A mi drága nagylányunk 28-án lett 8 hónapos. Olyan gyorsan repül az idő, hogy alig bírunk lépést tartani Buci fejlődésével, hihetetlen.
- súly: 26-án átlépte a bűvös 10 kg-ot. Rettentően izmos baba, ha pl. elindul az ágy széléhez, egy kézzel alig bírom visszatartani
- a hossza kb. 75-76 centi lehet, nem engedi megmérni magát, folyamatosan mehetnékje van
- 2 foga van továbbra is (nem három, galád módon átvágott)
- ruhaméret: 74-80
A könyv szerint 8 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is):
- lábai elbírnak valamennyi súlyt
- maga megeszik egy kekszet
- kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz
- hang irányába fordul
- keresi a leejtett tárgyakat
- tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba
- állni valamibe belekapaszkodva
- ellenkezik, ha el akarunk venni tőle valamit
- küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot
- kukucsol
- hasról ülő helyzetbe kerülni
lehet, hogy képes:
- kúszni vagy mászni
- ülésből álló helyzetbe húzni magát
- kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi
- kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan - csak a dada-t mondja
- tapsol vagy integet
- bútorba kapaszkodva sétál
- pillanatokra megáll egyedül
- megérti a "nem"-et - teljesen jól érti, de ilyenkor 3 opció van: 1. nem foglalkozik vele egyáltalán, 2. ránknéz, és nevetve folytatja tovább, amit csinált, 3. hisztizve, sértődötten teljesíti, amit kérünk :)
Az alvás egyáltalán nem változott, bár már néha előfordul, hogy egyhuzamban többet alszik. Vannak jobb és nehezebb napok is, de még mindig jobb így, hogy csak felébred, mintha órákig sírna. Az előző bejegyzésben leírtam az evés-alvás elméletemet, ami talán kezd beigazolódni. Első éjszaka 9 körül feküdt le, akkor evett 240-et, éjfél után is felébredt enni, ekkor még megkapta a 200-as adagot, utána még kétszer kelt, akkor 100-100 ml-t kapott. Következő éjszaka már kevesebbet evett tegnap meg hajnali 1-től 4-5 körülig 10 percenként ébredt, de max. 3 kortyokat ivott, úgyhogy nagyon jó éjszakám volt, reggel egy zombi hozzám képest minimum topmodell lett volna. Viszont mostanában úgy tudom csak elaltatni, hogy bekapcsolom a porszívót, a nagysasszony odakucorodik az ölembe, énekelget és beájul. Tudom, tudom az ölben altatás megbosszulja magát, majd nem lesz hajlandó másképp elaludni, de nekem (és remélem neki is) annyira jó érzés, hogy ha kell még nagy cula korában is így fogom altatni.
Még csak nemrég írtam meg az előző havi bejegyzést, és azóta elkezdett puszit dobni, cuppog, tapsol, dadadázik, és mostmár pápázik is, persze csak mutatja, még nem mondja, annyi újdonságot tud csinálni egyik napról a másikra, hogy csak fogjuk a fejünket. Így is már egy kész nő saját akarattál, hisztivel és cicahangú nyávogással, elvarázsol mindenkit maga körül azzal a huncut mosolyával, és K-val mi vagyunk a legnagyobb rajongói és ez szerintem már így is marad.
És akkor most következzen, hogy miért is nevezzük a gyereket kicsi terroristának:
- legújabb hobbija (igen, neki már olyanja is van), hogy feláll a dohányzóasztalnál, és ami mellette van nagy párna (amit bástyaként használunk, hogy ne érje el a tévét, bár tök feleslegesen, mert simát
átmászikátvetődik rajta), na arra ugrál és ezen röhög, vagy csak szimplán fellépőnek használja az asztali kincsek megszerzése érdekében. - valami hihetetlen késztetést érez arra, hogy a vezetékeket megszerezze, és ehhez minden eszközt bevet, rendesen elterelő hadműveleteket tervel ki és hajt végre. A tálcákat is ilyen eszközökkel szerzi meg
- folyamatosan kipakol a szekrényből, lepakol a szárítóról, leginkább a saját zoknijai és harisnyái hozzák lázba, na meg a pelenkázószekrénye felső fiókja
- imád kiszökni a szobából, de persze stílusosan kivágva az ajtót és még cinkosan vissza is néz, hogy van-e közönsége a nagy szökéshez, és persze visítva elrohan, mikor utánaeredek. Ugyanezt csinálja, ha a tv-hez akar a nagy párnán keresztül vetődni. Ilyenkor mindig a két lábánál fogva húzom vissza, ezt nagyon imádja, kacag aztán persze visszaszökik.
- minden fürdés után úgy néz ki a fürdő, mintha egy cunami ment volna végig rajta, több víz van kint, mint a kiskádban, persze nekem is komplett ruhacsere van utána, de amíg azt látom, hogy imádja a vizet és jól érzi magát pancsolás közben, addig nem érdekel, azért van a felmosó. A játékkacsát meg egyszerűen el kellett kobozni, mert folyamatosan a vizet szívta csak ki belőle...
- az etetés is komplett cirkuszi műsorszám, van úgy, hogy minden egyes falat után meg kell tapsolni és dicsérni, természetesen ő is megtapsolja magát, és következetesen minden egyes alkalommal ellenőrzi K-t is, aki hajlamos elalibizni
- a pelenkázás detto, folyamatosan elmászik, elszedi a krémet, próbálja levenni a pelenkát, katasztrófa. Néha beválik az elterelő hadművelet, máskor nem, olyankor persze megy a hiszti, befeszíti mindenét, rendesen leizzadok tőle
- Vigantol-függő a gyerkőc, már 2-3 hónapja nyitja a száját, ha meglátja az üveget, de mostanra eljutott odáig, hogy ha nem cseppen egyből, márpedig sosem cseppen egyből, akkor ráfog a kezemre, és megpróbálja az egész üveget betolni a szájába, plusz még méltatlankodó hangokat is kiad hozzá
Múltkor tök véletlenül kimondta, hogy anya, meg azt is hogy apa, utóbbit egyre gyakrabban, bár nyilvánvalóan nem célirányosan, de azért jó érzés hallani. Van egy nagy micimackó plüsse, imád hozzábújni, birkózni vele, rendesen féltékeny, ha a macihoz hozzáérünk. Szoktunk ám labdázni is, olyankor leülünk egymással szembe, és én gurítom neki, ő meg vagy visszagurítja, vagy visszadobja, sőt általában még az irányt is eltalálja. Éééés a haja is elkezdett nőni és sűrűsödni, szóval már minden nap legalább ötször átfésülöm, mert az a kevés is olyan kis borzos tud lenni, na meg láthatóan jól is esik neki. Meg azt is szereti, mikor az ujjaimmal végigsimítom a hátát. Egy ideig élvezkedik, majd elkezd nevetni rajta, kis csikis.
Imádja a zenét is, teljesen mindegy, hogy én énekelek neki, vagy rendes zene megy, egyből felcsillan a szeme és elkezd táncolni. Mindenfélét szoktunk hallgatni, aztán majd ha már nagyobb lesz, majd kiválasztja, hogy melyik stílus jön be neki. Éndalaim közül a kedvencek: Csendes éj (ez általában altatáskor megy, bár jelenleg a porszívó élvez elsőbbséget), Egyszer egy hétpettyes katicabogárka, Volt nekem egy kecském, Egy kismalac röf röf röf (minden röf-döf-töfnél belefúrom a fejem a pocakjába, ezt nagyon szereti)
Olyan szeretnivaló ez a lány, olyan sok örömöt és vidámságot kapunk tőle, annyi szeretetet tud adni a maga módján. Olyan jó látni, hogy ő még őszintén és ösztönösen csinálja a kis dolgait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése