9 hónapos

Ma lett 9 hónapos a Bucilány. El sem lehet mondani, milyen gyorsan eltelt ez a pár hónap, közben meg annyi minden történt, egy icipici babából, aki csak evett-aludt-sírdogált, egy nagylány lett, aki önállóan intézi a kis dolgait, saját véleménye és akarata van, amit a maga módján a tudomásunkra is hoz, lassan felnő.

súlya: 10,5 kg-t is átlépte, van rajta husi, de egyáltalán nincs elhízva

hossza: na ez az, ami passz, egyszerűen mission impossible lemérni

fogak: már van 3, sanszos, hogy jön a 4. is, de megnézni nem engedi

pelenka: még van pár db 4-es, ha utána 5-re váltunk, mert már azért előfordulnak balesetek

Nagymozgások

Továbbra is áll, mászkál a bútorokba kapaszkodva, de nem nagyon látom, hogy a közeljövőben változás lenne, mert nem igazán próbál magától állni. Egyedüli újdonság, hogy megtanult kapaszkodva guggolni. Azt is mutogatom neki, hogy ha mászik le az ágyról, lehetőleg ne fejjel előre próbálkozzon, mert annak koppanás a vége, hanem a lábait és a popsiját rakja le először, de nem nagyon érdekli, anya úgyis elkapja...

Finommozgás

Nagyon ügyes, minden apró dolgot 2 ujjal felcsippent, megvizsgál, forgat. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy a kiságyára felrakott 2 ikeás tároló közül a nagyobbat játékokkal együtt simán egy kézzel beemelte a kiságyába. Csak néztem, szóltam K-nak is, hogy nézze meg, mit csinál a kis törpe. Ma talán másodjára mutattam meg neki, hogy arccsapkodás helyett inkább simizzen (a szeretetet kimutatásának a legegyszerűbb módja, ha megcsapkodja a fejünket, igen, kiváltságos helyzetben vagyunk), aztán ma sikerült is, én meg persze mondtam is neki, hogy milyen ügyes, aminek annyira megörült, hogy elkezdett csapkodni, ördögi kör.

Beszéd

Egyre választékosabban dumál, sokszor be nem áll a szája. A legmenőbb még mindig a hööööö, de már mást is próbálgat, pl. baba, dada, nem, be (ez a de Bucis változata). Tegnap mondtam neki, hogy Bucikám, felhívjuk papát? Erre a legnagyobb természetességgel rávágta, hogy Nem! Meg tegnap fürdetésnél a leggyakrabban használt szavam a nem lett, mert folyamatosan felállt, ki akart mászni, elcsente a mosdatószivacsot, hogy vizet lopkodjon, a samponokat is megtámadta, úgyhogy katasztrófa volt. Mindig mondtam neki, hogy nem kéne, Bucikám, erre ő mindig mondta, hogy Be! (de). Patt-helyzet. Ja, és kb. 2 napja olyan hisztiket csinál, hogy az valami hihetetlen, rendesen vergődik is hozzá, ha valami nem az ő akarata szerint történik. Ilyenkor úgy csinálunk, mintha észre sem vennénk a kis műsorszámát, ez általában bejön és abbahagyja.     

Alvás

Továbbra is felébred éjszaka enni, de mostanra eljutottunk odáig, hogy legalább nem 11-éjfélkor alszik el este, hanem már általában 9-kor el tudom altatni. Napközben kétszer alszik, ha a kiságyban fektetem le, akkor még egy órát sem szokott, de ha vagy K, vagy én melléfekszem, akár 2 órán keresztül is képes durmolni. Ma sem volt ez másképp, 15:10-kor porszívó segítségével sikerült elaludnia (nem tudom, honnan jött ez a porszívó-függés, de úgy látszik, hogy ez kell ahhoz, hogy ellazuljon), majd felébredt 15:45-kor. Mire beértem (10 mp), már állt, kivettem az ágyra, kicsomagoltam a hálózsákjából, majd kukacmozgással megtett 20 cm-t és beájult. Önfeláldozóan melléfeküdtem, bár ezer dolgom lett volna, de ha visszatettem volna a kiságyba, egyből felébredt volna, ha meg egyedül hagyom az ágyunkon, biztos vagyok benne, hogy ébredés után fejjel előre zuhan a padlóra (mivel nem tud úgy felébredni, hogy ejtőzik meg relaxál még picit, neki egyből útra kell kelnie, mert annyi dolga van).Így szerelmesen összebújva aludtunk tovább, míg haza nem ért K (16:50), aki egyből odabújt mellénk. És ami ezután következett...a kisasszony úgy csinált, mint aki alszik, de közben somolygott magában, Oscar-t neki. De most komolyan, egy 9 hónapos tudatosan képes színészkedni?? Persze még miután azért rávigyorgott az apjára, még kétszer eljátszotta az alélt lányt, fenomenális.

Evés
Ez a gyerek utálja a pépes cuccokat, az szerinte csak átverés, elég nagy ő már ahhoz, hogy rendes felnőtt kajákat egyen. Nincs mit tenni, mindig koldul, szóval a megkóstolt ételek repertoárja elég széles skálán mozog. Imádja a húslevest, a kenyeret (tök mindegy, hogy milyen formában: magában, vajasan, sajtosan, melegszendvicsként), evett már párolt zöldségeket egészben (répa, brokkoli), gulyáslevesből a zöldség, petrezselymes krumpli, ma evett egy pici tojássárgáját meg májat. Nincs más választásom, ha azt akarom, hogy egyen a lány, akkor ilyeneket kell neki adnom, legalább nem lesz gond azzal, hogy a pépesről átálljunk a darabosra.

3. fog, hétvége, keresztelő

Éééés végre tényleg kibújt (bal felső 1), a saját szemeimmel láttam tegnap. Bár teljesen észrevétlenül jött, semmi előjele nem volt, sőt még az evésektől eltekintve aludt is rendesen. Szerintem jön a másik is, bár ezt csak a mosakodások alkalmával tudom megtapogatni tizedmásodpercekre, akkor is csak azért, mert a vizet próbálja lelopkodni az ujjamról.

Hirtelen ötlettől vezérelve hétvégére eljött a húgom, tök jó volt, K is örült nagyon, idézem: legalább nem engem fogsz cseszegetni (mindezt fülig érő vigyorral), kis vicces. Bár elég messze lakik tőlünk, szóval nem igazán tud gyakran jönni, de azért jó, mikor itt van. Sokat játszott Bucival is, aki szerintem meg is kedvelte, persze az elején tartja a 2 méter távolságot mindenkivel és kell egy kis idő, amíg elkezdi magához közelebb engedni az embereket (és ezt minden egyes alkalommal elismétli), de nem is baj.

Már egy ideje agyalunk azon K-val, hogy a keresztelőt hogy oldjuk meg. Elég macerás nálunk bármilyen családi rendezvény, mert a szüleim elváltak már 8 éve kb., de nem hajlandóak egy légtérben meglenni, mindig vita a vége, mikor műtöttek, akkor is ment a hiszti, persze nem egymásnak, hanem nekem. Folyamatosan hallgathatom, hogy ócsárolják egymást, amiből már baromira elegem van, de sajnos nincs mit tenni, ez már szerintem nem fog változni. Na a helyzet az, hogy apuék messze laknak, anyuék nem annyira. Mivel mi nem kertesben lakunk, nálunk nem lehet utána kajálást szervezni. Anyáméknál megint nem, mert 1. a férje tuti nem menne bele, hogy apámat is vendégül lássa, 2. anyám eljátszaná a dámát és ha balhézik, vagy beszólogat el sem küldhetném a saját házából. Éttermen is gondolkoztunk, de egy vagyon lenne ennyi embert megebédeltetni, jobb helyre is mehet most az a pénz (kb 15 emberrel számolunk plusz mamám lehet hoz még 3 unokát). Aztán eszembe jutott tegnap, hogy mi lenne, ha a templomba (elvileg szoktak az ilyenekre kialakítani külön szobát) rendelnénk hidegtálakat, a templomhoz tartozik egy nagy udvar játékokkal, így a gyerekek sem unnák agyon magukat, és teljesen semleges terület, plusz talán a templom közelsége kicsit visszafogja őket a balhétól. Na ez a nagy ötlet, meg a héten felhívom őket, vagy bemegyünk megérdeklődni, hogy ez mennyire kivitelezhető (más templom nem jöhet szóba, K külön kérése volt, hogy itt legyen a keresztelő).

Betegség, nyaralás

Bucilány már vagy 2 napja elég csúnyán, szárazan köhög. Szerencsére nem sokat, de baromira féltjük. K-val úgy döntöttünk, hogy felhívjuk a dokit, mielőtt még bemennénk, hogy ő mit mond. Azt mondta, hogy ne vigyük be, mert nem kéne, ha a sok beteg gyerektől elkapjon valamit, mert lehet, hogy ez csak egy nátha (remélem). Figyeljük folyamatosan, nézzük, hogy van-e láza, szerencsére eddig nem volt (kopp kopp). A közérzete teljesen jó, most éppen alszik, éjszaka is csak enni ébredt fel. We'll see...

Ma meg, mikor K indult el itthonról, adott egy puszit, erre Buci elkezdett neki cuppogni, majd nyitotta a száját, hogy ez neki is jár, nehogy már pont ő maradjon ki a jóból :) 

Elég sokat gondolkoztunk azon, hogy nyáron elmenjünk-e nyaralni vagy sem. Pro és kontra számba vettünk mindent, de még így se tudtuk 100 %-osan meghozni a döntést. Horvátországot néztük, rengeteg város szóba jött, de mindig Makarskával hasonlítottuk össze, az az etalon. 2013-ban voltunk ott, ez K kedvenc helye, de oda nem nagyon akartam, mert nem homokos. Gondolkoztunk Olaszországban is, de valahogy nem találtunk olyan szállást, ami árban és felszereltségben is szimpi lett volna. Ahol két éve voltunk, viszonylag olcsó, nagy erkélye van, ami a tengerre néz, van hűtő, légkondi és elég tágas ahhoz, hogy Buci ne érezze magát bezárva. Végül úgy döntöttünk, hogy marad az ismert hely, szóval nyáron irány Makarska.

A másik nagy dilemma az volt, hogy hárman menjünk, vagy viszünk magunkkal valakit. Már lefoglaltam a szállásunkat, mikor felhívtam aput, hogy mi lenne, ha hugommal ők is jönnének. Nem mondott semmi konkrétat, mert más terveik voltak hugommal, mondta, hogy majd megbeszéli vele. Lefoglaltam nekik a szállást, mert már csak 1 szabad szoba volt, majd hívtam is tesómat (persze nem vette fel...) Majd nagy nehezen elértem, és nagyon belelkesítettem, mondta, hogy akkor ő inkább jönne velünk, de még este megbeszéli apuval. 5 perc múlva már hívott is, hogy akkor jönnek velünk. Örülök neki nagyon, mert így azért mi is tudunk K-val pihenni egy kicsit, meg kettesben is lehetünk. Ennek örömére a nagylánynak hétfőn már csináltatjuk is a személyit, már intézem az eu kártyát is, már nagyon várom :)

Nemnemnemnem

Tegnap már ezt is kimondta, hurrá! :) (most még örülünk, de majd ha célirányosan fogja használni, akkor már tuti nem fogunk) Nagyon szépen, tisztán kimondta, ügyes lány.

8 hónapos

A mi drága nagylányunk 28-án lett 8 hónapos. Olyan gyorsan repül az idő, hogy alig bírunk lépést tartani Buci fejlődésével, hihetetlen.

• súly: 26-án átlépte a bűvös 10 kg-ot. Rettentően izmos baba, ha pl. elindul az ágy széléhez, egy kézzel alig bírom visszatartani
• a hossza kb. 75-76 centi lehet, nem engedi megmérni magát, folyamatosan mehetnékje van
• 2 foga van továbbra is (nem három, galád módon átvágott)
• ruhaméret: 74-80 

A könyv szerint 8 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is):

• lábai elbírnak valamennyi súlyt 
• maga megeszik egy kekszet 
• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz 
• hang irányába fordul 
• keresi a leejtett tárgyakat 

valószínűleg tudja az alábbiakat:

• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba
• állni valamibe belekapaszkodva 
• ellenkezik, ha el akarunk venni tőle valamit 
• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot 
• kukucsol 
• hasról ülő helyzetbe kerülni 

lehet, hogy képes:

• kúszni vagy mászni 
• ülésből álló helyzetbe húzni magát 
• kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi 
• kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan - csak a dada-t mondja

esetleg tudhat:

• tapsol vagy integet
• bútorba kapaszkodva sétál 
• pillanatokra megáll egyedül
• megérti a "nem"-et - teljesen jól érti, de ilyenkor 3 opció van: 1. nem foglalkozik vele egyáltalán, 2. ránknéz, és nevetve folytatja tovább, amit csinált, 3. hisztizve, sértődötten teljesíti, amit kérünk :)

Az alvás egyáltalán nem változott, bár már néha előfordul, hogy egyhuzamban többet alszik. Vannak jobb és nehezebb napok is, de még mindig jobb így, hogy csak felébred, mintha órákig sírna. Az előző bejegyzésben leírtam az evés-alvás elméletemet, ami talán kezd beigazolódni. Első éjszaka 9 körül feküdt le, akkor evett 240-et, éjfél után is felébredt enni, ekkor még megkapta a 200-as adagot, utána még kétszer kelt, akkor 100-100 ml-t kapott. Következő éjszaka már kevesebbet evett tegnap meg hajnali 1-től 4-5 körülig 10 percenként ébredt, de max. 3 kortyokat ivott, úgyhogy nagyon jó éjszakám volt, reggel egy zombi hozzám képest minimum topmodell lett volna. Viszont mostanában úgy tudom csak elaltatni, hogy bekapcsolom a porszívót, a nagysasszony odakucorodik az ölembe, énekelget és beájul. Tudom, tudom az ölben altatás megbosszulja magát, majd nem lesz hajlandó másképp elaludni, de nekem (és remélem neki is) annyira jó érzés, hogy ha kell még nagy cula korában is így fogom altatni.

Még csak nemrég írtam meg az előző havi bejegyzést, és azóta elkezdett puszit dobni, cuppog, tapsol, dadadázik, és mostmár pápázik is, persze csak mutatja, még nem mondja, annyi újdonságot tud csinálni egyik napról a másikra, hogy csak fogjuk a fejünket. Így is már egy kész nő saját akarattál, hisztivel és cicahangú nyávogással, elvarázsol mindenkit maga körül azzal a huncut mosolyával, és K-val mi vagyunk a legnagyobb rajongói és ez szerintem már így is marad. 

És akkor most következzen, hogy miért is nevezzük a gyereket kicsi terroristának:

• legújabb hobbija (igen, neki már olyanja is van), hogy feláll a dohányzóasztalnál, és ami mellette van nagy párna (amit bástyaként használunk, hogy ne érje el a tévét, bár tök feleslegesen, mert simát átmászik átvetődik rajta), na arra ugrál és ezen röhög, vagy csak szimplán fellépőnek használja az asztali kincsek megszerzése érdekében.  
• valami hihetetlen késztetést érez arra, hogy a vezetékeket megszerezze, és ehhez minden eszközt bevet, rendesen elterelő hadműveleteket tervel ki és hajt végre. A tálcákat is ilyen eszközökkel szerzi meg
• folyamatosan kipakol a szekrényből, lepakol a szárítóról, leginkább a saját zoknijai és harisnyái hozzák lázba, na meg a pelenkázószekrénye felső fiókja
• imád kiszökni a szobából, de persze stílusosan kivágva az ajtót és még cinkosan vissza is néz, hogy van-e közönsége a nagy szökéshez, és persze visítva elrohan, mikor utánaeredek. Ugyanezt csinálja, ha a tv-hez akar a nagy párnán keresztül vetődni. Ilyenkor mindig a két lábánál fogva húzom vissza, ezt nagyon imádja, kacag aztán persze visszaszökik. 
• minden fürdés után úgy néz ki a fürdő, mintha egy cunami ment volna végig rajta, több víz van kint, mint a kiskádban, persze nekem is komplett ruhacsere van utána, de amíg azt látom, hogy imádja a vizet és jól érzi magát pancsolás közben, addig nem érdekel, azért van a felmosó. A játékkacsát meg egyszerűen el kellett kobozni, mert folyamatosan a vizet szívta csak ki belőle...
• az etetés is komplett cirkuszi műsorszám, van úgy, hogy minden egyes falat után meg kell tapsolni és dicsérni, természetesen ő is megtapsolja magát, és következetesen minden egyes alkalommal ellenőrzi K-t is, aki hajlamos elalibizni
• a pelenkázás detto, folyamatosan elmászik, elszedi a krémet, próbálja levenni a pelenkát, katasztrófa. Néha beválik az elterelő hadművelet, máskor nem, olyankor persze megy a hiszti, befeszíti mindenét, rendesen leizzadok tőle
• Vigantol-függő a gyerkőc, már 2-3 hónapja nyitja a száját, ha meglátja az üveget, de mostanra eljutott odáig, hogy ha nem cseppen egyből, márpedig sosem cseppen egyből, akkor ráfog a kezemre, és megpróbálja az egész üveget betolni a szájába, plusz még méltatlankodó hangokat is kiad hozzá

Múltkor tök véletlenül kimondta, hogy anya, meg azt is hogy apa, utóbbit egyre gyakrabban, bár nyilvánvalóan nem célirányosan, de azért jó érzés hallani. Van egy nagy micimackó plüsse, imád hozzábújni, birkózni vele, rendesen féltékeny, ha a macihoz hozzáérünk. Szoktunk ám labdázni is, olyankor leülünk egymással szembe, és én gurítom neki, ő meg vagy visszagurítja, vagy visszadobja, sőt általában még az irányt is eltalálja. Éééés a haja is elkezdett nőni és sűrűsödni, szóval már minden nap legalább ötször átfésülöm, mert az a kevés is olyan kis borzos tud lenni, na meg láthatóan jól is esik neki. Meg azt is szereti, mikor az ujjaimmal végigsimítom a hátát. Egy ideig élvezkedik, majd elkezd nevetni rajta, kis csikis. 

Imádja a zenét is, teljesen mindegy, hogy én énekelek neki, vagy rendes zene megy, egyből felcsillan a szeme és elkezd táncolni. Mindenfélét szoktunk hallgatni, aztán majd ha már nagyobb lesz, majd kiválasztja, hogy melyik stílus jön be neki. Éndalaim közül a kedvencek: Csendes éj (ez általában altatáskor megy, bár jelenleg a porszívó élvez elsőbbséget), Egyszer egy hétpettyes katicabogárka, Volt nekem egy kecském, Egy kismalac röf röf röf (minden röf-döf-töfnél belefúrom a fejem a pocakjába, ezt nagyon szereti)

Olyan szeretnivaló ez a lány, olyan sok örömöt és vidámságot kapunk tőle, annyi szeretetet tud adni a maga módján. Olyan jó látni, hogy ő még őszintén és ösztönösen csinálja a kis dolgait.

Ha egyszer éhes

Nemrég végeztünk a bevásárlással, benéztünk apához is, persze csak a körutunk végén aludt el a kisasszony, úgyhogy még élveztük egy picit a napsütést a parkban. Hazajöttünk, jött a játék, aztán hirtelen elkezdett sírni és négykézláb kibattyogott a konyhába, jelezvén, hogy ő bizony nagyon éhes, úgyhogy mozogjak már egy kicsit, na. Mikor látta, hogy hozom a joghurtját, jött az etetőszékhez és már nyoma sem volt a sírásnak, okos ez a gyerek. Utána gondolkoztam, hogy mért a konyhába ment, mert az etetőszéke a nappaliban van,aztán  rájöttem, hogy vsz azért asszociál a konyhára kajaügyben, mert általában viszem magammal mindig tápszert csinálni, és olyankor is tök tudálékosan mondja, hogy hö hööööööö, szóval biztosan tudja, hogy az minden elemózsia lelőhelye.

Meg tegnap este lefektettem, aztán 11 körül elkezdett keservesen sírni, kivettem, mert nem igazán akart megnyugodni (máskor simán elég ha megkapja a vizét, már alszik is tovább), szóval kivettem, átölelte a nyakam, és odafúrta a kis fejét is. Majd visszaaludt, de mikor próbáltam visszatenni a kiságyba, megint elkezdett sírni, úgyhogy jött mellém az ágyba, és ott is csak úgy aludt vissza, hogy az arcával az arcomhoz bújt és fogta a kezem, hát én teljesen kész voltam, imádom az ilyen pillanatokat.

Szerelmesek napja

Tegnap, eme jeles nap alkalmából (vagyis inkább a szép idő és K szabadideje miatt) eldöntöttük, hogy kipróbáljuk, hogy milyen is Bucival étterembe menni. Voltunk már régebben is, de akkor még nem mászott, és a babakocsit is jobban bírta, és simán végigaludta az egész romantikázást. A kisasszony úgy viselkedett, mintha minden héten étterembe járó úrinő lenne. Kedvesen mosolygott és csacsogott a pincérekkel, nem sírt egy percig sem, úgyhogy egy szavunk sem lehet. Jó, néha rá kellett szólni, hogy ne kiabáljon annyira örömében, meg hogy a tányéroknak/poharaknak az asztalon, és nem a földön a helye, de összességében úgy látjuk, vihetjük máskor is. Ja, és még a sültkrumplimból is kunyerált és be is jött neki, de levontuk a megfelelő tanulságot, legközelebb kérünk etetőszéket is, mert akkor nem kell felváltva ennünk :)

A kiéheztetett lányról

Tegnap este már nagyon nyűgi volt Őbucisága, mert a délutáni séta alatt sikerült kemény 30 percet aludnia 14:10-től. Ez kevés is volt, meg korán is, úgyhogy 18:10-kor még úgy döntött, hogy jár neki egy extra szundi. 35 perc múlva volt egy kis nyekergés, mintegy jelezve, hogy nagy dolgok történnek a kiságyban, konkrétan takaróval együtt vett egy 180 fokos fordulatot. De a lényeg, rá 5 percre elkezdett hisztizni (fontos info, hogy előtte fél 5-kor evett tökfőzeléket, ráadásul 160 grammot, ami nála rekord mennyiség. Ergo minimum fél 8-ig nem kellett volna éhesnek lennie. ) Már 45 perce sírt és nem bírtam rájönni, hogy mi lehet a baj. Már tényleg mindenre gondoltam, az viszont eszembe se jutott, hogy netalántán éhes lehet. Végső elkeseredésemben csináltam neki tápszert, és be is nyomott 100 ml-t, majd mintha mi se történt volna, vigyorgott, mint a vadalma. Mit ne mondjak, rendesen szaranyának éreztem magam...

37+2

A csodálatos nagylányunk ennyi ideig birtokolta a pocakomat (39+2 napra született), és ma 37 hetes és 2 napos. Holnaptól elmondhatjuk, hogy már többet volt kint, mint bent, és most éppen itt durmol az ölemben, én meg teljesen elérzékenyültem :-)

Áll a baba, áll

Na jó, ez még azért erős túlzás, de baromi büszkék vagyunk arra a 2x5 mp-re, amit tegnap este produkált. Éppen a fésűjével volt elfoglalva (tipikus nő), és szerintem ő lepődött meg a legjobban, irtó vicces fejet vágott közben.

Meg az is tegnap volt, hogy éppen négykézláb rohangászott a szobában, majd egyszercsak odajött, megfogta a nyakam, nyomott egy hatalmas puszit a számra, majd kihasználva az alkalmat, hogy az anyja aléltan éppen olvadozik, kiszökött a szobából... Ha meg olyat csinál, amit tudja, hogy nem kéne és ezért még szólni is merek, simán leolt egy Bucis visszakiabálással, csak hogy tudjam, hogy most nagyon fontos dolgokat művel, amiket nem hagyhat abba, és szemrebbenés nélkül folytatja. Plusz nehezítő tényező, hogy tudja, hogy az apjával rajongásig szeretjük (K még azt is szerelmesen mosolyogva nézi végig, ahogy a kis terrorista a laptopot ütögeti, pedig az szent és sérthetetlen), szóval taktikát kell váltani, mert hamar a fejünkre nő :)

Ja, és tegnap megvolt az első ÚRISTEN, HOL A GYEREK??? para. Az úgy volt, hogy éjszaka kivettem magam mellé, mert nem igazán tudott visszaaludni. Máskor mindig visszateszem az ágyába, ha már elaludt, mert félek, hogy az ágyról bármikor lepottyanhat, viszont tegnap olyan fáradt voltam, hogy bealudtam, majd jött a fent említett kérdés, mikor hirtelen felriadtam. Mellettem nem volt, a kiságyban sem, már kisebb szívrohamot kaptam, mikor megláttam, hogy fél méterrel lentebb keresztbe fordulva édesen durmolt. Aztán a saját nyugalmam és az ő testi épsége érdekében visszatettem a kiságyba.

Evés-alvás

Azt hiszem, hogy megtaláltam az éjszakai evések okát. Ugye már több, mint 2 hónapja problémás az éjszakai alvás, ugyanis ismét felkel enni. Egy ideje viszont észrevettem, hogy délelőtt nem igazán éhes a kisasszony. Lehet, hogy oltári nagy baromság, de ma jött az isteni szikra, hogy mi van, ha azért ébred, mert teljesen eltolódtak az evési idők? Mert a hajnali 4-5 körüli kaja után, kb. délig simán elvan úgy, hogy nem eszik, ami lássuk be minimum 7-8 ára, és akkor lenne a tuti, ha mondjuk ez az idő este 10 és reggel 6 között lenne. Szóval most az a cél, hogy ezt az időintervallumot visszacsúsztassuk éjszakára. Sokat agyaltam, hogy ezt hogy lehetne kivitelezni, és először azt fogom megpróbálni, hogy az éjszakai 2x200 ml helyett megpróbálok 2x60 ml-t adni neki, ami még csillapítja talán annyira az éhségét, hogy tudjon aludni, de nem telíti el teljesen és reggelre fog megéhezni. We'll see...

:(

Ma főztem krumplifőzeléket tejfölös habarással és gondoltam 1-2 kiskanállal megkóstolhat Buci is, nézzük meg, hogy reagál rá. Ízlett neki, de úgy látszik még korai volt, mert utána kapott bébiételt, és alig telt el 5 perc, úgy ahogy lement, vissza is jött neki az egész, úgyhogy mindenféle tejterméket jegelünk még egy jó időre :(