Szóval, voltunk pont a születésnapján a védőnőnél, a súlyát pelenkában mérte, így 11 kg-ra saccolta, de mondtam neki, hogy előző nap mértem, úgyhogy 11,5 kg-ot írjon be inkább... Azóta még hízott 20 dkg-ot egy hónap alatt. A magassága 1 évesen 82 cm, ma vettem észre, hogy már kibújt a 8. foga is, eléggé be van durranva az ínye és ennyi bőven elég is lesz az adatokból.
Már nagyon ügyesen jár, egész nap jön-megy, pakolgat, játszik. Olyan ügyes, önálló nagylány már. Valamelyik nap (kb. 2-3 hete), miközben aludt, én a nappaliban vasaltam. Erre azt látom, hogy Buci tipeg be a nappaliba Benővel (az alvómackó) és a cumijával. Elállt a szavam... Felébredt, egy hang nélkül leszállt az ágyról és átsétált, leesett az állam. Azóta mindig így ébred a napközbeni két alvásából. Nagyon sokat szoktunk menni sétálni, ilyenkor minden kutyát, buszt, madarat, repülőt, motort és kamiont meg kell nézni, mert azok a világ legérdekesebb dolgai. Imádja kergetni a madarakat, aztán mikor a sikítása elől elszállnak, keresi, hogy hova tűnhettek. Továbbra is imádja a gyerekeket, volt olyan, hogy egy kisfiúval megetették egymást fahéjas csigával, meg kellett őket zabálni. Mivel csak ide a ház elé mentünk le várni apát, nem vittem le semmit, amivel megtörölhettem volna, így mire megérkezett apa, a homoknak és a cukros csigának köszönhetően úgy nézett ki, mint egy kismalac :-D Meg múltkor séta közben találkoztunk nagyobb gyerekekkel, és Buci próbált velük rohangálni, de szegénykém mivel még nem tud futni, nem tudott velük lépést tartani. De a mi élelmes gyerekünk kitalálta, hogy Ő csak a pálya közepén "futkározott", így nem maradt le és mindig tudott egy kicsit közöttük lenni. Istenem, a legcsodálatosabb dolog a világon boldognak látni a kis mindenünket, komolyan ilyenkor sírni tudnék örömömben. Mikor látom azt a tiszta, önfeledt örömöt, na ez az, amiért bármit megtennék.
Mivel a kisasszonyt mindent tudni akar és természetesen semmilyen mókából nem szeretne kimaradni, ezért már mikor szereltük össze a triciklijét, akkor is segített. Apa minden szerszámát megvizsgálta és azzal szórakozott, hogy a váz egyik rövid csöves részén dugdosta át a csavarhúzót. Egyre nehezebb így bármit is csinálni mellette, ha ébren van, így történt, hogy együtt főztünk. Máskor próbálom ezt alvásidőben elintézni, vagy mikor K is itthon van, esetleg beültetem az etetőszékbe, és közben szórakoztatom. Az első két opció kilőve, a harmadikat kb. 4 percig bírta, úgyhogy addig gyorsan odatettem a rizst, már csak a rántott hús és az ubisali volt hátra, úgyhogy lecuccoltam a padlóra, meghámoztam az ubikat, és ami már készen volt, azokat Buci minőségellenőr tüzetesen megvizsgálta, random meg is kóstolta, majd miközben gyalultam, mindig mutogatott, hogy kér belőle. Majd besóztam és a kezébe adtam egy fakanalat, közösen összekevertük ,majd még az alaposság jegyében a miniszakács ezt még további 5 percig folytatta. Majd következett a hús, odahúztam a pulthoz egy széket, és miközben én fűszereztem, ő elérte a mosogatót és ott játszott. A panírozást már nem mertem bevállalni vele, úgyhogy egy kis tálba öntöttem neki ki nyers szarvacska tésztát, meg adtam neki egy fakanalat, amit pár perc alatt a nagy kavargatás közben szétterített az egész konyhában. Mondtam neki, hogy akkor összeszedni is segíthetne, de ahhoz már nem volt kedve... :D
Voltunk apuéknál is Bucival, K sajnos nem tudott jönni, mivel dolgoznia kellett, de mindenképpen el akartunk menni még nyaralás előtt, mivel ez amolyan teszt út volt, kíváncsiak voltunk, hogy hogy bírja az új környezetet, az utazást. Szerencsére nem volt semmi probléma, apa pénteken el tudott értünk jönni, mert munka miatt amúgy is jönnie kellett felénk, hétfőn pedig vissza is hozott. Az út kb. 2,5-3 óra, amit nagyon jól bírt, odafele megállás nélkül mentünk, ebből 1,5 órát végigaludt, és csak az utolsó 10 percben kezdett nyűgösködni. Visszafele egyszer kellett csak megállni 2 óra után, viszont akkor egy percet sem aludt. Akkor is csak az utolsó 10 percben volt már nyűgös, mivel fáradt volt és nem akartam, hogy elaludjon, mert akkor itthon már nem aludt volna, így meg hazaértünk, örült apájának, majd aludt 2,5 órát :) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt, jó volt végre lemenni apuékhoz, csak K hiányzott nagyon. Folyamatosan voltak programok, de általában az utazások mindig úgy jöttek ki, hogy Buci alvásidejére esett. Voltunk állatkertben Nyíregyházán, gyönyörűen meg van csinálva, hatalmas területen van, 3 óra volt, mire végigjártuk, és így sem néztünk meg mindent. A biztonság kedvéért elvittem a babakocsit, amit már hónapok óta elő sem vettünk, és milyen jól tettem, mert egy ideig elvolt benne, de legalább nem volt első pillanattól visítva üvöltés, úgyhogy eldőlt, visszük Horvátországba. Legnagyobb meglepetésemre Buci már első naptól úgy viselkedett apuéknál, mintha otthon lenne, mászkált mindenhova, volt hogy csak annyit láttunk, hogy elsuhant a nappali előtt Maxit (francia bulldog) kergetve. Merthogy a kutyussal szerelem volt első látásra, a lányunk, aki van, hogy egész nap nem hajlandó puszit adni, Maxit folyamatosan puszilgatta, meg odarakta a fülét Max szájához, becsukta a szemét, és várta, hogy a kutyus puszilgassa. Max meg folyamatosan vigyázott rá, mesélte apa, hogy hajnalban, mikor Bucc felsírt, mert éhes volt, Maxi ott ült rajtra készen az ajtó előtt. De amúgy minden alkalommal, ha Buci elsírta magát, azonnal tudni akarta, hogy mi a baja, volt, hogy addig nem tágított az ajtó elől, amíg be nem mentünk megnézni a szobába, hogy minden rendben. Sajnos mielőtt elindultunk, pont láttam egy videót, ahol a család kutyája megkapta a pár hónapos babát, miközben az anyuka videózta őket. Na emiatt én olyan feszült lettem, és beindult egy olyan ellenérzés a kutyákkal kapcsolatban (vagyis inkább féltés, nyilván aggódtam, mert sajnos az ördög nem alszik), hogy még apáék is szóvá tették, hogy olyan, mintha nem szeretném Maxit, pedig ez nem így van, csak pontosan emiatt az érzés miatt baromira féltem, nehogy Buci túl messzire menjen (nyilván mindig volt vele valaki, sosem hagytuk kettesben a kutyával), vagy hogy nem vesszük észre, ha már túl sok a kutyusnak. Folyamatosan az a videó pergett le a szemeim előtt. Na mindegy, nekik biztosan furcsa volt, főleg, hogy Max családtag náluk, bennem meg végig ott volt a para, ezért érezhették így. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, hamar el is repült ez a pár nap, legközelebb pedig majd már hármasban megyünk :)
Ez a lány annyira ki tudja mutatni most már, hogy szeret minket, olyan jó. Mióta hazajöttünk, folyamatosan bújik, puszikat is kapunk, ha olyan kedve van. Esténként, mikor altatom, igényli, hogy összebújjunk, meg reggel is még 1 órát relaxáltunk ébredés után úgy, hogy odakucorodott hozzám, olyan jó volt. Az apukájának meg úgy tud örülni, mikor hazamegyünk, vagy elmegyünk érte a munkahelyére. Ilyenkor hatalmas visítások vannak, mikor meglátja, meg rohan hozzá, aztán néha előfordul, hogy közben elvonja a figyelmét egy kavics, vagy egy virág, megtántorodik, majd újra eszébe jut, hogy rohanjon az apukájához. Ja, és megvolt K első fürdetése is, kb. oda sem engedett a kádhoz :)
Folyt. köv., de már leragadnak a szemeim, a kis ébresztőórám meg majd jól ki fogja reggel nyomkodni a szemeimet, meg meg fogja csapkodni a fejem, hogy keljek már fel, úgyhogy megyek és jól megölelgetem, hajnalban meg majd K is csatlakozik hozzánk, az lesz ám az öröm a Bucilánynak (meg persze nekem is) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése