Ma volt nálunk, a 6 hós státusz óta nem találkoztunk, mert nem jön össze náluk sajnos a baba, és most volt az első lombik. Annyiszor gondoltam rá az elmúlt hónapokban, és mikor pénteken felhívott, hogy jönne, már sejtettem, hogy sajnos nem sikerült nekik. Majd megszakad érte a szívem, hiszen nem elég, hogy nem jön össze nekik, még naponta szembesülnie kell azzal is, hogy másoknak könnyebben sikerül, és sajnos rengeteg olyan család van, akik nem is akarták, nem is foglalkoznak rendesen a babával, nem kapnak meg annyi szeretetet, amennyit ő tudna adni a gyermekének. Baromi igazságtalan. Én is csak pár blog elolvasása után szembesültem azzal, hogy mi mindenre képesek az emberek azért, hogy babájuk legyen. Tiszta szívből mondom, hogy csodálom őket. Éveken keresztül vívnak egy olyan harcot, aminek kétes a kimenetele és azt sem tudják, meddig fog tartani. Nagyon hálás vagyok, hogy nekünk nem kellett ezt átélnünk, és kívánom minden ismerős ismeretlennek, hogy teljesüljön az álmuk, mert minden nőnek és férfinak joga van ahhoz, hogy átélje, mekkora csoda szülőnek lenni.
És akkor magáról a látogatásról. Bucival minden ok, ügyesen fejlődik. Meg mondta a védőnő, hogy nagyon jó, hogy mutogat az ujjával, mert ennek a hiánya valamilyen (idegrendszeri?) betegséget jelez. Ezen mondjuk meglepődtem.
A másik érdekes dolog, hogy tehéntejet csak 2 éves kortól lehet, ha a családban van laktózérzékenység és/vagy tejfehérje allergia, akkor csak 3 éves kortól. Utóbbit tudtam, de ez a 2 éves kor újdonság. Eddig úgy tudtam, 1 éves kortól már lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése