pakoltunk, mivel nyilván együtt aludtunk a franciaágyon. Emese nagyon élvezte a tengert, a kavicsokat, a fagyizásokat, nem bántuk meg, hogy elmentünk. Valahogy mindig úgy alakult, hogy csak délután mentünk le a strandra, mert reggeli után (10 óra magasságában), még relaxáltunk egy kicsit, aztán mentünk csak fürdeni. Mivel Bucinak nagyon világos kék szeme van, szőkés-vöröses haja és világos bőre, ezért különösen ügyeltünk arra, hogy nehogy leégjen, ennek köszönhetően a gyereken nem látszik, hogy egy hétig a tengerparton volt. Szerencsére nem zavarta az uv-szűrős póló, mikor nagyon szikrázó napsütés volt, a folyamatos kenegetések, semmi. Mindenkivel barátkozott, odament, teli szájjal vigyorgott. Esténként lementünk vacsizni, az első este semmi gond nem volt, mert hamar el is aludt a babakocsiban, csak akkor volt egy kis sírás, mikor felébredt. Majd a második este katasztrófa, nem bírta a babakocsit, hatalmas sírás, majd utána is, mikor kivettem, fél óra volt, mire megnyugodott. Baromi lelkiismeretfurdalásom volt, soha többé nem fogok senkire sem hallgatni, ha úgy érzem, hogy az úgy nem jó. Mert megkaptam, hogy anyás a gyerek, mert csak az én kezemben volt hajlandó jönni, én hülye meg engedtem a nyomásnak, és hagytam, hogy papa tolja a babakocsiban, miközben a gyerek ordított. Na ezt soha többé. Olyan pipa voltam, kivettem Bucit, és nem érdekelt, hogy ki mit mond. Könyörgöm, ne várja már el senki egy picinyke gyerektől, hogy egy teljesen új környezetben ne legyen anyás. Meg amúgy is, azért vagyunk K-val, hogy ott legyünk, ha szüksége van ránk. Aztán még rá pár nappal azt is megkaptam, hogy mi csesztük el, hogy nem marad meg a babakocsiban. De ha egyszer nem szereti, akkor nem fogom ráerőltetni és kész. Másnap már valamennyivel egyszerűbb volt, mert el tudtam terelni a figyelmét a babakocsiban, meg rohangált is rengeteget, aztán elaludt. Ezek után már kb csak aludni ment a babakocsiba, nem is baj, mindenkivel ismerkedett, futott az idősebb fiúk után, kacérkodott mindenkivel, hihetetlen egy nőszemély :) Valamelyik este meg a vacsorára vártunk,és az étteremmel szemben volt egy fagyizó. Buci odament az apukájával, majd kapott egy fagyit,mert olyan aranyosan nézegette a gyümölcsöket és a fagyis néni teljesen el volt ájulva tőle. Majd a vacsora után a fagyis néni lányától is kapott egy újabb fagyit, mert őt is levette a lábáról :) Sajnos szombat estére megérkezett a vihar, úgyhogy a vasárnapot a szálláson töltöttük, csak este mentünk le hármasban sétálni egy kicsit. Hétfőn apuék már reggel elindultak haza, mi csak olyan fél 1 körül, mert azért Emesét sem akartuk az ágyból egyből a kocsiba ültetni, meg úgy voltunk vele, hogy arra a napra még ki van fizetve a szállás, ha esetleg délutánra úgy néz ki, hogy jobb idő lesz, akkor maradunk keddig. A hazautat is jól bírta a kisasszony, csak akkor volt egy kis sírás, mikor bedugultunk, vagy az eső miatt (amitől kb az utat sem lehetett látni) nem tudtunk azonnal megállni. Álomgyerek :)

Azért azt még mindenképpen le kell írnom, hogy K-nak nagyon jót tett ez az egy hét. Eddig is rajongásig imádta a lányát, de mióta hazajöttünk, sokkal jobban igényli, hogy játszanak együtt, sokkal türelmesebb is, úgy látszik, hogy ehhez teljesen ki kellett szakadnia a mókuskerékből. Kint is nagyon sokat foglalkozott Bucival,aki cserébe egész éjszaka az apukájához kucorodva aludt, és ezt a szokását máig is tartja. Azon szoktunk esténként nevetni K-val, hogy mikor lefekszünk, picit magam felé teszem Bucit, mert valljuk be, 50 cm nem igazán elegendő egy 190 cm magas embernek. Na, a pici lánykánk azzal a lendülettel vissza is gurul a kiskifli pozícióba és tüntetőlegesen még K-ra pakolja kezét-lábát, jelezvén, hogy őt onnan senki sem teheti odébb. Aztán persze K beletörődik helyzetébe, megpuszilgatja Bunit, és vigyorogva elalszik. Na, meg olyanokat is csinál azóta,hogy hazajöttünk (mármint K), hogy valamelyik este felsírt Buci, átrohant, hogy majd Ő megnézi, majd várom, de nem jön. Már átmentem, mert a bébiőrön nem volt semmi hang, erre látom, hogy ott fekszik Buci mellett és vigyorog. Majd felvilágosított, hogy azért nem jött (és nem is fog), mert Bucc úgy aludt el, hogy a kezére tette a kezét, és ő így nem tud eljönni, mert olyan jó érzés. Mi ez, ha nem szerelem? :)

Summa summarum jövőre is megyünk, ha minden jól megy.

14 hónapos - Kötőhártya gyulladás

Bucinak ma délutánra tiszta piros volt a szeme, folyamatosan dörzsölte, úgyhogy gyorsan elvittük a szemészetre. Mondta a dokinő, hogy ez bizony kötőhártya gyulladás. Kapott szemcseppet, naponta 5-ször kell cseppenteni. Az első könnyen ment, K segített, utána Buni teljesen fel volt pörögve, vigyorgott mint a vadalma. A következő két cseppentést már egyedül csináltam, mert K dolgozik, ezeknek sajnos hatalmas ordítás lett a vége. Elvileg hétfőre már rendben lesz, reméljük így lesz. 

Akkor most a megkésett 14 hós adatok:

• kb. 83 cm
• 11,8 kg
• 8 foga van, de min. 4 jön egyszerre, amiből az alsó 2-nek a teteje már látszik is az ínye alatt, szerintem napokon belül kibújnak. Emitt azért szokott picit nyűgibb lenni, de alapvetően még mindig ugyanolyan vidám, mint szokott lenni. Annyiban nehezebb picit, hogy kevesebbet eszik napközben, de két éjszaka is csak 1-2 között kelt egyszer enni. Ma viszont olyan mennyiségű görögdinnyét evett, hogy csak néztem, rá 2 órával, meg a spaghettit tömte be (vagyis nekem kellett villám sebességgel adagolni neki), utána meg a kezébe adtam a villát és önállóan evett próbálkozott enni. Update: ma már láttam az alsó 2 fogát is.

Elképesztő, milyen gyorsan elkezdett fejlődni ez a lány. Komolyan, csak kapkodjuk a fejünket, és számtalanszor olyan dolgokat produkál, amiket meg sem mutattunk neki, maximum elleshette tőlünk. Megpróbálom összeszedni, hogy miket csinál, amiket eddig nem:

• rázza a fejét, ha nem kér enni, vagy nem akar valamit csinálni, vagy csak úgy. Tegnap kérdeztem, hogy megyünk aludni, cicukám? Ő erre bőszen rázta a fejét, hogy nem.
• dulidulizás/piszézés: már ő is rázza hozzá a fejét
• simogatja a virágokat, meg azért picit meg is tépi őket. Akárhol vagyunk, a virágok mindig lázba hozzák, az ikeában a művirágoknál is hosszú percekig időztünk
• ha tudja, hogy rosszat csinál, és rászólók, akkor odadugja az arcomba a buksiját, és elkezd vigyorogni, majd jön a puszi és a bújás. Igen, tudja, hogy kell levenni a szüleit a lábukról, ezek után ki tudna rá haragudni? :)
• cuppanós puszit ad, hát meg kell zabálni, és magának is bőszen osztogatja, ma pl. a kezét puszilgatta, de általában a tappancsát szokta
• nem bírja elviselni, ha a tenyere vagy a talpa koszos, AZONNAL le kell őket takarítani. Ha a tenyere, akkor odajön, hogy seperjük le, kivéve, ha fontos teendője van, mert olyankor simán a ruhájába törli, ha meg a talpa lesz koszos, leül, felemeli a tappancsot és elkezdi tisztogatni, majd mutatja, hogy segítségre van szüksége
• táncol, rázza magát, tegnap meg K-val táncoltak kézenfogva, aminek hatalmas nevetés lett a vége
• beszélni nem nagyon akar, nagyon jól elvan a Dö-vel, rámutat valamire, mondja a varázsszót, majd a két rabszolgája a szülei azonnal tudják, mire gondol, kérés teljesítve
• az esti szeánsz a következő: lefürdetem, addig K készíti az esti tápszert (300 ml), majd közösen lefekszünk, Buncus elfogyasztja az éppen számára elegendő mennyiséget, majd a maradékot átnyújtja apának. Ekkor Buncus vízre vált, és a maradék tápszert megitatja K-val. Hihetetlenül cukik ilyenkor, ez amolyan apa-lánya közös esti program lett :) Jut eszembe, lecseréltük a vizes cumiját 4 lyukúra a 2 helyett, de vissza kellett cserélni, mert túl gyorsan itta meg, aztán így egy-egy altatás alkalmával 3 cumisüvegnyi víz elfogyasztása után (300 ml) még kért...
• egyébként a vizes cumit mostanság főleg alváshoz használja, kb. úgy funkcionál nála, mint más gyereknél a sima játszócumi. Amúgy meg inkább flakonból, pohárból iszik napközben, főleg úgy, hogy mi tartjuk. Próbálkozik mindkettőnél önállóan is, de pár korty után leönti magát, mert mohó
• evett önállóan túró rudit, ő fogta, már csak a végével volt gond, mert az beragadt a papírba
• gyümölcsöt meg újabban úgy szoktunk enni, hogy a nappali közepére leterítek egy törölközőt, tálcán hozom a gyümit, és adagolom Bucinak. Talán harmadik alkalommal történt, hogy leterítettem a törölközőt, megyek ki a konyhába, és nem volt mögöttem a szokásos trappolás. Visszamentem a nappaliba, és Buncus már ott ült a törcsin és várt, olyan büszke voltam rá. Imádja a dinnyét, általában negyed dinnyét szoktunk venni, és kis katonákat vágok belőle, vagy egyenesen a szájába adagolom. Na ez múltkor nem tetszett a kisasszonynak, úgyhogy fogta magát és elkezdte ő harapni úgy, mintha kicsi dinnyeszelet lenne.
• segít főzni meg takarítani. Portörlésben már profi, neki is kell adni egy portörlő kendőt és nagyon ügyesen elkezd törölgetni. Mikor először csinálta, mondtam K-nak, hogy gyere, Buci akar mutatni valamit. Aztán mondtam a lánynak, hogy mutasd meg apának is, hogy takarítasz, erre elkezdte letörölgetni az egyik polcot. Meg folyamatosan kilopja a szivacsokat a fiókból és azzal is elkezd törölgetni, de egyszerre kettővel is. Ha seprűt lát, azt azonnal el kell koboznia és képes akár fél órán át hurcolni. Ugyanez van a felmosókkal is és rendesen húzogatja őket a földön. Múltkor az ikeában alig tudtuk elvinni a felmosóktól, komolyan zenélő játék helyett ilyeneket fogunk neki venni, persze gyerek kivitelezésben
• apás estét tartottak, amíg én régi kolleginákkal kimozdultam, és legnagyobb örömömre, mikor eljöttek értem, K azzal fogadott, hogy többször is elmehetnék, mert olyan jól érezték magukat. A legnagyobb pedig, hogy amint kiléptem a lakásból, Buci bekakilt (K nem bírja a szagokat, eddig egyszer tette csak tisztába, mikor kaka is volt), úgyhogy nagyon büszke voltam rá, mikor felhívott, hogy ezt IS megoldotta, de mikor a legnagyobb természetességgel megkérdeztem, hogy és milyen volt a kakija?, a következő választ kaptam: hülye vagy? Nem gondolod, hogy még meg is nézem, örültem, hogy kiszedtem! Azért mondta, hogy biztosra ment, elhasznált kb 7-8 popsitörlőt :D
• Megmossa a pocakját, néha már magától hátradönti a fejét hajmosás utáni öblítésnél

Hirtelen ennyi jutott eszembe, biztosan van olyan, amit kihagytam, ha eszembe jut, pótolom.

Betegség

Terveztem, hogy ma végre megírom a 14 hós összefoglalót, de sajna családilag benyeltünk valami hasmenős vírust. Szegény kicsikénknek még pluszban egyszerre jön a 4 örlő, baromira meg vannak duzzadva, úgyhogy a szívünk szakad meg érte. Ment a hasa, de szerencsére folyamatosan iszik vizet. Étvágya nagyon nincs pár napja, csak csipeget, mint egy kismadár, de gondolom ebben a fogának is nagy szerepe van. Ezt leszámítva a kedve határozottan jó, hozza a szokásos Bucis formáját, bár néha hirtelen elkezd sírni, de próbáljuk K-val minél inkább elterelni a figyelmét. Ma, mikor K hazajött, Buci még azt is elfelejtette, hogy létezem, és mindenhova árnyékként követte az apukáját, aki persze olvadozott. Szerencsére nem viseli meg annyira a fogzás meg a betegség, szerintem mi K-val rosszabbul viseljük :D Csak legyen túl rajta minél hamarabb... drága kislányunk.

1 éves- 13 hónapos

Nagyon elmaradtam az írással, ilyenkor nagyon tudok magamra haragudni. Őszintén szólva baromira nem volt kedvem hozzá, valahogy nem tudtam erőt venni magamon. Viszont rengeteg dolog történt, aminek bizonyára már a nagy részét elfelejtettem...

Szóval, voltunk pont a születésnapján a védőnőnél, a súlyát pelenkában mérte, így 11 kg-ra saccolta, de mondtam neki, hogy előző nap mértem, úgyhogy 11,5 kg-ot írjon be inkább... Azóta még hízott 20 dkg-ot egy hónap alatt. A magassága 1 évesen 82 cm, ma vettem észre, hogy már kibújt a 8. foga is, eléggé be van durranva az ínye és ennyi bőven elég is lesz az adatokból.

Már nagyon ügyesen jár, egész nap jön-megy, pakolgat, játszik. Olyan ügyes, önálló nagylány már. Valamelyik nap (kb. 2-3 hete), miközben aludt, én a nappaliban vasaltam. Erre azt látom, hogy Buci tipeg be a nappaliba Benővel (az alvómackó) és a cumijával. Elállt a szavam... Felébredt, egy hang nélkül leszállt az ágyról és átsétált, leesett az állam. Azóta mindig így ébred a napközbeni két alvásából. Nagyon sokat szoktunk menni sétálni, ilyenkor minden kutyát, buszt, madarat, repülőt, motort és kamiont meg kell nézni, mert azok a világ legérdekesebb dolgai. Imádja kergetni a madarakat, aztán mikor a sikítása elől elszállnak, keresi, hogy hova tűnhettek. Továbbra is imádja a gyerekeket, volt olyan, hogy egy kisfiúval megetették egymást fahéjas csigával, meg kellett őket zabálni. Mivel csak ide a ház elé mentünk le várni apát, nem vittem le semmit, amivel megtörölhettem volna, így mire megérkezett apa, a homoknak és a cukros csigának köszönhetően úgy nézett ki, mint egy kismalac :-D Meg múltkor séta közben találkoztunk nagyobb gyerekekkel, és Buci próbált velük rohangálni, de szegénykém mivel még nem tud futni, nem tudott velük lépést tartani. De a mi élelmes gyerekünk kitalálta, hogy Ő csak a pálya közepén "futkározott", így nem maradt le és mindig tudott egy kicsit közöttük lenni. Istenem, a legcsodálatosabb dolog a világon boldognak látni a kis mindenünket, komolyan ilyenkor sírni tudnék örömömben. Mikor látom azt a tiszta, önfeledt örömöt, na ez az, amiért bármit megtennék.

Mivel a kisasszonyt mindent tudni akar és természetesen semmilyen mókából nem szeretne kimaradni, ezért már mikor szereltük össze a triciklijét, akkor is segített. Apa minden szerszámát megvizsgálta és azzal szórakozott, hogy a váz egyik rövid csöves részén dugdosta át a csavarhúzót. Egyre nehezebb így bármit is csinálni mellette, ha ébren van, így történt, hogy együtt főztünk. Máskor próbálom ezt alvásidőben elintézni, vagy mikor K is itthon van, esetleg beültetem az etetőszékbe, és közben szórakoztatom. Az első két opció kilőve, a harmadikat kb. 4 percig bírta, úgyhogy addig gyorsan odatettem a rizst, már csak a rántott hús és az ubisali volt hátra, úgyhogy lecuccoltam a padlóra, meghámoztam az ubikat, és ami már készen volt, azokat Buci minőségellenőr tüzetesen megvizsgálta, random meg is kóstolta, majd miközben gyalultam, mindig mutogatott, hogy kér belőle. Majd besóztam és a kezébe adtam egy fakanalat, közösen összekevertük ,majd még az alaposság jegyében a miniszakács ezt még további 5 percig folytatta. Majd következett a hús, odahúztam a pulthoz egy széket, és miközben én fűszereztem, ő elérte a mosogatót és ott játszott. A panírozást már nem mertem bevállalni vele, úgyhogy egy kis tálba öntöttem neki ki nyers szarvacska tésztát, meg adtam neki egy fakanalat, amit pár perc alatt a nagy kavargatás közben szétterített az egész konyhában. Mondtam neki, hogy akkor összeszedni is segíthetne, de ahhoz már nem volt kedve... :D

Voltunk apuéknál is Bucival, K sajnos nem tudott jönni, mivel dolgoznia kellett, de mindenképpen el akartunk menni még nyaralás előtt, mivel ez amolyan teszt út volt, kíváncsiak voltunk, hogy hogy bírja az új környezetet, az utazást. Szerencsére nem volt semmi probléma, apa pénteken el tudott értünk jönni, mert munka miatt amúgy is jönnie kellett felénk, hétfőn pedig vissza is hozott. Az út kb. 2,5-3 óra, amit nagyon jól bírt, odafele megállás nélkül mentünk, ebből 1,5 órát végigaludt, és csak az utolsó 10 percben kezdett nyűgösködni. Visszafele egyszer kellett csak megállni 2 óra után, viszont akkor egy percet sem aludt. Akkor is csak az utolsó 10 percben volt már nyűgös, mivel fáradt volt és nem akartam, hogy elaludjon, mert akkor itthon már nem aludt volna, így meg hazaértünk, örült apájának, majd aludt 2,5 órát :) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt, jó volt végre lemenni apuékhoz, csak K hiányzott nagyon. Folyamatosan voltak programok, de általában az utazások mindig úgy jöttek ki, hogy Buci alvásidejére esett. Voltunk állatkertben Nyíregyházán, gyönyörűen meg van csinálva, hatalmas területen van, 3 óra volt, mire végigjártuk, és így sem néztünk meg mindent. A biztonság kedvéért elvittem a babakocsit, amit már hónapok óta elő sem vettünk, és milyen jól tettem, mert egy ideig elvolt benne, de legalább nem volt első pillanattól visítva üvöltés, úgyhogy eldőlt, visszük Horvátországba. Legnagyobb meglepetésemre Buci már első naptól úgy viselkedett apuéknál, mintha otthon lenne, mászkált mindenhova, volt hogy csak annyit láttunk, hogy elsuhant a nappali előtt Maxit (francia bulldog) kergetve. Merthogy a kutyussal szerelem volt első látásra, a lányunk, aki van, hogy egész nap nem hajlandó puszit adni, Maxit folyamatosan puszilgatta, meg odarakta a fülét Max szájához, becsukta a szemét, és várta, hogy a kutyus puszilgassa. Max meg folyamatosan vigyázott rá, mesélte apa, hogy hajnalban, mikor Bucc felsírt, mert éhes volt, Maxi ott ült rajtra készen az ajtó előtt. De amúgy minden alkalommal, ha Buci elsírta magát, azonnal tudni akarta, hogy mi a baja, volt, hogy addig nem tágított az ajtó elől, amíg be nem mentünk megnézni a szobába, hogy minden rendben. Sajnos mielőtt elindultunk, pont láttam egy videót, ahol a család kutyája megkapta a pár hónapos babát, miközben az anyuka videózta őket. Na emiatt én olyan feszült lettem, és beindult egy olyan ellenérzés a kutyákkal kapcsolatban (vagyis inkább féltés, nyilván aggódtam, mert sajnos az ördög nem alszik), hogy még apáék is szóvá tették, hogy olyan, mintha nem szeretném Maxit, pedig ez nem így van, csak pontosan emiatt az érzés miatt baromira féltem, nehogy Buci túl messzire menjen (nyilván mindig volt vele valaki, sosem hagytuk kettesben a kutyával), vagy hogy nem vesszük észre, ha már túl sok a kutyusnak. Folyamatosan az a videó pergett le a szemeim előtt. Na mindegy, nekik biztosan furcsa volt, főleg, hogy Max családtag náluk, bennem meg végig ott volt a para, ezért érezhették így. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, hamar el is repült ez a pár nap, legközelebb pedig majd már hármasban megyünk :) 

Ez a lány annyira ki tudja mutatni most már, hogy szeret minket, olyan jó. Mióta hazajöttünk, folyamatosan bújik, puszikat is kapunk, ha olyan kedve van. Esténként, mikor altatom, igényli, hogy összebújjunk, meg reggel is még 1 órát relaxáltunk ébredés után úgy, hogy odakucorodott hozzám, olyan jó volt. Az apukájának meg úgy tud örülni, mikor hazamegyünk, vagy elmegyünk érte a munkahelyére. Ilyenkor hatalmas visítások vannak, mikor meglátja, meg rohan hozzá, aztán néha előfordul, hogy közben elvonja a figyelmét egy kavics, vagy egy virág, megtántorodik, majd újra eszébe jut, hogy rohanjon az apukájához. Ja, és megvolt K első fürdetése is, kb. oda sem engedett a kádhoz :)

Folyt. köv., de már leragadnak a szemeim, a kis ébresztőórám meg majd jól ki fogja reggel nyomkodni a szemeimet, meg meg fogja csapkodni a fejem, hogy keljek már fel, úgyhogy megyek és jól megölelgetem, hajnalban meg majd K is csatlakozik hozzánk, az lesz ám az öröm a Bucilánynak (meg persze nekem is) :)