Kb. egy hete kibújt a nagylány 4. foga is, a felső párja. Nem igazán vettük észre szerencsére. Viszont tegnap este olyan hiszti volt, semmi nem volt jó, aludni nem akart és csak pár percekre foglalta le a játék is. Adtunk neki Nurofent, mert arra gyanakodtunk, hogy jön a következő fog. K már be akarta vinni a kórházba, mert elég keservesen sírt. Jól össze is vesztünk, mert nem elég, hogy a gyerek sírt, még mellé K is hisztizett, plusz még a lencsefőzelék is leégett, amin megint hisztizett egy sort, szóval nem volt éppen jó az este. Aztán olyan fél 11-kor sikerült elaltatni Bucit, szerencsére utána már nem is ébredt fel, gondolom a Nurofen megtette a hatását. De eléggé kibuktam, és nem azon, hogy Buci sírt, mert nyilván nem jókedvében tette, de mondjuk borzasztó látni, hogy szenved, hanem inkább K hozzáállásán. Már kora este is megkértem, hogy vigyázzon már Bucira, amíg odateszem a kaját, erre látom, hogy jön ki a kisasszony a konyhába, aztán meg fogta, berakta a kiságyba, hogy had sírjon. Na itt szakadt el a cérna. Nem igaz, hogy nem bír egy kicsit vigyázni rá, vagy ha vigyázna is rá, egyből lepasszolja, mikor sír. Én egész nap ezt csinálom, és még ő csesztet, hogy nem csinálok semmit. Cseréljünk már 1 egész napra, nem bírná. Aztán meg kijelentette, hogy nem akar még 1 babát. Azt hittem, hogy csak hirtelen felindulásból mondja, de ma újra mondta, hogy ezen gondolkozik. Nem tudom, hogy fogunk ezen túljutni. Ha mondom neki, hogy szükségem lenne egy kis nyugira nekem is, mindig nekem támad, hogy anyám mért nem jön át vigyázni Bucira. Komolyan én gondolom csak úgy, hogy az apának is ki kéne vennie a részét a dolgokból? Nem azért vagyunk társak, hogy számíthassunk egymásra? Sosem kérem olyanra, hogy keljen fel éjszaka Bucihoz, mindig én etetem, én pelenkázom, én viszem sétálni, én játszom vele, komolyan olyan nagy kérés, hogy ő is kivegye a részét? Erre mindig az a válasz, hogy ne felejtsem el, hogy ő dolgozik. De nem minden nap, és a munkája szerencsére olyan, hogy elég sokat tud itthonról is dolgozni. Mindegy, majd lesz valahogy, most eléggé magam alatt vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése