Ma teljesen egyedül kb. 3x20 mp-ig egyedül állt. Olyan ügyes volt, szerencsére K is éppen itthon volt, még fel is vett belőle pár mp-et. Annyira büszkék vagyunk rá, meg se mertünk szólalni közben, pedig legszívesebben visítottam volna örömömben, amivel azt kockáztattam volna, hogy a gyerek sokkot kap, elesik és nem hajlandó többé felállni.
Reggel, mikor felébredt (9:45-kor, gyakrabban is csinálhatni ilyet), felült, elkezdett beszélni, integetett is, aztán visszadől és relaxált még egy kicsit, megzabáltam. Annyit nevetünk egész nap, olyan ügyesen el tud játszani akár egyedül is. Szoktunk labdázni, és baromi ügyes, az esetek 80 %-ban az irányt is sikerül eltalálnia. Meg simán be tudja kapcsolni a laptopot, ha az apja dolgozik rajta, abban a minutumban felpattan hozzá az ülőgarnitúrára és át is veszi az irányítást. Hiába teszi készenlétbe vagy kapcsolja ki K a gépet, Buci simán visszakapcsolja és már folytatja is tovább, nem lehet megakadályozni. De látni kéne azt a terrorista fejet, amit közben vág, ilyenkor senki és semmi nem állíthatja meg, akaratos egy nőszemély, apja lánya, nyilván... :)
Meg imádunk vele aludni délutánonként, bár sajnos ezt nem tehetjük meg minden nap, de olyan jó érzés, mikor ott szuszog, vagy odanyomja a kis orrát, de még az is olyan jó érzés, mikor a kis pelusos popsiját a fejemre pakolja álmában, sokszor csak hosszasan nézzük K-val, mert még mindig olyan nehéz felfogni, hogy igen, mi felelősségteljes szülők vagyunk, és igen, az a kis szuszogó csomag a mi lányunk.
Ja, és a húslevest azt továbbra is imádja, meg jöhet minden, ami felnőttkaja, pépeset meg egyen az, akinek hat anyja van. Elég határozott elképzelése van a világ dolgairól, és ha a fene fenét eszik, akkor sem hajlandó változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése