Nagyon boldog első születésnapot drága Buncusunk!

Drága kislányom!

2013. szeptember 22-én, hajnalban teljesen megváltozott az életünk. Aznap jelent meg az a csodálatos második csík a teszten. Az elkövetkező 8 hónap tele volt izgalommal teli várakozással, aggodalommal, könnyekkel, amiket a szeretet és a hála szült. Megannyi este csak feküdtünk egymás mellett apukáddal, és próbáltuk elképzelni, hogy vajon milyen leszel, milyen érzés lesz szülőnek lenni, pedig már akkor is azok voltunk, már akkor is rajongásig szerettünk. Még mindig élesen bennem van az érzés, mikor először megéreztelek. El sem tudom mondani, milyen csodálatos érzés volt, remegtem a boldogságtól. Majd az első alkalom, mikor már apukád is érezhette, hogy bizony ez a kis pöttöm lányka, a mi kislányunk már itt van a pocakomban, az benne is megváltoztatott valamit. Ettől kezdve már ő is érezhetett Téged, mint egy kisgyerek, úgy várta, hogy az ő pici lánykája ismét odakucorodjon a tenyerébe. Mert bizony ezt csináltad, ha megérezted, hogy apukád a közelben van, azonnal elkezdtél mocorogni, tudtad, hogy éppen hol próbál érezni Téged és Te azonnal odanyomtad a kis popsidat. Ilyen boldogságban teltek a hónapok, és már alig vártuk, hogy láthassunk. Majd elérkezett az a gyönyörű május reggel, amikor megéreztem az első fájásokat. Kétség sem volt bennem, hogy bizony aznap már a karjaimban tarthatlak. Látnod kellett volna apukádat, szerintem még nálam is izgatottabb volt, már abban a percben el akart indulni a kórházba, mikor mondtam Neki, hogy ma randink van a szülőszobán kislányunkkal. Bennem földöntúli boldogság volt, izgalom, viszont a lelkemben teljes béke honolt. A születésed csodálatos élmény volt, még apukád is azonnal visszajött a szülőszobába (szegény az ajtó előtt hallgatózott, mert félt, hogy el fog ájulni), mikor hallotta, hogy felsírtál 14:40-kor. Először ráraktak a mellkasomra, én meg csak öleltelek, puszilgattalak és nem bírtam betelni veled. Majd mikor már bebugyoláltak, odaadtak apukád kezébe is, és láttam a szemében azt a szeretetet, csodálatot, amivel egy apa tud a lányára nézni. Ott és akkor mindketten visszavonhatatlanul odaadtuk Neked a szívünket. Olyan gyorsan eltelt ez az egy év és annyi minden történt ez idő alatt. Abból az apró újszülöttből egy kommunikatív, örökmozgó nagylány lett, aki már az érzéseit is ki tudja fejezni, és akinek mimden mosolya, puszija, ölelése kincset ér. Köszönjük, hogy vagy nekünk! Mindennél jobban szeretünk kicsikénk!