Mindennapok

Húúú...mozgalmas napokon vagyunk túl. Azt el is felejtettem írni, hogy mikor voltunk a Kopaszin, utána még elmentünk az Alleehoz, ahol Őbucisága rengeteget rohangált főleg a galambok után és bőszen kiabált is nekik.

A múlt héten olyan jó idő volt, alig vártam már, folyamatosan a levegőn voltunk. Meglátogattuk apát, aki annyira örült a kislányának. Imádom, mikor mindketten fülig érő szájjal rohannak egymás felé, látom rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. Pénteken is voltunk lent, megnéztük az összes kavicsot, bokrot levelet, hangyát, aztán jöttünk is fel, mert már álmos volt. Alvás után evett, majd elkezdett az ajtó felé mutogatni, meg odaadtam a cipőjét, és rátette a lábára, hogy húzzam fel neki és menjünk már. Nagyon cuki volt. Sétálgattunk és jött egy néni egy kutyussal, és a néni elkezdett velünk beszélgetni. Kiderült, hogy a mögöttünk lévő házban lakik, aztán annyit beszélt, hogy már elköszöntem tőle, mert az sem nagyon érdekelte, hogy Bucinak magyaráztam, ő csak mondta. Aztán 5 perc múlva megint megjelent, próbálta Bucit kis cukorkákkal kínálni, de udvariasan visszautasítottam, Bucedli meg mindeközben próbálta a kutyáját kergetni, szegény kis eb, nagyon félős volt. Aztán a házunk mögötti parkolóban megálltunk, mert ott rengeteg kavics van, aztán a néni kihozott egy krémtúrót, hiába mondtam, hogy nem eszik még ilyeneket Bucc. Szerencsére hamar jött apa, úgyhogy gyorsan el is búcsúztunk.

Szombaton meg voltunk anyuéknál, ahol egész nap kint voltunk a kertben, sütöttünk húst, anyáék unokázhattak, mi is kikapcsolódhattunk kicsit. Komolyan, a duracell nyuszi hozzá képest kutyafüle. Eleinte még simán eljátszott a csipeszekkel, folyamatosan pakolgatta őket, sétálgatott is, aztán meg sem állt. Megnézett mindent, talált egy vödörben vizet, akkor elkezdett pancsolni, mindig fogott valakit, mindegy volt, hogy kit, csak mehessen. Délutánra már eléggé elfáradt és apukája hasán elaludt a hintaágyban. Mi addig anyuékkal elszaladtunk megvenni nyárra a medencét, és megvették Bucinak is a tetős babamedencét is. Mire visszaértünk, már ébren is voltak, nagyban játszottak. Mesélte K, hogy nagyon zaklatottan ébredt (sajnos általában így szokott), de addigra ennek már nyoma sem volt. Nagyon jó éreztük magunkat, és mivel Buci imád a szabadban lenni, mondtuk anyuéknak, hogy a nyár nagy részét náluk szeretnénk tölteni, persze ők ennek csak örültek :)

Vasárnap a délelőtti takarítás után (szerencsére K ugyanúgy kiveszi ebből a részét) kitaláltuk, hogy elmegyünk a Dunaparti megállóhoz, és összefutottunk a kisasszony kerijével (Sz) és a párjával. Még mondta is Sz, hogy fel akart hívni, hogy kimegyünk-e. Nagyon jó volt így, Buci itt is fopyamatosan ment valakivel, aztán egyszer véletlenül Sz párját fogta meg, de ezt csak pár lépés után vette észre, és iszonyatosan elkezdett sírni. Utána még volt egy másik kislány, aki tévedésből Á-hoz futott, utána ő is ott sírt az anyukája ölében :-D Bucedli ekkor homokozott először, nagyon tetszett neki. Viszont annyira nem értem az embereket, Buci jópár felnőtthöz is odament és mosolygott rájuk, és ezek meg arra sem voltak képesek, hogy visszamosolyogjanak... Mindegy, nem mérgelődöm, de olyankor úgy felmegy bennem a pumpa.