14 hónapos - Kötőhártya gyulladás

Bucinak ma délutánra tiszta piros volt a szeme, folyamatosan dörzsölte, úgyhogy gyorsan elvittük a szemészetre. Mondta a dokinő, hogy ez bizony kötőhártya gyulladás. Kapott szemcseppet, naponta 5-ször kell cseppenteni. Az első könnyen ment, K segített, utána Buni teljesen fel volt pörögve, vigyorgott mint a vadalma. A következő két cseppentést már egyedül csináltam, mert K dolgozik, ezeknek sajnos hatalmas ordítás lett a vége. Elvileg hétfőre már rendben lesz, reméljük így lesz. 

Akkor most a megkésett 14 hós adatok:

• kb. 83 cm
• 11,8 kg
• 8 foga van, de min. 4 jön egyszerre, amiből az alsó 2-nek a teteje már látszik is az ínye alatt, szerintem napokon belül kibújnak. Emitt azért szokott picit nyűgibb lenni, de alapvetően még mindig ugyanolyan vidám, mint szokott lenni. Annyiban nehezebb picit, hogy kevesebbet eszik napközben, de két éjszaka is csak 1-2 között kelt egyszer enni. Ma viszont olyan mennyiségű görögdinnyét evett, hogy csak néztem, rá 2 órával, meg a spaghettit tömte be (vagyis nekem kellett villám sebességgel adagolni neki), utána meg a kezébe adtam a villát és önállóan evett próbálkozott enni. Update: ma már láttam az alsó 2 fogát is.

Elképesztő, milyen gyorsan elkezdett fejlődni ez a lány. Komolyan, csak kapkodjuk a fejünket, és számtalanszor olyan dolgokat produkál, amiket meg sem mutattunk neki, maximum elleshette tőlünk. Megpróbálom összeszedni, hogy miket csinál, amiket eddig nem:

• rázza a fejét, ha nem kér enni, vagy nem akar valamit csinálni, vagy csak úgy. Tegnap kérdeztem, hogy megyünk aludni, cicukám? Ő erre bőszen rázta a fejét, hogy nem.
• dulidulizás/piszézés: már ő is rázza hozzá a fejét
• simogatja a virágokat, meg azért picit meg is tépi őket. Akárhol vagyunk, a virágok mindig lázba hozzák, az ikeában a művirágoknál is hosszú percekig időztünk
• ha tudja, hogy rosszat csinál, és rászólók, akkor odadugja az arcomba a buksiját, és elkezd vigyorogni, majd jön a puszi és a bújás. Igen, tudja, hogy kell levenni a szüleit a lábukról, ezek után ki tudna rá haragudni? :)
• cuppanós puszit ad, hát meg kell zabálni, és magának is bőszen osztogatja, ma pl. a kezét puszilgatta, de általában a tappancsát szokta
• nem bírja elviselni, ha a tenyere vagy a talpa koszos, AZONNAL le kell őket takarítani. Ha a tenyere, akkor odajön, hogy seperjük le, kivéve, ha fontos teendője van, mert olyankor simán a ruhájába törli, ha meg a talpa lesz koszos, leül, felemeli a tappancsot és elkezdi tisztogatni, majd mutatja, hogy segítségre van szüksége
• táncol, rázza magát, tegnap meg K-val táncoltak kézenfogva, aminek hatalmas nevetés lett a vége
• beszélni nem nagyon akar, nagyon jól elvan a Dö-vel, rámutat valamire, mondja a varázsszót, majd a két rabszolgája a szülei azonnal tudják, mire gondol, kérés teljesítve
• az esti szeánsz a következő: lefürdetem, addig K készíti az esti tápszert (300 ml), majd közösen lefekszünk, Buncus elfogyasztja az éppen számára elegendő mennyiséget, majd a maradékot átnyújtja apának. Ekkor Buncus vízre vált, és a maradék tápszert megitatja K-val. Hihetetlenül cukik ilyenkor, ez amolyan apa-lánya közös esti program lett :) Jut eszembe, lecseréltük a vizes cumiját 4 lyukúra a 2 helyett, de vissza kellett cserélni, mert túl gyorsan itta meg, aztán így egy-egy altatás alkalmával 3 cumisüvegnyi víz elfogyasztása után (300 ml) még kért...
• egyébként a vizes cumit mostanság főleg alváshoz használja, kb. úgy funkcionál nála, mint más gyereknél a sima játszócumi. Amúgy meg inkább flakonból, pohárból iszik napközben, főleg úgy, hogy mi tartjuk. Próbálkozik mindkettőnél önállóan is, de pár korty után leönti magát, mert mohó
• evett önállóan túró rudit, ő fogta, már csak a végével volt gond, mert az beragadt a papírba
• gyümölcsöt meg újabban úgy szoktunk enni, hogy a nappali közepére leterítek egy törölközőt, tálcán hozom a gyümit, és adagolom Bucinak. Talán harmadik alkalommal történt, hogy leterítettem a törölközőt, megyek ki a konyhába, és nem volt mögöttem a szokásos trappolás. Visszamentem a nappaliba, és Buncus már ott ült a törcsin és várt, olyan büszke voltam rá. Imádja a dinnyét, általában negyed dinnyét szoktunk venni, és kis katonákat vágok belőle, vagy egyenesen a szájába adagolom. Na ez múltkor nem tetszett a kisasszonynak, úgyhogy fogta magát és elkezdte ő harapni úgy, mintha kicsi dinnyeszelet lenne.
• segít főzni meg takarítani. Portörlésben már profi, neki is kell adni egy portörlő kendőt és nagyon ügyesen elkezd törölgetni. Mikor először csinálta, mondtam K-nak, hogy gyere, Buci akar mutatni valamit. Aztán mondtam a lánynak, hogy mutasd meg apának is, hogy takarítasz, erre elkezdte letörölgetni az egyik polcot. Meg folyamatosan kilopja a szivacsokat a fiókból és azzal is elkezd törölgetni, de egyszerre kettővel is. Ha seprűt lát, azt azonnal el kell koboznia és képes akár fél órán át hurcolni. Ugyanez van a felmosókkal is és rendesen húzogatja őket a földön. Múltkor az ikeában alig tudtuk elvinni a felmosóktól, komolyan zenélő játék helyett ilyeneket fogunk neki venni, persze gyerek kivitelezésben
• apás estét tartottak, amíg én régi kolleginákkal kimozdultam, és legnagyobb örömömre, mikor eljöttek értem, K azzal fogadott, hogy többször is elmehetnék, mert olyan jól érezték magukat. A legnagyobb pedig, hogy amint kiléptem a lakásból, Buci bekakilt (K nem bírja a szagokat, eddig egyszer tette csak tisztába, mikor kaka is volt), úgyhogy nagyon büszke voltam rá, mikor felhívott, hogy ezt IS megoldotta, de mikor a legnagyobb természetességgel megkérdeztem, hogy és milyen volt a kakija?, a következő választ kaptam: hülye vagy? Nem gondolod, hogy még meg is nézem, örültem, hogy kiszedtem! Azért mondta, hogy biztosra ment, elhasznált kb 7-8 popsitörlőt :D
• Megmossa a pocakját, néha már magától hátradönti a fejét hajmosás utáni öblítésnél

Hirtelen ennyi jutott eszembe, biztosan van olyan, amit kihagytam, ha eszembe jut, pótolom.

Betegség

Terveztem, hogy ma végre megírom a 14 hós összefoglalót, de sajna családilag benyeltünk valami hasmenős vírust. Szegény kicsikénknek még pluszban egyszerre jön a 4 örlő, baromira meg vannak duzzadva, úgyhogy a szívünk szakad meg érte. Ment a hasa, de szerencsére folyamatosan iszik vizet. Étvágya nagyon nincs pár napja, csak csipeget, mint egy kismadár, de gondolom ebben a fogának is nagy szerepe van. Ezt leszámítva a kedve határozottan jó, hozza a szokásos Bucis formáját, bár néha hirtelen elkezd sírni, de próbáljuk K-val minél inkább elterelni a figyelmét. Ma, mikor K hazajött, Buci még azt is elfelejtette, hogy létezem, és mindenhova árnyékként követte az apukáját, aki persze olvadozott. Szerencsére nem viseli meg annyira a fogzás meg a betegség, szerintem mi K-val rosszabbul viseljük :D Csak legyen túl rajta minél hamarabb... drága kislányunk.

1 éves- 13 hónapos

Nagyon elmaradtam az írással, ilyenkor nagyon tudok magamra haragudni. Őszintén szólva baromira nem volt kedvem hozzá, valahogy nem tudtam erőt venni magamon. Viszont rengeteg dolog történt, aminek bizonyára már a nagy részét elfelejtettem...

Szóval, voltunk pont a születésnapján a védőnőnél, a súlyát pelenkában mérte, így 11 kg-ra saccolta, de mondtam neki, hogy előző nap mértem, úgyhogy 11,5 kg-ot írjon be inkább... Azóta még hízott 20 dkg-ot egy hónap alatt. A magassága 1 évesen 82 cm, ma vettem észre, hogy már kibújt a 8. foga is, eléggé be van durranva az ínye és ennyi bőven elég is lesz az adatokból.

Már nagyon ügyesen jár, egész nap jön-megy, pakolgat, játszik. Olyan ügyes, önálló nagylány már. Valamelyik nap (kb. 2-3 hete), miközben aludt, én a nappaliban vasaltam. Erre azt látom, hogy Buci tipeg be a nappaliba Benővel (az alvómackó) és a cumijával. Elállt a szavam... Felébredt, egy hang nélkül leszállt az ágyról és átsétált, leesett az állam. Azóta mindig így ébred a napközbeni két alvásából. Nagyon sokat szoktunk menni sétálni, ilyenkor minden kutyát, buszt, madarat, repülőt, motort és kamiont meg kell nézni, mert azok a világ legérdekesebb dolgai. Imádja kergetni a madarakat, aztán mikor a sikítása elől elszállnak, keresi, hogy hova tűnhettek. Továbbra is imádja a gyerekeket, volt olyan, hogy egy kisfiúval megetették egymást fahéjas csigával, meg kellett őket zabálni. Mivel csak ide a ház elé mentünk le várni apát, nem vittem le semmit, amivel megtörölhettem volna, így mire megérkezett apa, a homoknak és a cukros csigának köszönhetően úgy nézett ki, mint egy kismalac :-D Meg múltkor séta közben találkoztunk nagyobb gyerekekkel, és Buci próbált velük rohangálni, de szegénykém mivel még nem tud futni, nem tudott velük lépést tartani. De a mi élelmes gyerekünk kitalálta, hogy Ő csak a pálya közepén "futkározott", így nem maradt le és mindig tudott egy kicsit közöttük lenni. Istenem, a legcsodálatosabb dolog a világon boldognak látni a kis mindenünket, komolyan ilyenkor sírni tudnék örömömben. Mikor látom azt a tiszta, önfeledt örömöt, na ez az, amiért bármit megtennék.

Mivel a kisasszonyt mindent tudni akar és természetesen semmilyen mókából nem szeretne kimaradni, ezért már mikor szereltük össze a triciklijét, akkor is segített. Apa minden szerszámát megvizsgálta és azzal szórakozott, hogy a váz egyik rövid csöves részén dugdosta át a csavarhúzót. Egyre nehezebb így bármit is csinálni mellette, ha ébren van, így történt, hogy együtt főztünk. Máskor próbálom ezt alvásidőben elintézni, vagy mikor K is itthon van, esetleg beültetem az etetőszékbe, és közben szórakoztatom. Az első két opció kilőve, a harmadikat kb. 4 percig bírta, úgyhogy addig gyorsan odatettem a rizst, már csak a rántott hús és az ubisali volt hátra, úgyhogy lecuccoltam a padlóra, meghámoztam az ubikat, és ami már készen volt, azokat Buci minőségellenőr tüzetesen megvizsgálta, random meg is kóstolta, majd miközben gyalultam, mindig mutogatott, hogy kér belőle. Majd besóztam és a kezébe adtam egy fakanalat, közösen összekevertük ,majd még az alaposság jegyében a miniszakács ezt még további 5 percig folytatta. Majd következett a hús, odahúztam a pulthoz egy széket, és miközben én fűszereztem, ő elérte a mosogatót és ott játszott. A panírozást már nem mertem bevállalni vele, úgyhogy egy kis tálba öntöttem neki ki nyers szarvacska tésztát, meg adtam neki egy fakanalat, amit pár perc alatt a nagy kavargatás közben szétterített az egész konyhában. Mondtam neki, hogy akkor összeszedni is segíthetne, de ahhoz már nem volt kedve... :D

Voltunk apuéknál is Bucival, K sajnos nem tudott jönni, mivel dolgoznia kellett, de mindenképpen el akartunk menni még nyaralás előtt, mivel ez amolyan teszt út volt, kíváncsiak voltunk, hogy hogy bírja az új környezetet, az utazást. Szerencsére nem volt semmi probléma, apa pénteken el tudott értünk jönni, mert munka miatt amúgy is jönnie kellett felénk, hétfőn pedig vissza is hozott. Az út kb. 2,5-3 óra, amit nagyon jól bírt, odafele megállás nélkül mentünk, ebből 1,5 órát végigaludt, és csak az utolsó 10 percben kezdett nyűgösködni. Visszafele egyszer kellett csak megállni 2 óra után, viszont akkor egy percet sem aludt. Akkor is csak az utolsó 10 percben volt már nyűgös, mivel fáradt volt és nem akartam, hogy elaludjon, mert akkor itthon már nem aludt volna, így meg hazaértünk, örült apájának, majd aludt 2,5 órát :) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt, jó volt végre lemenni apuékhoz, csak K hiányzott nagyon. Folyamatosan voltak programok, de általában az utazások mindig úgy jöttek ki, hogy Buci alvásidejére esett. Voltunk állatkertben Nyíregyházán, gyönyörűen meg van csinálva, hatalmas területen van, 3 óra volt, mire végigjártuk, és így sem néztünk meg mindent. A biztonság kedvéért elvittem a babakocsit, amit már hónapok óta elő sem vettünk, és milyen jól tettem, mert egy ideig elvolt benne, de legalább nem volt első pillanattól visítva üvöltés, úgyhogy eldőlt, visszük Horvátországba. Legnagyobb meglepetésemre Buci már első naptól úgy viselkedett apuéknál, mintha otthon lenne, mászkált mindenhova, volt hogy csak annyit láttunk, hogy elsuhant a nappali előtt Maxit (francia bulldog) kergetve. Merthogy a kutyussal szerelem volt első látásra, a lányunk, aki van, hogy egész nap nem hajlandó puszit adni, Maxit folyamatosan puszilgatta, meg odarakta a fülét Max szájához, becsukta a szemét, és várta, hogy a kutyus puszilgassa. Max meg folyamatosan vigyázott rá, mesélte apa, hogy hajnalban, mikor Bucc felsírt, mert éhes volt, Maxi ott ült rajtra készen az ajtó előtt. De amúgy minden alkalommal, ha Buci elsírta magát, azonnal tudni akarta, hogy mi a baja, volt, hogy addig nem tágított az ajtó elől, amíg be nem mentünk megnézni a szobába, hogy minden rendben. Sajnos mielőtt elindultunk, pont láttam egy videót, ahol a család kutyája megkapta a pár hónapos babát, miközben az anyuka videózta őket. Na emiatt én olyan feszült lettem, és beindult egy olyan ellenérzés a kutyákkal kapcsolatban (vagyis inkább féltés, nyilván aggódtam, mert sajnos az ördög nem alszik), hogy még apáék is szóvá tették, hogy olyan, mintha nem szeretném Maxit, pedig ez nem így van, csak pontosan emiatt az érzés miatt baromira féltem, nehogy Buci túl messzire menjen (nyilván mindig volt vele valaki, sosem hagytuk kettesben a kutyával), vagy hogy nem vesszük észre, ha már túl sok a kutyusnak. Folyamatosan az a videó pergett le a szemeim előtt. Na mindegy, nekik biztosan furcsa volt, főleg, hogy Max családtag náluk, bennem meg végig ott volt a para, ezért érezhették így. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, hamar el is repült ez a pár nap, legközelebb pedig majd már hármasban megyünk :) 

Ez a lány annyira ki tudja mutatni most már, hogy szeret minket, olyan jó. Mióta hazajöttünk, folyamatosan bújik, puszikat is kapunk, ha olyan kedve van. Esténként, mikor altatom, igényli, hogy összebújjunk, meg reggel is még 1 órát relaxáltunk ébredés után úgy, hogy odakucorodott hozzám, olyan jó volt. Az apukájának meg úgy tud örülni, mikor hazamegyünk, vagy elmegyünk érte a munkahelyére. Ilyenkor hatalmas visítások vannak, mikor meglátja, meg rohan hozzá, aztán néha előfordul, hogy közben elvonja a figyelmét egy kavics, vagy egy virág, megtántorodik, majd újra eszébe jut, hogy rohanjon az apukájához. Ja, és megvolt K első fürdetése is, kb. oda sem engedett a kádhoz :)

Folyt. köv., de már leragadnak a szemeim, a kis ébresztőórám meg majd jól ki fogja reggel nyomkodni a szemeimet, meg meg fogja csapkodni a fejem, hogy keljek már fel, úgyhogy megyek és jól megölelgetem, hajnalban meg majd K is csatlakozik hozzánk, az lesz ám az öröm a Bucilánynak (meg persze nekem is) :)

Keresztelő

Nagyon jól sikerült szerencsére, elállt az eső is, mire odaértünk. Amitől a legjobban tartottam, az a szüleim viselkedése volt, de nagyon büszke vagyok rájuk, végre felnőttként viselkedtek, és nem volt konfliktus, beszólogatás, semmi. A legjobb persze az lenne, ha normálisan beszélni is tudnának egymással, de már az is nagy szó, hogy idáig eljutottunk. 

A keresztelő maga problémamentesen zajlott (eltekintve attól az apróságtól, hogy mivel mi K-val nem vagyunk igazán vallásosak, jól beégtünk, mikor kérdezte a pap, hogy mit kérünk a gyermekünknek. Mi elkezdtük sorolni, hogy egészséget, hosszú boldog életet. Ekkor a pap diszkréten odasúgta 3 méterről, hogy keresztséget,  viszont Buci egy tünemény volt, végig sétáltam vele, kacagott, be nem állt a szája, meg folyamatosan egy csengőt akart elcsenni. Még akkor sem sírt, mikor a fejét meglocsolták, ugyanúgy folytatta a kis felfedező körútját. 

Ezután a kibérelt teremben ettünk, jókat beszélgettünk, kicsit én is kikapcsolódhattam, mert az én csodás lánykám mindig sétált valakivel, néha odajött hozzánk is, de jól elvolt nélkülünk is. Volt két testőre, a két fiú uncsitesóm, akik 3 és 6 évesek. Folyamatosan Emese 1 méteres körzetében voltak, nagyon szívmelengető látvány volt.

Buncus komolyan mondom olyan csodásan viselkedett, hogy csak ámultunk. Kicsit féltem, hogy a sok ismeretlen és az idegen hely miatt el sem fog mozdulni mellőlem, és utálni fogja ezt az egészet, de nagyon kellemeset csalódtunk. Egy hiszti nélkül csinálta végig a napot, végig sétált, mosolygott, beszélgetett. Pedig reggel 7:45-kor ébresztettem, még relaxált egy 5 percet, majd reggepi, mosakodás, öltözködés után kb. 8:20-kor indultunk el a templomhoz és 2-kor indultunk csak el haza, bár akkor a kocsiban 3 perc alatt elaludt, itthon betettem az ágyába, és összesen 3 órát aludt. Azon csodálkozom, hogy egyáltalán ébren bírt maradni, bár volt, amikor már majdnem leragadt a szeme, de nem volt hajlandó aludni, és mosollyal az arcán, vidáman csinálta végig a napot. Mindenki mondta, hogy egy hangja sincs ennek a gyereknek, meg hogy milyan kis mosolygós. Büszkék vagyunk rá :-) 

Köszi Murphy

Ma van Emese keresztelője és szakad az eső...fuck. Komolyan nem hiszem el.

Nagyon boldog első születésnapot drága Buncusunk!

Drága kislányom!

2013. szeptember 22-én, hajnalban teljesen megváltozott az életünk. Aznap jelent meg az a csodálatos második csík a teszten. Az elkövetkező 8 hónap tele volt izgalommal teli várakozással, aggodalommal, könnyekkel, amiket a szeretet és a hála szült. Megannyi este csak feküdtünk egymás mellett apukáddal, és próbáltuk elképzelni, hogy vajon milyen leszel, milyen érzés lesz szülőnek lenni, pedig már akkor is azok voltunk, már akkor is rajongásig szerettünk. Még mindig élesen bennem van az érzés, mikor először megéreztelek. El sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés volt, remegtem a boldogságtól. Majd az első alkalom, mikor már apukád is érezhette, hogy bizony ez a kis pöttöm lányka, a mi kislányunk már itt van a pocakomban, az benne is megváltoztatott valamit. Ettől kezdve már ő is érezhetett Téged, mint egy kisgyerek, úgy várta, hogy az ő pici lánykája ismét odakucorodjon a tenyerébe. Mert bizony ezt csináltad, ha megérezted, hogy apukád a közelben van, azonnal elkezdtél mocorogni, tudtad, hogy éppen hol próbál érezni Téged és Te azonnal odanyomtad a kis popsidat. Ilyen boldogságban teltek a hónapok, és már alig vártuk, hogy láthassunk. Majd elérkezett az a gyönyörű május reggel, amikor megéreztem az első fájásokat. Kétség sem volt bennem, hogy bizony aznap már a karjaimban tarthatlak. Látnod kellett volna apukádat, szerintem még nálam is izgatottabb volt, már abban a percben el akart indulni a kórházba, mikor mondtam Neki, hogy ma randink van a szülőszobán kislányunkkal. Bennem földöntúli boldogság volt, izgalom, viszont a lelkemben teljes béke honolt. A születésed csodálatos élmény volt, még apukád is azonnal visszajött a szülőszobába (szegény az ajtó előtt hallgatózott, mert félt, hogy el fog ájulni), mikor hallotta, hogy felsírtál 14:40-kor. Először ráraktak a mellkasomra, én meg csak öleltelek, puszilgattalak és nem bírtam betelni veled. Majd mikor már bebugyoláltak, odaadtak apukád kezébe is, és láttam a szemében azt a szeretetet, csodálatot, amivel egy apa tud a lányára nézni. Ott és akkor mindketten visszavonhatatlanul odaadtuk Neked a szívünket. Olyan gyorsan eltelt ez az egy év és annyi minden történt ez idő alatt. Abból az apró újszülöttből egy kommunikatív, örökmozgó nagylány lett, aki már az érzéseit is ki tudja fejezni, és akinek mimden mosolya, puszija, ölelése kincset ér. Köszönjük, hogy vagy nekünk! Mindennél jobban szeretünk kicsikénk!

Létezik ennél nagyobb boldogság?

Ez a nap hihetetlen volt, csak kapkodtuk a fejünket. Hajnalban szokás szerint közénk jött Buncus aludni, és reggel puszikkal ébresztett minket. Eddig semmi különös, általában így szokott kezdődni a napunk. Majd egész nap ment az apukája után, de mindenhova árnyékként követte és puszikkal halmozta el. Mint aki érezte, hogy este csak kettesben leszünk. Persze K végtelenül élvezte a helyzetet, majd 4 körül fájó szívvel búcsút vett tőlünk. Ekkor jött a délutáni alvás, ami aránylag simán ment, majd mikor felébredt, megtörtént az, amiről hónapok óta csak álmodoztunk. Tehát ébredés után még a mi ágyunkra lepihentünk egy kicsit és Bucival 20 percig teljes nyugalomban, összebújva relaxáltunk. Közben még puszikat is kaptam, meg fogtuk egymás kezét és olyan csodálatos volt az egész, már csak K hiányzott, vele lett volna teljes a családi idill. Aztán még az esti fektetésnél az is történt, hogy a kiságyban felült a térdeire, és a rácsok között tátotta a száját, hogy puszit adjon. Utána megunta a kiságyas altatást, és kivettem a mi ágyunkra (ez a megunta annyit tesz, hogy elkezdte lebontania kiságyra rakott tartókat :D ) Majd mikor már a a nagy ágyon voltunk, úgy aludt el, hogy fogtuk egymás kezét, és közben simiztem a buksiját, majd mikor ezt megunta, lazán levette a kezem és befordult a fal felé. Mikor most este beszéltem K-val, hirtelen mindketten arra gondoltunk, hogy vajon Buci beteg, hogy ennyit relaxált velem, vagy front van, hogy ennyire bújós volt ma, mindenesetre teljes extázisban voltunk egész nap. Bárcsak-bárcsak sokszor csinálná még ezt :))))