Decemberi események, mert úgy szép az élet, ha zajlik

December 12-én végre eljutottunk odáig, hogy kilövettük a Bucilány fülét. Kapott egy csodaszép, lila köves fülbevalót. Annyira jól áll neki, igazi kis csajos, nagyon cukin néz ki. Szerencsére a lövés hamar ment, csak kis ideig sírdogált utána. Féltem tőle, hogy utána piszkálni fogja, de nem igazán érdekli. Bár másnap reggel az ágyában találtam meg az egyik kapcsot, még jó, hogy nem ette meg.

Viszont történt egy kis baleset is. Akkora barom állat voltam, hogy jöttem be az erkélyről, Buci belülről az üvegnek és a szekrénynek támaszkodott, és mire becsuktam az ajtót, hatalmas sírásba kezdett. Én idióta rázártam a gyűrűsujjára az ajtót. Komolyan azt hittem, hogy eltörtem a gyerek ujját. Felhívtam a gyerekorvost, hogy mi legyen, és mondta, hogy ha bedagad, fájlalja akkor irány a Heim Pál. Kb. egy 10 perc sírás után már semmi baja nem volt, vigyorgott, játszott,ugyan picit be volt neki dagadva, de be tudtam hajlítani, nyomásra sem sírt, mintha nem történt volna semmi. Itt őrlődtem, hogy üljek-e taxiba és vigyem-e be, de mondta K, hogy mindenképpen várjam meg, majd ő bevisz. Hazajött, de addigra már csak minimálisan volt bedagadva, rendesen használta, úgyhogy arra jutottunk, hogy röntgennek nem kée feleslegesen kitenni, várunk másnapig és meglátjuk. 2 nap múlva már egyáltalán nem látszott semmi az ujján. Olyan szinten lelkiismeret-furdalásom van, nem hiszem el, hogy lehettem ennyire figyelmetlen. Az a tény sem vigasztal, hogy tudom, még számtalanszor el fog esni, meg fogja ütni magát, ezer meg ezer gyógypuszit fogok neki adni, hogy hamarabb gyógyuljon majd az a fránya seb, és a szívem minden egyes alkalommal apró darabkákra fog törni.

6 hónapos - folytatás

A nagymozgások nagyon beindultak. Mivel már dévényezni sem kell járnunk, remélhetőleg picit lelassul. Bár már így is mászik meg folyamatosan fel akar állni. Ülni még nem tud, de most jelenleg ez nem is nagyon izgatja. Minek ülni, ha fel is tud állni? Már a kiságyban is elkezdett felkapaszkodni, aztán térdelésből faszán hátra is borult, mint egy kidőlt fa. Szerencsére nem ütötte be nagyon a buksiját, nagyobb volt az ijedtség, mert 5 perc múlva újra próbálkozott. Odamértük állva a kiságya rácsához, és mivel csak a mellkasáig ért, ezért a legalsó pozícióba tettük az ágyat. Hihetetlen, amit már művel. Ja, és eddig olyan rácsvédője volt, ami nem túl magas, de körbeérte a kiságyat. Na, ma lecseréltem 2 nagyobbra, erre nem leszakította kb. az 5. mp-ben??? Vissza is raktam a régit, úgy sem tudom elkerülni, hogy koppanjon. Plusz hátha kialakulna benne valami félelemérzet, mert jelenleg egy kamikaze pilóta semmi hozzá képest. Voltunk szerdán dokinál is oltáson, és kérdezte, hogy mit tud már a kismanó. Elmondtam neki, erre még Buci rátett egy lapáttal, négykézláb volt a vizsgálóágyon, és elkezdte feltolni a kis popsiját. Erre a doki még az asszisztensnek is odaszólt, hogy nézd már, milyen ügyes :) És még Buci meg is bűvölte a mi asszisztensünket és egy másik asszisztenst, mondták is neki, hogy már csak egy varázspálca kéne a kezébe, és kész is a kis boszorkány (mindezt azért, mert a kisasszony olyan szinten meredten bámulta őket) :D

Finommozgások terén is baromi ügyes, rendesen használja a hüvelykujját, apró dolgokat is képes megkaparintani. A vizes cumiját már elég régóta ő tartja, de múlt héten már a tápszeres cumiját is magának követelte. Lassan már nem is lesz rám szüksége, úgy rohan az idő...

Egyre többet dumál, főleg mikor ki van bontva a libero. Ahogy megérinti a szabadság szere, elindul a szóáradat is.  A másik alkalom, amikor még imád beszélgetni az az, amikor valami finom kaja éri a száját. Ilyenkor mindig elkezd énekelni, aminek nagyon örülök, mert tudom, hogy ízlik neki, de így a felét már rám is köpködi, mert olyan hangokat kezdett el képezni, amihez ki kell dugni egy picit a nyelvét...Imádjuk a kis dinnye fejét.

Az alvás továbbra is katasztrófa. Ugye már kijött 2 fog, folyamatban van a növekedési ugrás, a mozgásfejlődés is rohamléptekben halad, így nem is csodálom. Este lefektetjük 9 körül, majd egy óra múlva úgy érzi, hogy kialudta magát és indulhat a buli. Vagy a másik alternatíva, hogy elalszik, és a hajnal 1-2 körüli evésig 8619-szer ébred fel, majd utána alszik 5-6-ig, kaja után mint aki jól végezte dolgát, befordul és már húzza is a lóbőrt (kivéve ma, mert 6-7-ig még ugrabugrált, beszélgetett és az istenért nem volt hajlandó aludni. Majd nagy nehezen mellettem sikerült, és egészen 10-ig fel sem ébredt.) Hatalmas kópé, valamelyik reggel úgy ébredtem,hogy beszélgetett és már térdelt is. Alig nyitottam ki a szemem, kisebb szívrohamot kaptam, nehogy hátraessen, amíg a kiságy és az ágyunk közötti 60 cm távolságot meg nem teszem. Másik reggel még már négykézláb volt, hintázott, és a kicsi szívem minden lendületnél beverte a buksiját a kiságyba és sírt (de nem hagyta volna abba a hintázást, szerintem még eléggé kómazsák lehetett). De egyből magam mellé vettem és egy kis hüppögés után már el is felejtette :)

Kezdi kinőni a kiskádat. Mivel zuhanyzónk van, ezért már nagyon várom, hogy üljön, mert jobban elférne. Bár így is nagyon laza, fekszik a kádban, a tappancsait keresztbe vágja, és felpakolja a kád végére, aztán elkezdi lopkodni a vizet. Hason fekve meg folyamatosan ki akar mászni, plusz úgy is próbál vizet csenni, amihez a kifinomult taktikáját hívja segítségül: arccal belevágja a fejét a vízbe :) Szóval minden fürdetéskör közelharcot kell vele vívni, mert értem én, hogy a Gabi bababarát, meg kíméletes, de nem hinném, hogy belülről is véd és ápol. Tegnap nagyon cuki volt, egyedül fürdettem, mert K dolgozott. Nyakig kakis volt a kisasszony, lecsupaszítottam, aztán eszembe jutott, hogy hoppá, K nincs itthon, úgyhogy nekem kell vizet csinálni.Persze a gyerek már pucéron, ezért leraktam egy törölközőre, én meg mentem a fürdőbe (szemben van a szobájával, a kettő között van az előszoba). Na a kis szökevénynek ennyi kellett csak, máris rohamléptekkel jött utánam, és vigyorgott, mint a tejbetök, hogy ő milyen ügyes. Látszott a fején, hogy tudja, hogy rosszalkodik, és ehhez elővette a legrafináltabb mosolyát is, meg kell zabálni.

Vettünk a kisasszonynak babakarámot habtapi szőnyeggel. 6 elemes, így a nappali is Bucibirodalom lett, végérvényesen ki lettünk szorítva. Nagyon hasznos, mert így is biztonságban tudhatom, mikor valami dolgom van. Már olyan kis ügyes, ha szólok neki, hogy gyere, Buci, akkor odajön, ahol állok, és nyújtja a kezét, hogy vegyem ki. Általában elvan benne, bár mikor már kezd fáradni, akkor esélytelen egy méternél messzebb menni tőle. Tegnap annyira nyűgi volt, hogy már akkor is elpityeregte magát, mikor nem rá néztem. Olyan jó, hogy már ki tudja mutatni, hogy örül nekünk :)

Foghelyzet

Tegnap kibújt a 2. fog is alul. Azt gondoltam, hogy így lesz egy kis hisztiszünet, de semmi változás, sőt még ma is tépte a fülét. Még egy fog? Nem tudom, de nagyon beindult minden téren :)

Felállt és már nem is fogatlanka :-)

Tegnap magától felállt, ma reggelre meg kibújt a bal alsó fogacskája. Szerencsétlen kismanó, nem is csodálkozom, hogy nem tud aludni. Itt a mozgásfejlődés, a fogzás, és desszertként a hozzátáplálás... 

6 hónapos státusz

Ma fél éves a mi gyönyörűséges kislányunk :)

Tegnap voltunk a védőnőnél, lemérte a kismanónkat:
8780 g
70 cm (bár én itthon többnek mértem, és a védőnőnél nem egyenesen volt a lába)
buksi: 40.5

A könyv szerint 6 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is)

• ülésbe feléhúzva a hátával egy vonalban tartja a fejét 

• gügyög, magán és mássalhangzókat is kombinál, például á-gú, vagy hasonló 

valószínűleg tudja az alábbiakat:

• lábai elbírnak valamennyi súlyt 

• ülni támogatás / támasztás nélkül 

• berreg 

• hang felé fordul 

lehet, hogy képes:

• felhúzni magát ülésből állásba 

• állni valamibe belekapaszkodva 

• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot 

• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba 

• keresi a leejtett tárgyakat 

• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz 

• gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da 

esetleg tudhat:

• kúszni vagy mászni (vasárnap óta mászik is)

• ülésből álló helyzetbe húzni magát 

• hasról ülő helyzetbe kerülni (de már próbálkozik) 

• kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi 

• kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan 

Dévény - összegzés

Mindösszesen 10 alkalommal voltunk dévényezni, és látványos a változás a kezdetekhez képest.
Ahogy kezdtük:

• feszes nyak (hason egyáltalán nem tudta kényelmesen letenni a fejét, oldalra fordulva is a levegőben volt a kis buksija)
• repülőzés
• C-alak
• gyenge hát
• kéz ökölben

Mostanra nagyon szépen megoldódott minden problémája. A mozgásfejlődése is olyan iramban beindult, hogy vasárnap óta mászik, és elég ügyesen. Úgy érzem, sokat köszönhetünk R-nek, és talán az 5. alkalomtól már csak az utolsó 5 percben sírt, de akkor is csak azért, mert már elfáradt addigra. A 9. alkalmon mondta R, hogy igazából már nincs szüksége Bucinak a dévényezésre, de én kértem, hogy a mászást még várjuk meg (direkt nem csinált vele kúszó-mászó gyakorlatokat, mert akkor még hamarabb elkezdett volna mászni). Mikor voltunk tegnap, mondtam neki, hogy a kisasszony elkezdett mászni, erre mondja R, hogy annyira tudta, hogy ezt fogom mondani. Így elbúcsúztunk tőle, de megígértette, hogy azért majd mindenképpen írjam meg/hívjam fel, hogy hogy haladunk, illetve elmondta még, hogy mire figyeljek majd a továbbiakban.

Összességében  úgy gondolom, hogy még a kezdeti nehézségek (45 perc tömény ordítás hatalmas krokodilkönnyekkel) ellenére nagyon is megérte elmenni, mert annyira jó látni, hogy nem feszül a nyaka, kényelmesen tud hason, illetve oldalt feküdni. Mintha a szívem tépték volna ki minden sírással töltött másodpercben (K éppen ezért a fejlesztőház közelébe sem jött, ő még annyira sem bírja, ha Buci sír), de látom, hogy megérte. Nem azért, mert már mászik, hanem mert látom, hogy neki tettünk jót, könnyebb lett minden szempontból. 

Rosszcsont

Komolyan mondom, egy kis terrorista. Már most, pedig még járni sem tud. Hihetelen, és látszik rajta, amikor rosszaságokon töri azt az okos kis buksiját. Valamelyik nap észrevettük K-val, hogy elkezdte bontani a tapétáját a kiságynál, látszanak a kaparások... Hiába, nem lehet rá haragudni, csak nevetünk rajta (bár később ez nem igazán lesz célravezető)